Bejelentkezés
 Fórum
 
 
A 2017. szeptember 15-i ODT ülés jegyzőkönyve

Jegyzőkönyv

az  Országos Doktori Tanács üléséről

 

 

ideje:                   2017. szeptember 15.

helyszín:              SE Szenátusi terem (1085 Budapest, Üllői út 26.)

jelen vannak:     a Tanács tagjai és meghívottjai jelenléti ív szerint

 

29 szavazati jogú tag közül 25 van jelen, a tanács határozatképes.

Csernoch László, az ODT elnöke köszöntötte a tanács megjelent tagjait és a meghívott vendégeket. Külön köszöntötte Rádli Katalint az EMMI képviseletében.

 

Kérte, hogy a jelenléti íven a tagok a lakcímüket is írják be.

 

Csernoch László ismertette a kimentéseket és helyettesítéseket:

Az ülésről kimentette magát: Kóczy T. László (Széchenyi István Egyetem), Tihanyi József (Testnevelési Egyetem).

Helyettessel képviselteti magát:

Gálfi Péter (Állatorvos-tudományi Egyetem) helyett: Ózsvári László

Ellen Bos (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) helyett: Gulyás Lelle

Romsics Ignác (Eszterházy Károly Egyetem) helyett: Gebei Sándor

Kovács Melinda (Kaposvári Egyetem) helyett: Romvári Róbert

Kutnyánszky Csaba (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) helyett: Kőrösi Márta

Padisák Judit (Pannon Egyetem) helyett: Navracsics Judit

Bélyácz Iván (Pécsi Tudományegyetem) helyett: Kilár Ferenc

Huszti Péter (Színház és Filmművészeti Egyetem) helyett: Stőhr Lóránt

Helyes Lajos (Szent István Egyetem) helyett: Kozák János

Horváth Zita helyettes államtitkár (EMMI) helyett: Rádli Katalin

Kőmíves Péter Miklós (DOSz) helyett: Asztalos Kata

 

Csernoch László javaslatot tett a jegyzőkönyv hitelesítőire, a szavazatszámláló bizottság tagjaira és kérte a napirend elfogadását.

 

1/2017. (IX. 15.) sz. határozat:

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a jegyzőkönyv hitelesítőket (Mihály György - BME, Gulyás Lelle - ANNyE, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), a szavazatszámláló bizottságot (Varga Zsolt, Asztalos Kata - ODT, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), majd a napirendet (25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

1. Elnöki beszámoló

 

Csernoch László (DE): Tekintettel a nyári időszakra az elnöki beszámoló rövid. Az elmúlt időszak két legfontosabb témája, a végelszámolás és a keretszám elosztási algoritmus kidolgozása külön napirendi pontként szerepelnek.  

 

 

2. Beszámoló az Országos Doktori Tanács egyesület végelszámolási folyamatáról

 

Csernoch László (DE): A folyamat nagyon lassan halad. Odáig eljutottunk, hogy a Bíróság bejegyezte, hogy az egyesület „végelszámolás alatt” áll. Ez az egyesület nevében is megjelenik, így ezt például a folyószámlát kezelő banknál is át kellett vezetni. Nyilatkozni kellett az egyesület adósságáról, a megszűnése után fennmaradó környezeti terhelésről és sok minden egyébről. A hivatali eljárások végén a Tanácsnak is újra össze kell majd ülnie, amikor elfogadja az utolsó üzleti év beszámolóját, dönt a vagyon sorsáról és határoz a végelszámolás lezárásáról. A következő ülés időpontja attól függ, hogy ezekre mikor kerülhet sor (a javasolt időpontok: november 10. vagy december 8.). Csak remélni lehet, hogy a végelszámolási folyamat 2017-ben lezárul.

 

 

3. A 2018. évi doktori felvételi keretszám elosztási algoritmusának előkészítése

 

Csernoch László (DE): Az Országos Doktori Tanács 2017. május 5-i ülésén megvitatta a doktori felvételi keretszám elosztási algoritmusának módosítására előterjesztett elnökségi javaslatot. A tanács támogatta azt az elképzelést, hogy a „kiválóság” mérését kapcsoljuk össze a doktori iskolák eredményességével oly módon, hogy vizsgáljunk meg néhány, nem túl nagy számban kiadásra kerülő díjat, azok nyerteseinek egyeteméhez, korábbi doktori „alma materéhez” rendeljünk súlyozottan plusz keretszámot. Javasolt díjak: ERC Starting Grant, MTA Lendület, Marie Curie ösztöndíj, Akadémiai Ifjúsági Díj, Junior Príma Díj. Ezek közül a Marie Curie ösztöndíjasokról nem sikerült megbízható, nyilvános listát találni. Felmerült még a Bolyai ösztöndíjasok köre, de az túl nagy kört érint (és az MTA már így is elég súllyal szerepel). A legutóbbi ülésen felmerült még a publikációs output vizsgálatának lehetősége is. Kiosztásra kerül egy táblázat, amelyben a különféle számítási algoritmusok eredményét hasonlítjuk össze. Az első oszlop az előző (és egyben az azt megelőző) év keretszámait tartalmazza, a többi számított értéket ehhez viszonyítjuk (piros számmal a csökkenést, zölddel a növekedést). A második oszlop mutatja, hogy milyen keretszámok lennének, ha pusztán az alap algoritmussal számolnánk és nem vennénk figyelembe a 15%-os féket, korlátot. A harmadik oszlop a korábbi években alkalmazott, „kutatóegyetemi” címeket figyelembe vevő számítást mutatja, ezt kell most lecserélnünk a címek megszűnése miatt. A negyedik oszlop azt a számítást tartalmazza, amelyben a korábban említett négy „díj” kategória 2014-2015-2016 évi díjazottjai számának arányában osztottuk szét a keret 20%-át. Az ötödik oszlopban az egyes intézmények Scopus szerinti publikációs kibocsátása (ugyancsak 2014-2015-2016 évekre) alapján került felosztásra a 20%. Az előzetesen kiküldött, részletes számításokat is tartalmazó javaslat itt a hatodik, utolsó oszlop. Ebben a „díjakat” és a publikációs kibocsátást is figyelembe vettük 10-10 százalékkal. Csak a „díjakat” vizsgálva egyértelműen látszott, hogy bizonyos díjaknál egyes intézmények jóval nagyobb számban reprezentáltak, mint az a doktori képzés volumenéből következne. A négy díj elmúlt három évi díjazottjainak 73 százaléka a fővárosi intézményekhez köthető, amiből több mint 35 %-ot képvisel az ELTE. Ez a keretszámok olyan mértékű eltolódásához vezetne az ELTE javára, aminek csak a korábban bevezetett 15 %-os korlát szab határt. Ezt az egyensúly eltolódást ellensúlyozhatná bizonyos mértékben a publikációs kibocsátás figyelembe vétele. Ehhez az MTA-nak a tudomány, ezen belül a felsőoktatás helyzetéről készített, az MRK által a napokban elfogadott ország jelentés adatait vettük alapul. Persze bizonyos területek, intézmények nem reprezentáltak a publikációs kibocsátás tekintetében. Ezért is született végül az a javaslat, amely a két gondolatot kombináltan veszi figyelembe. A díjak esetében a művészeti egyetemek is megjelennek, bár csak a zeneművészetnek, illetve a színház- és filmművészetnek van Junior Príma díja, így például a képzőművészet kimarad. Az ELTE imént említett esetét kivéve nincs más olyan adat a táblázatban, amelyet a 15 százalékos korlát alkalmazása jelentős mértékben visszafogna. A mai ülés célja, hogy megállapodjunk a keretosztás jövőben alkalmazandó elveiben, hogy a következő ülésen már döntés születhessen a 2018. évi tényleges keretszámokról. Optimális esetben akár már most is megszülethet ez a döntés.

 

Toldi József (SzTE): Az előterjesztésben vázolt új algoritmus két nagy vesztese a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem lenne. Minden változtatásnak vannak nyertesei és vesztesei, néhány évvel ezelőtt éppen az ELTE veszített jó néhány helyet. Az előterjesztés kiküldése után elemezték, hogy mi lehet a csökkenés oka, ami egyelőre nem teljesen világos. Az új algoritmusra kétségtelenül szükség van, de meg kell találni a módját, hogy egyik intézmény se szenvedjen „sokkszerű” mértékű csökkenést.

 

Mihály György (BME): Támogatja az ötletet. Van az algoritmusban egy hároméves ciklus, ezt lehetne alkalmazni ebben az esetben is oly módon, hogy évente 5%-os lépésenként haladjunk és három év alatt érjük el a 15%-os korlátot. Így nem lenne drasztikus a változás és az esetlegesen javuló adatok is tompíthatják azt. Egyébként az előterjesztésben szereplő kombinált javaslatot, azaz a díjak és a publikációs teljesítmény mérésének együttes alkalmazását támogatja. Így a tudományterületek egyensúlya felé teszünk lépést, hiszen a díjaknál jobban megjelennek a bölcsészet- és társadalomtudományok, illetve a művészetek, míg a publikációk esetében a természet- és orvostudományok hangsúlyosabbak.

 

Kilár Ferenc (PTE): A kiosztott táblázatból látszik, hogy ha csak az alap algoritmussal számolnánk, akkor éppen az ELTE lenne a legnagyobb vesztes. Támogatja a fokozatosságot az új algoritmus alkalmazásánál, a 15%-os korlát helyett az 5% megfelelő lehet. Szintén támogatja a publikációs teljesítmény figyelembe vételét is.

 

Várkonyiné Kóczy Annamária (ÓE): Nemcsak az Óbudai Egyetem, hanem általában a kis egyetemek szempontjából szól hozzá. Azt javasolja, hogy a 15%-os korlátot csak az alap algoritmussal felosztott 80%-ra alkalmazzák, a kiválósági 20%-ot ne fogja vissza semmilyen korlát. 

 

Szalay Péter (ELTE): Az ELTE számára nyilván hízelgőek ezek az adatok, de nem szeretnék magukat „túlnyerni.” Azt is látni kell, hogy az alap algoritmus kifejezetten sújtja az ELTE-t. A néhány évvel ezelőtt keretszám visszaesés egy negatív spirált eredményezett, a kevesebb felvett hallgató kevesebb fokozatot eredményez. A díjakkal kapcsolatban elmondható, hogy az ELTE egyfajta szolgálatot tesz az országnak. A számítás azt veszi figyelembe, hogy egy-egy díjazott hol szerzett fokozatot, ugyanakkor például az ERC nyertesek fele nem az anyaintézményben, hanem más egyetemen alapított csoportot.

 

Tímár József (SE): Legutóbb azt fogadtuk el, hogy ezt a bizonyos 20 százalékot kiválósági alapon osszuk el. Azt nem tudtuk, hogy ezzel ki hogyan fog járni, hiszen nem ismertük a mutatók mögött lévő paramétereket. Az látszik most, hogy ezek a szempontok többé kevésbé ugyanazt a rangsort hozzák az intézmények között, csak a mértékben van különbség. A számokat tényként el kell fogadni, a következő feladat pedig azt a módot megtalálni, hogy ne legyenek túl nagy veszteségek.

 

Csernoch László (DE): Bizonyos, hogy egyes díjaknál valóban az átlagosnál jobban reprezentáltak bizonyos intézmények. Például az Akadémiai Ifjúsági Díjak 43%-ban az ELTE-hez, vagy a Junior Príma díjak több mint negyede a Semmelweishez köthetők. Ugyanakkor a vidéki egyetemek, Szeged, Pécs, Debrecen, ezekben nagyon alacsonyan reprezentáltak. Mindegyik felosztásnál közös, hogy a helyek 80%-a a 2008 óta gyakorlatilag változatlan alap algoritmus szerint lett elosztva (kivéve persze az az egyetlen oszlop, ahol ez 100 százalék), a különbség csak a kiválósági alapon elosztásra kerülő 20%-ban van. A 15% korlát lejjebb vitelét csak a nagy egyetemekre lehet alkalmazni, hiszen egy 5 százalékos limittel a kisebbek keretszámát gyakorlatilag befagyasztanánk. Alternatív javaslat, hogy a 15 százalékot csak azoknál a nagy egyetemeknél csökkentsük (ELTE, illetve Szeged és Pécs), ahol probléma keletkezett.

 

Stőhr Lóránt (SzFE): A művészeti egyetemek képviselői nyár elején összeültek és megállapították, hogy a díjak bevezetése a keretosztásba az ő szempontjukból problémás. Azt javasolták, hogy a művészeti egyetemek kerüljenek ki ebből a rendszerből és más szempontok szerint részesüljenek a keretszámból. A művészeti egyetemek gyakorlatilag csak a Junior Príma díj kategóriában jöhetnek szóba, és mint elhangzott, ott is csak a SzFE és az LFZE. Az elmúlt három évben gyakorlatilag megkapták az elnyerhető díjak 100 százalékát, de így is csak az LFZE részesül ebből a keretből. Tehát a javaslat az, hogy vagy bővítsük a díjak körét úgy, hogy a többi művészeti egyetem is részesülhessen belőle, vagy pedig a művészeti egyetemeket külön rendszerben értékeljük.

 

Kékesi Tamás (ME): A változásoknál nem szabad csak az abszolút számokat nézni, viszonyítani kell a teljes keretszámhoz. Például Szeged esetében a 10 fős csökkenés - a 169 fős korábbi kerethez viszonyítva - nincs 10 százalék, de Pécs esetében sem érné el a 15 százalékot a változás. Másik kiemelendő szempont, hogy a kiválósági részt a tudományos eredményekben kiemelkedő intézményeknek szánta a kormányzat, nem pedig a művészeti egyetemeknek. Ugyancsak érdekes a kérdés, hogy az egyes díjak odaítélése valóban objektív szempontok alapján történik-e. Ezért a teljes 20 százalék díjakhoz rendelését nem támogatná, ugyanakkor az előterjesztésben szereplő, publikációs teljesítménnyel kombinált elosztást elfogadhatónak tartja. A tudományosság mérésére a publikációk helyett az idézettség lenne az igazán jó mérce. Továbbra is megfontolandónak tartja az OTDK eredményesség és a Pro Scientia Aranyérmek bevonását a szempontok közé, bár elfogadja, hogy az inkább a graduális képzés eredményességéhez tartozik.

 

Tillmann József (MOME): Jean-Paul Sartre szerint egy díj annyit ér, mint az, aki adja. Fontos leszögezni, hogy nem a művészetek támogatásáról van itt szó, hanem a művészetekkel kapcsolatos kutatások támogatásáról. Az idézettségi mutatók vizsgálata esetén a teljes szellemtudomány kiesne.

 

Toldi József (SzTE): Bár százalékban kifejezve nem tűnik jelentősnek, de számukra a 10 hely csökkenés nagyon sok. Ha csak a publikációkat néznénk, akkor nem lenne ilyen rossz a helyzet, a díjak területi eloszlása valóban erősebben sújtja a vidéki intézményeket. Az idézettség szintén hasznos lehet, de a különböző területeken nagyon eltérő a citációs gyakorlat, ezért úgy véli, hogy nem lenne érdemes ezzel bonyolítani az elosztási algoritmust. Továbbra is a fokozatosság érvényesítését kéri.

 

Kilár Ferenc (PTE): A kiválasztott díjakkal kapcsolatban felvethető a kérdés, hogy valóban szoros kapcsolatban állnak-e ezek egy adott intézmény doktori képzésének eredményességével. Az igazi az lenne, ha valahogyan a megszülető doktori értekezések színvonala lenne mérhető. Például a doktoranduszok publikációit lehetne vizsgálni, ez már valóban a doktori képzés milyenségét minősítené. A 16 hely csökkenés Pécs esetében sem kezelhető, szintén kéri a fokozatosságot.

 

Csernoch László (DE): Köszöni, hogy Kékesi professzor emlékeztetett arra, hogy a minisztérium azzal a feltétellel adta annak idején a plusz keretszámot, hogy azt a kutatás-intenzív, akkor „kutatóegyetemnek” nevezett intézmények felé kérik allokálni. Ezért csak olyan megoldásokat támogat, amely a kutatási kiválóság mérése felé viszi ennek a 20 százaléknak az elosztását. Emlékeztet arra, hogy ő maga tett javaslatot arra, hogy az egyes intézményeket külön kategóriákba soroljuk és külön szempontokat alkalmazzunk rájuk a keretosztásnál. Erről akkor úgy határoztunk, hogy valamennyi intézményt egységes elvek szerint kell megmérni, akkor a művészeti intézmények is ezt kérték. Azt vitatja, hogy csak bizonyos területek és az azokban működő intézmények tudományos produktumai mérhetők. Az egyetemek világ rangsorai sem tesznek ilyen különbséget. Számos olyan intézmény van (nem feltétlenül Magyarországon), ahol a „szellemtudomány” területén született publikációk is legalább olyan súllyal szerepelnek, mint a természettudományok. Sajnálatos, hogy a hazai társadalomtudomány területén sok intézményben nem érzik szükségét a kutatók, hogy nemzetközi folyóiratokban publikáljanak, megelégszenek a nemzetközileg láthatatlan hazai, magyar nyelvű kiadványokkal. Csehországban azt a megoldást választották, hogy a hazai kiadványokat elérhetővé tették a nemzetközi adatbázisok számára oly módon, hogy minden közleményhez angol nyelvű absztrakt készül. A citációkkal kapcsolatban el kell mondani, hogy a már említett ország jelentésben erre vonatkozóan is vannak adatok. Tendenciában, az intézmények közötti eloszlásban gyakorlatilag nincs különbség akár a publikációkat, akár az idézettséget vizsgáljuk. Az viszont jelenleg nem vállalható feladat, hogy az elkészült doktori értekezésekben megvizsgáljuk, hogy mennyi és milyen publikáción alapulnak. Erre vonatkozóan jelenleg nincs használható adatbázis. Az algoritmusban csak olyan adatokat szabad használni, amelyek bárki számára hozzáférhetőek és hitelesek.

 

Szalay Péter (ELTE): Az Akadémiai Ifjúsági Díj vagy a Lendület és ERC pályázatok esetében a testületi döntések miatt azért elég objektívnek tekinthető a kiválasztás. A nagy egyetemek közül az ELTE-n szerepelnek legkisebb súllyal a természettudományok, illetve nincs orvosi karuk. Azoknak a helyeknek a jó része, amelyek egy ilyen elosztásban az ELTE-nek jutnak, a bölcsészettudományi területhez kerülnek.

 

Tímár József (SE): A négy orvos képző egyetem EFOP pályázatában célként határozták meg a megvédett értekezések minőségének mérését, amelynek eszköze az értekezések alapjául szolgáló publikációk vizsgálata. Az ODT felvállalhatná, hogy elkezdi gyűjteni a disszertációk alapjául szolgáló publikációkat. Nyilván ezt most nem lehet használni az algoritmushoz, hiszen nem létezik ilyen adatbázis, de a célt kitűzhetnénk magunk elé.

 

Asztalos Kata (DOSz): A doktori képzés új rendszerében elsősorban a második két év van az elmélyült kutatásnak, a publikálásnak és a disszertáció megírásának szentelve. Vannak tudományterületek, ahol a publikációk megjelenésének átfutási ideje egy-másfél év. Ezért nem javasolja a doktoranduszok publikációs tevékenységének mérését az algoritmusba beemelni.

 

Mihály György (BME): Emlékeztet arra, hogy már a 15 százalékos korlát bevezetésekor gondoltak a kisebb egyetemekre, őket nem érintette a számításban a korlát. Tehát ha a 15 százalék lépésenkénti érvényesítése mellett döntünk, akkor az sem fogja hátrányosan érinteni a kis egyetemeket.

 

Szalay Péter (ELTE): Ha a növekedésnek is 5 százalékos korlátot szabnánk, akkor az ELTE csak azt a 10 helyet kapná pluszban, amit néhány éve elveszített. Javaslata, hogy két lépésben, 7,5 százalékos korláttal számoljunk.

 

Várkonyiné Kóczy Annamária (ÓE): A kiválóság mérésénél el kellene tekinteni a „tömegtől.” Amellett, hogy könnyen elérhető adatokkal dolgozunk, ezeket az adatokat relativizálni kellene, azaz azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora létszámú egyetemről van szó. Az elnyert díjak esetében a doktorandusz létszámot, a publikációk esetében pedig az oktatói-kutatói létszámot kellene figyelembe venni. 

 

Csernoch László (DE): Technikailag ennek nincs akadálya, az adatok között most is ott van intézményenként a minősített oktatók száma is és a hallgatói létszámadatok is.

 

Kékesi Tamás (ME): Támogatja az adatok normalizálását, de érdemesebb lenne nem az összes oktatóra, hanem csak a doktori iskolák törzstagjaira elvégezni.

 

Tímár József (SE): Egy doktori iskola összteljesítményéhez nemcsak a törzstagok, hanem a témavezetők is hozzájárulnak.

 

Szalay Péter (ELTE): A nagy egyetemek viszonylag könnyedén tudják a törzstagok számát emelni, nem érdemes erre ösztönözni az iskolákat. A díjak esetében érdemes azért átgondolni a normalizálást, matematikailag nem biztos, hogy helyes lenne, hiszen egy-egy díj értéke különböző lesz az egyes intézményeknél.

 

Mihály György (BME): A normalizálás csak tovább bonyolítja a rendszert, számos újabb kérdést vet fel és nem hoz érdemi előnyt.

 

Stőhr Lóránt (SzFE): Az elmúlt három évben gyakorlatilag megkapták az elnyerhető díjak 100 százalékát, nincs esély javítani a mutatón. Jó ötletnek tartja az arányosítást.

 

Szalay Péter (ELTE): A minőség nem méret függő. Abban a pillanatban, amikor a létszámmal osztunk, hibát követünk el, eltüntetjük a minőségre szánt plusz előnyt. A minőségre szánt 20 százalékos részben nem szabad normalizálni.

 

Kékesi Tamás (ME): Külön kell választani a díjak és a publikációk esetét. A díjaknál korlátos azok számossága, ezért valóban nem helyes a normalizálás. A publikációk száma azonban nem korlátos és a létszámmal együtt nyilvánvalóan növekszik. Ezért ott a minőséget jobban jelzi az egy főre jutó publikációs szám, tehát ott indokolt relatív értékekkel számolni.  

 

Kilár Ferenc (PTE): A konkrét számok ismerete nélkül nem javasolja, hogy most szavazásra kerüljön sor.

 

Csernoch László (DE): A következő ODT ülésre a most kiosztott táblázat oszlopai mellett készül olyan számítás is, amely a jelenlegi 15 százalékos korlát helyett 5, 7,5 illetve 10 százalékot vesz figyelembe. Ugyancsak próbaszámítás készül úgy, hogy a publikációkat nem abszolút értékben, hanem a minősített oktatói létszámmal normálva vesszük figyelembe. A következő ülésen konkrét keretszámokat kell elfogadnunk.

 

Tímár József (SE): A DOSz képviselőjének korábbi hozzászólásához kapcsolódva el kell azt mondani, hogy már jóval korábban szabad, sőt kell publikálni, akár már a hallgatóként, a TDK időszakában elért eredményeket is. A doktori képzés első két évében is van erre lehetőség, nem szabad a kutatást és a publikálást kizárólag a második két évre időzíteni.

 

Csernoch László (DE): A törvény is úgy szól, hogy az első két év a képzési ÉS kutatási szakasz, tehát már ott is kell kutatást végezni. Nem szabad az első időszakot úgy túlterhelni a képzéssel, hogy a kutatásra ne jusson idő, a doktori képzésnek mindkét szakaszában elsősorban a kutatásról kell szólnia.

 

Stőhr Lóránt (SzFE): Készüljön olyan próbaszámítás is, ahol a díjak számát is arányosítjuk a létszámmal.

 

Csernoch László (DE): Érdemes újra leszögezni, hogy ez a 20 százalék elvileg arra szolgál, hogy a kutatóegyetemeket helyzetbe hozza, de a teljesség kedvéért a díjak létszámarányos figyelembe vételével is készül majd próbaszámítás.

 

 

4. Állásfoglalás a doktori képzésüket 2016. szeptember 1. előtt megkezdett doktoranduszok fokozatszerzési eljárásáról

 

Csernoch László (DE): Intézményi megkeresés alapján kiderült, hogy a hatályos jogszabálynak különböző értelmezései lehetnek, ezért szükséges a kérdés tárgyalása. A probléma felvetése, illetve a DOSz álláspontja a honlapon olvasható volt. Egyértelmű, hogy akik a régi típusú doktori képzésben kezdték meg a doktori tanulmányaikat és a négyéves képzés bevezetésekor jogfolytonosan még doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszonyban voltak, a régi szabályok szerint (doktorjelölti jogviszonyban) szerezhetnek fokozatot. Kérdés azokkal a hallgatókkal kapcsolatban merül fel, akik megszakították a jogviszonyukat az egyetemmel és az új törvény életbelépésekor nem voltak sem doktorandusz, sem doktorjelölt jogviszonyban. Az a kérdés merül fel, hogy jogában áll-e az egyetemnek a régi rendszerben, doktorjelölti jogviszony létesítésével fokozatszerzési eljárás indítani. Vagy pedig csak az új rendszerben szerezhetnek fokozatot akár a képzés elölről kezdésével, akár egyéniként, komplex vizsgával indítva el a fokozatszerzést. Tehát az értelmezések egyik vége az, hogy aki a korábbi rendszerben képzést kezdett, az jogosult a régi rendszerben fokozatot szerezni, a másik véglet pedig, hogy csak azok jogosultak doktorjelölti jogviszonyban, a régi szabályok szerint fokozatot szerezni, akiknek „élő”, régi típusú jogviszonyuk volt a változások életbe lépésekor. Az lenne a javaslat, hogy kezdeményezze az ODT az EMMI-nél a jogszabályok egyértelműsítését oly módon, hogy szélesebb kör számára legyen lehetőség a fokozat megszerzésére a korábbi szabályok szerint. Azt is érdemes megfontolni, hogy a jogszabály szabjon határidőt (például 2020. augusztus 31.), amíg lehetőség van doktorjelölti jogviszony létesítésére. Ezzel ösztönöznénk a hallgatókat a mielőbbi fokozatszerzésre. Másrészt ha csak az új rendszerben lenne lehetőség a fokozatszerzésre, akkor az egyetemeknek rengeteg eljárást kellene sikertelenként lezárni.

 

Rádli Katalin (EMMI): A helyzet tisztázásában alapvető kérdés, hogy van-e fennálló jogviszony, akár doktori hallgatói, akár doktorjelölti. Azok a személyek, akiknek a hallgatói jogviszonya úgy szűnt meg 2016. szeptember 1. előtt, hogy nem fejezték be a doktori képzést (nem szereztek abszolutóriumot), a régi rendszerben már nem szerezhetnek fokozatot, számukra már csak az új képzési rendszer ad lehetőséget fokozatszerzésre. Erre kétféle lehetőség van: vagy felvételizik és elkezdi a képzést elölről, vagy egyéniként komplex vizsgával lép be. Az más kérdés, hogy az újonnan elkezdett képzésben a korábbi tanulmányai során szerzett kreditjeit el lehet ismerni. Aki viszont a régi rendszerben a képzését sikeresen lezárta, abszolutóriumot szerzett, időkorlát nélkül jogosult jelentkezni fokozatszerzésre a régi szabályok szerint és doktorjelölti jogviszony keretében fokozatot szerezhet. Innentől elhatározás - és jogszabály módosítás - kérdése, hogy akarunk-e ennek időkorlátot szabni (hasonlóan az egyetemi vagy főiskolai képzésüket az 1993. évi Ftv. alapján elkezdettekre bevezetett szabályokhoz). Ebben a kormányzati ciklusban már nem várható, hogy egy ilyen törvénymódosítás napirendre kerül, erre leghamarabb 2018. második félévében kerülhet sor. A lemorzsolódás számításában a két típusú képzés nem fog keveredni, azok jól elkülöníthetők egymástól.

 

Csernoch László (DE): Az mindenki számára világos, hogy új doktori hallgatói jogviszony már kizárólag az új típusú képzésben létesíthető. Itt csak a doktorjelölti jogviszony létesítésének joga kapcsán merültek fel kérdések. A régi törvény szerint a doktorjelölti jogviszony létesítésének nem volt feltétele az abszolutórium. Akár féléves hallgatói jogviszony után is létesíthetett valaki doktorjelölti jogviszonyt. Tehát az a kérdés merül fel, hogy bárki, aki a régi rendszerben doktori képzést kezdett, jogosult-e doktorjelölti jogviszonyt létesíteni, függetlenül attól, hogy szerzett-e abszolutóriumot vagy sem.

 

Rádli Katalin (EMMI): A régi rendszerben három lehetőség volt. Vagy az abszolutórium megszerzése után lett valaki doktorjelölt, vagy a doktori hallgatói jogviszonya mellett, vagy pedig egyéni felkészülőként, a korábbi képzéseitől függetlenül. Ebből a három lehetőségből csak az első kettő áll fenn továbbra is, az egyéni fokozatszerzés már csak az új rendszer szerint, komplex vizsgával kezdve indítható. Tehát doktorjelölti jogviszonyt csak az létesíthet, aki a régi típusú rendszerben abszolutóriumot szerzett vagy még élő, régi típusú doktori hallgatói jogviszonya van.

 

Kékesi Tamás (ME): A régi rendszerben egyértelműen volt arra lehetőség, hogy a hallgatói jogviszony alatt megkezdje valaki a fokozatszerzést, sőt, ebben az esetben még a fokozatszerzési díj alól is mentesült a jelölt. A képzés vagy a képzési időből való kifutással (a hat félév teljesítésével) vagy az abszolutóriummal végződött. Viszont az abszolutóriumot nem feltétlenül kérte ki a hallgató annak ellenére sem, hogy esetleg az összes előírt kreditet teljesítette. Ezeket a hallgatókat semmiképpen nem kellene kizárni a régi típusú fokozatszerzés lehetőségéből. Az új rendszerben már az egyéni felkészülő is bekerül a képzésbe, hallgatói jogviszonya lesz, a doktorjelölti jogviszony az új képzésben nem létezik.

 

Rádli Katalin (EMMI): A törvény azt lehetővé teszi, hogy a hallgató olyan rendszerben fejezze be a tanulmányait, ahogyan azt elkezdte. Mivel nem volt megkötve, hogy az abszolutórium megszerzését követően mennyi időn belül kell fokozatszerzésre jelentkezni, ez a lehetőség továbbra is fennáll azokra, akik abszolutóriumot szereztek.

 

Csernoch László (DE): Azt a későbbiekben el kell dönteni, hogy kerüljön-e be a törvénybe időbeli korlát, hogy meddig lehet doktorjelölti jogviszonyt létesíteni. Jó lenne, ha az egyetemeknek nem kellene a végtelenségig fenntartani a két párhuzamos rendszert.

 

Michaletzky György (ODT FB): Fontos kiemelni, hogy a doktori képzés megkezdése a régi rendszerben önmagában nem jogosít a doktorjelölti jogviszony létesítésére. Ez a lehetőség nem áll rendelkezésre azok részére, akik valamikor elkezdték a képzést, de utána kiléptek. Ők a régi rendszerben is csak egyéniként szerezhettek fokozatot, ők továbbra is egyéniként, de már az új szabályok szerint jogosultak csak fokozatszerzésre. Az időkorlát bevezetését támogatja.

 

Csernoch László (DE): A jegyzőkönyvben rögzítjük tehát az EMMI állásfoglalását, hogy 2016. szeptember 1-ét követően doktorjelölti jogviszonyt csak az létesíthet, aki a régi típusú rendszerben abszolutóriumot szerzett vagy még élő, régi típusú doktori hallgatói jogviszonya van [1] . Ennek jelenleg időbeli korlátja nincs.

 

 

5. Egyebek

 

a)                   DOSZ Sikeres Doktori Életpálya program kreditesítése

 

Csernoch László (DE): A DOSz előterjesztése a honlapon elérhető volt. Azt szeretnék kérni, hogy a Sikeres Doktori Életpálya program előadásain való részvételt az intézmények kredittel ismerjék el. Kérdésként merül fel, hogy egy-egy doktorandusz csak a programsorozat egy-egy állomásán vesz részt, vagy valamennyi helyszínen meghallgatja a különböző témájú előadásokat? Esetleg valamilyen telekonferencia módszerrel több helyszínen is követhetők lesznek az előadások? Ha több rendezvényen kell részt venni, akkor hány előadás meghallgatása kellene ahhoz, hogy az kreditet érjen? Kredit a jelenlegi jogszabályok szerint csak olyan teljesítményért adható, amely valamilyen számonkéréssel zárul és értékelést kap. Hogyan tervezik ezt a számonkérést? Az nem elfogadható, hogy a hallgatók osztályozzák a hallgatókat.

 

Asztalos Kata (DOSz): A program előzménye, hogy amikor az új képzési rendszer kialakítása zajlott, egy országos párbeszédet folytattak a doktoranduszokkal, hogy elemezzék a doktori képzéssel kapcsolatos tapasztalatokat. A vitafórumok mellett egy közel kétezer fős kérdőíves felmérésre is sor került. Az eredmény azt mutatta, hogy a doktoranduszok leginkább a témavezetőjük szakmai felkészültségével elégedettek, legkevésbé pedig a doktori képzés tantárgyaival, kurzusaival. Egyeztető fórumokat tartottak, felmérték, hogy milyen jellegű kurzusokra lenne igény. Az Eurodoc szervezeten keresztül nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vettek. Leginkább a készség fejlesztő, a tudományos pályához szükséges tárgyak iránt lenne nagyobb érdeklődés. Több jó gyakorlat van a különféle doktori iskolákban, de több helyen teljesen hiányoznak az ilyen típusú tárgyak. Ezért pályáztak a most megvalósításra kerülő kurzussorozat létrehozására, amelynek témái például a tudománykommunikáció, felsőoktatás pedagógia, pályázatírási ismeretek. Hat alkalommal, alkalmanként 6-8 óra előadásból áll a program. Ez arányosítható egy tömbösített doktori kurzussal is. A kimenet természetesen nem annyira objektíven mérhető, mint egy hagyományos tantárgyi kurzusnál. Ugyanakkor bizonyos esetekben konferencia részvételért is járnak kreditek, amivel ez összehasonlítható. Úgy vélik, hogy a gyakorlatban is alkalmazható, jól transzferálható tudást nyújthat a kurzus. Akár egy kurzuson való részvétel kreditesítésében gondolkodtak, az ezzel járó adminisztrációs feladatokat a DOSz természetesen vállalja. Amennyiben egy doktorandusz olyan kurzus iránt érdeklődik, amely egy másik városban van, akkor az utazási és szállás költségekre is van forrásuk.

 

Csernoch László (DE): Túlzásnak tartja, hogy egy kurzus egy kreditet érjen, így a hat helyszín körbelátogatásával megszerzett 6 kredit egy teljes év képzési kreditjeivel érne fel.

 

Szalay Péter (ELTE): Fontosnak tartja az ilyen típusú kurzusokat, ezért támogatja a hallgatók ösztönzését a részvételre. Ugyanakkor csak az akkreditált képzési tervben szereplő krediteket tudnak elfogadni.

 

Toldi József (SzTE): Az előterjesztésben szereplő 2017. tavaszi dátumok korrigálandók, itt nyilvánvalóan jövőbeli rendezvényekről van szó.

 

Kilár Ferenc (PTE): Egyetért azzal, hogy a kreditek adásában ragaszkodni kell az akkreditált képzési tervhez. Másrészt csak számonkéréssel végződő kurzusért adható kredit. További ellenérv, hogy 1 ECTS kredit 30 munkaórányi teljesítményre adható, amiből 12-14 óra legalább kontakt órát jelent.

 

b)                   Határon túli doktoranduszok egészségbiztosítása

 

Kilár Ferenc (PTE): A legfrissebb információk szerint már okafogyott a felvetés, de talán érdemes néhány szót váltani róla. Azt tapasztalták, hogy az a határon túli magyar, akinek nincs magyar állampolgársága és magyarországi állandó lakhelye, nem kapott TAJ számot. Többszöri egyeztetés után megoldódni látszik, hogy a kedvezménytörvény alapján erre jogosult.

 

Rádli Katalin (EMMI): Az eljáró tanulmányi osztálynak ezt tudnia kellett volna. Az európai uniós tagállamok esetében ezzel eleve nem lehetett gond, hiszen őket a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg. A nem EU-tag (Ukrajna, Szerbia) szomszédos országból érkező magyar nemzetiségű hallgatókra pedig a kedvezménytörvényt kell alkalmazni. Ha a felsőoktatási intézmény állami ösztöndíjas helyre vesz fel hallgatót, akkor ők automatikusan biztosítottá válnak.

 

c)                   Doktori adatbázis fejlesztése

 

Toldi József (SzTE): A doktori adatbázis jövőbeni fejlesztése keretében javasolja megfontolni, hogy a doktori értekezés és tézisek, illetve a témavezető személyének nyilvánossága mellett, jelenjen meg a védési bizottságok tagjainak neve is, vagy akár a védési jegyzőkönyv is.

 

Csernoch László (DE): Meg kell ehhez vizsgálni, hogy mekkora fejlesztést igényel, nincs akadálya, hogy erről egyeztessünk majd.

 

 

kmf.

 

 

 

 

lejegyezte:       Varga Zsolt                                        jóváhagyta:     Csernoch László

                        titkár                                                                          elnök

 

 

 

Hitelesítők:

 

 

 

                        Mihály György                                                           Gulyás Lelle

                        BME                                                                           ANNyE

 

[1] Aki a régi típusú rendszerben abszolutóriumot szerzett, többször is létesíthet doktorjelölt jogviszonyt, azaz ha valamilyen okból nem sikeres a fokozatszerzés - pl. kifut az értekezés beadására előírt kétéves határidőből -, jogosult újra bejelentkezni a régi szabályok szerint (EMMI kiegészítése az ODT elnök utólag feltett kérdésére válaszolva).



2019. I. 10.
ODT ülés
Az ODT következő ülésére 2019. február 22-én 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).

 
nyomtatás utolsó módosítás: 2017. X. 22. 10:42:46
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 2.2358 ( 2017. X. 31. )