Bejelentkezés
 Fórum
 
 
A 2016. június 17-i ODT ülés jegyzőkönyve

Jegyzőkönyv

az  Országos Doktori Tanács üléséről

 

 

ideje:              2016. június 17.

helyszín:         SE Szenátusi terem (1085 Budapest, Üllői út 26.)

 

 

28 szavazati jogú tag közül 23 van jelen, a tanács határozatképes.

Csernoch László, az ODT elnöke köszöntötte a tanács megjelent tagjait és a meghívott vendégeket. Külön köszöntötte Mezey Barna rektor urat, az MRK és Baumstark-Fazekas Esztert az EMMI, és Jobbágy Ákost a MAB képviseletében.

 

Kérte, hogy a jelenléti íven a tagok a lakcímüket is írják be.

 

Csernoch László ismertette a kimentéseket és helyettesítéseket:

Az ülésről kimentette magát: Kőnig Frigyes (MKE), Kékesi Tamás (ME), Gebei Sándor (EKF), Zalai Ernő (az ODT Felügyelő Bizottság elnöke), Maruzsa Zoltán (miniszteri biztos)

Helyettessel képviselteti magát:

Ellen Bos (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) helyett: Gulyás Lelle

Repa Imre (Kaposvári Egyetem) helyett: Romvári Róbert

Kovács Sándor (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) helyett: Jeney Zoltán

Padányi József (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) helyett: Zán Krisztina

Bélyácz Iván (Pécsi Tudományegyetem) helyett: Cseporán Zsolt

Gálfi Péter (Szent István Egyetem) helyett: Lehota József

Huszti Péter (Színház és Filmművészeti Egyetem) helyett: Stőhr Lóránt

 

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a jegyzőkönyv hitelesítőket (Mihály György - BME, Gulyás Lelle - ANNyE, 23 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), a szavazatszámlálót (Varga Zsolt - ODT, 23 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), majd a napirendet (23 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

 

1. Elnöki beszámoló

 

Csernoch László (DE): A 2016. évi EMMI támogatás beérkezett az ODT számlájára. Az ODT anyagi helyzete kimondottan jónak nevezhető.

 

Ezen a héten szavazott a Parlament a felsőoktatási törvény módosításáról. Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény kihirdetésre vár, ennek 56. §-a módosítja az Országos Doktori Tanács jogállására vonatkozó szabályozást. Ettől kezdve az ODT a törvény erejénél fogva jogi személy. Ki kell dolgozzuk és el kell fogadjuk az így létrejövő új szervezet ügyrendjét. Az ügyrendet jóváhagyásra meg kell küldenünk a miniszternek, ezután lehet az ODT bejegyzését kezdeményezni az Oktatási Hivatalnál (a törvény szerint az ODT a FIR-ben vezetett hatósági nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre). Az ODT szeptemberi ülésére előkészítjük az ügyrend tervezetét. Amikor létrejön az új jogi személy, akkor az új ügyrend szerint, értelemszerűen meg kell választania a tisztségviselőit. Az ősz folyamán egyébként is tisztújításra került volna sor, hiszen lejárt a hároméves ciklus. Ez a része a dolognak viszonylag egyszerű. Ennél bonyolultabb kérdés, hogy mi lesz a jövője az egyesületnek, amit most Országos Doktori Tanácsnak hívnak. Mivel a törvény úgy rendelkezett, hogy az új jogi személy neve Országos Doktori Tanács, ezért az egyesület ugyanezen a néven nem működhet tovább. Két lehetőség van. Az egyik, hogy az ODT, mint egyesület megszűnik. Ebben az esetben az egyesületnek rendelkeznie kell a megszűnés előtt a vagyonáról és sok minden másról. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy az egyesületnek tagdíja volt, amelyet minden egyetem fizetett és ebből működtettük például a doktori adatbázist. A másik bevételünk az EMMI támogatása. A törvénnyel létrejövő jogi személy tagdíjat nem szedhet, így meg kell állapodni az EMMI-vel, hogy milyen formában történik a jövőben a finanszírozás. Másik lehetőség, hogy átnevezzük az egyesületet és továbbra is fenntartjuk. Erre van példa, a Doktoranduszok Országos Szövetsége is kétféle formában működik, a törvénnyel létrejött jogi személy mellett megmaradt a korábbi egyesület is. Amennyiben úgy döntünk, hogy az egyesület megmarad, akkor abba a belépés természetesen továbbra is önkéntes. Az új jogi személynek minden olyan egyetem automatikusan tagja, ahol doktori képzés folyik. Az egyesületbe viszont jelentkezni kell, a mindenkori tagok döntenek a felvételről. Ha a jelenlegi egyesület a megmaradás mellett dönt, akkor az egyesületet át kell nevezni, például Doktori Tanácsok Országos Egyesülete, vagy hasonló. Ebben az esetben csak névváltozás lesz és minden működik ugyanúgy, mint eddig. Az egyesületnek is meg kell akkor választani a maga vezetőségét. Persze azt nem zárja ki semmi, hogy az egyesület is ugyanakkor ülésezzen, mint a jogi személyként bejegyzésre kerülő új ODT. Szeptemberben tehát két fontos dolog lesz, az egyik az új ODT ügyrendjének elfogadása, a másik pedig az egyesület jövőjéről történő döntés. Az ülés előtt az elnökség is megvitatja majd ezeket.

 

A tavaly decemberben elfogadott törvénymódosítás kapcsán a doktori kormányrendelet módosítására nem készült még el a vitára bocsátható tervezet, ezért nem szerepel a mai napirenden. Maruzsa Zoltán miniszteri biztos úr azt a tájékoztatást adta, hogy a szövegezés folyik. Amikor tárgyalható változatot kapunk, akkor azt véleményezésre meg fogjuk küldeni. Ezzel kapcsolatban külön köszönet illeti a pécsi doktorandusz önkormányzatot, akik részletesen összefoglalták azokat a kérdéseket, problémákat, amelyeket jogi úton rendezni kell.

 

Korábban is szó volt róla, hogy a Magyar Rektori Konferencia kezdeményezésére munkacsoportok alakultak, többek között újfajta doktori címek, fokozatok bevezetésének lehetőségét vizsgálva. Ezzel kapcsolatban megszületett a javaslat. Összességében úgy tűnik, hogy a szöveg a helyes irányban alakul, alapvetően ki fogják zárni, hogy másfajta doktori fokozatok megjelenjenek. Még vita tárgyát képezi, hogy a neveléstudományok területén indokolt-e új elnevezést bevezetni. Ebben a kérdésben is azt az álláspontot képviseltük, hogy mivel a követelmények nem különböznek, így az elnevezést sem érdemes megváltoztatni. Az is felmerült, hogy egy doktori iskolában más egyetemek oktatói is lehessenek törzstagok. Ez azért merült fel, mert vannak olyan kis létszámú tudományágak, hogy egyik egyetemen sincs annyi főállású oktató, hogy a törzstagi minimum létszám meglegyen. Tehát csak abban az esetben támogatható a különböző egyetemeken főállásban lévő törzstagokból összeálló doktori iskola, ha az adott tudományágban az lesz az egyetlen magyarországi iskola. Ebben az esetben is fenn kell tartani azt a szabályt, hogy egy személy csak egy doktori iskolában lehet törzstag.

 

Mezey Barna (MRK): A jövő hét csütörtökön lesz elnökségi ülés, amelyen napirendre kerülnek a különböző bizottságok javaslatai.

 

Tímár József (SE): A doktori iskolákban jelenleg is szerepelhetnek nem egyetemi törzstagok, amelynek az a feltétele, hogy az adott egyetemnek a külső törzstagot adó jogi személlyel intézményi szinten aláírt megállapodása legyen. Valószínűleg egy ilyen minta alkalmazható majd ezekre az újfajta, egyetemek közötti együttműködésre is.

 

Csernoch László (DE): Igen, ez benne is van a javaslatban, hogy az egyetemeknek együttműködési megállapodást kell kötniük. A javaslat jelenlegi formájában sajnos nem tartalmazza a korábban említett szűkítést, így elvileg akárhány doktori iskolában össze lehetne így állni, de ez nem lenne szerencsés.

 

Jobbágy Ákos (MAB): Az elkészült anyagban is szerepel, hogy ez csak egy javaslat, és a végleges szöveg elkészítésébe be kell vonni az ODT, a MAB, az MRK és az EMMI képviselőit is. Azt meg kell fontolni, hogy ha csak olyan doktori iskolában jöhet létre ilyen együttműködés, amely unikális, akkor hátrányosabb helyzetbe kerül egy felsőoktatási intézmény, mint egy kutatóintézet, amellyel szabadon lehet megállapodást kötni. A fenti példa mellett elképzelhető olyan eset is, amikor egy felsőoktatási intézmény nem rendelkezik elegendő személyi potenciállal egy önálló doktori iskola létrehozásához, de egy területen vannak olyan tudományosan erős tagjai, akik egy másik felsőoktatási intézmény doktori iskoláiban hasznos törzstagok lehetnének, akkor is, ha nem egy ilyen tudományágú doktori iskola van az országban, hanem több. Az elv mögé szigorú szabályrendszert téve ez az eset is megfontolandó. Az hangsúlyozandó, hogy nem az adott személlyel jönne létre megállapodás, hanem az őt foglalkoztató intézménnyel, ugyanúgy, ahogy a kutatóintézet-egyetem viszonylatban is van.

 

Mihály György (BME): A kutatóintézeti megállapodás limitálja, hogy hány kutató vesz részt az adott doktori iskolában, tehát nem az összes kutató előtt nyitja meg a kaput. Ha az egyetemek között is megengedjük az ilyen együttműködést, akkor tartani lehet tőle, hogy nagyon sok esetben csak névleges lesz az együttműködés, egyesek csak a nevüket adják a doktori iskola létrehozásához, életben tartásához.

 

Csernoch László (DE): Egyetlen oktató, kutató nincs abból kizárva, hogy egy doktori iskolában oktasson, témavezetést vállaljon. A megszorítások csak a törzstagokra vonatkoznak. A törzstagok esetében ragaszkodni kellene a merev szabályokhoz. Törekedni kell a MAB-MRK-ODT-EMMI konszenzusos megoldásra.

 

 

2. Javaslat a doktori felvételi keretszám elosztási algoritmusának módosítására

 

Csernoch László (DE): Az elosztási algoritmus módosítását az teszi szükségessé, hogy a keret 20 százalékát a kutatóegyetemi címmel rendelkező intézmények között osztottuk fel. Tettük ezt azért, mert öt évvel ezelőtt, amikor ez a cím megjelent, a doktori felvételi keretszámot is megemelte a minisztérium, ezzel is támogatva a doktori képzést. A kutatóegyetemi cím - a minisztériumtól kapott információk szerint - 2017-től megszűnik, így ez a szempont az elosztási algoritmusban már nem alkalmazható. Ugyanakkor október-novemberben le kell tegyük az asztalra a 2017. évi felvételi keretszám javaslatokat, tehát legkésőbb a szeptemberi ülésünkön el kell fogadnunk az új algoritmust. Az elnökség sokat töprengett, hogy milyen új mutatót, mutatókat lehetne behozni. Arra jutottunk, hogy nem lehet olyan mutatót találni, amely minden intézményre, intézménytípusra egyformán igazságos. Különböznek egymástól a nagy tudományegyetemek, a kisebb egyetemek, az alkalmazott tudományok egyetemei, a művészeti egyetemek, az egyházi fenntartású intézmények, illetve a magánegyetemek. A vitára bocsátott javaslat az lenne, hogy a helyek 80 százalékát továbbra is a korábbi mutatók (hallgatói létszám, minősített oktatók, kiadott fokozatok, tudományágak száma) alapján osztanánk, de az egyetemeket bizonyos szempontból külön csoportokban kezelnénk. A művészeti és a magánegyetemek részére állapítsunk meg egy fix keretszámot, például az elmúlt hat év keretszámainak átlaga alapján. Így őket - bizonyos, esetükben nem értelmezhető mutatók esetében - nem kellene versenyeztetni a tudományegyetemekkel. Az így kialakult intézménycsoporton belül azután akár saját mutatókat is alkalmazhatnak. Az egyházi fenntartású intézmények esetében az lenne a javaslat, hogy nekik tegyük fel a kérdést, hogy a fix keret rendszeréhez akarnak csatlakozni, vagy versenyezni kívánnak a többi intézménnyel. A többi intézménynél a 20 százalék felosztásának alapja az egyes intézmények tudományos bevételeinek aránya lenne. Olyan mutatót szeretnénk, amely valamilyen központi adatbázisból hozzáférhető. Az egyik ilyen lehetne az éves költségvetési beszámolóban lejelentett K+F+I bevételek összege, a másik pedig az egyes intézmények által elnyert NKFIH kutatási (korábban OTKA) pályázatok száma. Mivel ezek a típusú bevételek illetve pályázatok a művészeti egyetemek számára nem elérhetők, ezért gondoltuk őket ebből a versenyből kiemelni. Az egyházi intézmények ebből a szempontból nem egyformák, például a Pázmány esetében a hittudomány mellett elég széleskörű a tudományos paletta ahhoz, hogy esetleg ők is megméressenek ezen a területen is.

 

Tillmann József (MoME): A javaslat kétségtelenül tartalmaz megfontolandó elemeket, érveket. Nem értelmezhető a művészeti egyetemek és a magánegyetemek azonos csoportba sorolása.

 

Csernoch László (DE): Nem kerülnének ezek ugyanabba a csoportba, hanem mindkét csoportot külön-külön emelnénk ki a többiek közül.

 

Tillmann József (MoME): A másik probléma, hogy új képzések indulnak, bővül a doktori képzés, így a korábbi évek számainak konzerválása nem indokolt. Különös tekintettel arra, hogy máshol szűnnek meg doktori iskolák, szűkülnek a képzések, felszabadulnak ösztöndíjak, indokolt lehet ezek egy részének az átcsoportosítása.

 

Csernoch László (DE): Ha most egy százalékot meghatározunk, az a 2017. évi keretek elosztásánál érvényes, azt évről évre felül lehet vizsgálni. Nem cél a keretszámok bebetonozása. Az elv elfogadásáról kell dönteni, hogy ne versenyeztessük a művészeti egyetemeket a többiekkel olyan mutatók alapján, amelyek az esetükben nem relevánsak.

 

Kóczy T. László (SzE): A művészeti egyetemek és a magánegyetemek valóban nem tekinthetők egy kategóriába tartozóknak. Az egyházi egyetemek nem teológiai képzései, például a már említett Pázmány esetében az informatikai, a jogi vagy a bölcsész képzés ugyanúgy, ugyanolyan keretek között történik, mint bármely más egyetemen. Sőt a magánegyetemek esetében is ugyanazok a célok, ugyanazok a mutatók, így nem indokolt külön kezelni őket. A művészeti egyetemek valóban speciális helyzetűek. A másik észrevétel, hogy a kutatási források elosztása nem teljesen az érdemek alapján történik. Tudjuk, hogy azok a pályázatok, ahol az EU társfinanszírozó, bizonyos régiókat negatívan diszkriminálnak. Bizonyos források az elmúlt időszakban elérhetetlenek voltak a közép-magyarországi régió intézményei számára. Ennek ellensúlyozására az OTKA pályázatok esetében viszont előnyben részesítették a budapesti intézmények pályázóit. Kérdés, hogy a két ellentétes hatás kompenzálja-e egymást.

 

Szabó Miklós (ELTE): Elvi kérdés, hogy a jelenlegi ODT, mint egyesület elfogadhat-e olyan elveket, ami az újonnan létrejövő jogi személy ODT-t valamire is kötelezi. Másik probléma, hogy még el sem indult az új képzés, de máris módosítjuk az algoritmust, mert ez a 20 százalékos bizonytalanság megjelent. Egyetértve a korábban megszólalókkal a magán és az egyházi egyetemek külön kezelése nem elfogadható. Az ELTE bölcsészkarának leginkább a Pázmány a kihívója, nem elképzelhető, hogy ezek ne versenyezzenek a keretosztásnál. Jó lenne, ha a keretelosztás továbbra is egységes maradhatna, arra törekedjünk, hogy ennek a módját megtaláljuk. További figyelembe vehető szempontok az akadémiai támogatott kutatócsoportok és a Lendület kutatócsoportok, az MTMT-ben most már könnyen nyomon követhető publikációs teljesítmények.

 

Csernoch László (DE): A jogi felvetés kapcsán el kell mondani, hogy az EMMI legkésőbb novemberben elvárja az (akkor már jogi személy) ODT-től, hogy letegye az asztalra a 2017. évi keretszámokra vonatkozó javaslatot. A mai ülésen nem cél az új algoritmus elfogadása, de az elvekről mindenképpen el kellett kezdeni a vitát, ehhez nem kell az ODT átalakulását megvárni. Hangsúlyozni kell, hogy a keretszám 80 százalékának elosztása továbbra is a szokásos módon történne, most csak a „kutatóegyetemi” 20 százalék helyett keresünk új mutatókat. Tehát a rendszerben eddig is meglévő verseny továbbra is megmarad. Természetesen az is alternatíva, hogy a 100 százalékot aszerint osztjuk, ami eddig a 80 százalék alapja volt. Az elnökségben is felmerült, hogy a K+F+I bevétel önmagában nem megfelelő mutató a lehetőségek régiónkénti különbözősége miatt, ennek ellensúlyozására került a javaslatba az elnyert OTKA pályázatok száma.

 

Tímár József (SE): A K+F+I bevételek helyett szerencsésebb lenne output adatokat vizsgálni, de ismerve az MTMT adatbázist és annak átalakulását, sajnos abból nem lehet valós összehasonlításra alapul szolgáló adatokat kinyerni. Olyan fontos paraméterek tűntek el, amelyek segíthették volna az objektív vizsgálatot. Az MTA kutatócsoportok számának, támogatásának mérőszámként alkalmazása jó ötletnek tűnik, talán objektívebb, mint az állami vagy uniós forrásokhoz való hozzáférés. Az alapkérdés valóban az, hogy az elosztási algoritmusban kívánjuk-e a tudományosan legeredményesebb egyetemeinket preferálni vagy sem. Ebben kell először döntésre jutnunk.

 

Lehota József (SzIE): Valamilyen pozitív diszkrimináció alkalmazása indokolt, de a kutatási bevételek beszámítása valóban halmozottan hátrányosan érintenek bizonyos intézményeket. Egy Budapesten kívüli, de a közép-magyarországi régióhoz tartozó intézmény még nagyobb hátrányt szenvedett. Az OTKA pályázatok összegben össze sem mérhetők az uniós kutatási pályázatokkal és tudományterületenként is nagyon különböznek a támogatási összegek.

 

Csernoch László (DE): Az OTKA pályázatok esetében az elnyert pályázatok számát vizsgálnánk, nem az elnyert összeget.

 

Lehota József (SzIE): Mérőszámként figyelembe vehetnénk, hogy az adott intézmény doktori iskoláinak hány kutatóintézettel vannak aláírt együttműködési megállapodásai.

 

Kontler László (CEU): A CEU évekkel ezelőtt olyan döntést hozott, hogy a kutatói, kutatócsoportjai nem vesznek részt olyan pályázatokban, amelyben magyar költségvetési pénzre pályáznak. A CEU részéről inkább az egységes szempontok szerinti keretosztást támogatnák vagy a kutatási bevételek, pályázatok helyett más szempontok alkalmazását tartanák szerencsésnek.

 

Németh Dávid (KRE): A Debreceni Református Hittudományi Egyetemmel egyeztetve az az álláspontjuk, hogy nem szeretnének külön elbírálás alá esni. Egy elosztási rendszer, ami a 80 százalék elosztásában igazságos, az megfelelő a 100 százalék elosztására is. Ha módosítjuk is az elosztási rendszert, akkor azt mindenkire vonatkozóan kellene megtenni. Ha mindenképpen kiemelésre kerülnek egyes intézmények, akkor azt valóban csak a 20 százalékos rész esetében tegyük meg, az előterjesztés alapján ez nem volt egyértelmű.

 

Toldi József (SzTE): A vitaanyag sokféle szempontot igyekszik figyelembe venni. Bizonyos, hogy olyan szempontrendszert nem lehet találni, ami minden intézmény számára egyformán előnyös. Mivel doktori helyek elosztásáról beszélünk, a tudományos eredményességet valamilyen formában mindenképpen figyelembe kellene venni.

 

Pósfai Mihály (PE): A javaslatból „az akinek több van, annak még adnak, akinek kevesebb, attól azt is elveszik” elv tűnik ki. A pályázati elosztási rendszerek is ilyen elv mentén működnek mostanában. Jó lenne látni egy modell számítást, hogy lenne-e különbség, ha a korábbi számítási algoritmus 80 százalékát alkalmazzuk a 100 százalék elosztására, illetve ha a mostani javaslat szerint számolunk. Egyébként alapvetően mindkét módszer elfogadható. Mindenképpen pontosítani szükséges, hogy milyen pályázatokat veszünk figyelembe. Az OTKA - pontosabban most már NKFIH - pályázatok közül csak a K típust vagy a PD-t is? Az MTA támogatott és Lendület kutatócsoportok mellett akár a prémium posztdoktor pályázatok is szóba jöhetnek.

 

Jeney Zoltán (LFZE): Egyetért azzal, hogy megkönnyítené a döntést, ha lenne egy próbaszámítás. Alapvetően támogatja, hogy a 20 százalék továbbra is azokhoz az intézményekhez kerüljön, ahová eddig.

 

Tímár József (SE): Az elvi döntést kell meghozni, hogy alkalmazzuk-e a teljes keretszámra ugyanazt az algoritmust. Az elnökség szándéka az volt az egyes intézménycsoportok kiemelésével, hogy ne kerüljenek hátrányba a nagy egyetemekkel szemben. A vita során inkább a kompetíció mellett hangoztak el érvek, ami természetesen tisztább, egyszerűbb elosztást jelentene. Most már háromféle lehetőség merült fel. Az első az alap algoritmus alkalmazása a teljes keretszámra. Ez ellen az szól, hogy a megemelt keretszámot elvileg a kutatóegyetemeknek szánták. Így felmerül alternatívaként, hogy a teljes algoritmust egészítsük ki olyan mutatóval, ami a tudományos eredményességet méri. A harmadik lehetőség az elnökség által elkészített javaslat, hogy csak a 20 százalék esetében veszünk figyelembe új mutatókat.

 

Csernoch László (DE): A javaslat a művészeti egyetemek esetében arról szólt, hogy azt a keretszámot (amely egyébként az egészből nagyon kicsi rész), amit az elmúlt években ők megkaptak, emeljük ki a rendszerből, kapják meg ezek az egyetemek, és - ha akarnak - az egymás közötti elosztásban alkalmazzanak más, speciális elveket. Mivel úgy tűnt, hogy a magánegyetemek is nagyon speciálisak, ezért kerültek volna ők is kiemelésre. Amennyiben ők ezt nem akarják, akkor természetesen maradhatnak versenyben a többi egyetemmel. Az egyházi intézmények esetében, különösen ahol csak hittudományi képzés van, szintén úgy ítélte meg az elnökség, hogy külön kellene őket kezelni. Ugyanúgy ezek az intézmények is dönthetnek úgy, hogy ebből ők nem kérnek és versenyeznének a többi egyetemmel. A legfőbb kérdés, hogy a teljes keretszám 20 százalékát, amit eddig a kutatóegyetemek, illetve kutató karral rendelkező egyetemek között osztottunk szét, továbbra is valamilyen speciális, a tudományos eredményességet mérő mutató szerint osszuk-e szét. A vita célja az volt, hogy találunk-e ilyen, a gyakorlatban is alkalmazható mutatót.

 

Mezey Barna (MRK): A Magyar Rektori Konferencia arra törekszik, hogy az egyes intézmények minden lehetséges szempontból egyenjogúak legyenek, azonos módon legyenek megítélve. A jelen előterjesztés vonatkozásában fontos szempont, hogy mi volt a célja a megemelt keretszámnak. Ez pedig egyértelműen a kutatóegyetemek kiemelt támogatása volt. A jövőben a kutatóegyetemek külön támogatása megszűnni látszik. Ugyanakkor az eredeti cél nem szűnt meg, így az MRK támogatja, hogy a keretszám 20 százalékának elosztásakor a tudományos teljesítményt vegyék figyelembe, de előzetes kvóták megállapítását nem tartják szerencsésnek. Az átalakult, megszűnt OTKA pályázatok közül pontosítani kell, hogy mit vesz figyelembe az elosztás. A régiók közötti különbségeket a K+F+I források megszerzésében az MRK is érzékeli, ezért ennek figyelembe vételével óvatosan kell eljárni. Az MTMT adatainak a felhasználását nem vetnék el teljesen, bár jelenlegi formájában valóban nem alkalmas erre a rendszer, de a fejlesztés folyamatos. A publikációs teljesítmény valamilyen egzakt mérőszáma jó mutató lenne a keretszám elosztásnál. A végleges algoritmust már az új jogi személyként létrejövő ODT-nek kellene elfogadni. Támogatja, hogy a döntés véglegesítése előtt legyen próbaszámítás.

 

Gingl Zoltán (SzTE): Támogatja a 20 százalék külön kezelését. Bár az MTMT-ből valóban eltűntek fontos mutatók, de a publikációk mérése közvetlenebbül kapcsolódik a tudományos outputhoz, mint az elnyert OTKA pályázatok száma. Ugyanakkor természetesen nem akármilyen, nem minden MTMT-be feltöltött publikáció releváns tudományos szempontból. Kiindulási alap lehet például, hogy csak a Q1 besorolású publikációkat vesszük figyelembe.

 

Csernoch László (DE): Az MTMT-vel kapcsolatban az alapvető probléma, hogy nagyon nehéz a különböző tudományterületek publikációs gyakorlatát összehasonlítani. Két, azonos területen dolgozó személy vagy akár intézmény összehasonlításában valóban lehet szempont a Q1 publikációk száma. Ugyanakkor vannak területek, ahol ez nem mérhető vagy nem releváns. Nem választható olyan mutató, amely az összes tudományterület vagy az összes intézmény egymással történő összehasonlításában alkalmazható.

 

Mihály György (BME): Az eddigi hozzászólásokból az látszik, hogy a konszenzus afelé tart, hogy ne kategorizáljuk az intézményeket, inkább hozzunk be új szempontot az algoritmusba, amely a tudományos kimenetet méri. Jó szempontnak tűnik az MTA kutatócsoport, a Lendület, az elnyert posztdoktori ösztöndíjak. Találjunk olyan mutatót, amely a művészeti eredményességet mutatja. Jó lenne olyan mutatót találni, amely azt méri, hogy az általunk kinevelt fiatalokat milyen módon díjazták (pl. Talentum, Prima Primissima, Lendület, stb.). Nagyon szélesre nem érdemes húzni ezt a kört, a Bolyait talán már nem érdemes ide sorolni. Meg kell találni a módját, hogy például egy Lendület pályázatot elnyert fiatal teljesítményét abban az intézményben is el lehessen ismerni, ahol a fokozatát szerezte és abban is, ahol a kutatócsoport megalakul. Ez a kettő nem feltétlenül azonos, de ez már technikai kérdés.

 

Toldi József (SzTE): Arra mindenképpen törekedni kell, hogy úgy módosítsunk csak az elosztáson, hogy nagy, drámai változással egyetlen intézménynek se kelljen szembesülnie.

 

Kóczy T. László (SzE): Erősen támogatható, hogy az input mutatók mellett output jellegűek is megjelenjenek az elosztásban. Az elnyert pályázatok száma, összege ebből a szempontból nem releváns. Felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehet mérni a tudományos eredményességet. A publikációs teljesítmény mérésében az MTMT nem megfelelő, ha egy szerző nem tartja naprakészen, akkor a publikációs és idézettségi adatai nem lesznek a valóságnak megfelelőek. Inkább olyan rendszerekre kellene építeni, amelyek a szerzőktől függetlenek. Ilyen lehet a Google Scholar citation index, vagy a Research gate. A Google Scholar egyik előnye, hogy az eredeti definíció szerinti Hirsch indexet számolja (az MTMT nem). Mivel önmagát építő rendszer, így nem manipulálható.

 

Stőhr Lóránt (SZFE): Ha ilyen jellegű mérőszámok kerülnek bevezetésre, akkor inkább a kvótarendszert támogatnák. Csak olyan új mutatók bevezetése szerencsés, amelyek a művészeti intézményeknél is értelmezhetők. Ilyenek lehetnek a Mihály professzor által említett, fiatalok eredményességét mérő lehetőségek.

 

Csernoch László (DE): Figyelembe kell venni az új mutatók bevezetésénél, hogy csak olyanokat válasszuk, amelyek könnyen hozzáférhetők és hitelesek.

 

Cseporán Zsolt (PTE): A 20 százalék tudománymetriai mutatók alapján történő szétosztása helyes, de ebben az esetben a művészeti egyetemek biztosan ki fognak szorulni. A 20 százalékot meg lehetne osztani a tudományos és a művészeti mutatók között.

 

Csernoch László (DE): Mint az a bevezetőben elhangzott, döntéshozatalra most nem kerül sor. A következő ülésen, de legkésőbb novemberben, amikor a keretszámokról mindenképpen dönteni kell, az lesz az első kérdés, hogy akarjuk-e, hogy a kutatóegyetemekre korábban elkülönített 20 százalék továbbra is megmaradjon és azt valamilyen új elosztási elv, mutató szerint osszuk fel. Ha erre igen a válasz, akkor a következő döntésnek arról kell szólnia, hogy a művészeti egyetemeket ebből a szempontból külön kezeljük-e vagy sem. A harmadik pedig, hogy ehhez a külön kezeléshez csatlakoznak-e a magán-, illetve a hittudományi egyetemek. Természetesen, ha az első kérdésre nemleges a válasz, akkor az alap algoritmust alkalmazzuk a teljes keretszámra. Bármelyik eset következik is be, ahhoz mindenképpen tartanunk kell magunkat, hogy drasztikus változásra (különösen negatív irányba) egyik intézménynél se kerüljön sor.

 

3. Az ODT jogállásának változása - az Nftv. módosítása

 

Csernoch László (DE): Az elnöki beszámolóban már volt szó az ODT jövőbeni átalakulásáról. Az ODT (mint egyesület) következő ülésre kidolgozzuk az új ODT ügyrendjét, amely döntően a jelenlegi Alapszabály rendelkezéseit veszi majd át.

 

Az ODT egyhangú szavazással felhatalmazta az Elnökséget, hogy készítse elő az újonnan létrejövő Országos Doktori Tanács ügyrendjét. (23 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

Csernoch László (DE): Vitára bocsátja a kérdést, hogy mi legyen a sorsa a jelenleg egyesületi formában működő ODT-nek. Szűntessük-e meg vagy más néven (pl. Doktori Tanácsok Országos Egyesülete) érdemes-e fenntartani. A megszűntetés esetén az egyesülettel kapcsolatos pénzügyekről mindenképpen dönteni kell.

 

Kőmíves Péter Miklós (DOSz): Korábban a DOSz is állt már ilyen döntés előtt, ott megmaradt az egyesületi forma is, természetesen más néven. A DOSz nagyon szerteágazó tevékenységet folytat, például rendezvények, konferenciák szervezése, kiadványok szerkesztése, kiadása. Ezek egy része olyan forrásokból történik, amelyeket közvetlen állami támogatásban részesülő szervezet nem vehetne igénybe (például Nemzeti Kulturális Alap). Az ODT-nek a döntés meghozatala előtt azt kell felmérnie, hogy milyen feladatokat kíván ellátni és ezeket milyen szervezeti formában tudja megvalósítani.

 

Szabó Miklós (ELTE): A funkciók megduplázásának túl sok értelme nincs. Ugyanakkor a pénzügyi kérdés fontos, amit egyeztetni kell az egyes egyetemek vezetőivel. Az egyesületi tagdíj kifizetését a belépéssel egyidejűleg az intézmények vállalták, de az új szervezet működéséhez történő hozzájárulást már nem biztos, hogy kötelesek vállalni.

 

Tímár József (SE): A párhuzamos szervezetek ugyanarra a funkcióra szükségtelenek. Azt kell megvizsgálni, hogy az egyesület mit tud annál többet tenni, mint amit eddig tett, és amely feladatokat a jövőben az új ODT fog ellátni. Csak akkor érdemes fenntartani, ha találunk ilyen értelmes feladatot.

 

Toldi József (SzTE): Fontos szempont, hogy az EMMI biztosítja-e az ODT működéséhez a forrást, amely nyilván magasabb összeg, mint a jelenlegi eseti támogatások.

 

Csernoch László (DE): Erre egyelőre nem tudjuk a választ. Az egyesület tagdíj bevétele idén 5.140.000 Ft. Ehhez idén - mint ahogyan tavaly is - 4 millió forintot kaptunk az EMMI-től. Amennyiben a doktori adatbázisban nem kell jelentős átalakítást, fejlesztést végezni, akkor az ODT és az adatbázis működtetésének éves költségigénye 6-7 millió forint körül van.

 

Jobbágy Ákos (MAB): A MAB és az MTMT vezetése a közelmúltban tárgyalt. Az MTMT2 „a kapuk előtt áll,” várhatóan kora ősszel bevezetésre kerül. Ennek kapcsán a MAB kérni fogja a doktori iskolákat, hogy az általában szeptember 30-ra esedékes adatfeltöltést szeptember 15-ig csinálják meg, hiszen az MTMT generációváltása alatt nem valószínű, hogy lehetőség lesz az érdemi munkára. Az a felület, amelyen jelenleg az MTMT a doktori adatbázissal kommunikál, nem fog megmaradni. Ennek kapcsán gyanítható, hogy a kommunikáció fenntartásához fejlesztésekre lesz szükség a doktori adatbázisban is, ami pénzbe fog kerülni.

 

Tímár József (SE): A fenntartó felé mindenképpen jelezni kell, hogy azzal, hogy egy jogi személyt hozott létre, ezzel egyúttal kötelezettséget is vállalt. Egy egyesületnek nem lehet az a funkciója, hogy az állam finanszírozó szerepét átvállalja.

 

Csernoch László (DE): Amennyiben az EMMI-vel sikerül megállapodni a jövőbeni finanszírozásról, nem érdemes két szervezetet fenntartani.

 

 

4. Egyebek

 

Csernoch László (DE): Az EUA CDE (Council for Doctoral Education) levelet küldött arról, hogy a vezetői állása megüresedett. Amennyiben bárkinek a részéről lenne erre vonatkozóan személyi javaslat, akkor azt kérjük a következő hét folyamán megküldeni és továbbítjuk azt a szervezet felé.

A másik megkeresés a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól érkezett. Ebben arról tájékoztatnak, hogy az európai Joint Research Centre-k egy „collaborative doctoral partnership” programot kívánnak megvalósítani, ehhez várnak észrevételeket. A mai magyar jogszabályok maximálisan biztosítják a lehetőséget, hogy a doktori iskoláinkban külföldi kutatók működjenek közre, illetve a mi kutatóink előtt is nyitva állnak a lehetőségek, hogy külföldi kutatóintézetek munkájába bekapcsolódjanak. Az ezzel kapcsolatos dokumentáció elektronikusan kiküldésre került, bármilyen észrevételt szívesen fogadunk és továbbítunk az NKFIH felé.

Két olyan kollégáról van tudomásunk, akik leköszönnek a doktori tanácselnöki posztjukról, így a következő ülésen már nem ők képviselik egyetemüket. Köszönet illeti Nováky Erzsébetet és Kontler Lászlót több éves, aktív részvételükért a testület munkájában.

 

Kőmíves Péter Miklós (DOSz): A DOSz minden év augusztusában megrendezi nyári táborát. Általában ez szakmai programokkal színesített szabadidős tevékenység, de az idei év különleges a doktori képzés átalakulása miatt. Most a rendezvény elsődleges célja, hogy útmutatást adjon a friss doktoranduszoknak az új rendszerről. Kérik az intézményi doktori tanácsok közreműködését a rendezvény promóciójában, a felhívást a felvételi értesítésekkel egyidejűleg kérik eljuttatni az új doktoranduszokhoz.

 

Lehota József (SzIE): A doktori iskolák finanszírozása az intézmények többségében problémás, az erre jutó állami források erősen centralizáltak. Javasolja, hogy az ODT, esetleg a DOSZ-szal közösen juttasson el elvi állásfoglalást az intézményekhez, amelyben felhívják a figyelmet a doktori képzés finanszírozásának fontosságára.

 

Csernoch László (DE): Támogatható minden olyan felvetés, ami a doktori képzés feltételeit javítja. Az egyetlen hatékony mód az lenne, ha az EMMI „pántlikázva” juttatná el a doktori képzésre fordítandó állami támogatást az intézményekhez. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy minden képzés, így az összes kar is alulfinanszírozott. A karok így okkal hivatkozhatnak arra, hogy a doktori képzésben az általuk finanszírozott oktatók vesznek részt, így jogosan tartanak igényt a doktori képzési támogatás bizonyos hányadára. Az ODT persze ettől függetlenül fogadhat el olyan állásfoglalást, hogy kéri az intézményektől a doktori képzési támogatás felhasználásának leadását a doktori iskolákhoz. Vannak jó gyakorlatok, például a Semmelweis Egyetemen egy „graduate school” formájában működik a doktori iskola, amely egy karhoz hasonlóan önállóan gazdálkodik.

 

Tímár József (SE): Az állásfoglalás elfogadásával meg kellene várni az ODT átalakulását, nagyobb súlyú lenne, ha már a törvény által létrehozott jogi személy fogadná azt el, nem pedig egy egyesület.

 

Jeney Zoltán (LFZE): Sajnos a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is az történt, hogy korábban eljutott a doktori iskolához a képzési támogatás, de két éve már nem így van.

 

Csernoch László (DE): Egyre több intézményben ez a gyakorlat, hiszen az intézményi költségvetés elkészítésénél semmi nem köti ahhoz a kancellárt, illetve a szenátust, hogy a doktori képzési támogatást leosszák a doktori iskolákhoz.

 

Mihály György (BME): Lassan mindenhol lezajlanak a felvételi eljárások. Nagyon esedékes lenne a határon túli magyarok keretére a pályázatok kiírása, sürgessük ezt meg az illetékeseknél. A másik felvetés azzal kapcsolatos, hogy két év múlva a régi típusú állami ösztöndíjak kifutnak. Kérdés, hogy a FIR nyilvántartja-e hallgatói szinten, hogy kik vannak a régi képzésen passzív státuszban. Ha visszatérnek három-négy év múlva, lesz-e pénz még a régi típusú ösztöndíjból?

 

Csernoch László (DE): Ezzel kapcsolatos, hogy a jelenleg ismert jogszabályi előírások szerint a régi és az új rendszer hosszasan fog párhuzamosan futni, hiszen aki a régi típusú képzésben abszolutóriumot szerzett, bármeddig megkezdheti a fokozatszerzést doktorjelöltként a korábbi rend szerint.

 

Baumstark-Fazekas Eszter (EMMI): Ez csak szabályozás kérdése, erre vonatkozóan még lehet változás.

 

Kőmíves Péter Miklós (DOSz): A DOSz maximálisan támogatja, hogy a doktori képzési támogatás minél nagyobb arányban jusson el a doktori iskolákhoz és hogy valóban a doktoranduszok kutatásának támogatására lehessen azt fordítani. A két rendszer párhuzamos futásával kapcsolatosan további problémákra hívja fel a figyelmet. Nem látszik tisztázottnak például a Stipendium ösztöndíjjal tanuló külföldiek helyzete sem. A leginkább sürgető ügy, amely már szeptembertől feszültséghez fog vezetni, a két rendszerben beiratkozó doktoranduszok ösztöndíjának jelentős különbözősége. Vannak intézmények, ahol megtalálták ennek a megoldását és pályázati úton nyújtanak többlet támogatást a régi rendszerű doktoranduszoknak. Ezek nagyon előremutató kezdeményezések, amelyet a DOSz melegen támogat. Ugyanakkor ez további egyenlőtlenségekhez vezet, hiszen nem minden intézményben van erre fordítható forrás. A DOSz arra kéri az Országos Doktori Tanácsot, hogy közösen hívják fel a figyelmet a problémára és kezdeményezzenek általános, állami forrásból finanszírozott megoldást a minisztériumnál.

 

Csernoch László (DE): Évente 1300 új állami ösztöndíjas doktorandusz lép be a képzésbe. Ez azt jelenti, hogy a 2016/2017 tanévben 2600, a 2017/2018 tanévben 1300 hallgatónak kellene havonta 40 ezer forint többletet biztosítani. Ez összesen 1,872 milliárd forint, amelyből 2016-ra és 2018-ra 416-416 MFt jut, a legnagyobb összeg, 1,04 milliárd forint pedig a 2017 évet terhelné.

 

Az ODT egyhangú szavazással felhatalmazta az Elnököt, hogy a DOSz elnökével közös levélben kérje a minisztériumtól a régi típusú doktori képzésben résztvevők ösztöndíjának kiegészítését. (23 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

Kőmíves Péter Miklós (DOSz): Köszöni a testület támogatását.

 

 

 

 

kmf.

 

 

 

 

lejegyezte:       Varga Zsolt                                        jóváhagyta:     Csernoch László

                        titkár                                                                          elnök

 

 

 

 

Hitelesítők:

 

 

                        Mihály György                                                          Gulyás Lelle

                        BME                                                                          ANNyE



2017. XI. 23.
ODT ülés
Az ODT következő ülésére 2017. december 8-án 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika tetőterében levő MSD teremben (Bp. Szentkirályi u. 46., a rektori épület mellett).

 
nyomtatás utolsó módosítás: 2016. IX. 12. 11:08:14
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 2.2358 ( 2017. X. 31. )