Jegyzőkönyv

az  Országos Doktori Tanács üléséről

 

 

ideje:                   2022. december 2.

helyszín:             SE Szenátusi terem (1085 Budapest, Üllői út 26.)

jelen vannak:     a Tanács tagjai és meghívottjai jelenléti ív szerint

 

30 szavazati jogú tag közül 25 van jelen, a tanács határozatképes.

 

 

Csernoch László (DE): Köszöntöm a tanács megjelent tagjait és a meghívott vendégeket. Külön köszöntöm Báló András KIM főosztályvezetőt, a felügyelő bizottságunk elnökét, illetve Molnár Dánielt, a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnökét. Köszöntöm az online térben a szegedi egyetem képviselőjét, és szeretném tájékoztatni a jelenlevőket, hogy az ülésről felvétel készül. Bejelentem, hogy két egyetemen is új elnöke van a doktori tanácsnak, körünkben üdvözölhetjük az ODT tagjai között Jakab Éva professzor asszonyt, a Károli Gáspár Református Egyetem képviseletében, illetve Zsengellér József professzor urat, aki az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemet képviseli. Az Oktatási Hivatal engedélyezte a Wesley János Lelkészképző Főiskola doktori képzésének elindítását. Ezzel az ODT-nek is egy új tagja lett Iványi Gábor személyében.

 

Bejelentem, hogy kimentését kérte Korányi András az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Kutnyánszky Csaba, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Stőhr Lóránt, a Színház és Filmművészeti Egyetem képviseletében.

 

Helyettessel képviselteti magát:

Ellen Bos (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) helyett: Deák Fanni

Losoncz Miklós (Budapesti Gazdasági Egyetem) helyett: Bakacsi Gyula

Fazakas Sándor (Debreceni Református Hittudományi E.) helyett: Szilágyiné Asztalos Éva

Mezey Barna (Eötvös Loránd Tudományegyetem) helyett: Nagy Marianna

Rainer M. János (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) helyett: Kalmár János

Kontler László (Közép-európai Egyetem) helyett: Nagy Éva Katalin

Papp Tekla (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) helyett: Kiss Dávid

Bándi Gyula (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) helyett: Kiss Kornélia

 

1/2022. (XII. 2.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a jegyzőkönyv hitelesítőket (Nyulászi László - BME, Várkonyiné Kóczy Annamária - ÓE, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), a szavazatszámlálókat (Varga Zsolt, Vida Mária, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), majd a napirendet (25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

 

 

1. Elnöki beszámoló

 

Csernoch László (DE): Elsőként szeretnék a Kooperatív Doktori Kollégium munkájáról szólni. Bármennyire is próbálkoztunk, bizonyos dolgok így is csúsztak. Elvileg az új kiírások véglegesítése a kollégium jövő heti ülésén meg fog történni. Várhatóan kettő pályázati kör lesz. Az egyik 2023 szeptemberében indulna, a másik pedig 2024 februárjában kezdődne. Az előző körben viszonylag jól haladt a bírálat, egész korán elkészült a javaslat, de sajnos a pénzek folyósítása nem úgy haladt és történt, ahogy azt szerettük volna. Viszonylag kevés olyan eset volt, ahol valamilyen módosításra sor került volna, témavezető váltás vagy egyéb okokból. Nagyon sok esetben nagyon színvonalas pályázat érkezett és nagyon komoly tudományos előre haladásoknak voltunk tanúi.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt tanácsot, hogy a minisztérium ebben az évben is 5 millió forinttal támogatja az ODT működését. Mivel a támogatás azonban csak most fog megérkezni decemberben, ezért kértük, hogy a felhasználási határidő 2023. június 30-a legyen.

Szeretnék beszámolni arról is, hogy az Eötvös Loránd Kutatóhálózat kezdeményezte a kutatóintézetek aktívabb bevonását a doktori képzésbe. Ennek kapcsán volt egy egyeztetés, ahol az ELKH elnöke mellett a rektori konferencia elnöke, a MAB elnök asszonya és jómagam vettünk részt. A rektori konferencia elnökségéből még jelen volt Horváth Zita rektor asszony, valamint az ELKH különböző osztályainak vezetői és munkatársai. Arról tárgyaltunk, hogy az ELKH és a doktori iskolák együttműködését hogyan lehet kibővíteni. Felmerült az egyetemek közötti és az egyetemnek egy kutatóintézettel való együttműködési is. Az egyetemek közötti együttműködésbe nemcsak a hazai, hanem az európai felsőoktatási térség egyetemeivel közös doktori képzés is beletartozik, különös tekintettel arra, hogy ma Magyarországon 11 olyan egyetem van, amely a European University programban részt vesz. Ezek az egyetemek praktikusan mind folytatnak doktori képzést, és elvileg mindegyikőjüknek feladata lenne, hogy ezt egységesítse a program keretében. Ennek jelenleg a jogszabályi háttere nem kristálytiszta. Lesz egy anyag, ami munkaanyagként elkészül, és akkor ezt együtt, ez a grémium, továbbá az MRK, az ELKH, a DOSZ és az ODT majd megtárgyalja és utána fogunk javaslatot tenni arra, hogy hogyan kellene a jogszabályi hátteret változtatni.  

 

Rostoványi Zsolt (BCE): Az állami ösztöndíjak kapcsán történt-e valamilyen előrelépés?

 

Csernoch László (DE): A DOSZ-szal közösen egy 60 ezer forintos emelésre tettünk javaslatot. Hivatalos választ erre nem kaptunk. Hankó államtitkár úr jelezte, hogy részt vesz az ülésünkön, de azt is jelezte, hogy késni fog. Ha megérkezik, akkor ezt a kérdést meg lehet ismételni.

 

Nyulászi László (BME): A KDP új köreiben hány fő részére hirdetnek majd ösztöndíjat?

 

Csernoch László (DE): A pályázati kiírások véglegesítése a jövő héten várható. Január folyamán az első kör, azaz a 2023. szeptembertől induló programra vonatkozó felhívás megjelenik, február végi határidővel lehet majd pályázni. Ennek eredménye még a nyár elején megszületik és akkor indul a második pályázati kör, amelyben 2024. februári kezdésű programmal lehet pályázni. Nem tervezik a helyek száma csökkentését.

 

 

 

2.         Felvételi tapasztalatok és a 2023. évi felvételi keretszám intézmények közötti elosztása

 

Csernoch László (DE): Kiküldésre került a táblázat, mindenki láthatta, hogy a helyek betöltése a nyári módosítások után hogyan alakultak. Aki kért extra helyet, az meg is kapta az átcsoportosítások során, és be is tudta tölteni ezeket a helyeket. Egyrészt szeretném megköszönni azoknak, akik felajánlották a helyeket, hogy ezt megtették, illetve azoknak, akik ezt fogadták és be tudták tölteni. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó mechanizmus, és a jövőben is fenn kívánjuk tartani. Szeretném megköszönni a minisztériumnak is ezúttal, hogy konstruktívan állt hozzá ehhez a javaslatunkhoz, és minden különösebb probléma nélkül ezt el is fogadta. Így végezetül 241 hely maradt betöltetlen. Ebben nincs benne az a külhoni 30 hely, ami egyébként nem is került meghirdetésre. Tehát összességében a 2000-ből 271, ami nagyjából 13-14 százalék. Mindezek figyelembe vételével az idei elosztásnál két oszlopot is feltüntettük. Az egyik az, amit az az algoritmus alapján számolnánk az adott intézményekre. A másik oszlop, ami a táblázatban sárgával volt jelölve, amire javaslatot teszünk annak fényében, hogy a minisztériummal való egyeztetés után tavaly a nyári átcsoportosítás után milyen felvételi számok jöttek ki. Így alakult ki ez a sárga oszlop, és ezeket a számokat azzal a kiegészítéssel bocsátom itt és most vitára, hogy továbbra is arra teszek javaslatot, hogy 2023 nyarán ismét legyen egy ugyanolyan egyeztetés, mint amilyen az elmúlt években volt. Amennyiben felszabaduló helyek lesznek, illetve további helyekre van szükség, akkor ezeket az igényeket utólagosan kezeljük a minisztérium konstruktív hozzáállásával.

 

Várkonyiné Kóczy Annamária (ÓE): Szeretném külön megköszönni a pozitív hozzáállását a egyetemeknek, amelyek a plusz helyeket felajánlották.

 

Gálfi Péter (DE): Az Állatorvostudományi Egyetem megindította a keresztféléves doktori képzést is, sok az érdeklődő. Bár mi nem tudtuk betölteni az összes helyet 2023-ban is kérnénk a 18 fős keretszám megtartását.

 

Geresdi István (PTE): A magam részéről a mi keretünket támogatni tudott és egyetértek. Nem tudom, hogy mások kaptak-e ilyen jellegű információt, hogy állítólag az alapítványi egyetemek esetében januártól területi keretek lesznek, és azt az adott egyetem úgy osztja szét, ahogy akarja.

 

Csernoch László (DE): Ha ez így lesz, akkor ehhez majd alkalmazkodunk. Én nem tudok erről, engem semmilyen formában nem tájékoztatott senki, hogy ilyen terv lenne. Ha nincs több hozzászólás, akkor szavazásra bocsátom az előterjesztést, ismételten kiemelve a nyári átcsoportosítás lehetőségét.

 

 

2/2022. (XII. 2.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a 2022. évi állami ösztöndíjas felvételi keretszám intézmények közötti felosztását (25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

 

 

3. 3.     Az Országos Doktori Tanács vezető tisztségviselőinek megválasztása a 2023-2025 időszakra

 

Csernoch László (DE): Az Országos Doktori Tanács vezető tisztségviselőinek mandátuma 2022. december 31-én lejár. Ahogy erre korábban már utaltam, három ciklus után én nem kívánom már tovább folytatni az elnöki feladatokat, és több, a jelenlegi elnökségben helyet foglaló kollega is hasonlóképpen gondolkozott. Az ügyrendünk IV. 3. pontja szerint elnöki, társelnöki és alelnöki tisztségekre a pályázatot a tanács ülése előtt legalább 14 nappal kellett kiírni, és az ODT azon tagjai nyújthattak be írásos pályázatot a tanács ülését megelőző hetedik napig, akik várhatóan a következő időszakban is tagok maradnak. Ugyancsak az ügyrendből idézve a pályázók közül a Tanács választja meg az ODT tisztségviselőit titkos szavazással. Bejelentem, hogy a pályázat november 10-én kiírásra került, a benyújtási határidő november 25-e volt. A megadott határidőig kettő darab érvényes pályázat érkezett, Benyó Zoltán a Semmelweis Egyetemről az elnöki posztra, míg Zsengellér József, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem doktori tanácsának elnöke az egyik alelnöki posztra nyújtotta be pályázatát. A benyújtott pályázatok az ODT honlapján elérhetőek voltak mindenki számára. Mindkét pályázó jelen van, így amennyiben gondolják, szóban is kiegészíthetik a pályázatokat, illetve a tanácsnak természetesen lehetősége van a pályázókhoz kérdéseket intézni. Bejelentem továbbá, hogy a jelenleg meg nem pályázott tisztségekre, az új elnökség fog majd pályázatot kiírni. Megkérdezem a pályázókat, hogy kívánnak-e szóbeli kiegészítést tenni?

 

Benyó Zoltán (SE): Azt tudom mondani, hogy a pályázatot nem is én írtam, hanem az élet, hiszen azokkal a problémákkal, amikkel a pályázatban foglalkozom, azokkal mindannyian szembesültünk az elmúlt évek során. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy már évek óta nem tudjuk még azokat az ösztöndíjas helyeket sem betölteni, amik rendelkezésre állnának. Megpróbáltam a pályázatban egy kicsit utánagondolni annak, hogy ennek mik a lehetséges okai. Az egyik megkerülhetetlen oka az egész doktori képzésnek az alulfinanszírozottsága. Itt nem kizárólag az ösztöndíjak alacsony voltára gondolok, bár az is egy döntő szempont. Az egész képzés gyakorlatilag alulfinanszírozott, tehát a témavezetőknek és az intézeti háttérnek a biztosításához szükséges források sem állnak rendelkezésre. Nyilván a doktori képzés az egy fura dolog abból a szempontból, hogy nemcsak képzésről van szó, hanem munkavégzésről is, és az egyetemeknek a tudományos teljesítményét nagy mértékben a PhD hallgatók teljesítménye jelenti. Mi csináltunk egy felmérést nemrég a Semmelweis Egyetemen. Egy egész évet vettünk alapul, és az egyetemről megjelent közleményeknek a 48 százalékában PhD hallgató volt az első szerző. Tehát ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az egyetemek fejlődésének, tudományos outputjának is meghatározója az, hogy sikerüljön megfelelő számú és megfelelő motivációval, képzettséggel és tehetséggel rendelkező hallgatókat fölvennünk. Ez egy nehéz feladat lesz, és ennek csak az egyik része a financiális kérdéseknek a megoldása. A másik része pedig, hogy már a graduális képzésben, sőt már azt megelőzően valahogy föl kell kelteni a hallgatók érdeklődését a tudomány, a kutatás iránt. És azt gondolom, hogy minél korábban kezdjük el, annál nagyobb a sikernek az esélye, tehát a tudományos diákköri rendszerrel, sőt tulajdonképpen a középiskolás tehetségkutató rendszerekkel való együttműködésünk is kulcsszerepet játszott abban, hogy többen jelentkezzenek. A másik probléma, amivel már többször egyetemi szinten is foglalkoztunk, illetve a DOSZ is nekifutott ezeknek a kérdéseknek, hogy a PhD hallgatóknak a jogviszonya sok szempontból hátrányos a számukra rendelkezésre álló alternatívákhoz képest. Például nem számít bele majd később a nyugdíjjogosultság, vagy a nyugdíj számítás alapját képező jogviszonyba; nem hitelképes, nem tud hitelt felvenni, egy PhD hallgató, mert az ösztöndíj az nem teszi erre alkalmassá, nem számít bele a hazai munkaviszonyba. Még pár más dolgot is említhetnék, amikről szerintem mindannyian tudunk, és már évek óta próbálunk több-kevesebb sikerrel ezeken a dolgokon változtatni. Ez az, ami tulajdonképpen pénzbe nem kerül, vagy csak áttételesen kerül pénzbe, és ezért bízom benne, hogy lesz rá fogadókészség a fenntartó részéről. Mindenképpen szükséges, hogy ezekben olyan változások jöjjenek létre, amik az akadémiai életpályát vonzóbbá teszik. Akkor nem azon kell majd gondolkodnunk, hogy hogyan töltsük ki a keretszámainkat, hanem hogy hogyan tudjuk a legkiválóbbakat kiválasztani, illetve hogyan tudjuk esetleg a keretszámokat bővíteni. Ez még távolabbi jövő, vagy a középtávú jövőnek szerintem a témája. Most egyelőre azt kéne elérnünk, hogy rendes ösztöndíjjal, rendes szabályozási környezettel, az egyetemeket is érdekeltté téve ebben működjön ez a rendszer, ami egyébként nemcsak az egyetemek, hanem az egész ország tudományos teljesítménynek a meghatározója. Van egy rejtett veszély abban, hogy nincsenek PhD hallgatóink, vagy kevés PhD hallgatónk van. Ők lesznek a következő évtizedekben majd a témavezetőink, tehát hogyha nem képződik elég PhD hallgató, vagy nem lesz fokozatszerző hallgató, akkor nem lesz a következő 5-10 évben témavezető, és egy olyan ördögi kör alakulhat ki, ami az egész rendszert gyakorlatilag aláássa. Nagyjából ezeket foglaltam össze a pályázatban, és kérem, nemcsak a pályázat támogatását, hanem a közeljövőben az ezzel kapcsolatos munkában való segítséget.

 

Zsengellér József (OR-ZSE): Kicsit talán furcsának tűnik, hogy csak éppen most csöppentem az Országos Doktori Tanács munkájába és máris próbálkozom egy ilyen pozíció betöltésével. Ennek részben az a magyarázata, hogy 16 éve dolgozom a doktori képzésben vezetőként, mint doktori iskolavezető, illetve az Egyetemi Doktori Tanács tagja is különböző egyetemeken. Ami számomra inspirációt adott arra, hogy erre a pozícióra pályázzam, az az, hogy azt érzékeltem, hogy a kisebb tudományterületek sokkal kevésbé tudják a hangjukat hallatni a doktori képzés szervezésében. És ennek egyik problémáját, legalábbis a saját tudományterületemen, a hittudományi kutatási területen a doktori iskolák együttműködésének a hiányában látom. Talán a többi doktori képzésben, a többi tudományterületen is megfigyelhető, hogy nem feltétlenül dolgoznak össze a különböző doktori iskolák. A nagy egyetemeknél az intézmény kapja meg a felvételi helyek számát, és utána majd az intézményen belül a doktori iskolák egymás között kell, hogy lejátsszák azt, hogy ki pontosan hány helyet kap. Mindez az információáramlásnak is hasonló útját jelzi vagy mutatja. Nem biztos, hogy minden információ úgy jut el minden tudományterületről, minden doktori iskoláról, ahol ez esetleg szükséges lenne, és a problémákat így nem tudjuk megvitatni. Ezt tartanám fontosnak és a rövidre sikerült pályázati anyagomban is erre hívtam fel a figyelmet, ebben próbálnék segíteni, együttműködni az ODT-ben, hogy legyen a különböző doktori iskolák között nagyobb együttműködés, információáramlás. A másik fontos terület a külhoni magyar doktori képzés segítése, akár kihelyezett doktori képzés formájában, akár a határon túliak hazai képzésbe történő integrálása révén.

 

Csernoch László (DE): Megkérdezem az Országos Doktori Tanács tagjait, hogy kívánnak-e kérdést intézni a pályázókhoz. Elrendelem a titkos szavazást, kérem titkár urat a szavazólapok kiosztására.

 

 

3/2022. (XII. 2.) sz. határozat:

Az ODT megválasztotta Benyó Zoltánt az Országos Doktori Tanács elnökévé a 2023. január 1. és 2025. december 31. közötti időszakra (25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

4/2022. (XII. 2.) sz. határozat:

Az ODT megválasztotta Zsengellér Józsefet az Országos Doktori Tanács alelnökévé a 2023. január 1. és 2025. december 31. közötti időszakra (19 igen, 2 nem, 4 tartózkodás).

 

 

4.   Nyelvvizsga követelmények változása

 

Csernoch László (DE): Jelenleg még tervezetként szerepel az Országgyűlés napirendjén az Egyes felsőoktatással, szakképzéssel és felnőttképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló T/1623 számú törvényjavaslat. Bár az abban szereplő változások majd csak az elfogadást követően lépnek hatályba, néhány ponttal érdemes előre is foglalkoznunk.

A doktori képzésre történő felvételnek nem lesz feltétele a nyelvvizsga, helyette „a doktori iskola szabályzatában meghatározott, a tudományterület műveléséhez szükséges idegen nyelvismeret” kerül. A fokozatszerzés feltétele két idegen nyelv ismerete helyett egy vagy több idegen nyelv ismerete lesz a törvény szövege szerint.

Az intézményeknek érdemes átgondolni, hogy milyen elvárásokat fogalmaznak meg a doktori szabályzataikban. Legyünk proaktívak, a doktori iskolák gondolják át előre, hogy milyen szabályozást szeretnének, mely nyelv vagy nyelvek ismeretét követelik meg és milyen módon kívánják a nyelvismeret igazolását.

 

Jakab Éva (KRE): Milyen megfontolások vannak ennek a változásnak a hátterében? Melyik az a tudományterület, amelyet idegen nyelv ismerete nélkül lehet művelni?

 

Csernoch László (DE): Ilyen tudományterület szerintem nincs. A változtatásra alapvetően két ok miatt kerül sor. Az egyik, hogy a nyelvvizsga nem feltétlenül igazol megfelelő nyelvismeretet, mint ahogyan az sem jelenthető ki, hogy akinek nincs nyelvvizsgája, annak biztosan nincs nyelvismerete. A másik fontos szempont, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt a Magyarországon angol nyelvű doktori képzésben résztvevő hallgatók száma. Számukra előírni egy második idegen nyelv ismeretét, illetve bármilyen magyarországi nyelvvizsgát elvárni tőlük nem szerencsés. A doktori fokozatszerzés követelményeit pedig szintén nem lenne helyes a törvényben különböző képpen megfogalmazni a követelményeket a magyar nyelvű és az idegen nyelvű képzés vonatkozásában. A jövőben a doktori iskolára lesz bízva, hogy milyen módon akarja ellenőrizni a nyelvismeretet. Akár ahhoz is joga van a doktori iskolának, hogy a saját szabályzatában a nyelvvizsga bizonyítványt határozza meg, mint a nyelvismeret igazolásának módja. A követelmény pedig lehet egy, de akár több nyelv ismerete is. Ez egy komoly lehetőség, de egyúttal komoly felelősség is. Át kell gondolni, hogy az adott tudományterülethez melyik nyelv vagy nyelvek ismerete szükséges és hogy a doktori iskola milyen módon kívánja ellenőrizni, igazolni a nyelvismeret meglétét. A tudomány műveléséhez elengedhetetlen, hogy az illető tudjon az adott nyelven - ami az esetek többségében nyilván az angol nyelv - írni, olvasni, előadni és szakmai vitát folytatni a külföldi kollégáival.

 

Faragó Sándor (SOE): A magam részéről nagyon örülök ennek a változásnak, a korábbi üléseken többször elmondtam, hogy tarthatatlan a két nyelvvizsga kérdése. A tudományterületek többségében az angol nyelv magas szintű ismerete szükséges, de természetesen vannak kivételek. A doktori iskolák felnőttek a feladathoz, saját érdekük, hogy megköveteljék a megfelelő szintű nyelvismeretet. Kérdés, hogy a változásokról mikor döntenek és érvényesek lesznek-e a már bent lévőkre is vagy csak az újonnan belépőkre. Teljesen felesleges energiákat vesz el a hallgatóktól a második idegen nyelv elsajátítása, nyelvvizsga megszerzése. A külföldi hallgatók esetében pedig ez az elvárás teljesen értelmezhetetlen, betarthatatlan.

 

Csernoch László (DE): Tudomásom szerint a parlament őszi ülésszakának zárása előtt a javaslatól döntés születik.

 

Hankó Balázs (KIM): Igen, jövő héten szavazás lesz.

 

Csernoch László (DE): Aki ezután kezdi meg a képzését, arra már az új belépési szabályok vonatkoznak. Ugyanígy, aki ezután jelentkezik fokozatszerzésre, arra az új szabályozást kell érvényesíteni. De a törvény nyilván rendelkezni fog a hatályba lépés ütemezéséről is.

 

Várkonyiné Kóczy Annamária (ÓE): Eddig is gond volt a fokozatok honosításánál, hogy egy külföldön szerzett fokozat esetében is meg kellett volna követelni a két nyelv ismeretét. Mivel máshol ez nem feltétele a fokozatnak, ezt nem nagyon lehetett betartani. A második idegen nyelv igazolásához eddig sem kellett feltétlenül nyelvvizsga bizonyítvány, kiváltható volt különböző módokon. Lesz-e az ODT-nek valamiféle közös állásfoglalása, irányelve, amit javaslunk az intézmények számára. Az intézményi elnököknek ez segítség lenne.

 

Csernoch László (DE): Támogatnám, ha a MAB-bal közösen születne majd egy állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy bizonyos területeken - például műszaki tudományok, természettudományok, orvostudományok - alapvető elvárás az angol nyelv ismerete.

 

Mosolygóné Gődény Ágnest (MAB): A nyelvismerettel kapcsolatban is adott a lehetőség, hogy a doktori iskolák erre vonatkozóan is emeljenek be minőségcélokat és indikátorokat a minőségellenőrzési folyamataikba. Az eddig lefolytatott akkreditációk során az az általános tapasztalat, hogy meglehetősen nagy a szórás a doktori képzés alatt születő publikációk minőségében. Sok doktori iskola esetében lényegesen magasabb szintű publikációt várnak el, máshol megelégednek kari szintű lapokban történő publikációkkal is. A szakmai nyelvismeret megkövetelése megnyitja a az utat a nemzetközi publikációs elvárások megfogalmazása felé is. Ezzel együtt azt is érdemes meghatározni, hogy az elvárt publikációk milyen folyóiratokban jelenjenek meg. A Doktoranduszok Országos Szövetségével közösen készül egy átfogó elemzés a minőségbiztosítási feladatokról. A kérdésben a MAB doktori kollégiuma is tervez valamiféle ajánlást megfogalmazni.

 

Csernoch László (DE): Most a napirendi pont vitáját felfüggesztve államtitkár úrnak adnám meg a szót, jelezve, hogy korábban elhangzott egy kérdés, hogy lehet-e valamit tudni a doktori ösztöndíjak esetleges emeléséről.

 

Hankó Balázs (KIM): Néhány pontban szeretném összefoglalni, hogy a felsőoktatásban a közelmúltban lezajlott struktúraváltás hol és hogyan kapcsolódik össze a doktori képzést érintő kérdésekkel, az igényes tudományos utánpótlás neveléssel. Ma már az egyetemek jelentős része egy olyan újfajta finanszírozási környezetben működik, amelyben a minőség- és a teljesítményelvárás rendszer markánsan jelenik meg. A 2022-ben elérhető források 30 százaléka, 2023-ban a negyven és 2025-ben a források ötven százaléka teljesítmény és minőség szempontok szerint kerül biztosításra az egyetemeinknek. Mik ezek a teljesítmény és minőség szempontok? Egyrészt értelemszerűen vannak alap naturáliák, mint a hallgatók száma, az oktatók és kutatók FTE értéke, de most elsődlegesen nem erről szeretnék beszélni. A minőség-teljesítmény rendszernek három alappillére van. Az első a képzési minőség, amelynek alapelemei a hallgatók lemorzsolódása és kredit előre haladása. Itt az egyetemeknek egyre nagyobb feladata van, hogy a hallgatóknak segítsenek a felzárkózásban. Arra törekszünk minden eszközzel, hogy az időben abszolvált hallgatói létszámarány erősödjön. A másik nagy terület, hogy az egyetemek és az őket körülvevő társadalmi-gazdasági környezet között sokkal szorosabb együttműködés legyen. Azt próbáljuk az ide tartozó teljesítménycélokkal elérni, hogy a térségben maradást vagy a végzettségi területnek megfelelő elhelyezkedést valósítsuk meg. Bizonyos mértékben ennek a PhD megszerzésére irányuló továbbhaladás is eleme, hiszen a tudományos utánpótlás nevelése is célunk. A második pillér a kutatási, amelyben a doktori iskoláknak fokozott felelőssége van. Azoknak az eredményeknek, amelyeket igyekszünk a mindig változó tudománymetriai eszközökkel mérni, a jelentős része kötődik a doktori iskolákhoz. Ezeket a tudománymenedzsment eszközeivel lehet segíteni. Arra próbáljuk ösztönözni az intézményeket, hogy a minőségi (D1, Q1) publikációk egyre nagyobb arányban jelenjenek meg. Nyilván itt tudományterületenként más és más az elvárható szint. Fontos szempont, hogy a doktori képzésekben megjelenő témajavaslatok hogyan köszönnek vissza abban az innovációs ökoszisztémában, gazdasági, társadalmi környezetben, amelyben a külső forrás bevonzásának a lehetősége is az egyetemek előtt áll. A harmadik pillér, ami teljesítmény indikátorokon nyugszik, a nemzetköziesítés. Ebben is szerepe van a doktori iskoláinknak. Fontos továbbá a tehetséggondozás, a tudományos diákkörök rendszere, amely a doktori képzés előszobájának tekinthető. Itt megjelennek még bizonyos sport célok és a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása is. A doktori iskola tehát számos ponton megjelenik az új finanszírozási rendszerben. Az már az egyes doktori iskolákon múlik, hogy hogyan és miként érvényesítik az érdekeiket az intézményen belül. Ezt kötném össze az ösztöndíj összegének kérdésével. Az egyházi és az alapítványi fenntartású intézmények esetében az elérhető források átlagosan több, mint duplájára emelkedtek. Ha egy ilyen érdekeltségi rendszerben a doktori iskola és az egyetem vezetése jó együttműködést köt, kinyílik a lehetőség, hogy az egyetemen belüli folyamatokban az adott egyetem, vagy fenntartó számára fontos célok elérésében a doktori iskola valamilyen ajánlatot tegyen le az asztalra és ezért milyen plusz forrást igényel. Azt szeretném kérni, hogy az egyházi és a modellváltó egyetemek esetében tessenek a fenntartóhoz fordulni az anyagi igényeikkel. Az állami egyetemek esetében természetesen jogos felvetés, hogy az államtól várnak segítséget. Van egy másik terület, amely most aktuális, nevezetesen a finanszírozási szerződések felülvizsgálata. Az is felmerült, hogy esetleg a kooperatív doktori helyek is valahogyan kerüljenek be ebbe a finanszírozási rendszerbe. A minisztériumnak az egyik fő eredmény indikátora az egymillió lakosra eső kutatók, fejlesztők száma. Cél, hogy ez az érték a jelenlegi 6000-ről 9000-re emelkedjen az évtized végére. Ehhez elengedhetetlen további hallgatók bevonása a doktori képzésbe. A kooperatív doktori program kiszélesítését ehhez is megfelelő eszköznek tartjuk és a tudományos diákköri rendszer erősítése is ide tartozik. Visszatérve az eredeti napirendi ponthoz, a nyelvvizsgával kapcsolatban is elmondanék néhány gondolatot. Tudjuk, hogy a hazai nyelvvizsga rendszer egy hungarikum, máshol nincsenek a rendszerben állami nyelvvizsga bizonyítványok. Az egyetemekkel közösen azt szeretnénk elérni, hogy innentől az adott szaknyelvi ismeretben mélyüljenek el inkább a hallgatók. Mindenki a saját szakterületén legyen képes a szakirodalom olvasására, feldolgozására, illetve rendelkezzen vitaképességgel idegen nyelven is. Ebben egyrészt nyilván szerepet vállalhatnak a lektorátusok, de egyre nagyobb részben a képzési terveket is úgy kell fejleszteni, hogy azokban szerepet kapjanak az idegen nyelvű szakirodalmak feldolgozásai, akár team munkában. A doktori képzésben a doktori iskolának kell azzal a felelősséggel rendelkeznie, hogy az ilyen típusú nyelvi elvárás rendszert kidolgozza. Akik benne vannak a rendszerben, azoknak nehezebb nem lehet, de könnyebb lehet. Akik újonnan lépnek be a rendszerbe, azoknak lehet a jelenlegi előírásoknál akár nehezebb is a doktori fokozat megszerzéséhez előírt nyelvi elvárás.

 

Kalmár János (EKKE): Az indikátorokkal, azon belül is a lemorzsolódással kapcsolatban lenne megjegyzésem. Óvatosan kell ezzel bánni, hiszen ne felejtsük el, hogy egy jó ideje nincs felvételi vizsga, a középiskolai eredményekkel sétálnak be a hallgatók. Emiatt rengeteg olyan hallgató van, aki nem helyesen választ. Erre vagy rájön ő maga menet közben és kilép, vagy az eredményei által ismertetik fel vele, hogy nem megfelelően orientálódott. A felsőoktatást a társadalom, az adófizetők tartják fenn, így végső soron a társadalomnak felelősen kell működnie.

 

Hankó Balázs (KIM): Az adófizetők pénzét előtérbe helyezve az elsődleges feladat a gazdaság működőképességének biztosítása, amelyhez szükség van diplomás munkaerőre. Diplomás munkaerő nélkül nem tudjuk elérni az elmozdulást a tudásgazdaság irányába, amely értékteremtő, azaz a GDP-t nagyobb mértékben emelő gazdaság. Nem teljesen igaz, hogy az intézményeknek nincs ráhatása a felvételire, hiszen pont most alakítjuk át a rendszert úgy, hogy a felsőoktatási intézmény állapíthatja meg a minimum pontot, mondhatja meg, hogy miből kér érettségit, milyen többletpontokat ad. Így az 500 pontból 100 a középiskolai tanulmányi eredményekből, 200 az érettségi eredményekből áll össze, míg 200 pontról a felsőoktatási intézmény rendelkezik, sőt az érettségi pontok összeállítására is ráhatása van. Első körben nagyon kevés felsőoktatási intézmény élt azzal a lehetőséggel, hogy visszahozza a szóbeli felvételiztetést. Nem gondolom, hogy a felsőoktatásba belépők kevésbé felkészültek lennének, mint a nyugat-európai társaik. Nekünk kell azt átgondolni, hogy hogyan tudjuk segíteni a hallgatókat a képzésben maradásban. Más oktatási módszertanok szükségesek, jobban kell a mentorálás irányába menni. Jobban oda kell figyelnünk különösen az első időszakra. A felsőoktatási intézmények részt vállalhatnak a felkészítésben is, együttműködve a középiskolákkal, jó példa erre a szakképzésben bevezetett okleveles technikus képzés, melynek keretében a tananyagot a felsőoktatási intézménnyel együttműködésben dolgozzák ki. A lemorzsolódási adatokat részletesen elemeztük. Vannak olyan egyetemek, képzések, ahol 40 százalék feletti a lemorzsolódás. Nem azt mondjuk, hogy a 10-12 százalékos lemorzsolódást le kell vinni nullára, viszont ha ez az érték nagyon magas, akkor ott valami nem működik jól.

 

Csernoch László (DE): A felvételi követelmények meghatározásánál figyelemmel kell lennünk a többi intézményre is, hiszen versenyhelyzet van. A játékelmélet területéhez tartozik, hogy milyen stratégiát alakítok ki annak figyelembe vételével, hogy milyen startégiát feltételezek a többiekről. Alapvetően egyetértek a szándékkal, hogy csökkenjen a lemorzsolódás, ugyanakkor a lemorzsolódás definícióját is finomítani kell. Nem tekinteném lemorzsolódásnak, ha egy hallgató bent marad a felsőoktatásban, csak éppen szakot vált. Vannak szakterületek, ahol a lemorzsolódás nem intézmény specifikusan magas, hanem országosan, nyilván ebben nagyon sok tényezőnek van szerepe, amelyek közül egyesekre nem feltétlenül van ráhatása a felsőoktatási intézményeknek. Brit egyetemeken a hallgatónak gyakorlatilag személyes tutora van, nyilván ott egészen más az oktató-hallgató arány. Ezen az arányon nálunk is lehetne javítani, akár az intézmények kezébe most került többletforrások felhasználásával.

 

Nagy Marianna (ELTE): Van egy másik módosítási javaslat is a törvényben, amiről eddig nem esett szó, nevezetesen a 70 év felettiek foglalkoztatása, amely a jövőben jelentősen különböző lesz az állami és a modellváltó intézményekben. Véleményem szerint a változás az állami egyetemeket kifejezetten hátrányos helyzetbe hozza. Nyilván ez a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos probléma. A modellváltó egyetemeken a jövőben a 70 év felettiek is aktívan közreműködhetnek a doktori képzésben. Az állami egyetemek kénytelenek megválni a még aktívan dolgozó 70 év felettiektől. A doktori kormányrendelet szintjén el lehetne mozdulni abba az irányba, hogy ezeket a kollégákat, ha nem is közalkalmazotti jogviszonyban, de megtarthassák az állami egyetemek is.

 

Jakab Éva (KRE): Ennek jelenleg sincs akadálya.

 

Nagy Marianna (ELTE): Az ELTE-n határozottan úgy értelmezik, hogy erre nincs lehetőség. Olyan humán erőforrásokat vagyunk kénytelenek elengedni, akiket nem lenne szabad.

 

Hankó Balázs (KIM): Egy kicsit félrement ennek a kommunikációja vagy az értelmezése. A 70 évek feletti kérdésben a döntést a kormány átadja az egyházi illetve a modellváltó egyetemeknek. Nem lesz minden 70 év feletti automatikusan tovább foglalkoztatva, dönt a fenntartó - az egyetem javaslatára - hogy támogatja-e vagy sem. Valóban a munka törvénykönyve és a közalkalmazotti jogviszony közötti különbségre vezethető vissza a kérdés. A tovább foglalkoztatás lehetősége az állami intézményekben is megvan, ha nem is közalkalmazotti keretek között.

 

Bakacsi Gyula (BGE): Ez a kérdés az akkreditáció szempontjából is fontos. Kérdés, hogy a nyugdíj mellett visszafoglalkoztatott oktató a törzstagság szempontjából teljes mértékben figyelembe vehető-e.

 

Mosolygóné Gődény Ágnest (MAB): Az intézményi autonómia szerepe itt megnőtt. Mind a doktori iskola vezetője, mind a törzstagok tekintetében a mérlegelés szempontja nem kizárólag az életkor. Sokkal fontosabb az aktív tudományos munka és a doktori iskola munkájában való aktív részvétel. Minőségbiztosítási szempontból a MAB azt vizsgálja, hogy az adott egyetem vagy a doktori iskola milyen módszertant választott ennek mérlegelésére.

 

Benyó Zoltán (SE): Az a vél, hogy 2030-ra másfélszeresére nőjön a kutatói-fejlesztői létszám, ez egy meglehetősen ambiciózus cél. A megvalósításban együtt kell működniük az államnak, a fenntartóknak és a doktori iskoláknak. Németországban éltem, ott a doktori képzés fele részben képzés, fele részben munkavégzés volt és a finanszírozás is ennek megfelelően volt kialakítva. Ezt a logikát követve az egyetemeknek kellene ugyanannyit mellé tennie az ösztöndíjhoz, mint amennyit az állam biztosít. Valószínűleg ezzel a PhD hallgatók is nagyon elégedettek lennének. Ezen a héten volt a költségvetési tárgyalásom a kancellárral. Az a tapasztalatom, hogy az egyetem egyelőre azért küzd, hogy az orrát próbálja a víz felett tartani a megnövekedett költségek miatt. Így nem csak egy ilyen mértékű emelésre, de még egy minimális összegűre sem látok reális esélyt 2023-ban. A finanszírozás mellett az akadémiai, felsőoktatási pálya választása szempontjából fontos még a szabályozási háttér. A PhD képzés az alternatív lehetőségekhez képest jelentős hátrányokkal rendelkezik, ide értve a nyugdíjba való beszámíthatóság kérdését vagy a hitel felvételi lehetőség akadályozottságát. Ebben az életkorban ez komoly mérlegelési szempont. Nyilván áttételesen ezek is anyagi kérdések, de ha meg akarjuk valósítani ezt az ambiciózus célt, akkor ezeken a területeken is jogszabály változásokat kell elérnünk.

 

Hankó Balázs (KIM): Az egyik MNB rendelet, a másik pedig kormányrendelet, de mindkettőre ígéretet tettem, hogy rendben lesz. Jogos igény mind a kettő, ezt már a DOSZ és az ODT is kérte korábban. Az egyetemeknek eminens érdeke, hogy a doktori iskolákon keresztül végzett tudományművelésre fordítsanak, hiszen a tudományos indikátorokon alapuló források megszerzésében fontos szerepük van az iskoláknak. Egyes egyetemek esetében konkrét indikátorok is a doktori képzéshez, fokozatszerzéshez kapcsolódnak.

 

 

5. Egyebek

 

Csernoch László (DE): Szeretném megköszönni azt a konstruktív együttműködést, amelyben az előző elnökség, illetve az előző három ciklusban az elnökség munkáját a Tanács segítette. Személyesen nagyon sokat tanultam is az elmúlt kilenc évben, amit szintén köszönök!

 

Benyó Zoltán (SE): Köszönöm szépen a bizalmat, amelyet az elnökké választással kaptam. Csernoch elnök úr vezetésével egy nagyon eredményes, progresszív időszakot tudhat maga mögött az ODT. Nagyon magasra tette a mércét a következő időszakra, ennek próbálunk majd megfelelni.

 

Hankó Balázs (KIM): Én is szeretném megköszönni Elnök úrnak az a munkát, amit a tudományos közösség és az utánpótlás nevelése érdekében az elmúlt években végzett. Az új elnöknek és alelnöknek pedig sok erőt kívánok, mert valóban elég ambiciózus célok vannak, amelyeket ütemesen szükséges közösen elérnünk.

 

Molnár Dániel (DOSZ): A Doktoranduszok Országos Szövetsége nevében is szeretném megköszönni Elnök úrnak azt a munkát, amit a doktori képzés rendszerének fejlesztésében, illetve a doktoranduszok érdekében az elmúlt években végzett. A megválasztott vezetők munkáját igyekszünk a magunk eszközeivel segíteni.

 

Csernoch László (DE): Szeretnék végül áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni és meleg telet...

 

 

kmf.

 

 

 

 

 

lejegyezte:      Varga Zsolt                                        jóváhagyta:     Csernoch László

                        titkár                                                                           elnök

 

 

 

 

Hitelesítők:

 

                        Várkonyiné Kóczy Annamária                                  Nyulászi László

                        ÓE                                                                              BME