Pilótaállomány repülés alatti hirtelen cselekvőképtelenségének okai, megelőzésük lehetséges technikai módszerei, földi és valós repülési helyzetben történő demonstráció

Szegedi Tudományegyetem

Kísérletes és Megelőző Orvostudományi Doktori Iskola

Szabó Sándor András

elméleti orvostudományok

Probléma megközelítése: A repülésben, az ember-gép-környezet dinamikus kölcsönhatási rendszerében a leggyengébb láncszem az ember, teljesítőképességét, cselekvőképességét befolyásoló repülésbiztonsági tényezők elemzése alapvető. A légibalesethez vezető hibaláncolat megszakításához rendszerelméleti megközelítés szükséges, melynek része az emberi tényező megfelelő kiválogatása, rendszeres egészségügyi alkalmassági minősítése, mentális és élettani teljesítményének szinten tartása, az ergonómia és a HSI (human-system-integration, azaz gép-ember integráció) eszközrendszerének fejlesztése. A humán stressztűrő képesség irányában új mérési és vizsgálati protokollok kidolgozása és tesztelése a repülésben különösen fontos.
Cél kompetenciák és elsődleges kutatási célok: A humán faktor repülésben elfoglalt helyének mindenoldalú, teljes körű elemzése, különös tekintettel a stressz orvosbiológiai paramétereire. Új, a jelenleginél hatékonyabb, „real-time” mérésre alapozott orvosbiológiai eljárás kidolgozása a szív-érrendszeri adaptív és reflex folyamatok monitorizálására. A stressztűrő képesség elemzésével a repülésben résztvevők jelöltek esetében a lehetséges beválás prediktív értéke, repülőesemény, orvosi kezelés (pl. gyógyszerbeállítás) után a pszichés és kognitív regenerációs képesség jobb megítélhetősége. Az élettani stressz szint csökkentésére alkalmas ergonómiai és magasságélettani preventív megoldások technológiáinak kidolgozása. A kidolgozott vizsgálati protokollok tesztelése szimulált repülési helyzetben, majd megfelelő műszaki háttér kialakításával valós repülés közben is, ezzel hozzájárulva a repülésbiztonság növeléséhez.

1 fő

SZTE ÁOK Repülő és Űrorvosi Tanszék

2020-12-31

angol