Országos Doktori Tanács

Jegyzőkönyv

az Országos Doktori Tanács üléséről

 

 

ideje:                   2025. május 30.

helyszín:             BC22 irodaház Marcus Aurelius terem (1085 Budapest, Baross u. 22.)

jelen vannak:     a Tanács tagjai és meghívottjai jelenléti ív szerint

 

30 szavazati jogú tag közül 26 van jelen, a tanács határozatképes.

 

 

Benyó Zoltán (SE): Köszöntöm a tanács megjelent tagjait és a meghívott vendégeket. Külön köszöntöm Bódis László innovációért felelős helyettes államtitkár urat Káposztáné Jáger Éva asszonyt, a KIM Felsőoktatási Képzési Főosztály főosztályvezetőjét, Sepsi Enikő rektor asszonyt az MRK képviseletében, illetve Molnár Dániel urat, a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnökét és Csonka Diána referenst a MAB képviseletében.

 

Bejelentem, hogy az ODT-nek három új tagja van: az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem résztvevője Stefan Okruch, a Magyar Képzőművészeti Egyetem részéről Kicsiny Balázs, és a Szegedi Tudományegyetem részéről Gyenge Zoltán.

 

Kimentését kérte Gyenge Zoltán a Szegedi Tudományegyetem és Tihanyi József, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem képviseletében.

 

Helyettessel képviselteti magát:

Stefan Okruch (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) helyett: Rauscher Edina

Heidrich Balázs (Budapesti Gazdasági Egyetem) helyett: Krajcsák Zoltán

Rainer M. János (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) helyett: Kalmár János

Kicsiny Balázs (Magyar Képzőművészeti Egyetem) helyett: Weiszmüller Ágnes Anna

Papp Tekla (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) helyett: Kiss Dávid

Péntek Márta (Óbudai Egyetem) helyett: Mikáczó Andrea

Bándi Gyula (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) helyett: Ott Anett

 

1/2025. (V. 30.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a jegyzőkönyv hitelesítőket (Hodossy-Takács Előd– DRHE, Balázs Zoltán – BCE, 26 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), majd a napirendet (26 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

1. Elnöki beszámoló

 

Benyó Zoltán (SE): A legutóbbi decemberi ülésünk óta több alkalommal is egyeztettünk a minisztérium képviselőivel a doktori képzés megújításával kapcsolatos változásokról. Ezek most éppen folyamatban vannak, és helyettes államtitkár úrtól fogunk kapni egy részletesebb beszámolót a már megvalósult és a jövőben várható változásokról, és ennek nézünk majd elébe nagy várakozással. Szeretném bejelenteni, hogy megszületett a minisztériumban a döntés az idei keretszámokról, és ezekről szintén úgy állapodtunk meg, hogy most szóban, majd írásban fog tájékoztatást tenni. Az ODT háromtagú felügyelőbizottságának a mandátuma lejárt, és kezdeményeztük miniszter úrnál a Felügyelőbizottság tagjainak a megbízását, és ebben a közeljövőben várható döntés. Röviden ennyi a bejelentések, és ezek után szeretném felkérni államtitkár urat, hogy prezentáció formájában mutassa be, hogy milyen változások vannak, voltak, történnek a jövőben a doktori képzéssel kapcsolatban is.

 

 

2.         Változások az Nftv-ben, az új doktori képzési rendszer felépítése

 

Bódis László (KIM): Tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket! Köszönöm elnök úrnak a meghívást! Azt gondolom, egy nagyon jó időpillanatban vagyunk ahhoz, hogy beszámoljak Önöknek arról, hogy a doktori képzések rendszerében az elmúlt fél évben jó pár körben lefolytatott egyeztetéseink eredményeként milyen módosítási javaslatokkal éltünk. Ki fogok térni az ütemezés kérdéskörére is, de nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogy azok a reményeink szerint Önök által is pozitívként értékelt módosítások, amiket be fogok részletesen mutatni, ezeket már a most szeptembertől induló doktori képzésekben meg tudjuk jeleníteni. Tavaly ősz elején kezdtünk el egy beszélgetéssorozatot Elnök úrékkal, Molnár Dániellel, a DOSZ elnökével és vezetőségével, illetve számos egyéb partnerrel, majd egy külön slide-on fel is soroltam azokat a partnereket, akikkel gyakorlatilag havi rendszeres egyeztetési sorozatba kezdtünk annak érdekében, hogy hogyan tudjuk a doktori képzések vonzerejét tovább növelni. Ambiciózus célkitűzésünk, hogy minél több tehetséges fiatalt ösztönözzünk a tudományos kutatói és innovációs pályákra, ebben viszont kulcsszerepe van annak, hogy a doktori képzésekre milyen sikerességgel tudunk megnyerni tehetséges fiatalokat és milyen sikerességgel tudjuk azt is garantálni, hogy fokozatszerzéssel fejezzék be a képzéseiket. A prezentáció reményeim szerint nem lesz hosszabb 20 percnél, hogy maradjon idő a beszélgetésre, azért vagyok itt, hogyha kérdésük merül fel, akkor állok rendelkezésre. Bemutatom, hogy milyen helyzetképből indultunk ki, néhány kulcsadatot, statisztikát hoztam, és erre a helyzetképre alapozva milyen beavatkozási javaslatokban állapodtunk meg. Egy nagyon egyszerű statisztikát tettünk fel 2010-től, hogy mennyien léptek be a doktori képzésekbe és mennyien szereztek fokozatot. Nyilvánvalóan a belépés és a fokozatszerzés között van egy 4-5 éves time gap, de azt gondolom, hogy egy 15 éves időszak alkalmas arra, hogy megnézzük a nagy arányokat, hogy a belépők és a fokozatot szerzők aránya hogyan is néz ki. Azt láthatják, hogy a doktori képzést 2010 óta 38 ezren kezdték el, és közülük 20 ezren szerezték meg a fokozatot, ami egy átlagosan 53%-os fokozatszerzési arányt jelent. Persze, aki '24-ben kezdte, '23-ban tőle nem is várhatjuk el, de a nagy átlagot azt gondolom, hogy jól mutatja. Az üzenet itt az, hogy a fokozatszerzési arányszám növelésével biztosan foglalkoznunk kell. Hogyha tovább tudunk menni a következő slide-ra, akkor ott azt látják, hogy ami a kormányzatnak – és erről Hankó miniszter úr is nagyon sokszor beszél –, kiemelt fókuszában vannak az élő és élettelen természettudományos képzések, az MTMI. Az ábrán az a sötét rész mutatja az élettelen, természettudományos területeket. Ugye az MTMI Pluszban vannak benne az orvos és agrártudományi területek, mondjuk az élő természettudományoknak, és akkor a humán tudományokat jelöltük zölddel, akkor itt azt látják az elmúlt három év fokozatszerzéseinek az adataiban, hogy az az arányszám, hogy mennyien szereznek ezeken a területeken fokozatot, ez nagyjából állandó. Nyilván a mi célunk az, hogy tovább erősítsük a természettudományos pályán fokozatot szerzőknek a számát és arányát. Hogyha továbbmegyünk a következő slide-ra, akkor itt azt látják, hogy amit a különböző nemzetközi innovációs és egyéb rangsorok, indexek mérnek, akkor az európai innovációs eredménytábla egészen pontosan azt méri, hogy a 25-34 éves korosztályban ezer főre vetítve hányan rendelkeznek MTMI vagy angolul STEM területen doktori fokozattal. És itt láthatják azt az arányszámot, hogy Magyarországon az elmúlt 10 évben léptünk egyet előre, 0,3-ről 0,4-re, de ezzel az arányszámmal még mindig az Európai Unió átlagának csak a felén állunk. Tehát ez azt jelenti számszerűsítve, hogyha el kívánjuk érni, vagy el kívánnánk érni, márpedig el kívánjuk érni az európai uniós átlagot, az MTMI-ről van szó, tehát az élettelen természettudományokról, matematika, informatika, természetesen ide sorolva, akkor a jelenlegi évi 5-600 fokozatszerző helyett kb. 900-1000 fokozatszerzésre lenne szükség, hogy ezt az európai átlagot elérjük. Hogyha megyünk a következő slide-ra, akkor itt már csak az államilag támogatott doktori képzésekbe belépők számát mutatjuk, illetve az abszolváltak számát az egyes tárgyévekben és a fokozatot szerzettek számát. Itt szintén azt az üzenetet szeretném csak átadni, hogy a fokozatszerzési ráta az nem ott tart, ahol azt gondolom, hogy talán mindannyian szeretnék látni. Attól függően, hogy melyik évet nézzük, de mondjuk a 2016-2017-re, akkor ott nehezen tudnánk azt mondani, hogy ott még valamilyen időközi szabályváltozás vagy egyéb miatt 2025 elején nem kellett volna fokozatot szerezzenek a 2016-ban a képzésüket elkezdők, hát még ott is csak egy 59 százalékos fokozatszerzési arányt látunk, a későbbi években ez még alacsonyabb. Hogyha továbbmegyünk a következő slide-ra, akkor azt látják, azt is megnéztük és elemeztük, hogy hogyan is néz ki egyébként a magyar felsőoktatásban az oktatói munkakörben dolgozóknak a száma. Ha ideál tipikus állapotot néznénk, ennek valahol egy ilyen piramist kellene mutatnia. Tehát sok tanársegéd, kicsit kevesebb adjunktus, kevesebb docens, és talán a legkevesebb egyetemi tanár. Dehát nem így van, és látható, hogy a tanársegédekből kevés van, tehát ezzel az üggyel is foglalkoznunk kell. Úgyhogy nagyjából így néz ki, most nyilván egy néhány aspektusára fókuszáltam csak a doktori képzéseknek. Néhány statisztikát szerettem volna megmutatni, hogy mik azok az alapadatok vagy alapinformációk, amikből kiindulunk. Hogyha továbbmegyünk a következő slide-ra, akkor itt ez a blokk mutatja, hogy akkor hogyan is gondolkodunk a megújításban, a megújításról. Hogyha megyünk egy slide-ot tovább, akkor itt soroltuk fel azokat a szervezeteket, akik, ahogy említettem, az elmúlt bő fél évben egy nagyon frekventált és nagyon eredményes egyeztetéssorozatba kezdtünk Elnök úrnak külön köszönöm a segítségét ebben az ügyben, ahogy Molnár Dániel elnök úrnak is a Doktoranduszok Országos Szövetsége részéről. Magyar Rektori Konferencia, HÖOK, ma kutatási-kiválósági fiatal kutatók akadémiája, nagyjából ezeknek a szervezeteknek a vezetői ültek hasonlóan egy asztal körül, csak ott nem ültünk ennyien, hanem mondjuk 8-10-en, amikor ezeken az egyeztetéseken átbeszéltük, hogy ki hogy látja, hol látunk kihívásokat, hol látunk előrelépési lehetőségeket. Ha továbbmegyünk még egy slide-al, akkor itt látják azt 5 pontba összefoglalva, hogy a célokat közösen hogyan is fogalmaztuk meg. Ezeket ki fogom bontani részletesen, úgyhogy most nem is mennék bele. Az első cél az az, hogy a kutatási programokban, amiket a hazai kutatástámogatási rendszer keretében finanszírozunk, erősítsük meg a doktori képzések szerepét. Hogyha léptettünk egyet a prezentációban, akkor a helyzetképhez érünk, láthatják, hogy abból a megfontolásból indultunk ki, hogy ha megnézzük a nyugati vezető egyetemeket, és ez Németországra különösen igaz, de számos más országra is, akkor azt látjuk, hogy a doktori képzésekben nagyon kiemelt és fontos szerepe van a kutatási programokban létrehozott doktori álláshelyeknek. Ezzel a lehetőséggel mi még nem élünk jelenleg, ez felénk kritika, hiszen mi felelünk azért, hogy a kutatási programok a kutatási-kiválósági tanácsadói működésben hogyan néznek ki. Ugyanakkor egy nagyon nagy potenciált látunk abban, hogy évente most már az NKKP nemzeti kutatási kiválósági programot 40 milliárdos kerettel indítjuk, ebből 300-350 kutatási programot fogunk tudni támogatni. Nagyon nagy potenciált látunk abban, hogy a legkiválóbb és akadémiai kutatói pályára lépni tervező fiatalok ezekbe a kutatási programokba kapcsolódjanak be. Miért jó ez a mi megítélésünk szerint? Egyrészt tudjuk azt, hogy ezeknek a kutatási programoknak a vezetői Magyarország legkiválóbb kutatói, mert ez egy kiválósági alapú program, az egyetemeken és a kutatóintézetekben zajlanak. A másik, hogy ezeknek a tématerületeit is, vagy a projekteket is pontosan átnézi és kiválogatja a finanszírozó ügynökség, természetesen a megfelelő értékelési rendszer keretében. Tehát nagy bizonyossággal gondoljuk azt, hogy azok a fiatalok, akik ezekbe a programokba csatlakoznak be, ők egy kiváló vezetőkutató mellett tudnak tanulni, és egy kiváló, előremutató kutatási témába tudnak becsatlakozni. Ennek az időhorizontja is megegyezik a PhD képzésével, hiszen ezek tipikusan 4 éves programokat jelentenek. A DOSZ csinált egy kiváló felmérést 2025 márciusában. Amikor ezt a közös gondolkodást elindítottuk, akkor megállapodtunk abban, hogy megmérik a hallgatói attitűdöket, hogy merre is szeretnének a doktori képzés után továbbmenni a fiatalok, amikor megszerzik a fokozatukat, és 16 százalékuk mondta azt a bent lévő, megkérdezett és válaszadó több mint 1300 hallgatónak, hogy ők akadémiai kutatói pályára szeretnének lépni. Ez elkülönül az egyetemi oktatói-kutatói pályától, tehát ezek azok, akik kimondottan kutatók akarnak lenni. Azt gondolom, hogy az a 2000 állami hely, amit nagyjából évente megfinanszírozunk, annak a 16% az körülbelül pont ez a 300 és 400 közötti szám. Aki ezzel a céllal lép be a doktori képzésbe, annak érdemes legalábbis megfontolni a jövőben, hogy ilyen típusú programokba lépjen bele. És hogyha léptetünk kettőt tovább a slide-al, akkor itt a harmadik oszlopot érdemes nézni. Itt azt javasoljuk, és ez persze egy pályázati kiírási oldalon kezdendő dolog, nem egy jogszabályban, hogy idén az NKKP programban javasolt és előnyt jelent. A következő időszakban Domokos Péter elnök úrnak a határozott elgondolkodása alapján könnyen lehet, hogy ez már elvárássá is válik, hogy programonként legalább egy PhD-s álláshely jöjjön létre, és ezekben az álláshelyekben legalább a mindenkori minimálbér kétszeresét biztosítsuk, biztosítsák a projektvezetők a PhD-soknak, akik munkavállalóként – majd erre részletesen kitérek - elkezdenek becsatlakozni és dolgoznak az adott kutatási programban. Ehhez természetesen biztosítanunk kell azt a rugalmasságot, amit óhatatlanul az ilyen típusú programok megkövetelnek, tehát a hallgatói szerződésben mi azt javasoljuk, hogy tudjanak eltérni a doktori iskola általános szabályaitól ezek a hallgatók. Kivel is köti meg ezt a hallgatói szerződést a hallgató? Az egyetemmel, illetve a doktori iskolával, tehát a doktori iskola természetesen továbbiakban is kontroll pozícióban van. Ez egy önköltséges képzési forma innentől, hogyha jogszabályilag közelítem meg, hiszen a képzés költségét magából a támogatási programból fedezi a vezető kutató. Viszont az önköltség mértékét limitálni érdemes abban a tekintetben, hogy ne erre költődjön el egy jelentős összeg majd ezekből a kutatási grantekből, hogy az önköltséget fizeti belőle a vezető kutató. Majd még lesz egy összefoglaló slide a legvégén a prezentációnak. Hogyha továbbmegyünk a következő slide-ra, a kooperatív doktori képzések következnek. Ha nem tévedek, 2020-ban indítottuk el a kooperatív doktori programot. Egy NKFIH-s pályázati konstrukció keretében indult ez a program, ezt nyilván jól ismerik az itt ülők. Mi azt gondoljuk és az értékeléseink azt mutatják, hogy ez egy nagyon sikeres program. Hogyha lépünk kettőt szintén előre, akkor itt láthatják megint a 3. oszlopban felsorolt 5 pontot szeretném röviden kiemelni. Azt gondoljuk, hogy érdemes ezt a képzési formát rendszerszinten integrálni a képzésbe valamennyi képzési területen, tehát a humán tudományok területén is. Kiket is érinthet a kooperatív doktori képzés? Alapvetően azokat, akik 1. az egyetemen oktató kutatói pályán szeretnének továbblépni; 2. rezidensképzésben vannak tipikusan és kutatóorvosként szeretnének a karrierjükben dolgozni; és a 3. amit nevezünk mondjuk leegyszerűsítve ipari kutató-fejlesztői pályának, tehát akik a vállalati szektorban szeretnének fejlesztőmérnökként dolgozni. Esetükben nyitjuk meg a javaslat alapján a kooperatív doktori képzésben való részvétel lehetőségét. Legalább 20 órában, tehát legalább fél munkaidőben munkaviszonyban állnak, még egyszer vagy egy egyetemmel, kvázi tanársegédként kezdenek el dolgozni, vagy egy kórházban, tipikusan rezidensként, vagy egy egyéb szervezetnél tipikusan egy iparvállalatnál, ahol fejlesztőmérnökként dolgoznak, és emellett a munkaidejük másik felében végzik a doktori képzésüket. Ezen doktori képzési típusban, tehát a kooperatív doktori képzésekben javaslatot tettünk az ösztöndíj általános mértékének megemelésére havi nettó 250 ezer forintra. Ebből az következik, hogyha ezen doktoranduszoknak a teljes havi nettó jövedelmét összeadjuk, van egy félmunkaidejű állása, amiért munkabért kap, és van egy félmunkaidejű PhD ösztöndíja, amiért havi nettó 250 ezer forintot kap, akkor azt kapjuk, hogy havi nettó 4-500 ezer forintra emelkedik majd ezeknek a kooperatív doktori hallgatóknak az összjövedelme. Azt gondoljuk, hogy ez egy jelentős előrelépés a mostani viszonyokhoz képest, és elég vonzerővel bírhat. Abban is megállapodtunk Elnök úrral, hogy a jövőben a kooperatív és hagyományos doktori képzésekre vonatkozó keretszámra az ODT fog javaslatot tenni. Tehát nem egy számot kérnénk önöktől a jövőben, hanem megbontva. Abban is megállapodtunk, hogy az idei évben ez még nem kivitelezhető, egyrészt nagyon be vagyunk szorulva időben, másrészt nem is biztos, hogy a hallgatói igényeket fel tudják mérni az intézmények ilyen sebességgel. Idén egy egyszerű, nevezzük így, átváltó számmal lehet majd a minisztérium által jóváhagyott keretszámokból létrehozni kooperatív doktoris helyeket. Hogyha tovább megyünk a következő slide-ra, akkor mit teszünk a fokozatszerzések számának növelése érdekében és miért? Most tehát azt látjuk, hogy kb. 50-60%-a szerez az állami ösztöndíjas hallgatóknak fokozatot, ez szerintünk kevés. Mi az optimális? Mondhatnánk, hogy a 100%, de nyilván ez nem reális, de mégiscsak azt gondoljuk, hogy ezen lehet emelni. Egy állami ösztöndíjas hallgatóra az állam elkölt 10 millió forintot összességében. Aki nem szerez ebből fokozatot, az kidobott pénz, mert nem érjük el ezzel az adófizetői befektetéssel azt a célt, amit kitűztünk, hogy fokozatot szerezzen a hallgató. Hogyha léptetünk kettőt, akkor látjuk öt pontba összeszedve a javaslatainkat. Összefüggenek a dolgok. Egyrészt ösztönözni szeretnénk az idő előtti fokozatszerzést. Tehát azok a hallgatók, akik képesek arra, nyilván a doktori iskola szabályzatának megfelelő módon, hogy akár 2-3 év alatt befejezzék a doktori képzésüket, nagyon kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, akkor számukra biztosítsuk a fennmaradó ösztöndíj összegét is egy összegben, mondjuk úgy, célprémiumként. Eddig a rendszer nem ösztönzött az idő előtti fokozatszerzésre, mert akkor elesett a hallgató attól az ösztöndíjtól, ami egyébként neki, hogyha nem idő előtt szerzi a fokozatát meg, az rendelkezésére állt volna. Azt gondoljuk, hogy ezt úgy tudjuk a legjobban ösztönözni, hogy kifizetjük akkor is, ha ő előbb szerzi meg a fokozatát. Az egyéni fokozatszerzést egyszerűsíteni és gyorsítani javasoljuk, ami azt jelentené, hogy egy hallgató, aki kívülről jön be az eljárásba, ne csak komplex vizsgával indíthassa meg a fokozatszerzési eljárást, hanem hogy amennyiben megfelel a doktori iskola által a fokozatszerzési eljárás megindításához szükséges követelményeknek - legyenek ezek bármilyenek - publikációk, oktatási tevékenység és a többi, és rendelkezésre áll a disszertáció, akkor kvázi egyből tudja indítani a fokozatszerzési eljárást a doktori iskolánál. A harmadik az egy szintén egy olyan elem, ami azt ösztönzi, hogy a fokozatszerzést a hallgatók és az intézmények oldalán is erősítsük. Ezért a kooperatív doktori programban, tehát ahol emelünk az ösztöndíjakon, 2026 szeptemberétől, nem idéntől, hanem jövőre, javasoljuk bevezetni azt, hogy azon hallgatók, akik nem szereznek a kezdéstől számított hat éven belül fokozatot, ők az ösztöndíj teljes összegének 10%-át, ez kb. 1 millió forintot jelent, rájuk visszafizetési kötelezettséget írnánk elő. Illetve kialakítanánk egy olyan ösztönzési struktúrát az egyetemek számára, amely az egyetem teljes fokozatszerzési arányszámának a növelését ösztönzi. Ez nagyjából úgy nézne ki, hogy ha megnézzük egy nulladik időpontban az egyetemnek a fokozatszerzési sikerességét, mondjuk, hogy 50%, akkor azt várnánk el, a javaslat szerint, hogy a most elinduló évfolyam, amikor majd 6 év múlva megmérjük, hogy hányan szereztek fokozatot, ott dolgozza le az adott egyetem a jelenlegi arányszáma, mondjuk ebben a példában 50% és a 100% közötti differencia felét. Tehát 75%-ra ugorjon meg a most induló évfolyamban a sikerrel, amit még egyszer, ugye majd 6 év múlva tudunk. Ez egy viszonylag messzi lévő időpont, 2031 vagy 2032, de nyilván a bent lévő állományra ezt nem lenne célszerű és ildomos vonatkoztatni. Megteremtenénk, ahogy az alap és mesterképzésben ez rendelkezésre áll, az átsorolás lehetőségét, tehát Önöknek vagy az intézményeknek megadnánk arra a lehetőséget, hogy azon hallgatókat, akik nem teljesítenek, de állami ösztöndíjasok, átsorolják önköltségesbe, és azokat az önköltséges hallgatókat, akik viszont kiemelkedően teljesítenek, lehetőség legyen átsorolni állami ösztöndíjas helyre. Természetesen nem nyúlnánk a legalább kétezer fős állami ösztöndíjas keretszámhoz hozzá. Itt majd mindjárt kitérek, amit Elnök úr említett is, az idei keretszám döntése. Hogyha tovább megyünk a negyedik pontra, az egy viszonylag egyszerű. Ez az MTMI Plusz területek előnyben részesítése, vagy fókuszba helyezése. Ahogy eddig is köszönettel vettük, hogy már tavaly is és idén is megbontva terjeszti fel az ODT az MTMI+, illetve a nem ide sorolt képzési területek keretszámait a miniszternek. És nyilván a megújult egyetemek esetében, tehát a modellváltott intézmények esetében a közfeladat finanszírozási szerződések következő hatéves ciklusa előtt vagyunk. Itt is nyilvánvaló a miniszter úrnak egy erőteljes elvárása, hogy ezen területeknek a vállalásai, közösen megállapított vállalásai erőteljesek legyenek. Az 5. pontra, utolsó pontunkra lépünk, akkor ez pedig az egyetemi autonómia további erősítése. Szintén 5 pontban a lényeg összefoglalva: mi amellett érvelünk, hogy a jelenleg jogszabályban rögzített minimális kontaktóra szám, ami félévenként 40 óra, ezt a kötelezettséget a jogszabályból eltörölnénk. Azzal, hogy a doktori iskolára bízzuk azt, hogy milyen minimális kötelező óraszámot állapít meg. Én nem gondolom, vagy mi nem gondoljuk, hogy ezt szabályozni kéne központi szinten. Azt gondolom, hogy a doktori iskolák ezt pontosan jól el tudják dönteni. Ha ez 0, akkor 0, ha 40-nél több, akkor 40-nél több, ezt Önökre bíznánk. A második az a kreditrendszer. Erről hosszasan beszélgettünk és meg is néztük egyesével az európai országokat, hogy hány országban működnek a doktori képzések kreditrendszerben és hányban nem, egészen pontosan fele-fele az arány. Azzal, hogy a nagy országok, franciák, németek, spanyolok esetében tipikusan nincs kreditrendszer, a kisebb országokban pedig inkább van. Éppen ebből kifolyólag itt sem mi döntenénk el, hogy akkor igen vagy nem, hanem a doktori iskolákra bíznánk azt, hogy eldöntsék, hogy a kreditrendszert alkalmazzák a doktori képzésekben vagy nem. Az én személyes véleményem az az, hogy némileg erőltetett a doktori képzésekben a kreditrendszer alkalmazása, de a doktori iskola úgy dönt, hogy ezt alkalmazza, vagy hogy nem alkalmazza. A negyedik pont a komplex vizsga, itt szintén van a jogszabályban most egy limitáció, hogy mikor is bocsátható a hallgató komplex vizsgára. Itt is amellett érvelnénk, hogy ezt a doktori iskolák döntsék el saját szabályzatukban, hogy a komplex vizsga időszakát mikortól meddig nyitják ki a hallgatók számára. Az ötödik pedig az, hogy az önköltséges hallgatókkal év közben is lehessen mód a hallgatói jogviszony létesítésére. Ezek a mi módosítási javaslataink, és igen, köszönöm, hogyha egyet léptetünk, mert akkor itt jön az összefoglaló és egyben utolsó tartalmi slide. Egy háromszintű doktori képzési szisztéma alakulna ki ezzel. A kutatói, kiválósági doktori képzés neve fémjelzi azt a kategóriát, amelyben a kutatási pályázatok keretében létrehozott doktori képzési álláshelyek lesznek. A kooperatív doktori képzésről is beszéltünk, és természetesen megmaradna a jelenlegi struktúra, nevezzük ezt hagyományos doktori képzésnek. Hogyha egyet léptetünk, akkor itt a legfontosabb alapadatokat felraktuk az egyes kategóriáknál, ami az elmondottakból következik, de talán érdemes összegezni. Tehát a kutatói kiválósági képzésben az egésznek a kontextusa, hogy kutatási programban vesz részt a hallgató, munkaviszonya van a kutatási program keretében, tipikusan egyébként egy határozott idejű, emellett létesít a doktori iskolában egy hallgatói jogviszonyt. Az ő keresete az egy munkabér, amit a kutatási grantből finanszíroz a kutatásvezető. Ennek a minimumértékére tesz az NKKP pályázat egy javaslatot. Ahogy említettem, az önköltség összegét limittel látnánk el. A finanszírozás forrásaiban – sokszor említettem – van a kutatási projekt és értelemszerűen a kutatási téma ezekben az esetekben illeszkedik ahhoz a kutatási témához, ami a kutatási program keretében megvalósul. Hogyha tovább lépünk egyet, akkor nézzük a kooperatív doktori képzésre ugyanezeket a paramétereket. Arról van szó, hogy valaki félig dolgozik, félig pedig doktori képzésben vesz részt. Ahol dolgozik, egyetemen, kórházban vagy olyan vállalatnál, amiről meggyőződtünk, hogy ténylegesen kutatás-fejlesztéssel foglalkozik. Melyek lehetnek ezek? Itt három kategóriát soroltunk fel. Egy: a kooperatív doktori képzésben korábban már részt vett vállalat, ez szerintük egy jó indikáció. Kettő: az elmúlt években elnyert az NKFIH-ból támogatást, tehát ott is átment egy minőségi szűrőn. Három: van egy K+F minősítési szolgáltatása az NKFIH-nak, ez ugye az adókedvezmény igénybevételénél tud segíteni. Itt szintén átmennek ezek a vállalkozások egy minősítésen. Ez a vállalkozói kör is nyitott lenne, de az látható is, hogy azért limitálni szerettük volna, nem szerettük volna bárkit beengedni a kooperatív doktori képzésbe, az esetleges visszaélések elkerülése érdekében. Az volt a célunk, hogy olyan vállalkozásokat engedjünk itt be, amelyek valamilyen szűrésen vagy minősítésen már átestek. És akkor még egyszer: itt a hallgatónak van egy munkaviszonya, meg mellette egy hallgatói jogviszonya, a jövedelme kettő tételből adódik össze: a munkabéréből, illetve az ösztöndíjából. A munkabér az nyilván egy változó tétel, az ösztöndíj havi mértéke 250 ezer forint. A képzési normatívát, amit az intézményeknek biztosítunk, megemelnénk a jelenlegiről 1,2 millió forintra MTMI plusz szakok esetén, 700 ezer forintra nem MTMI plusz szakok esetén. És természetesen a kutatás témája, az pedig a doktori iskola meghirdetése alapján, vagy éppen azon téma alapján, amivel ő egyébként is foglalkozik célszerűen. Tehát, ha mondjuk egy tanársegédről beszélünk, akkor érdemes, ha a doktori témája ahhoz kapcsolódik, amiben vagy amelyik tanszéken ő tanársegédként dolgozik. A hagyományos doktori képzést nem is mondanám részletesen, hiszen ott valójában nincs változás a jelenlegi rendszerhez képest. Ahogy említettem, 2025. szeptemberétől szeretnénk ezeket a módosításokat bevezetni. Ez alól egy kivétel van: a hallgatói és egyetemi visszafizetési kötelezettség, amiről beszéltem, azt 2026. szeptemberétől vezetnénk be. Teljesen természetes, hogy már benne vagyunk a felvételi időszakban, ezt nem lenne célszerű az idei évben bevezetni. Úgyhogy körülbelül így áll össze az új rendszer. Ahogy említettem, Miniszter úr éppen tegnapi napon hozott döntést az idei felvételi keretszámokról. Erről természetesen a napokban megkapják az intézmények a kormányzati tájékoztatást. Annyit teljesen nyugodtan elárulhatok, hogy a jóváhagyott teljes keretszám, az szinte számra megegyezik a tavalyival, ez 2181 főt jelent. Ugye ez egy picivel van alatta annak a javaslatnak, amit az ODT adott. Ezen a tavalyi évben is némileg szűkítettünk, de azt gondolom, hogy ezt mindig úgy tettük meg, hogy megnéztük a tavalyi-tavaly előtti megadott keretszámokat és a betöltött helyeket, és ahol azt láttuk, hogy az intézmény nem tudja feltölteni, ott tettünk javaslatot, némileg módosításra. Tehát én ebből nem számítok arra, hogy olyanokat szorítanánk ki, akik egyébként felvehetők lettek volna. Úgyhogy én ennyit szerettem volna bemutatni, röviden, és természetesen akkor bármilyen kérdésre szívesen válaszolok.

 

Benyó Zoltán (SE): Köszönjük szépen, államtitkár úr! A felvételi keretszámokkal kapcsolatban lenne kérdésem: az elmúlt években szerveztünk itt az ODT körében olyan találkozót, ahol az egyetemek egymás között átadhattak helyeket. Idén is lesz erre lehetőség? Tulajdonképpen arról volt szó, hogyha nem töltötte be egy egyetem, akkor átadhat egy olyannak, aki pedig fel tudná használni.

 

Bódis László (KIM): Nem tervezünk ebben változást.

 

Balázs Zoltán (BCE): Az irányelvekbe és a helyzetértékelésben nem akarok belemenni, mert azok többé-kevésbé rendben is vannak. Számos technikai kérdés viszont szerintem igen is fontos lenne. A legelső nyilván az, hogy a felvételi többé-kevésbé lezajlott – legalábbis nálunk biztosan –, hogy a hallgatók megkapták az értesítést a hagyományos rendszerben. Mivel ez az információ fog változni, a kérdés az lenne, hogy hogyan egyeztetjük össze a szeptemberi bevezetést a már lezajlott felvételi döntésekkel? A hallgatókat hogyan értesítjük, kit hova soroljunk be, kinek ajánljuk föl ezeket a lehetőségeket? A második a kiválósági forma esetében az egyik fő kérdés számomra az, hogy a döntés ezekről a kutatási pályázatokról leghamarabb szeptember-október tájékán várhatóak. A felvételi viszont már lezajlik tavasszal. Ezt hogyan tudják, hogyan szeretnék koordinálni, vagy hogyan lehetne egyáltalán ezeket koordinálni? És az álláshely kicsit megtévesztő, hiszen a a kutatási programra veszik föl a doktoranduszt, ugyanakkor a doktori képzésre a doktori iskola veszi fel a doktoranduszt, gondolom én. Tehát hogy van összeegyeztetve a kettő? A doktori iskola dönt a doktorandusz felvételéről, ugyanakkor a kutatási program van a doktoranduszra meghirdetve. Tehát ki hozza a döntést? Ez nagyon leegyszerűsítve a kérdés. A nyitott kérdés az is, hogy a kilépés, változtatás, az megvan-e? Valaki, mondjuk a kutatási kiválósági programban nem teljesít, nem hozza azt, amit kell, akkor ott a vége hogyan néz ki, tehát hogyan lehet, ki lehet zárni? Ki hozza meg a döntést? Tulajdonképpen erről van szó. És akkor a másik program, a tanársegédi ügyben szintén van egy olyan, számomra nem egészen tiszta ügy, hogy az egyetem köt munkaszerződést, és a doktori iskola dönt a képzésről, de az egyetem, tanszék igényei nem feltétlenül kompatibilisek a doktori iskola igényeivel. Magyarán szólva felvesz egy tanársegédet, annak munkát kell adnia, és vagy tud neki adni, vagy nem tud neki munkát adni, és az alapvetően a négy év alatt változhat. Egyetemi programok változnak, megszűnnek, létrejönnek tanszékek, stb., tehát nagyon sok ilyen apró részletkérdés van, aminek a kivitelezése azért nem lesz olyan nagyon egyszerű. A tanársegéd felvétele nagyszerű dolog, igény is van rá, de nem biztos, hogy a négy évig tudjuk alkalmazni. Nem is beszélve arról, hogy a főleg az a kérdésünk számunkra, hogy a tanársegéd alkalmazása, az tényleg azt jelenti az elképzelés szerint, hogy tényleg az egyetemen kell maradnia a doktorképzés után. Tehát van-e ilyen kötelezettség, hogy az egyetem tovább foglalkoztassa, miután lejárt a doktori képzése? Vagy keletkezik-e ilyen kötelezettség vagy nem keletkezik? És az utolsó kérdés, és ezzel befejezem, mert nem akarok visszaélni, hogy a kettő, a kiválósági és a kooperatív kombinálható valami módon? Hiszen sok esetben egy kiváló kutató, kiváló oktató munkát is végezhet és így fordítva.

 

Bódis László (KIM): A hallgatók kiértesítését alapvetően nyilván az intézményekre bíznánk. Éppen azért döntöttünk úgy ODT elnök úrral, vagy ez a közös javaslat, hogy idén nem mondanánk meg a minisztérium részéről a kooperatívos keretszámot. Most fog kapni az intézmény egy számot, és azt utána eldöntheti, hogy ő hány kooperatívos helyet hoz létre, és eldönti, hogy melyik hallgatókat szólítja meg, hogy szólítja meg, mindenkit megszólít, célzottan szólít meg, ebbe mi nem szeretnék beleszólni, tehát ezt az intézménynek kell menedzselnie. Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy az idő szűk, de azt gondolom, hogy ez is – elnök úr jogosan nyomaszt engem már hetek-hónapok óta, hogy mikor lesz a keretszámokról döntés – most megszületett, és akkor ebből szerintem ez meghozható, de nem szeretnék semmilyen, mondjuk úgy, hogy minisztériumi koordinációt tenni, vagy jogszabályit meg főleg nem.

 

Benyó Zoltán (SE): Ezzel kapcsolatban én úgy gondolom, hogy a már zajló felvételi során volt egy fajta minőségi ellenőrzés, és azok a hallgatók kerültek, kerülnek felvételre, akik ennek eleget tettek. Ebben a körben lehet akkor felkínálni a kooperatív lehetőséget a legjobbaknak, vagy a hallgatóknak, akik egyetemen szeretnének maradni. Tehát valamilyen szempontból, minőségi szempontból, meg a karrier tervek szempontjából az egyetem eldöntheti, hogy kiket tart alkalmasnak, akik egyébként ezért extra juttatásban részesülnek.

 

Bódis László (KIM): Vélelmezem, hogy lesz verseny ezekért a helyekért. Szerintem az egyetemeknek jó dolog, mert akkor ki tudják a legjobb tehetségeket válogatni. Az NKKP, tehát a Nemzeti Kutatói Kiválósági Programok időbelisége teljesen úgy van, ahogy említette. Szeretnénk most már beállni egy rendre az NKFIH oldaláról, hogy októberben várhatóak döntések, és januárban indulnak a kutatási programok. Ez teljesen úgy van, hogy ez az akadémia évhez nem illeszkedik, épp ezért teremtjük meg a lehetőséget, ezt ki is emeltem, arra, hogy ezek a hallgatók évközben is felvehetők. Implicit a kérdésből kihallottam, és ez így van, hogy az idei évet természetesen ebből a szempontból egy átmeneti évként kell kezelni, hiszen valóban ezek a programok még nem tudnak szeptemberben indulni, csak jövő januárjában. Nyilván, hogyha ez beáll egy ritmusra, akkor én azt gondolom, hogy az intézmények ezt majd lekezelik, hogy fölvesznek hallgatókat január-február-márciusban ezekbe a programokba, és akkor nyilván felvételi időszakot már, ami az adott tárgy év szeptemberére vesz fel a hallgatókat, ehhez igazítottan tudják már majd megvalósítani. Ez az idei évben még ebben a formában nem kivitelezhető, ezt pontosan értjük, ez most egy átmeneti év lesz ilyen szempontból. Nincs annak akadálya, hogy egy most felvett hallgató átmigráljon majd jövő februárban egy NKKP-s kutatási programba. Itt átkötök egy másik kérdésre, ami elhangzott, hogy lehet-e kombinálni a KDP-t és a kutatási kiválósági programot. Én ezt nem javasolnám, és nem is szeretnénk ezt megteremteni. Abban vagyunk elhivatottak, hogy próbáljuk letisztítani az egyes kategóriáknak a finanszírozási struktúráját, tehát én nem szeretném azt személy szerint, hogy kap egy fizetést egy NKKP programból, kap még egy kooperatív ösztöndíjat, még emellett tanársegédkedik. Szerintem ebből sok jó nem sül ki, meg nem is biztos, hogy érdeke bárkinek. Amellett érvelünk, hogy ezek ne legyenek kombinálhatók, tehát döntse el a hallgató az intézménnyel közösen, hogy mely kategóriában szeretne versenyezni. Ki veszi föl a doktoranduszt? Természetesen a doktori iskolák hatásköre semmiben nem módosul, tehát ahhoz, hogy valaki doktori képzésbe belépjen, a doktori iskolában kell jóváhagyni az ő felvételijét. De akkor hogy is néz ki a folyamat? Tehát van egy vezető-kutató, aki elnyer egy pályázatot (vegyük az egyszerűbb esetet, az adott intézményben nyer ilyen a pályázatot), meghirdet egy PhD-s álláshelyet, hogy erre a kutatási programomban szeretnék egy ilyen hallgatót fölvenni. Jelentkezik hozzá egy hallgató, mondjuk egy mesterképzés vége felé járó, vagy azután lévő hallgató. Akkor ő eldönti azt, hogy a kutatási programban ő bevonná-e ezt a hallgatót. Ez egy munkáltatói döntés az én felfogásomban. És ha ez megvan, akkor a vezető kutató fölkerekedik, és elmegy a doktori iskola vezetőjéhez, és megtárgyalja vele azt, hogy itt van egy hallgató, akit én be szeretnék vonni a kutatási programomba, javaslom a doktori képzésbe a fölvételét. Majd születik a doktori iskolában egy döntés, hogy fölveszik-e a doktoriképzésbe a hallgatót, vagy nem. És azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a PhD-s álláshelyen megkezdje a munkáját, ahhoz mindkettő döntésre szükség van. A kutatásvezetőnek is jóvá kell hagyni az adott hallgatót, és a doktori iskolának is jóvá kell hagyni az adott hallgatót. Mert hogy két jogviszonya lesz: egy hallgatói jogviszony a doktori iskolában, meg lesz egy munkajogviszony. Ha nem hozza a teljesítményt a program keretében, mit történik? Itt is két oldalon lehet, hogy nem hozza a teljesítményt. Egy, a vezető kutató úgy látja, hogy nem csinál semmit az a hallgató, fölbontja vele a munkaszerződését, mert nem teljesíti a kötelességeit, és nyilván erről tájékoztatja a doktori iskolát, hogy egyébként nálam megszűnt a jogviszony. Vélhetően ebből következik az is, hogy nem fogja tudni a doktori iskola követelményeit teljesíteni, mert hogy nincsen kutatási program, amiben részt vesz. Ebből következik szerintem az, hogy a doktori iskolának is át kell gondolnia, hogy a hallgatóval tervez-e a továbbiakban, de ezt a doktori iskola dönti el, hogy ő, mint PhD hallgató fut-e tovább, vagy nem fut tovább. Nem lesz ösztöndíja – erre felhívnám a figyelmét mindenkinek -, tehát hogyha nekik egyébként a munkaszerződése megszűnik a program kereténben, akkor nulla forint lesz a jövedelme. Eldöntheti ő, meg a doktori iskola közösen, hogy ezen feltételek mellett érdemes-e folytatni a doktori képzését. Tanársegédek. Ki ad neki munkát? Megint az van, hogy tanársegéddel az egyetem köt munkaszerződést. Tehát azt az egyetem a saját struktúrájában eldönti, hogy őt fölveszi-e, alkalmazásba veszi-e, és milyen feltételek kell, és hogy tud-e neki munkát adni. Nyilvánvaló, és ezért is bíznánk megint csak az egyetemekre, az egyetem el tudja dönteni, neki egy adott tárgyévben hány tanársegédet lenne célszerű fölvenni, és akkor hányat tud megfinanszírozni. Ki kell alakítani az egyetemeken belül azt a mechanizmust, hogy ez hogyan allokálja le az egyetem kanokra, tanszékekre, intézetekre, és utána nyilván ebben a struktúrában lehet majd a kooperatív doktori álláshelyeket meghirdetni a jövőben. Ez alól az idei év kivétel, mert átmeneti évről beszélünk. Tehát innentől kezdve, én azt gondolom, hogy az egyetemnek kell eldöntenie, mint intézmény, hogy ő hány tanársegédet akar fölvenni, ez hogyan allokálja az egyes szervezeti egységei között, és utána már célzottan ezekre a helyekre lehet majd a tanársegédi és kooperatív doktori helyeket hirdetni. Van-e tovább foglalkoztatási kötelezettség? Ezt megint csak az egyetem döntse el, mi ebbe nem akarunk beleszólni. Azt gondolom, hogy az intézménynek elemi érdeke a tehetséges tanársegédeket megtartani, ha és amennyiben ezt a finanszírozási környezete lehetővé teszi. Ebbe nem szeretnénk mi beleszólni, ezt döntsék el az intézmények.

 

Nyulászi László (BME): Nekem alapjában, nagyon tetszik ez az irány, ami itt kialakuló félben van. Az egyik kérdés a kooperatív doktori programmal kapcsolatban. Idén már kaptunk keretszámokat szeptember elsejétől kooperatív doktori programra. Annak ehhez, ami nem egészen ugyanaz, ehhez milyen viszonya van? Elhangzott, és arra reflektálnék, hogy a doktoranduszt majd a kiválósági program doktoranduszát is a doktori iskolának el kell fogadnia. De a témavezetőt is szerintem, persze valószínűleg elfogadja, mert nem véletlenül kapott kiválóságit, de azért jogilag ez hozzátartozik. A procedúrában benne kell, hogy legyen ez a lépés, hogy a témavezető akkor tudja kiírni a témát, ha ezt a doktori iskola elfogadta. Két másik kérdés lenne még. Az egyik, elhangzott, hogy be lehessen lépni a komplex vizsga nélkül a rendszerbe. Én azt mondom, hogy praktikusan ez most is így van. Jogilag persze komplex vizsgával lehet belépni, de ha belépek egy komplex vizsgával, akkor tulajdonképpen az utána következő félévben be kell iratkozni, és körülbelül két nap alatt meg lehet kapni az abszolutóriumot. Hiszen ha már teljesítette az összes feltételt, akkor teljesítette az összes kreditpontot is, tehát mindegy, hogy komplex vizsgának nevezem a dolgot, vagy valami másnak, amit a doktori iskola előír, úgyhogy én ebben nem látnék olyan nagyon nagy problémát. Az nagyon fontos, hogy azért a követelményeket támasztani kell, és ezeknek a követelményeknek az adott egyetemhez kell kötődni. Az szerintem nagyon jó volt a jelenlegi rendszerben, hogy doktori képzés csak egyetemhez kötődhet, csak egyetemen történhet. Az egyetem elismeri a korábbi teljesítményt valamilyen vizsga formájában – nevezzük akár komplex vizsgának, akár nem komplex vizsgának – de akkor azt részletesen kell szabályozni, hogy hogyan, az egyetemi környezet meghatározza a teljesítményt. A sikerességgel kapcsolatban még, hogy ugye majd hat év múlva fogjuk mérni. Aki most a 60 százalékos sikerességgel működik, annak 80-ra kell felmenni, vagy 50-ről 75-re, én ezt nem tartom egészen igazságosnak. Mert azt gondolom, hogy 100 százalékot nem lehet elérni. Van, aki megbetegszik, megbolondul, bármi történhet. Én megnézném, hogy az Európai Unióban mondjuk milyen az átlagos végzési arány. Szerintem 80 százaléknál nem több. És akkor azt mondanám, hogy ahhoz képes kell meghatározni, nem a 100-hoz. Tehát aki most már jóval előrébb lépett, annak nehezebb teljesíteni az 50 százalékos javulást, mint aki lejjebb van. Tehát valami lejjebb lévőhöz állítanám be, és akkor a szerintem az igazságosabb lenne.

 

Bódis László (KIM): Akkor itt a sorban válaszolnék. Az EKÖP-KDP és a mostani új rendszer viszonyrendszere. Ez egy átmeneti év, tehát fut tovább az a pályázat is. Amely hallgatókat azon pályázat keretében veszik föl, akkor azokat oda veszik föl, akiket meg ebben a struktúrában, azokat a hallgatókat ebben a struktúrában. Számosságban különbség lesz, hiszen itt azért az a célunk, hogy itt ne 100-150 hallgató induljon el ebben a struktúrában majd a következő időszakban, vagy fölmenő rendszerben évente, hanem énnél jóval több. És innentől kezdve nyilván majd át kell gondolnunk azt is Elnök úrékkal, meg Molnár Dániel elnök úrékkal közösen, hogy az EKÖP-KDP pályázatnak, ha ezt a rendszert implementáltuk, van-e létjogosultsága, vagy milyen formában van létjogosultsága. Tehát az idén párhuzamosan fog futni mindkettő, a jövőről meg később hozunk döntést. Témavezető elfogadása. Itt említettem, hogy az lenne a javaslatunk, hogy amikor a hallgató megállapodik a doktori iskolában, köt egy hallgatói szerződést. Ebben a hallgatói szerződésben lehet definiálni mindent. Azt is, hogy ki a témavezetője intézményen kívül és/vagy belül, hogy hogyan néz ki a képzése. Leegyszerűsítve a válaszom, hogy természetesen a doktori iskolának, amikor ezt a szerződést elfogadja, azzal a témavezetőről is döntési pozíciója van. Belépés komplex vizsga nélkül. Igen, valóban, ez a gyakorlatban olyan hatalmas változást nem biztos, hogy eredményez, de szerintem az fontos, hogy a doktori iskola amennyiben, márpedig ezt ma is megteszi, definiálja, hogy a fokozatszerzési eljárást milyen feltételekkel lehet megindítani, és ha ennek valaki megfelel, akkor nem feltétlenül indokolt terhelni még egy komplex vizsgával, vagy nevezzük bárminek, mert azokat a feltételeket egyébként hozza. De ez megint csak, innentől a doktori iskola eldönti, hogy mik azok a feltételek, amivel lehet indítani egy fokozatszerzési eljárást. Ha be ez továbbra is komplex vizsgának hívja, ahhoz köti, akkor megteheti, de ez ne legyen egy olyan jogszabályban előírt kötelezettség, én csak ennyit javasolok. Követelmények támasztása. Ugyanide kapcsolódik vissza: természetesen a doktor iskola feladata, hogy eldöntse, hogy milyen követelményeket támaszt a hallgató iránt, ebben továbbra sincs semmilyen változás. A sikerességi aránnyal kapcsolatos javaslattal személy szerint nem értek egyet. Azt gondolom, hogy mindenkit magához érdemes mérni, tehát aki most 50%-ot teljesít, az dolgozza le ahhoz képest, aki most 80%-on teljesít, ő is lépjen előre. Tehát én amellett elvi szintem nem tudok támogatólag felépíteni, hogy aki most 80%-on van, és azt mondjuk, hogy 80% elég, akkor neki nincs teendője ezen a területen, és hátra dőlhet, mert azt mondja, hogy a 80%-kal rendben vagyok Ő is próbálja meg, és tegyen meg mindent annak érdekében, 80-ról, 90-re lépjen föl. Az Ön érvét is értem, de én azt még egyszer azt gondolom, hogy ilyen arányszámot belőni, hogy most a 80 az egészséges, a 75, a 65, vagy a 90, vagy a 100, ez egy szerintem nagyon hosszú vita, és nehéz eldönteni objektívan, és miért fogadnánk el azt, hogy az Európai Unió átlagában ennyi, akkor az nekünk úgy jó, vagy nem úgy jó. Én azt gondolom, hogy célszerű ösztönözni az intézményeket, hogy a saját teljesítményükön próbáljanak meg javítani, azok is, akik már ma is nagyon jók, meg azok is, akik kevésbé jók ma még.

 

Benyó Zoltán (SE): Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy sajnos, ez egy akadémikus kérdés, mert senki nincs 80 vagy 70 százalékon. Sajnos 50, 60, 70 körül vagyunk intézménytől függetlenül, tehát, hogy nem lesz olyan szerintem, hogy valaki már most annyira jó, hogy a megemelt ráta az már teljesíthetetlen lenne. De nyilván, hogyha ilyen alapon, kiderül, hogy van egy intézmény, ami már eddig is 90 volt, akkor nyilván a minisztériumban tudnak segíteni, hogy akkor lehetetlent ne kérjünk tőlük.

 

Varga Zsolt (ODT): Egy technikai kérdés: a prezentáció megosztható lesz-e az ODT tagokkal.

 

Bódis László (KIM): Természetesen.

 

Helyes Lajos (MATE): Ennek az átalakulásnak tényleg nagyon sok pozitív elme van, ez tagadhatatlan. A mi egyetemünkön, ez a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem, 900-950 PhD hallgató van a rendszerben, és a stipendiumos hallgatók aránya az 47%, és 53% a magyar. Most itt a magyar hallgatók új képzési formáiról, az átalakulásnak a különböző formáiról beszélünk. Mi vonatkozna ebből a stipendiumos hallgatókra? A hallgatók ismerik egymást, ha az egyiknek egész más lesz a követelményrendszere és a képzési formája, akkor ez bizonyos problémákat szülhet. 67 országból vannak nálunk stipendiumos hallgatók. Az ő rendszerük a régi, azaz 2 plusz 2 év. A követelményrendszer ugyanaz, mint a magyaroknak, csak most ezzel a két új formával az utóbbi átalakul. A külföldiek esetében minden marad a régiben, vagy ott is lesz valami változás?

 

Bódis László (KIM): Előre kell bocsátanom, hogy a Stipendiumnak a pontos struktúrájával nem vagyok teljesen mélységében tisztában, ugyanakkor ezért vissza kérdezek inkább, hogy mi az, ami limitálja azt, hogy a stipendiumos hallgató ebbe struktúrába kerüljön integrálásra?.

 

Helyes Lajos (MATE): Nekik nem lehet munkaviszonyuk, csak a hagyományos doktori képzéshez foghat. Tehát csak a hagyományoshoz tud tartozni, a másik kettőben őneki nincs lehetősége. Ők Ghánából, vagy Kenyából, vagy Ugandából hallgatónak jöttek, tehát ugye nincs munkaviszonyuk.

 

Bódis László (KIM): Hogy ha kutatási programba kerül bevonásra egyébként külföldi kutató, megint csak egy speciális beutazási és vízumrendszer van, tehát egyébként van. Tehát ez létezik. De igen, alapvetően ez a mostani felállás szerint a hagyományos hallgatóknál kerül elő.

 

Faragó Sándor (SOE): Amiről most beszélnék, arról korábban már sokat beszéltünk itt az elmúlt időben. Nem szabad nagyon a homokba dugni a fejünket, hogy a hallgatói input, meg az output is részben egzisztenciális kérdés. Tehát, a hagyományos doktori képzés azért is kellett, hogy átalakuljon az említett kooperatív meg kiválósági képzéssé, mert felmerült az, például az orvos PhD esetében, hogy nem fognak ott maradni a doktori hallgatók, és majdnem minden doktori iskolában van ez, ha nem lehet őket klinikán alkalmazni másodállásban, vagy alternatív alkalmazási módban. Ez láthatóan megoldódott, és itt a kereset oszlopan láttuk, hogy az ösztöndíj és munkabér, illetve munkabér, amivel ezt fel lehet oldani. Ez itt nagyjából rendben van, legalábbis remélem rendben van, majd az utolsó kérdésem azért erre, hogy viszont a hagyományos doktori képzésben a mondjuk 200 ezer forintos ösztöndíj, az egy nagyon gyenge eresztés. Ez azért érdekes, mert a hallgató, hogyha a képzése alatt kap egy kecsegtető állásajánlatot, ami ráadásul nem egy egyszeri, hanem egy életet megalapozó jó állásajánlat, akkor ki fog lépni a doktori képzésből. Ettől kezdve a kilépés az nem az egyetem meg a doktori iskola jóságának a függvénye, hanem az ő egzisztenciális döntésének a függvénye. Na most ebből látszik is, hogy a fokozatszerzés százalékában sok esetben a hagyományos doktori képzésből való kilépésnek ez az oka, legalábbis a legtöbb esetben. Elhangzott, hogy betegség, meg egyéb például külföldre költözés, stb.stb. Tehát ez az egyik olyan dolog, amiben, ha nem tudunk lépni, akkor kétszázezer forintos ösztöndíjért a hallgatók még négy évet nem fognak eltölteni az egyetemen, a doktori iskolában. Tovább megyek. Arról is beszéltünk, és itt a DÖK-re is utalnék vissza, hogy négy évet eltölt az életéből a hallgató, és ez a négy év a nyugdíj viszonyban beleszámít-e vagy sem. Ugye értelemszerűen nem. Akkor igen, ha munkaviszonyban van, tehát a piramis felső két részében rendben van, bár, ha nem százszázalékos a munkaviszonya, akkor megint csak alul van reprezentálva az ő nyugdíjas dolga. Egy 25 éves ember még nem biztos, hogy érzékeli. De, amikor idősebb lesz, ez a négy év is hiányozni fog. Látni kell az idősebbeknél, hogy hogyan küszködnek. Például a nők, akiknek a 40 évhez sokszor sokkal tovább kell dolgozni, mert nem lett meg nekik a 40 évük. Ez egy kulcskérdés, amikor ezt még korábban is fölvetettem itt, akkor államtitkár úr elődje is, vagy elődei is, mindig azt mondták, hogy elkezdenek vizsgálódni, meg nem tudom, hogy munkaügyi minisztérium, meg nyugdíjigazgatóság, stb., stb., de ebben én úgy tudom, hogy nincsen előrelépés, és azért lássuk be, ez is visszatartó erő. Ha most arra gondolunk, hogy legyenek azok a számok, amik itt elhangzottak az előadás elején, hogy az input nagyobb legyen, akkor ezeket a gondolatokat, tényezőket, lehetőség szerint kiküszöbölni, vagy csökkenteni kell. Nem különben még egyszer azt, hogy azért végig gondolnám az egyetem vagy a doktori iskola szankcionálását ilyen okból. Tehát amikor ő tőle független okból nem történik meg a fokozatszerzés. Nem az a probléma, hogy azért teljesítünk 60 vagy 70 százalékot, mert itt rossz munka folyik, hanem azért, mert más paraméterek is sokszor ezt erősebben befolyásolják, mint amilyen az oktatásnak a minősége vagy a kutatói hajlandóság.

 

Bódis László (KIM): Azzal nincs vitánk, hogy a hagyományos doktori képzésben alacsony az ösztöndíj. Sőt, igazából a kooperatívban is lehetne magasabb, de hát nyilvánvalóan a limitációk adottak. Ugyanakkor nem véletlen, hogy piramisként ábrázoltuk ezt a rendszert. Ez egy motivációs rendszer is egyben arra, hogy a hallgatókat szívja a kutatói kiválósági és a kooperatív doktori képzés irányába a hagyományosból. És ezt nem csak mi gondoljuk, hogy ez célszerű, de a hallgatók is ezt gondolják. Visszautalok, nem fejtettem ki minden számát Molnár Dániel elnök úrék fölmérésének, de amikor megkérdezték a hallgatókat, hogy mit is szeretnének csinálni a doktori képzés után, 40%-uk azt mondta, hogy egyetemi, oktatói, kutatói munkakörbe szeretnének lépni, ez a kooperatív. 16%-uk azt mondta, hogy ipari fejlesztőcégnél szeretnének dolgozni, ez is a kooperatív. 16%-uk azt mondta, hogy kutatóként szeretnének dolgozni, ez a kiválósági. Összesen 70% és 9% mondta azt, hogy vállalkozást szeretne indítani. Tehát azt gondoljuk, hogy ebben a rendszerben valójában a hallgatói motiváció 75-80%-át fedi le az első két kategória. Tehát azt szeretnék látni a jövőben, ha minél több hallgató venne részt az első két kategóriában, és a hagyományos doktori képzésben ezzel párhuzamosan is egyre kevesebb. Ez nem titkolt cél, én azt gondolom, hogy ha valamit az állam megfinanszíroz, azok ezek a célok kell, hogy legyenek, hogy az egyetemeknek adjunk utánpótlást, hogy az akadémiai kutató szektornak adjunk utánpótlást, és az iparnak adjunk utánpótlást. Nyugdíjviszony. Erről beszélgettünk sokat. Itt bevezettünk egy lehetőséget, amivel egyébként magunk között szólva az intézmények nem élnek, az pedig az, hogy a NKFI hivatalhoz lehet fordulni olyan igénnyel, hogy azon hallgatók esetében, akik nem rendelkeznek munkaviszonnyal egyáltalán, megint csak tudjuk, hogy ez igazából a hallgatóknak nagyon kis százalékát érinti, de elvi szinten ez a lehetőség fönnáll, azoknál az egyetemnek a költségeit ötven százalékban átvállalja a hivatal. Tehát lehetőség van nyugdíj jogviszonyt keletkeztetni hallgatók esetében is, ehhez egy ötven százalékos hozzájárulást tud tenni a hivatal. Egyedül a Semmelweis Egyetem volt az egyetlen, aki ezzel a lehetőséggel fordult a hivatalhoz, én továbbra is ösztönzöm önöket, hogyha ilyen van, bár valóban az első két kategória azt gondolom, hogy ezt elég jól le fogja kezelni, de a harmadik kategóriában is, ha van ilyen hallgató, aki egyébként nem dolgozik mellette, akkor van egy ilyen lehetőségük.

 

Benyó Zoltán (SE): Föl is volt írva nekem az egyebek között, hogy szerettem volna erre kitérni, akkor most megteszem. Valóban 2024-től van ez a lehetőség, hogyha az egyetem befizeti a hallgató után a nyugdíjárulékot, és ezzel nyugdíj jogviszonyt keletkeztet, akkor az NKFIH az erre fordított költségeknek a felét visszatéríti. Most ezzel kapcsolatban a rendszer még nem alakult ki teljesen, és ez egy jó hír mindannyiunknak, ugyanis ez azt jelenti, hogy a 2024-es évre való nyugdíjjárulék megváltásnak a pályázati lehetősége az szeptemberig nyitva lesz. Erről szeretnék is majd egy fórumot tartani, egy online fórumot az ODT tagjai részére, de azt gondolom, hogy nem pont a doktori tanács elnököknek kell majd ezen részt venni, hanem inkább azoknak a szakembereknek az egyetemekről, akik a humán erőforrás, nyugdíj kérdésekkel foglalkoznak. Kijártuk ennek az útját, nem volt könnyű, de vannak olyan lehetőségek, és az ehhez tartozó dokumentumokat is szívesen megosztjuk, amiknek eredményeképpen az egyetemről már befizettünk összesen 27 hallgatónak. Nagyobb érdeklődés nem volt, ez egy érdekes kérdés, amire majd visszatérek. De igazából már nyugdíj jogviszonyt keletkeztettünk 2024-re az összes olyan hallgatónak, aki erre igényt tartott. És ennek a finanszírozásában lesz majd lehetőség az NKFIH-tól szeptember környékén visszatérítést kérni.

 

Harmati Hedvig (MoME): Nekem is nagyon tetszik ez a differenciálás és az ezzel kapcsolatos lehetőségek. Pont ennek a kutatást ösztönző aktivitásnak a gondozóira kérdeznék rá, a témavezetőkre. Hogyan történik ennek keretében a témavezetői megbecsülés? Mert a kooperatív doktori program idővonalán is a témavezetői honorárium csökkent az első évhez képest. Úgy emlékszem, hogy 240 ezer volt, aztán az feleződött. Én most a témavezetői megbecsülésre anyagi keretet itt most nem látok. Egyetemi szinten ezek mögött a kutatások mögött komoly oktatói kiválóság áll. Hogy őket honoráljuk és elkerüljük azokat az ellentmondásokat, ami például egy kooperatív doktori képzésnél keletkezik. Hogyha a doktorandusz megkapja az alap egyetemi ösztöndíját, plusz a kooperatív ösztöndíjat és ezek után még munkabért is…

 

Bódis László (KIM): Nem! A kettőt nem egyszerre kapja.

 

Harmati Hedvig (MoME): Ebben az estben nem?

 

Bódis László (KIM): Nem. Vagy a kooperatívot kapja, ez 250 ezer forint, vagy ha hagyományosban van, akkor azt kapja. Nem a kettőt együtt. A korábbi rendszerben úgy volt, ahogy Ön mondja, de ebben az új rendszerben ezt ketté vesszük.

 

Harmati Hedvig (MoME): Igen, abban sok esetben a doktorandusz munkabére az ösztöndíjjal együtt meghaladta a témavezetőjének a munkabérét. Úgy egyáltalán kérdezem, hogy a témavezetői megbecsülésről beszélhetünk-e itt? Mi fel tudunk mutatni egyfajta jógyakorlatot, a MOME pár éve bevezettet egy hat évre vetített egyetemi tanári bért, elosztva mérföldkövekhez: a komplex vizsgához, az abszolutóriumhoz és a fokozatszerzéshez, ami havi 6000 forint nettónak felel meg hat évre vetítve. Szóval mi próbáljuk megbecsülni a témavezetőket, de ehhez mindenképpen az ő szakmai elkötelezettségükre és hát aktivitásukra is szükség van bevonás tekintetében és a kutatás tekintetében. Eddig ösztönző volt, hogy minimum egy fokozatszerzővel kell pályázniuk az egyetemi tanári státusz betöltésére, ez a kritérium is megszűnni látszik az utóbbi időben. Tehát hogyan fogjuk ösztönözni a témavezetőket? Hogyan becsüljük meg őket és ez hogyan szerepel ebben a táblázatban?

 

Bódis László (KIM): Elvi megközelítésben nem értek egyet azzal, hogy minden egyes kiadási tételt, ami kapcsolódik a doktori képzésekhez, egy ilyen rendszer megpántlikázzon és megcímkézzen. Két tételben finanszíroz az állam. Odaadja a hallgatónak az egyetemen keresztül az ösztöndíját, és ad egy normatívát. Az én megközelítésemben a normatíva, ezt is jelöltük, hogy a kooperatívnál emelünk egyet ráadásul, ez arra való, hogy az egyetemnek a képzési költségét fedezze. És persze ez is egy virtuális szám, most, ha őszinték vagyunk magunkhoz, hogy ezek a normatívák mit fedeznek, vagy mit nem fedeznek, ezzel tisztában vagyunk. Ugyanakkor az az egyetem döntése azt gondolom, hogy a saját belső teljesítményértékelési rendszerében hogyan értékeli azt, hogy valaki témavezetőként dolgozik. Én néhány egyetemnek volt szerencsém megismerni, kancellároktól, a teljesítményértékelési rendszernek a fő motivációs elemeit. Több helyen láttam azt, hogy ez megjelent, tehát magyarul extra elismeréssel díjazza több egyetem azt, hogy valaki témát vezet. Én nem gondolom, hogy az államnak ebben külön pántlikázni kéne egy témavezetői díjat, kap az egyetem egy normatívát, meg kap egy alapfinanszírozást, és az az egyetem dolga, hogy motiválja megfelelően a témavezetőket. Ez a személyes álláspontom a kérdésben, nem találnám szerencsésnek külön dedikálni ezt.

 

Benyó Zoltán (SE): Amíg gondolkodnak kérdéseken, nekem van egy inkább csak részinformációm. A kooperatív doktori kérdésben szerepel a rezidens és PhD hallgatói jogviszony, és ott is 50% rezidens és mellette PhD hallgató. Most a jelen pillanatban az egyetemek nem lennének érdekeltek ezt a szisztémát alkalmazni, ugyanis a mostani szabályozás szerint, hogyha valakit félállású rezidensnek vesznek föl, akkor is elhasználnak egy egész rezidensi helyet. Tehát hogy ha van 40 rezidensi hely egy egyetemnek, és azt félállású rezidenseknek adja oda, akkor tulajdonképpen 20 FTE-nyi rezidensi teljesítményt, munkaerőt kap. Most ebben a tekintetben alakulóban van, és reméljük, hogy most már megszületik egy olyan szabályozás-módosítás, ami a félállású rezidenseket fél hely foglalásával fogja majd szabályozni. Tehát egy rezidensi helyre föl lehet venni két félállású rezidenst. Úgyhogy, ha az egyetem ezt a szisztémát alkalmazza, akkor nem veszíti el a maradék félállás helyeket a rezidensek számára. Sajnos ennek még nincsen meg a jogszabályi alapja, de azt hiszem, hogy már társadalmi egyeztetésen van.

 

Bódis László (KIM): Ezt a szabályozás-módosítást, amit Elnök úr említett, magával a doktori szabályozás-módosítással együttesen fogjuk közzétenni, várakozásaink szerint a jövő héten. Amikor látni fogják társadalmi egyeztetésre a törvényi, illetve a kormányrendelti módosítási rendelkezéseket, ami ezt a bemutatott struktúrát képezik le a jogszabályi szinten, annak részét fogja képezni ez a szabályozás-módosítás is. És még egyszer valóban úgy, hogy a rezidensi helyek megbonthatók lesznek két fél helyre, és akkor azt a KDP-s hallgatókkal ki tudják használni.

 

Geresdi István (PTE): Még egy kérdés jutott eszembe az idei ösztöndíjakkal kapcsolatban, hogy most akkor mi teszünk javaslatot arra, hogy mennyi lesz a konvencionális ösztöndíj? Kapunk egy keretszámot, azon belül mennyi a konvencionális ösztöndíj, és mennyi legyen a kooperatív. Ez számszakilag hogyan van? Mert ha konvencionális, akkor annyiszor 140 ezer forint ahány a keretszám, de itt akkor most 140 ezer, 250 ezer. Szóval ez hogyan lesz anyagilag?

 

Bódis László (KIM): Az idei évben ez egy átmeneti kérdés, amit ön felvet. Abban maradtunk elnök úrral, hogy egy átváltó számot fogunk tenni az egyetemek számára, ami azt jelenti, hogy egy kooperatív doktoris álláshely létrehozásáért másfél hagyományos álláshelyet kell – mondjuk úgy – beváltani. Például ha van 100 fő hagyományos keretszám, és létre szeretnék hozni 10 kooperatív doktoris álláshelyet belőle, az 15 hagyományosnak felel meg. Tehát 85 hagyományost és 10 kooperatívost fog tudni felvenni. Tehát a 100 helyére összesen 95 hallgató, tehát 85 hagyományos, és 10 pedig kooperatív.

 

Geresdi István (PTE): Nagyon sok válasz kaptunk a legfontosabb kérdésekben, de még egy maradt, hogy a jelenleg a rendszerben lévő hallgatók is átléphetnek-e például a kooperatív doktoriba? Tehát aki most például a tanársegéd, de kooperatív doktorit akar, akkor ő is átsorolásra kerülhet-e?

 

Bódis László (KIM): Mi jogszabály limitációt erre nem tennénk, vagy nem javasolnánk, tehát elvileg, ha az egyetem úgy dönt, hogy egy megkapott kooperatívos, vagy létrehozott kooperatívos álláshelyre nem egy új hallgatót tesz be, hanem egy régit, elvileg ez lehetséges. Személy szerint ezt én kevésbé támogatnám. Mi egy nyilván felmenő rendszerben vezetjük be ezt a rendszert, ezt explicit nem mondtam ki, de értelemszerűen következik abból, amit elmondtam. Egy dologra nem igaz a felmenő rendszer, hogy aki idő előtt fejezi be a fokozatszerzését, amint említettem, például három év alatt, az már a jelenleg bent lévők esetén is megkapja a teljes ösztöndíját a négyéves időszakra vonatkozóan. Ez egy szabály, ami már a bent lévőkre is alkalmazható, minden egyéb az felmenő rendszerben. De a kérdésre még egyszer válaszolva, ebben limitáció nincs, az egyetem, a doktori iskola eldönti.

 

Sepsi Enikő (MRK): Tehát dönthet úgy a doktori iskola, hogy csak hagyományos hellyel tölti fel, hiszen egyébként normatíva szempontjából azzal jár jobban. A kutatói kiválósági és a normál, hagyományos között, kutatóihoz képest nyilván azzal jár jobban, hogyha hagyományos helyre veszi fel. Mert ott maximum 500 ezer forint a képzési normatíva, és egyébként a bért biztosítja, nem?

 

Csernoch László (DE): A kutatói kiválósági ebben a rendszerben nem állami, ők önköltséges hallgatónak minősülnek. Ebben a rendszerben azok, akik a kutatói kiválósági képzésben vesznek részt, ők nincsenek benne abban a rendszerben, ami az előbb megfogalmazott 2100 akármennyi keretszámra vonatkozik. Ugyanis azok, akik a kutatói kiválósági doktori képzésben vesznek részt, azok a klasszikus rendszer értelmezésében önköltséges hallgatónak minősülnek.

 

Sepsi Enikő (MRK): De mégis van mögötte normatíva.

 

Csernoch László (DE): Nem. Azt a normatívát nem az állam finanszírozza, hanem abból a pályázatból, amit az adott kutató elnyert, abból kell finanszírozni. A kérdés csak az majd, hogy a kutató azt mondja a hallgatónak, hogy te kaptál 600 ezer forintot, akkor fizesd be azt az 500 ezer forintot ebből a saját pénzedből. Vagy azt mondja majd a kutató, hogy én a kutatási pályázatom dologi vagy akármi keretéből fogom kifizetni az 500 ezer forintodat.

 

Bódis László (KIM): Így pontos.

 

Benyó Zoltán (SE): Én két nagy előnyét látom ennek a rendszernek. Az egyik az, hogy az egyéni karrierutakhoz sokkal jobban illeszkedő struktúrákat teremtenek. A másik pedig éppen az átsorolásnak a lehetősége. És annak a lehetőségeknek megteremtése, hogy a témavezető, vagy akár az egyetem motiválni tudja nagyobb teljesítményre a hallgatót. Mert ha ezt kiválósági feltételekhez köti, hogy átsorolja magasabb kategóriába, ezzel a teljesítményt tudja fokozni. Másik oldalról meg azokat a hallgatókat, ez már sokszor szóba került, akik ilyen vagy olyan okból nem annyira teljesítenek jól, azokat meg tudja alacsonyabb kategóriába sorolni. Tehát egy ilyen kétirányú motivációs rendszerrel a hallgatói teljesítmény fokozható. Egy részletkérdést szeretnénk még megemlíteni a korábbi ösztöndíj kifizetéssel kapcsolatban. Hogyha valaki nem tölti ki a 4 évét, akkor a hátra lévő időszakra megkapja az ösztöndíjat. Ez elindíthat egy olyan hallgatói attitűdöt, hogy a minimum fokozatszerzési követelményeket próbálják teljesíteni minél hamarabb, és így jussanak hozzá a megmaradó ösztöndíjhoz. A saját doktori iskolánkban ezt a korábbi végzést magasabb követelményekhez fogjuk kötni, tehát akkor fejezheti be hamarabb a képzését, ha valamilyen kiválósági feltételnek pluszban megfelel, mert egyébként kontraproduktívabbá válhat a rendszer azáltal, hogy a minimumfeltétel elérésére motiválja a hallgatókat.

 

Balázs Zoltán (BCE): Ha jól értettem, akkor az SH-s hallgatókra rácsatlakozva, az Európai Uniós polgárokra viszont a magyar szabályozás tud vonatkozni. A másik kérdésem pedig, hogy a kreditrendszerrel kapcsolatos dolog az most egy felhívás keringőre, hogy a doktori iskolák maguk megszüntethetik?

 

Bódis László (KIM): Attól függ, hogy a felhívást keringőre hogy értjük. Mert a felhívás keringőre mögött én azt értem, hogy van ilyen szándék, hogy ez bekövetkezzen, de valójában tényleg önökre bízzuk, tehát eldöntik, hogy kreditrendszerben szervezik meg, vagy nem kreditrendszerben. Ebben a kérdésben nekem – azt említettem is – azok az aggályaim, hogy nem biztos, hogy tökéletesen illeszkedik a kreditrendszer a doktori képzéshez. Pont ez a lényeg, hogy a doktori iskola döntse el, hogy ő hogy tartja ezt jónak.

 

Benyó Zoltán (SE): És nem csak a kreditrendszerről döntsön, hanem hogy mennyire ragaszkodik a szemeszterenkénti belépésnek a lehetőségéhez. Például egy kutatási program elindulhat márciusban is, és akkor nem kell a hallgatónak szeptemberig várnia, hogy ezt elkezdje, hanem akkor ő ahhoz igazodva. Ezek egyetemi szinten szabályozandó dolgok, és szerintem minden egyetemen mások a viszonyok, és ahhoz tudnak alkalmazni, hogy mi számukra a legoptimálisabb működési séma. A lényeg megint az, hogy megvan a rugalmasság, és megvan a lehetőség, hogy minden egyetem a saját legjobb szisztémáját alkalmazza. Úgy látom, hogy talán nincsen további kérdés vagy hozzászólás. Én nagyon szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy ezt a részletes, és szerintem mindannyiunk számára nagyon fontos információt adta számunkra. A nyár egy kicsit megváltozik emiatt, mert mindenütt az új képzési rendszerekbe való fölvétel, egy kis plusz feladatot fog jelenteni. Azt hiszem, hogy ez megéri, mert a hallgatók ezért boldogok lesznek, és nekünk ez a fő célunk, hogy őket mindenképpen a legjobban tudjuk kiszolgálni. Köszönöm szépen még egyszer, Államtitkár úr!

 

Bódis László (KIM): Köszönöm a meghívást, és bármikor, hogyha hívtok, akkor tudok jönni.

 

Csernoch László (DE): Nem akartam már államtitkár urat feltartani, de van még egy dolog, amiről mi beszélgessünk, vagy beszéljünk két szót róla. A MAB képviselői is itt vannak, és vagyunk többen, akik a MAB doktori kollégiumában ülünk. Annyit azért szeretnék az előző kérdéshez hozzátenni, ami a kredit dolgot illeti, hogy természetesen a doktori iskolák úgy döntenek, ahogy akarnak ebben a kérdésben, hogyha ez a törvény megszületik. De azért azt mindenki lássa már és tartsa szem előtt, hogy ettől az, hogy a hallgató hogyan halad előre, és mi az a lépéssor, amit neki meg kell tennie ahhoz, hogy megszerezze a fokozatot, ezt a doktori iskoláknak a kreditrendszertől függetlenül meg kell csinálni, mert különben nem felelnek meg a MAB akkreditációs rendszerének.

 

Benyó Zoltán (SE): Köszönöm szépen, ez egy nagyon fontos kiegészítés volt.

 

 

3. Beszámoló az Országos Doktori Tanács 2024. évi tevékenységéről

 

Benyó Zoltán (SE): Előző évben is folyamatosan kellett alkalmazkodni a jogszabályi környezethez, voltak törvénymódosítások, amiket át kellett vezetnünk. A doktori.hu honlapon folyamatosan megjelentek ezek a változások, sőt itt helyben is sokszor beszélgettünk róla. Azon kívül a MAB akkreditációs előírások változását itt is folyamatosan követtük, és az intézményi doktori iskolák nyilván ennek megfelelően módosították a működésüket. Az ODT 2024-ben az alábbi kiemelt témakörökkel foglalkozott: a doktori adatbázis megújítása, erről lesz mindjárt még külön egy napirendi pont. A felvételi keretszámok intézmények közötti elosztásainak elve és javaslattétel a Minisztérium számára, hogy milyen keretszámokat határozzanak meg. Áttekintettük a doktori képzés és fokozatszerzés nyelvi követelményeit ezzel kapcsolatban, megfogalmaztunk egy ajánlást, és a komplex vizsga általános elveinek és szabályával kapcsolatban is egy javaslatot állásfoglalást megfogalmaztunk. A Doktoranduszok Országos Szövetségével együttműködésben több javaslatot tettünk kormányrendelet, illetve törvénymódosításra Ezek döntően a hallgatók érdekében történt változtatások voltak, amikkel például a gyermeket vállaló doktoranduszok helyzetét lehetett javítani. A MAB plénumában is képviselteti magát az ODT, és ezzel kapcsolatban van lehetősége az ODT tagok véleményének a megjelentésére. Ugyanez megtörténik az MTMT-vel, a Magyar Tudományos Művek Tárával. Annak is van egy tanácsa, ahol én képviselem az ODT-t, és egy nagyon konstruktív egyeztetésre hívtak meg minket egy pár hónappal ezelőtt. Azzal kapcsolatban, hogy mik lennének azok a kérések, amik az akkreditációval kapcsolatos témavezetői, meg doktori iskola akkreditációval kapcsolatban az MTMT-ben, mint új funkció, hogyha jelen lennének, azok könnyítenék a munkánkat. 2024-ben a minisztériumi támogatás 5 millió forint volt, amit elsősorban az ODT és a doktori adatbázis működtetésével kapcsolatos személyi kiadásokra igényeltünk. Ennek a felhasználásának a határideje 2025 június 30-a. Az új honlap fejlesztésének keretében adattisztítási és tesztelési munkákat végeztünk. A tesztelési, tervezési és adattisztítási feladatokat az ODT adatbázis koordinátor és az adatbázis adminisztrátor folyamatosan végezte, akik átlagosan egy-két hetente megbeszéléseket tartottak a fejlesztővel a felmerülő kérdések pontosítására, valamint felmérték az éles üzembehelyezéshez a szükséges további fejlesztéseket. Az ODT honlapjának igazi kincse az évek során felvitt és karbantartott, jó minőségű adattömeg. Az új honlap tervezési és megvalósítási folyamatában nagy hangsúlyt kapott az adattömeg migrációja, ami az új honlap funkcióinak elkészítésével párhuzamosan készült. És ahogy említettem, erről majd kapunk egy részletesen beszámolót is, sőt, gondolom most már mindenkinek vannak személyes tapasztalatai is az új honlappal kapcsolatban. Az ODT testületében taggal rendelkező felsőoktatási intézmények átutalták a működési rendben meghatározott hozzájárulást, összesen szintén 5 millió forintot, amit a Kulturális és Innovációs Minisztérium másik 5 millió forintja kiegészített. És akkor kicsit a gazdálkodásról. A rendszeres megbízási díjakban a személyköltségek, amit a titkár, az adatbázis koordinátor, az adatbázis adminisztrátor kap, ezen kívül a honlap fejlesztéséhez szükséges tesztelésre fordítottunk költséget. A kiadás, személyi kiadások összege 7 millió 300 ezer forint volt, amit az előzőben említett Országos Doktori Tanács titkár, a Semmelweis Egyetemi koordinátor, az adatbázis koordinátor, az adatbázis adminisztrátor, honlap tesztelő személyi költségeire költöttünk. Működési költségek ebben az évben, 2024-ben még viszonylag alacsonyak voltak. Könyvelésre 120 ezer, banki költségekre 80 ezer forint ment el. A következő évtől vagy az idei évtől ezek meg fognak emelkedni, mert eddig ingyenesen kaptunk lehetőséget a szerverhasználatra, amiért a 2025. évtől már fogunk fizetni. Összességében azt lehet mondani, hogy az Országos Doktori Tanács pénzügyi záróegyelege, az 28 millió forint, 387.000 forint, egy kicsivel magasabb, mint a tavalyi év zárásakor volt. Ez egyben megteremti a lehetőségét, hogy ebből a működésünkhöz, vagy a céljainkhoz megfelelő feladatokat vállaljunk. Továbbra is, mint ahogy az előző évben is mondtam, hogy ha erre van javaslat, akkor annak nagyon örülünk. Az ODT tevékenységétől függetlenül, tehát a finanszírozás tekintetében teljesen önállóan, 2026. május végén megszervezzük a Biomedicinális és Egészségtudományi Doktori Iskolák Európai Szövetségének a találkozóját itt Budapesten. Erre majd küldünk meghívót is. Ez lesz jövőre egy olyan európai rendezvény, ami a doktori tanács működésével összefüggésben van, de ezt teljesen egészségben egyetemi finanszírozásból fogjuk megvalósítani. Röviden ennyi lett volna a beszámoló, és azt szeretném kérdezni, hogy van-e kérdés vagy hozzászólás. Ha nincs, akkor szavazásra bocsátom, kézfeltartással jelezzék, ha ezt a beszámolót elfogadják.

 

2/2025. (V. 30.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta az ODT 2024. évi tevékenységéről szóló beszámolót (26 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

4.         Helyzetjelentés a doktori.hu fejlesztéséről, az átállás tapasztalatairól

 

Benyó Zoltán (SE): Több éves előkészítést követően május 12-én élesedett az új honlapunk. Szeretném megkérni Marton József főigazgató urat, hogy röviden számoljon be a munkáról, a tapasztalatokról és hogy milyen további tervek vannak.

 

Marton József (ODT): Elnök Úr arra kért, hogy az új honlap elindulásával kapcsolatos tapasztalatokról, illetve az új honlapról általánosságban mondjak néhány szót. A kontextusba helyezés miatt picit korábbról indulnék. Az előző honlap vagyis az adatbázis 2007-ben indult és teljes körűen nyilvános rendszerként működött. A doktori disszertációk, a védések meghirdetése és úgy általában a doktori képzés rendszerének nyilvánosságát biztosította. Az ezt követő évek során, ez már 18 évvel ezelőtt van, az ezt követő évek során rengeteget fejlődött és változott a szolgáltatásaiban és tartalmában a rendszer. A technológiájában azonban 2020 körül már elavultnak számított, és a korábbi fejlesztők sok évvel ezelőtt kivonultak a rendszer fejlesztéséből, és csak átmeneti időre sikerült új fejlesztőt bevonni. Mondhatjuk, hogy magunkra maradtunk a fejlesztési feladatokkal, de voltak változások a doktori képzés rendszerében is, és ezeket kellett követni. Jogszabályi változások, illetve a gyakorlat is eszközölt változásokat. Ezért elindult a rendszer teljes megújítását célzó munka 2019-ben. Azóta hosszúra nyúlt a munka, és olykor döcögősen is haladt, de most nem ezekre a döccenésekre, hanem inkább az eredményekre szeretnénk koncentrálni. Ahogy Elnök úr is említette, május 12-én elindult az új holnap. A régi holnap tartalma az komoly adattisztítás után, de az információtartalom megőrzésével átkerült új holnapra. A nyilvános oldalak a mai kornak megfelelően letisztultak lettek, és nagyobb részben a mobilbarátok is. Részben a doktori iskola és intézményi adminok munkafelületei is mobilbarátok lettek. Ezek olykor elég összetett felületek, de nem is reális, hogy ezek a dolgok mobiltelefonon történjenek. Az új rendszer technológiájában modern, és egy jól fejleszthető, jól karbantartható rendszer lett, és a motorháztető alatt is felkészült a működésre. A most látható állapot nincs teljesen kész, ezt tudtuk, tudjuk. A folyamatos hibajavítások mellett több mint fél évi munkát látunk előre, és természetesen azt követően is folytatjuk úgy, hogy a folyamatos fejlesztés az igények, illetve a környezet változásához illeszkedjen. Ugyanakkor nyilvános tesztet hirdettünk, és a belső teszteket is folyamatosan végeztünk el. Ezeknek a visszajelzései alapján úgy láttuk, hogy inkább indítsuk el az új honlapot, és azután folyamatosan pótoljuk a hiányzó funkciókat. Eközben pedig megszerveztük, hogy egy megerősített támogató csapattal, támogató email címen segítjük a használatot. A fejlődés olyannyira folyamatos, hogy az angol felület részlegesen ugyan, de ma elindult. A témakiírások meghirdetését célzó résszel kezdtük, és a többit pedig folyamatosan pótóljuk. Az angol felületre váltva a menü teljes, tehát minden elérhető, de ami csak magyarul van meg az magyarul fog megjelenni. Azt hiszem, hogy ezzel is nagyot léptünk előre. Várjuk az eduID bejelentkezési lehetőség bekapcsolását, és haladunk tovább a szép hosszú listánkon. Köszönjük szépen a türelmünket és támogatásukat, egyrészt a hosszú fejlesztési és megújítási folyamat során, másrészt a tesztelés során, illetve az új rendszer elindulása kapcsán is különösen. Ha bármilyen kérdés felmerül, akkor szívesen válaszolok.

 

Benyó Zoltán (SE): Én szeretném még egyszer megköszönni Főigazgató Úrnak és Vida Máriának azt a hatalmas munkát, amit eddig végeztek. Tényleg ez egy mindennapi eszköz számunkra, és létszükséglet, hogy jól működjék. Esetleg, hogyha volna még kérdés, javaslat, akkor most itt személyesen is föl lehet tenni, de nyilván elektronikus úton is meg lehet fogalmazni a kérdéseiket, javaslataikat, és további sok sikert kívánunk.

 

 

5.         Egyebek

 

Benyó Zoltán (SE): Eljutottunk az utolsó napi rendi ponthoz, az egyebekhez. Csernoch László professzor úr jelezte, hogy szeretne itt hozzászólni, úgyhogy átadom neki a szót.

 

Csernoch László (DE): A Tanács valamikor, nem olyan régen, úgy döntött, hogy alapít egy díjat, amiben elismerjük az ODT-ért sokat tett korábbi munkatársaink dolgait. Én tisztelettel tennék egy javaslatot, hogy korábbi ODT elnökünket, Mihály Györgyöt, tüntessük ki ezzel a díjjal, hogyha ezzel a Tanács egyetértene. Ugye Bazsa professzor volt korábbi díjazottunk.

 

Nyulászi László (BME): Igen, én ezt már csak hivatalból is, de amúgy is nagyon támogatom.

 

Benyó Zoltán (SE): Jó, akkor így erről szavazást kezdeményezek.

 

3/2025. (V. 30.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással ODT díszoklevél adományozásáról döntött Dr. Mihály György részére. (26 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

Varga Zsolt (ODT): Ez egy oklevéllel járó díj, gondolom, a következő ülésre meghívjuk volt elnök urat, és ott ünnepélyesen át lehet adni.

 

Benyó Zoltán (SE): Esetleg meggondoljuk, hogy valami mással is ki tudjuk egészíteni.

Röviden már szóltam róla, és csak szeretném megerősíteni a nyugdíj kérdéssel kapcsolatban, hogy ez egy elég hosszú menet volt. Még valamikor 2023-2024-ben a DOSZ kezdeményezésére megtörtént ez a felajánlás az állam részéről, hogy a NKFIH évi maximum 500 millió forinttal támogatja azt, hogy a doktorandusz hallgatóknak az egyetemek nyugdíjjogosultsági jogviszonyt keletkeztessenek. Ez sok hallgató esetében nem is merült föl ebben a korban, de azért vannak, akik előre gondolkodnak, és ezt egy fontos szempontnak tartották. Igazságtalan is volt, mert a rezidens hallgatóknak viszont a rezidensi időszakot azt beszámíthatják a nyugdíjjogosultsági viszonyukba. Most ez a folyamat végül is elindult, 2024 volt az első olyan év, amikor is az egyetemek megtehették azt, hogy befizettek nyugdíjjárulékot a hallgatóik után, amikre vonatkozott ez az ígéret, hogy majd visszakapják a felét. Most ezzel kapcsolatban nagyon röviden csak a gyakorlati tapasztalataink. Eleve az volt, hogy a 2024-es évre pontos nyugdíjjárulékfizetési adatokat csak 2025 márciusa környékén lehetett kapni. Tovább bonyolítja azoknak a hallgatóknak az adatbekérését és szerződését, hogyha az állandó lakhelyük nem az intézmény székelyén van, mert a lokális kormányhivatalokkal kell az ügyeket intézni. Summa summarum, mi két körben meghirdettünk pályázatot decemberben és januárban, amire meglepő módon csak 27 jelentkezést kaptunk. Ez három dolgot jelezhet. Az egyik, hogy lehet, hogy még a hallgatók egy része nem érzékeny erre a kérdésre. A másik lehetőség az, hogy egyébként van nekik olyan tevékenységük, ami nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséggel jár, és az ő esetükben ez nem is szükséges. A harmadik pedig az lehetett, de ezt próbáltuk mindenféleképpen elkerülni, sok fórumot tartottunk, hogy még nincs bent a köztudatban ennek a lehetősége. Talán itt közöttünk sincs egészen a helyén kezelve, vagy nincsen még benne a gondolkodásunkban ez a lehetőség. Amikor még március-április környékén megvolt ez a huszonhét hallgató, megkötöttük a szerződést, befizettük a járulékot, akkor derült ki, hogy az NKFIH-nak egy pályáztatási rendszert kell létrehoznia, amivel majd visszajuttatja az intézményeknek a befizetések felét. Ez most egy szerencsés dolog, hogy ez ilyen döcögősen indul, mert megteremti a lehetőséget arra, hogy bárki még meghirdethet egy ilyen pályázatot saját intézményében 2024-re, és majd a 2025. szeptemberben valószínűleg megjelenő pályázat keretében visszaigényelje az adott támogatásnak a felét. Mivel sok jogi kérdést kellett tisztáznunk és bejáratnunk ennek az egésznek a rendszerét, ezért azt gondolom, hogy talán hasznos lehet, hogyha ezeket a tapasztalatokat megosztjuk. Ennek kialakítása során létrehozott űrlapokat is szívesen megosztjuk. Valószínűleg nem a jövő héten, hanem valamikor június második felében szeretnék egy online információs fórumot tartani, kifejezetten azoknak, akik ez iránt érdeklődnek, és lehetőleg az intézmények képviseletében azokat meghívva, akiknek ezzel dolguk lesz. Én is megkérem a saját, hasonló területen dolgozó munkatársainkat, hogy mondják el a tapasztalataikat, és tegyük egy kicsit élőbbé ezt a lehetőséget. A forrás megvan hozzá, a hallgatók motivációját javíthatjuk vele, a hallgatók ebben egy szép gesztust láthatnak, ami aztán nekik majd később tényleges anyagi jelentőséggel is bír. Úgyhogy én erre teszek most javaslatot, és egyben ígérem, hogy hamarosan egy Zoom linkkel megkeressük az ODT tagjait, azzal, hogy ezt nyugodtan osszák meg azokkal, akiknek úgy gondolják, hogy ezt részt kéne venni, és tartunk egy ilyen Zoom információs alkalmat erről a kérdésről. Ez csak egy bejelentés, és tényleg azt várjuk, aki ezt szeretné bevezetni.

Ahogy most államtitkár úr említette, idén is lesz lehetőségünk arra, hogy az intézmények közötti ösztöndíjas helyek átcsoportosítására javaslatot tegyünk. Én azt gondolom, hogy ez majd a felvételik lezajlása után lesz esedékes, a szokásos módon. Sajnos ez általában pont a legsűrűbb szabadsági időszakra szokott esni, de másik oldalról viszont azt hiszem, hogy hasznos és érdemes ezzel foglalkoznunk. Úgyhogy ezt meg fogjuk szervezni vélhetőleg leginkább augusztusban. Úgy gondolom, hogy általában azért a felvételi döntések megszületnek július folyamán legkésőbb az intézményekben. És akkor augusztusban van értelme egy ilyen egyeztetést folytatni, szintén online, ahogy ezt az elmúlt években csináltuk. Nekem más bejelenteni való nincsen, de fölteszem a kérdést, hogy esetleg van-e valaki, aki még szerette hozzászólni, kérdezni. Ha nincsen, akkor köszönöm szépen az együtt elvégzett munkát. Mindenkinek jó munkát kívánok a hátralévő időszakra, és utána pedig kellemes nyarat és ezzel az ülést bezárom Köszönöm szépen!

 

 

 

kmf.

 

 

 

lejegyezte:      Varga Zsolt                                        jóváhagyta:     Benyó Zolán

                        titkár                                                                          elnök

 

 

Hitelesítők:

 

                        Hodossy-Takács Előd                                                Balázs Zoltán

                        DRHE                                                                        BCE