Témakiírások
A jogi alapértékek jellemzői, szerepe és fejlődési irányai
témakiírás címe
A jogi alapértékek jellemzői, szerepe és fejlődési irányai
intézmény
doktori iskola
témakiíró
tudományág
témakiírás leírása
A jogi alapértékek jellemzői, szerepe és fejlődési irányai
Témavezető: Dr. Ádám Antal professor emeritus, az MTA doktora
Arra a kérdésre, hogy az ember számára mi minősül értéknek, a pluralista axiológia válasza így hangzik: érték az, amit az értékelő alany annak tart. Az érték tehát az emberi értékelés terméke, az értékelt tárgynak az értékelő által tulajdonított (imputált) minősége. Azt is mondhatjuk, hogy az érték az értékelő alany szükségletének, elvárásának, ízlésének, vallási, erkölcsi, érzelmi, gyakorlati mentalitásának való megfelelést jelenti. Értékelés tárgya bármi lehet, értékelő alanyként pedig bárki, bármely öntudatos természetes személy, bármely emberi közösség, állami, egyházi, társadalmi szervezet, szerv eljárhat. Az értékek sokféleségében az eszmei értékek, a célértékek, a tárgyértékek, az eszközértékek, a tulajdonságértékek, a cselekvések, a tartózkodások, a beszédek csak az értékek jelentősebb csoportjait testesítik meg. Az értékelő alanyoktól függ elsődlegesen az is, hogy mely értékek, milyen ötvözetben és sorrendben alkotnak számukra értékrendszert.
A pluralista értékelmélet annak elismerését és hangsúlyozását is lehetővé teszi, hogy az egyén és a különböző emberi közösségek tartós, esetleg állandó lényeges igényei, fejlesztő vagy védelmi törekvései széles körben és hosszú időn keresztül vállalt értékek kialakulásához és azokat érvényesítő értékfelfogáshoz vezethetnek. Gondoljunk például az erkölcs, a tisztességes emberi magatartás bizonyos, alig változó elemi követelményeire, a lét- és fajfenntartás alapvető feltételeire, lényeges eszközeire és módozataira, a közegészség, a közbiztonság- és katasztrófavédelem bevált társadalmi és közhatalmi megoldásaira, bizonyos magatartások pönalizálására, valamint a vallások hasonló normáira és szertartásaira.
Az emberi szükségletek, igények, ízlések értékfakasztó hatásával összefüggésben külön is kiemelhetjük a fenyegetések, a veszélyek, az ártalmak, a károk szerepét az értékválasztások és különösen az értékhierarchiák alakulásában. Az ellentétes minőségek – pl. a sötét és a világos, az egészség és a betegség stb. – egymást kölcsönösen feltételező, korrelatív kapcsolata az értékes és az értéktelen dualitásában is fellelhető. Ennek alapján állíthatjuk: bármely érték súlyát, hierarchiai helyzetét az ellentéteként létező veszély, hátrány, kár, rossz, silány, tehát értéktelen ártalmasságának szintje határozza meg, vagy legalábbis erőteljesen befolyásolja.
Mivel meggyőződésünk, állásfoglalásunk, magatartásunk tájékozódással, ismeretszerzéssel, szellemünk, lelkületünk, érzelmeink, akaratunk, felelősségünk ápolásával fejleszthető, eljuthatunk ahhoz az állításhoz is, amely szerint a vallásoknak, az etikáknak, a bölcseleteknek, az utóbbiak körében az értéktanoknak, továbbá a tudományoknak, a művészeteknek, a kultúráknak, a politikáknak, a tömegközlés intézményeinek, a családi, az iskolai és más képzésnek, illetve nevelésnek, sőt még a színvonalas állami irányító, szervező, ellenőrző és ítélkező tevékenységnek is jelentős befolyásoló, formáló szerepe lehet az egyéni és közösségi értékfelfogások fejlesztésében. Ezeknek az összefüggéseknek, illetve lehetőségeknek elismerése esetén azt is mondhatjuk, hogy a tudatos értékválasztás és követés meghatározza, vagy legalábbis befolyásolja az egyén és a közösség szinte valamennyi meggyőződését, állásfoglalását és megnyilvánulását. Magatartásunkban ugyanis nagyrészt értékirányultságunk jut kifejezésre. Értékirányultságunk és az általa befolyásolt magatartásunk pedig nagymértékben alakítója pályafutásunknak, sorsunknak is.
A következetesen tiszteletben tartott értékfelfogás tehát az egyén illetve a közösség megnyilvánulásaira regulatív, szabályozó, normatív hatást gyakorol. Bármely jelentős normarendszer előírásai, vagyis az általános emberi magatartásszabályok pedig – így különösen a vallási normák, a nem vallási bázisú erkölcsi szabályok, a jogi normák, a társadalmi szervezeti előírások, az illemnormák, sőt a felismert természeti és műszaki törvényszerűségek hasznosításához kapcsolódó tudományos-technikai előírások is – értékforrásúak és értékszolgálatúak. Ez a megállapítás azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy e normacsoportok mindenkori kidolgozói, illetve elfogadói az általuk választott és képviselt értékek létesítésére, szolgálatára, vagy védelmére alkotják meg rendelkezéseiket.
A jelzett normacsoportok közül immár csak a jogi normákról szólva az alábbi következtetéseket fogalmazom meg.
a/ A jogi normák jellegétől és hierarchiai fokozatától függően megkülönböztetjük a nemzetközi jog, a szupranacionális primér és szekundér normák, a nemzeti alkotmány és más állami jogszabályok által elismert, létesített, szolgált és védett értékeket. Bármely jellegű és hierarchiai fokozatú jogi norma által elismert, létrehozott, szolgált vagy védett értéket rövid megjelöléssel jogi értéknek is nevezhetjük. A jogi értékekhez kapcsolódó normák jelzett szerepe együttesen illetve elkülönülten is megjelenhet.
b/ A vázolt értelemben vett jogi értékek körében a kapcsolódó jogi normák jellegétől, hierarchia szintjétől és tartalmától függően fokozatokat és csoportokat különböztethetünk meg. Ennek alapján nemcsak nemzetközi jogi, szupranacionális jogi és nemzeti jogi értékekről szólhatunk, hanem elkülöníthetjük az ún. jogi alapértékeket és az egyéb jogi értékeket is.
c/ A jogi alapértékeknek az a megkülönböztető természete, hogy meghatározzák az egyéb jogi értékek kereteit és főbb tartalmi összetevőit is, s ezáltal hatást gyakorolnak a nem jogi – pl. gazdasági, művészeti, kulturális stb. – értékekre is. Jogi alapértékek származhatnak bizonyos kiemelkedő nemzetközi jogi okmányokból, a szupranacionális jog alapozó szerződéseiből és alaptörvényeiből, valamint a nemzeti alkotmányokból. A jogi alapértékek között alkotmányi értéknek a nemzetállami alkotmány vagy alaptörvény által meghatározott értékek minősülnek. Az alkotmányi értékek fokozott közhatalmi (különösen alkotmánybírósági) védelemben részesülnek.
d/ A jogi alapértékeknek a következő három rétege különböztethető meg.
da/ A jogi alapértékek első rétegének összetevői között találunk több olyan, a tárgyi valóságban már a jogi szabályozás előtt, illetve attól függetlenül létező és az általános emberi megítélés szerint is szükséges, hasznos vagy előnyös külső értéket – pl. emberi élet, egészség, család, ifjúság, piacgazdaság, természeti és ember alkotta tárgyak, egyházak, jólét, biztonság –, amelyek a megfelelő fokozatú jogi szabályozás eredményeként nyerték el jogi alapértéki minőségüket.
db/ A jogi alapértékek sokszínű, nagy csoportját és egyben második rétegét alkotják a nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormákban meghatározott célok, feladatok, alapelvek, alapkövetelmények, alapjogok, alapkötelességek, lényeges tilalmak és bizonyos minőségek, felelősségek stb. A második réteg összetevőit alkotják az említett normákban meghatározott azok a közhatalmi és egyéb szervezetek, szervek illetve intézetek is, amelyek a jelzett célok, feladatok, jogosultságok, kötelességek, minőségek stb. megvalósítására, gyakorlására, érvényesítésére és oltalmára hivatottak.
dc/ A jogi alapértékek harmadik terjedelmes rétegét alkotják maguk az előbbi két réteg értékeit meghatározó jogi alapnormák. A jogi alapnormákat és a rájuk épülő egyéb jogszabályokat jogi eszközértékeknek nevezhetjük.
e/ A jogi alapértékek kimunkálásában, meghatározásában, gazdagításában és érvényesítésében – építve a több ezer éves történelmi tapasztalatokra, különösen az önkényuralmi és más hatalmi rendszerek visszaéléseire, valamint a háborúk borzalmaira – az emberiség progresszív erői, felelős szervezetei és személyiségei a második világháborút követően jelentős sikereket értek el. A fejlődés azonban e vonatkozásban sem lezárt. A körülmények folytonos változásai, a lenyűgöző tudományos, műszaki és gazdasági haladás újabb szükségleteket, előre nem látott problémákat és súlyos veszélyeket generálnak. Elengedhetetlennek tűnik ezért, hogy a jogi alapértékek gondozói, ezek között az új magyar Alkotmány előkészítői – hasznosítva az újabb jogi alapokmányok lényeges korszerű vívmányait – az alapjogok ésszerű kiegészítésén és tartalmi pontosításán kívül – bővebben határozzák meg a közhatalmi rendszerek alapvető célkitűzéseit, a jogrendszerek alapelveit, az oltalmazó tilalmakat, a mellőzhetetlen kötelességeket és a jogi alapértékek érvényesülését szolgáló felelősségeket. Az alapvető állami célok közül nem hiányozhat a fenntartható fejlődés, az egyensúlyozott nemzeti felemelkedés, a társadalmi igazságosság, az összetett (egyéni és közösségi) emberi biztonság szolgálata. Az alapelveket ki kellene egészíteni a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának, a pluralitásnak, a toleranciának és a szolidaritásnak, a jóhiszeműségnek és méltányosságnak (vagyis a bona fidesnek és az aequitasnak), valamint az állam világnézeti semlegességének, továbbá a szabad verseny tisztességének alapelvével.
Ami a vizsgált jogi alapértékek egymás közötti viszonyát illeti, hangsúlyozva állapíthatjuk meg, hogy azok – igényes meghatározás esetén – konzisztensek, tehát ellentmondásmentesek és koherensek, vagyis egymásra épülnek és egymás érvényesülését kölcsönösen segítik. Az elméletben harmonikusnak ígérkező viszony azonban a tapasztalatok szerint a gyakorlatban nem feltétlenül érvényesül. Sőt gyakori a jogi alapértékek közötti versengés, és nem ritka a látványos ütközés, kollízió illetve konfliktus sem. A jogi alapértékek címzettjeire, jogosítottjaira, kötelezettjeire hárul ezért az a jelentős feladat, hogy komplex szemlélettel kezeljék a rájuk bízott jogi alapértékeket, és versengés vagy kifejezett ütközés esetén megfelelő egyeztetéssel törekedjenek a súrlódások feloldására. Az ilyen elvárások teljesítésének mellőzése vagy sikertelensége esetén hivatottak a jogviták elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek (Alkotmánybíróság, bíróságok, más egyeztető illetve jogvitát elbíráló intézmények) arra, hogy a jogi alapértékek hierarchikus viszonyait és a kapcsolódó egyéb összefüggéseket figyelembe véve meghatározzák a versengő értékek érvényesülésének feltételeit és arányait.
Amint ez az előzőekből kitűnik a vázolt tárgykör alkalmas keretet nyújt korszakunk jogi alapértékei, közöttük az alkotmányi értékek bármelyik összetevője meghatározottságának és szerepének tanulmányozására, az időszerű problémák feltárására illetve megoldási lehetőségeik kimunkálására.
Témavezető: Dr. Ádám Antal professor emeritus, az MTA doktora
Arra a kérdésre, hogy az ember számára mi minősül értéknek, a pluralista axiológia válasza így hangzik: érték az, amit az értékelő alany annak tart. Az érték tehát az emberi értékelés terméke, az értékelt tárgynak az értékelő által tulajdonított (imputált) minősége. Azt is mondhatjuk, hogy az érték az értékelő alany szükségletének, elvárásának, ízlésének, vallási, erkölcsi, érzelmi, gyakorlati mentalitásának való megfelelést jelenti. Értékelés tárgya bármi lehet, értékelő alanyként pedig bárki, bármely öntudatos természetes személy, bármely emberi közösség, állami, egyházi, társadalmi szervezet, szerv eljárhat. Az értékek sokféleségében az eszmei értékek, a célértékek, a tárgyértékek, az eszközértékek, a tulajdonságértékek, a cselekvések, a tartózkodások, a beszédek csak az értékek jelentősebb csoportjait testesítik meg. Az értékelő alanyoktól függ elsődlegesen az is, hogy mely értékek, milyen ötvözetben és sorrendben alkotnak számukra értékrendszert.
A pluralista értékelmélet annak elismerését és hangsúlyozását is lehetővé teszi, hogy az egyén és a különböző emberi közösségek tartós, esetleg állandó lényeges igényei, fejlesztő vagy védelmi törekvései széles körben és hosszú időn keresztül vállalt értékek kialakulásához és azokat érvényesítő értékfelfogáshoz vezethetnek. Gondoljunk például az erkölcs, a tisztességes emberi magatartás bizonyos, alig változó elemi követelményeire, a lét- és fajfenntartás alapvető feltételeire, lényeges eszközeire és módozataira, a közegészség, a közbiztonság- és katasztrófavédelem bevált társadalmi és közhatalmi megoldásaira, bizonyos magatartások pönalizálására, valamint a vallások hasonló normáira és szertartásaira.
Az emberi szükségletek, igények, ízlések értékfakasztó hatásával összefüggésben külön is kiemelhetjük a fenyegetések, a veszélyek, az ártalmak, a károk szerepét az értékválasztások és különösen az értékhierarchiák alakulásában. Az ellentétes minőségek – pl. a sötét és a világos, az egészség és a betegség stb. – egymást kölcsönösen feltételező, korrelatív kapcsolata az értékes és az értéktelen dualitásában is fellelhető. Ennek alapján állíthatjuk: bármely érték súlyát, hierarchiai helyzetét az ellentéteként létező veszély, hátrány, kár, rossz, silány, tehát értéktelen ártalmasságának szintje határozza meg, vagy legalábbis erőteljesen befolyásolja.
Mivel meggyőződésünk, állásfoglalásunk, magatartásunk tájékozódással, ismeretszerzéssel, szellemünk, lelkületünk, érzelmeink, akaratunk, felelősségünk ápolásával fejleszthető, eljuthatunk ahhoz az állításhoz is, amely szerint a vallásoknak, az etikáknak, a bölcseleteknek, az utóbbiak körében az értéktanoknak, továbbá a tudományoknak, a művészeteknek, a kultúráknak, a politikáknak, a tömegközlés intézményeinek, a családi, az iskolai és más képzésnek, illetve nevelésnek, sőt még a színvonalas állami irányító, szervező, ellenőrző és ítélkező tevékenységnek is jelentős befolyásoló, formáló szerepe lehet az egyéni és közösségi értékfelfogások fejlesztésében. Ezeknek az összefüggéseknek, illetve lehetőségeknek elismerése esetén azt is mondhatjuk, hogy a tudatos értékválasztás és követés meghatározza, vagy legalábbis befolyásolja az egyén és a közösség szinte valamennyi meggyőződését, állásfoglalását és megnyilvánulását. Magatartásunkban ugyanis nagyrészt értékirányultságunk jut kifejezésre. Értékirányultságunk és az általa befolyásolt magatartásunk pedig nagymértékben alakítója pályafutásunknak, sorsunknak is.
A következetesen tiszteletben tartott értékfelfogás tehát az egyén illetve a közösség megnyilvánulásaira regulatív, szabályozó, normatív hatást gyakorol. Bármely jelentős normarendszer előírásai, vagyis az általános emberi magatartásszabályok pedig – így különösen a vallási normák, a nem vallási bázisú erkölcsi szabályok, a jogi normák, a társadalmi szervezeti előírások, az illemnormák, sőt a felismert természeti és műszaki törvényszerűségek hasznosításához kapcsolódó tudományos-technikai előírások is – értékforrásúak és értékszolgálatúak. Ez a megállapítás azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy e normacsoportok mindenkori kidolgozói, illetve elfogadói az általuk választott és képviselt értékek létesítésére, szolgálatára, vagy védelmére alkotják meg rendelkezéseiket.
A jelzett normacsoportok közül immár csak a jogi normákról szólva az alábbi következtetéseket fogalmazom meg.
a/ A jogi normák jellegétől és hierarchiai fokozatától függően megkülönböztetjük a nemzetközi jog, a szupranacionális primér és szekundér normák, a nemzeti alkotmány és más állami jogszabályok által elismert, létesített, szolgált és védett értékeket. Bármely jellegű és hierarchiai fokozatú jogi norma által elismert, létrehozott, szolgált vagy védett értéket rövid megjelöléssel jogi értéknek is nevezhetjük. A jogi értékekhez kapcsolódó normák jelzett szerepe együttesen illetve elkülönülten is megjelenhet.
b/ A vázolt értelemben vett jogi értékek körében a kapcsolódó jogi normák jellegétől, hierarchia szintjétől és tartalmától függően fokozatokat és csoportokat különböztethetünk meg. Ennek alapján nemcsak nemzetközi jogi, szupranacionális jogi és nemzeti jogi értékekről szólhatunk, hanem elkülöníthetjük az ún. jogi alapértékeket és az egyéb jogi értékeket is.
c/ A jogi alapértékeknek az a megkülönböztető természete, hogy meghatározzák az egyéb jogi értékek kereteit és főbb tartalmi összetevőit is, s ezáltal hatást gyakorolnak a nem jogi – pl. gazdasági, művészeti, kulturális stb. – értékekre is. Jogi alapértékek származhatnak bizonyos kiemelkedő nemzetközi jogi okmányokból, a szupranacionális jog alapozó szerződéseiből és alaptörvényeiből, valamint a nemzeti alkotmányokból. A jogi alapértékek között alkotmányi értéknek a nemzetállami alkotmány vagy alaptörvény által meghatározott értékek minősülnek. Az alkotmányi értékek fokozott közhatalmi (különösen alkotmánybírósági) védelemben részesülnek.
d/ A jogi alapértékeknek a következő három rétege különböztethető meg.
da/ A jogi alapértékek első rétegének összetevői között találunk több olyan, a tárgyi valóságban már a jogi szabályozás előtt, illetve attól függetlenül létező és az általános emberi megítélés szerint is szükséges, hasznos vagy előnyös külső értéket – pl. emberi élet, egészség, család, ifjúság, piacgazdaság, természeti és ember alkotta tárgyak, egyházak, jólét, biztonság –, amelyek a megfelelő fokozatú jogi szabályozás eredményeként nyerték el jogi alapértéki minőségüket.
db/ A jogi alapértékek sokszínű, nagy csoportját és egyben második rétegét alkotják a nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormákban meghatározott célok, feladatok, alapelvek, alapkövetelmények, alapjogok, alapkötelességek, lényeges tilalmak és bizonyos minőségek, felelősségek stb. A második réteg összetevőit alkotják az említett normákban meghatározott azok a közhatalmi és egyéb szervezetek, szervek illetve intézetek is, amelyek a jelzett célok, feladatok, jogosultságok, kötelességek, minőségek stb. megvalósítására, gyakorlására, érvényesítésére és oltalmára hivatottak.
dc/ A jogi alapértékek harmadik terjedelmes rétegét alkotják maguk az előbbi két réteg értékeit meghatározó jogi alapnormák. A jogi alapnormákat és a rájuk épülő egyéb jogszabályokat jogi eszközértékeknek nevezhetjük.
e/ A jogi alapértékek kimunkálásában, meghatározásában, gazdagításában és érvényesítésében – építve a több ezer éves történelmi tapasztalatokra, különösen az önkényuralmi és más hatalmi rendszerek visszaéléseire, valamint a háborúk borzalmaira – az emberiség progresszív erői, felelős szervezetei és személyiségei a második világháborút követően jelentős sikereket értek el. A fejlődés azonban e vonatkozásban sem lezárt. A körülmények folytonos változásai, a lenyűgöző tudományos, műszaki és gazdasági haladás újabb szükségleteket, előre nem látott problémákat és súlyos veszélyeket generálnak. Elengedhetetlennek tűnik ezért, hogy a jogi alapértékek gondozói, ezek között az új magyar Alkotmány előkészítői – hasznosítva az újabb jogi alapokmányok lényeges korszerű vívmányait – az alapjogok ésszerű kiegészítésén és tartalmi pontosításán kívül – bővebben határozzák meg a közhatalmi rendszerek alapvető célkitűzéseit, a jogrendszerek alapelveit, az oltalmazó tilalmakat, a mellőzhetetlen kötelességeket és a jogi alapértékek érvényesülését szolgáló felelősségeket. Az alapvető állami célok közül nem hiányozhat a fenntartható fejlődés, az egyensúlyozott nemzeti felemelkedés, a társadalmi igazságosság, az összetett (egyéni és közösségi) emberi biztonság szolgálata. Az alapelveket ki kellene egészíteni a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának, a pluralitásnak, a toleranciának és a szolidaritásnak, a jóhiszeműségnek és méltányosságnak (vagyis a bona fidesnek és az aequitasnak), valamint az állam világnézeti semlegességének, továbbá a szabad verseny tisztességének alapelvével.
Ami a vizsgált jogi alapértékek egymás közötti viszonyát illeti, hangsúlyozva állapíthatjuk meg, hogy azok – igényes meghatározás esetén – konzisztensek, tehát ellentmondásmentesek és koherensek, vagyis egymásra épülnek és egymás érvényesülését kölcsönösen segítik. Az elméletben harmonikusnak ígérkező viszony azonban a tapasztalatok szerint a gyakorlatban nem feltétlenül érvényesül. Sőt gyakori a jogi alapértékek közötti versengés, és nem ritka a látványos ütközés, kollízió illetve konfliktus sem. A jogi alapértékek címzettjeire, jogosítottjaira, kötelezettjeire hárul ezért az a jelentős feladat, hogy komplex szemlélettel kezeljék a rájuk bízott jogi alapértékeket, és versengés vagy kifejezett ütközés esetén megfelelő egyeztetéssel törekedjenek a súrlódások feloldására. Az ilyen elvárások teljesítésének mellőzése vagy sikertelensége esetén hivatottak a jogviták elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek (Alkotmánybíróság, bíróságok, más egyeztető illetve jogvitát elbíráló intézmények) arra, hogy a jogi alapértékek hierarchikus viszonyait és a kapcsolódó egyéb összefüggéseket figyelembe véve meghatározzák a versengő értékek érvényesülésének feltételeit és arányait.
Amint ez az előzőekből kitűnik a vázolt tárgykör alkalmas keretet nyújt korszakunk jogi alapértékei, közöttük az alkotmányi értékek bármelyik összetevője meghatározottságának és szerepének tanulmányozására, az időszerű problémák feltárására illetve megoldási lehetőségeik kimunkálására.
felvehető hallgatók száma
1 fő
jelentkezési határidő
2009-06-15