Témakiírások
Vizuális elmélet-művészet
témakiírás címe
Vizuális elmélet-művészet
intézmény
doktori iskola
témakiíró
tudományág
témakiírás leírása
1. A művész kísérlete. A teleológiai szándék a reneszánsz óta része a művészeti tudatformának. A művészi kísérlet terepének, hatókörének feltárása, relevanciájának meghatározása művészet területén folyó kutatások értelemadó feladata. Modellek, hipotézisek. A művész „laboratóriumának” vagy „terepmunkájának” körülményei között létrehozható metaforizációs folyamat. A művészet és az „experimentum”? Kapcsolat a művészet eszközeivel a különböző innovatív folyamatok különböző műfajokban és médiumokban fellelhető „kísérletei” között. A művészi eszközzé válás (elfogadás, befogadás, integrálódás) folyamatai.
2. Az elmélet, mint látvány. A kortárs művészet törekvéseiben inherens módon van jelen a művészettörténet és elmélet. Ezek felismeréseit és módszereit a jelen művészete a hagyományosan és fajlagosan is „művészetinek” tekintett eljárások mellett teljes egyenjogúsággal kész alkalmazni. Az elméletek vizuális művészeti relevanciáját a koncept, land-, minimal art, New Image, stb. mozgalmai után általában nem vitatják. Bizonyos újabb törekvések, (pl. a public art, a street art, a kulturális akcionizmus, stb.) új kérdéseket vetnek fel, melyek az elméletekhez kötött kifejezési formákat alkalmaznak. Ezek művekbe beépülve, azokban közvetlen formai és jelentés-összefüggéseket teremtve hatnak, alapvetően megőrzik elméleti jellegüket. (Szövegek, meghatározások, dokumentációk, statisztikák, folyamatábrák, grafikonok, stb.) A határterületeken bekövetkező témabővülések és jelentés-megújulások csak a művészettörténet és elmélet új kapuin keresztül találhatnak utat a pszichológia, az antropológia, orvosi tudományok, matematika, fizika, filozófia, stb. felé. A kutatási témát követő művészek ezeket az integratív és interdiszciplináris folyamatokat érintik, bontják ki, reprezentálják.
3. A művészet, mint terápiás folyamat. A művészet egyik legősibb funkciója, a lelki-testi egyensúlyzavarok mérséklésének céljával mozgásba hozott kreativitás. A téma keretei között végezhető, műtárgyak létrehozásával alátámasztott vizsgálatok egyebek mellett foglalkozhatnak az évszázados közösségi létezés és alkotás újraalakításával. Érintkezhetnek a konstruktív önerő, a gyógyulási folyamatot támogató kreatív ötlet megvalósításával. A téma keretei között elemezhető a közösség én-, és kreativitást formáló hatása, az „odafordulás”, a figyelem, kitartás, „emberi hasznosság” és személyesség reprezentációját. Foglalkozhat a kutatás az önmegvalósítás, a fejleszthetőség, az optimális stimuláció egyéni lehetőségeivel. Kombinálni lehet a közösségi élmény- központúság megnyilatkozásait az én-építő elemekkel. Lehetséges a természetes anyagok természet közeli "gyógyító" erejét segítségül hívni a tudatos "ember-újraformálás" eszköztárából.
4. Művészet-tudomány. Tudomány a művészetben. A művészet intézményrendszere a XXI. századra valószínűsíthető tudás és emocionális komplexitás körvonalait felrajzolva, tényleges erőkonstellációt előjelez. A koncentrált és érzelmi elemeket is tartalmazó művészeti gyakorlat ebben az esetben elfogadja: a modern tudományok ember képe, a tudás és a hit igazságkritériumai, a feltárt és kinyilatkoztatott igazság történeti és gazdasági alakulatokat mozgató erőközéppontokká váltak. A kulcsfogalommá váló „kutatás és fejlesztés, az innováció” a művészeket olykor hivatásszerűen foglalkoztatja, (és ebbe beleértetődik az eleven, lelki-pszichés szellemi feltételek rendje, aminek birtokbavételét megkísérelve meg kell fogalmazni, hogy a művészet funkciója a több száz éves párhuzamos fejlődést követően a tudománnyal alapvetően egybevethető. Ez a tudomány művészete és művészet tudománya, amiben ha tetszik jogi, erkölcsi, és ökológiai kérdések is megférnek egymás mellett. És az emberi élet közösségi formáinak kritikus újraalakítására irányuló késztetés is. Ami éppen annyira filozófiai spekuláció, teleológia, mint amennyire cselekvési algoritmusokat mozgásba hozó tervezés és építő aktivitás.
Megbeszélés alapján más egyéb téma is kutatható.
2. Az elmélet, mint látvány. A kortárs művészet törekvéseiben inherens módon van jelen a művészettörténet és elmélet. Ezek felismeréseit és módszereit a jelen művészete a hagyományosan és fajlagosan is „művészetinek” tekintett eljárások mellett teljes egyenjogúsággal kész alkalmazni. Az elméletek vizuális művészeti relevanciáját a koncept, land-, minimal art, New Image, stb. mozgalmai után általában nem vitatják. Bizonyos újabb törekvések, (pl. a public art, a street art, a kulturális akcionizmus, stb.) új kérdéseket vetnek fel, melyek az elméletekhez kötött kifejezési formákat alkalmaznak. Ezek művekbe beépülve, azokban közvetlen formai és jelentés-összefüggéseket teremtve hatnak, alapvetően megőrzik elméleti jellegüket. (Szövegek, meghatározások, dokumentációk, statisztikák, folyamatábrák, grafikonok, stb.) A határterületeken bekövetkező témabővülések és jelentés-megújulások csak a művészettörténet és elmélet új kapuin keresztül találhatnak utat a pszichológia, az antropológia, orvosi tudományok, matematika, fizika, filozófia, stb. felé. A kutatási témát követő művészek ezeket az integratív és interdiszciplináris folyamatokat érintik, bontják ki, reprezentálják.
3. A művészet, mint terápiás folyamat. A művészet egyik legősibb funkciója, a lelki-testi egyensúlyzavarok mérséklésének céljával mozgásba hozott kreativitás. A téma keretei között végezhető, műtárgyak létrehozásával alátámasztott vizsgálatok egyebek mellett foglalkozhatnak az évszázados közösségi létezés és alkotás újraalakításával. Érintkezhetnek a konstruktív önerő, a gyógyulási folyamatot támogató kreatív ötlet megvalósításával. A téma keretei között elemezhető a közösség én-, és kreativitást formáló hatása, az „odafordulás”, a figyelem, kitartás, „emberi hasznosság” és személyesség reprezentációját. Foglalkozhat a kutatás az önmegvalósítás, a fejleszthetőség, az optimális stimuláció egyéni lehetőségeivel. Kombinálni lehet a közösségi élmény- központúság megnyilatkozásait az én-építő elemekkel. Lehetséges a természetes anyagok természet közeli "gyógyító" erejét segítségül hívni a tudatos "ember-újraformálás" eszköztárából.
4. Művészet-tudomány. Tudomány a művészetben. A művészet intézményrendszere a XXI. századra valószínűsíthető tudás és emocionális komplexitás körvonalait felrajzolva, tényleges erőkonstellációt előjelez. A koncentrált és érzelmi elemeket is tartalmazó művészeti gyakorlat ebben az esetben elfogadja: a modern tudományok ember képe, a tudás és a hit igazságkritériumai, a feltárt és kinyilatkoztatott igazság történeti és gazdasági alakulatokat mozgató erőközéppontokká váltak. A kulcsfogalommá váló „kutatás és fejlesztés, az innováció” a művészeket olykor hivatásszerűen foglalkoztatja, (és ebbe beleértetődik az eleven, lelki-pszichés szellemi feltételek rendje, aminek birtokbavételét megkísérelve meg kell fogalmazni, hogy a művészet funkciója a több száz éves párhuzamos fejlődést követően a tudománnyal alapvetően egybevethető. Ez a tudomány művészete és művészet tudománya, amiben ha tetszik jogi, erkölcsi, és ökológiai kérdések is megférnek egymás mellett. És az emberi élet közösségi formáinak kritikus újraalakítására irányuló késztetés is. Ami éppen annyira filozófiai spekuláció, teleológia, mint amennyire cselekvési algoritmusokat mozgásba hozó tervezés és építő aktivitás.
Megbeszélés alapján más egyéb téma is kutatható.
felvehető hallgatók száma
1 fő
jelentkezési határidő
2010-12-31