Témakiírások
Inváziós gyomnövények biológiája, ökológiája és szerepük a vírusepidemiológiai láncban
témakiírás címe
Inváziós gyomnövények biológiája, ökológiája és szerepük a vírusepidemiológiai láncban
intézmény
doktori iskola
témakiíró
tudományág
témakiírás leírása
A hazai fontosabb inváziós özöngyomok (parlagfű, selyemkóró, magas aranyvessző, alkörmös stb.) közül egy kiválasztott faj szaporodásbiológiai és növekedési sajátosságainak, versenyképességének, allelopátiájának tanulmányozása laboratóriumi, üvegházi és szabadföldi körülmények között. A gyomnövények vírusepidemiológiai láncban betöltött szerepének megismerése, új gazda-vírus kapcsolatok feltárása, az egészséges és a vírusfertőzött gyomnövények összehasonlító biológiai vizsgálata.
A kutatási téma előzményei:
A hazai nem őshonos, un. neofiton fajok közül kb. 70 tekinthető inváziós fajnak, un. „özöngyomnak”. Ezek a más kontinensről származó adventív növények homogenizálják az eredeti növénytakarót, veszélyeztetik a genetikai diverzitást, és jelentős terméskiesést idéznek elő a növénytermesztés számára. A gyomnövények biológiájának megismerése, a biológiai sajátosságok és az inváziós képesség közötti összefüggések vizsgálata hatékony elméleti alapul szolgál a gyomnövények elleni védekezési eljárások kidolgozásához. Az évelő gyomok vegetatív szaporítóképletei és a gyommagok a vírusok áttelelésében is jelentős szerepet játszanak, és tavasszal a fiatal beteg gyomnövények sok eseten a kultúrnövények megbetegedése szempontjából primér fertőzési forrást jelentenek. Bár a növényi vírusok a gyomnövények elleni biológiai védekezésben nem használhatók fel a gyakorlatban, mégis a gyomnövények olyan jelentős biológiai értékcsökkenését okozhatják, amivel közvetett úton hozzájárulhatnak egy adott gyompopuláció csökkentéséhez, és a gyomok által okozott közvetlen kártétel mérsékléséhez. Az elmúlt évtizedben számos gazda-vírus modellkapcsolatban a PE Növényvédelmi Intézetében tanulmányoztuk, hogy a vírusok hogyan befolyásolják a csírázásbiológiai sajátosságokat, a növekedést, és fejlődést, valamint a fotoszintézist, a vízháztartás és a tápelem felvétel dinamikáját. Számos új gyomgazda-vírus kapcsolat feltárására is sor került, melyek vírusepidemiológiai jelentősége nagy.
A kutatási téma előzményei:
A hazai nem őshonos, un. neofiton fajok közül kb. 70 tekinthető inváziós fajnak, un. „özöngyomnak”. Ezek a más kontinensről származó adventív növények homogenizálják az eredeti növénytakarót, veszélyeztetik a genetikai diverzitást, és jelentős terméskiesést idéznek elő a növénytermesztés számára. A gyomnövények biológiájának megismerése, a biológiai sajátosságok és az inváziós képesség közötti összefüggések vizsgálata hatékony elméleti alapul szolgál a gyomnövények elleni védekezési eljárások kidolgozásához. Az évelő gyomok vegetatív szaporítóképletei és a gyommagok a vírusok áttelelésében is jelentős szerepet játszanak, és tavasszal a fiatal beteg gyomnövények sok eseten a kultúrnövények megbetegedése szempontjából primér fertőzési forrást jelentenek. Bár a növényi vírusok a gyomnövények elleni biológiai védekezésben nem használhatók fel a gyakorlatban, mégis a gyomnövények olyan jelentős biológiai értékcsökkenését okozhatják, amivel közvetett úton hozzájárulhatnak egy adott gyompopuláció csökkentéséhez, és a gyomok által okozott közvetlen kártétel mérsékléséhez. Az elmúlt évtizedben számos gazda-vírus modellkapcsolatban a PE Növényvédelmi Intézetében tanulmányoztuk, hogy a vírusok hogyan befolyásolják a csírázásbiológiai sajátosságokat, a növekedést, és fejlődést, valamint a fotoszintézist, a vízháztartás és a tápelem felvétel dinamikáját. Számos új gyomgazda-vírus kapcsolat feltárására is sor került, melyek vírusepidemiológiai jelentősége nagy.
felvehető hallgatók száma
1 fő
helyszín
Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely, Deák F. u. 16.
jelentkezési határidő
2013-06-01