Országos Doktori Tanács

Témakiírások

A kardiovaszkuláris rizikó, valamint a kalcium és foszfát anyagcsere, csontanyagcsere kapcsolata krónikus vesebetegekben

alapadatok
témakiírás címe
A kardiovaszkuláris rizikó, valamint a kalcium és foszfát anyagcsere, csontanyagcsere kapcsolata krónikus vesebetegekben
intézmény
témakiíró
témakiírás leírása
Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek körében a halálozás leggyakoribb oka kardiovaszkuláris megbetegedés. Az összes kardiovaszkuláris esemény előfordulásának gyakorisága 30-100-szor nagyobb a dializált betegcsoportban, mint az átlagpopulációban. Ennek a markáns különbségnek a hátterében a tradicionális kardiovaszkuláris rizikófaktorokon kívül további, specifikusan a vesebetegséggel kapcsolatos tényezők állnak. Csak az elmúlt 2-3 évben került a figyelem középpontjába a vesebetegséggel járó kalcium-foszfát metabolizmus és csont-anyagcsere zavara, mely sajátos kardiovaszkuláris rizikótényezőt jelent ebben a betegcsoportban. Mind laboratóriumi, mind epidemiológiai tanulmányok szoros összefüggést igazoltak a csontátépülés zavara és a vaszkuláris média-kalcifikáció között. Dializált betegekben a vaszkuláris kalcifikáció korábbi életkorban és súlyosabb fokban jelentkezik, mint nem vesebetegekben.
Már a veseelégtelenség korai szakaszában megjelenik, de legkifejezettebben a betegség V. stádiumában (15ml/min GFR alatt) jellemző a hiperfoszfatemia és D-vitamin hiány, s e tényezők szekunder hyperparathyreosisra vezetnek, mely a csont ásványi anyag tartalmának csökkenéséhez, emellett feltételezhetően vaszkuláris és visceralis kalcifikációhoz vezet. A parathormon régóta ismert urémiás toxin, emelkedett szintje számos vizsgálatban a kardiovaszkuláris mortalitás önálló prediktorának bizonyult. A magas PTH szint diszlipidemiát okoz, aktív szerepe van az ér-simaizom sejt transzformálódásában, és negatívan befolyásolja az immunrendszer sejtjeinek működését is.
E betegek kezelésének két fontos eleme a hiperfoszfatemia és a szekunder hyperparathyreosis csökkentése. E tényezők kezelésére korábban elsősorban kalcium tartalmú foszfátkötőket és D-vitamin származékokat alkalmazunk: előbbi gyógyszercsoport a serum foszfát szint csökkentése mellett emeli a szérum kalcium szintet, és a feltételezések szerint fokozza a vaszkuláris kalcifikációt; a D-vitamin származékok pedig a parathormon termelés gátlása mellett hiperkalcemiát és hiperfoszfatemiát okozhatnak, ezáltal szintén elősegítve az extraossealis (azaz a legtöbb esetben vaszkuláris) kalcifikáció kialakulását. E terápiás beavatkozások mellett gyakran alakul ki lassú csontátépüléssel járó (low bone turnover) vagy adinámiás csontbetegség.
A veseelégtelen betegekben észlelt fokozott vaszkuláris kalcifikáció patogenezisében valószínűleg fontos szerepet játszanak krónikus gyulladásos folyamatok és azok markerei, monociták, adipociták által termelt pro- és antiinflammatorikus citokinek (TNF alpha, IL-6, adiponectin, leptin).
Vizsgálatainkban a fenti tényezők szerepét elemezzük a vesebetegséggel kapcsolatos csont- és ásványianyagcsere zavar kialakulásában. Vizsgáljuk továbbá a csontanyagcsere zavar és a kardiovaszkuláris morbiditás és a mortalitás kapcsolatát. Felmérjük dializált és vesetranszplantált betegekben a kardiovaszkuláris események előfordulásának gyakoriságát, felmérjük e betegek kardiovaszkuláris státuszát (szívultrahang, pulzushullám terjedési sebesség, carotis ultrahang, stb). Felmérjük e betegek csont-státuszát (csontsűrűség-mérés, csontultrahang és a csontanyagcsere biokémiai markerei).
Összefüggéseket keresünk a kardiovaszkuláris események előfordulása és a betegek csontanyagcseréjét meghatározó tényezők között.
felvehető hallgatók száma
3 fő
helyszín
I.sz. BElgyógyászati Klinika
jelentkezési határidő
2020-10-15