Jegyzőkönyv

az  Országos Doktori Tanács üléséről

 

 

ideje:              2015. május 8.

helyszín:         SE Szenátusi terem (1085 Budapest, Üllői út 26.)

 

28 szavazati jogú tag közül 24 van jelen, a tanács határozatképes.

Csernoch László, az ODT elnöke köszöntötte a tanács megjelent tagjait és a meghívott vendégeket. Külön köszöntötte Maruzsa Zoltán miniszteri biztost, Jobbágy Ákost, a MAB Egyetemi Tanári és Doktori Kollégiuma elnökét, Mezey Barnát, az MRK tiszteletbeli elnökét. Tekintettel a habilitációval kapcsolatos napirendi pontra, meghívott vendég Kisfaludi András rektorhelyettes, az ELTE HB elnöke, valamint Szabó Attila professzor, a Semmelweis Egyetem HB titkára. Bejelentette, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemet az ODT-ben hosszú évek óta Kuti Edit képviselte, a jegyzőkönyvek rendszeres hitelesítőjeként segítette a testület munkáját, amiért külön köszönet illeti. A jövőben Karsai György képviseli az SzFE-t.

 

Kérte, hogy a jelenléti íven a tagok a lakcímüket is írják be.

 

Csernoch László ismertette a kimentéseket és helyettesítéseket:

Az ülésről kimentette magát: Kóczy T. László (Széchenyi István Egyetem); Barnabás Beáta Mária (MTA), Galántai Aurél (ODT FB) és Bakacsi Gyula (ODT FB).

Helyettessel képviselteti magát:

Ellen Bos (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) helyett: Gulyás Lelle

Szabó Miklós (Eötvös Loránd Tudományegyetem) helyett: Kméczik Anikó (szavazati jog nélkül)

Repa Imre (Kaposvári Egyetem) helyett: Romvári Róbert

Bélyácz Iván (Pécsi Tudományegyetem) helyett: Tóth Kálmán

Gálfi Péter (Szent István Egyetem) helyett: Kozák János

Huszti Péter (Színház és Filmművészeti Egyetem) helyett: Karsai György

 

Az ODT egyhangú szavazással elfogadta a jegyzőkönyv hitelesítőket (Mihály György - BME, Kméczik Anikó - ELTE, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), a szavazatszámlálót (Varga Zsolt - ODT, 25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás), majd a napirendet (25 igen, 0 nem, 0 tartózkodás).

 

1. Elnöki beszámoló

 

Csernoch László (DE): Az ODT - az Nftv. júliusi módosítása alapján - hivatalosan is bejegyzésre került az Oktatási Hivatalnál.

Folyamatosan zajlik a doktori.hu fejlesztése. Az egyik fontos, már elkészült fejlesztés a doktori értekezések MTMT-be történő áttöltési lehetősége. Amint a doktori.hu-n a fokozat odaítélése rögzítésre kerül, az oda felvitt linkek segítségével az értekezések átemelhetők az MTMT-be. Ennek feltétele, hogy a védések meghirdetésekor rögzítésre kerüljön az értekezés elkészítésének évszáma, az értekezés nyelve, valamint az értekezés elérhetőségét jelző DOI/Handle azonosító és a doktorjelölt MTMT azonosítója. A DOI/Handle azonosítót az egyetemeknek kell megkérniük. A másik fontos fejlesztés, hogy a doktoranduszok is személyként jelennek majd meg a rendszerben, hasonlóan az oktatókhoz. Ehhez a fejlesztéshez kapcsolódóan kapta az ODT idén a minisztériumi támogatást. Október végére tesztelésre alkalmas állapotot ér majd el, amelyre november elején néhány iskola felkérést kap majd. Az elképzelés szerint a témavezetők által korábban felvitt nevek migráltatása történik meg első lépésben. Lehetőség lesz a személyek összekapcsolására, azaz a korábbi doktorandusz adatok a későbbi védési adatokkal, majd a még későbbi oktatói oldalakkal. A feltöltés nem kötelező, erre nincs felhatalmazása az ODT-nek. Ugyanakkor a DOSz felajánlotta segítségét a rendszer propagálásában.

A várhatóan még ősszel elfogadásra kerülő törvénymódosítás következtében több változás lesz a következő évben a felsőoktatási intézményi struktúrában. Bizonyos karok intézmények között mozognak, egyes intézmények összeolvadnak, új egyetemek jönnek létre. Ennek több hatása is lesz az ODT működésére, többek között érinti a felvételi keretszámok intézmények közötti elosztását is. A tervek szerint december 4-én kerül sor a következő ülésre, ahol a keretszámokról is határoz majd a testület. A keretszám elosztási javaslatot a tavalyi elvek alapján készítjük elő, a számításokat a jelenlegi intézményi struktúra szerint végezzük el. Mindazon intézményektől, amelyekből karok, ezzel együtt doktori iskolák válnak ki, kérjük, hogy még a decemberi ülés előtt nyilatkozzanak arról, hogy az intézményre jutó felvételi helyek hány százalékát „viszi magával” a távozó kar. Ezen információk alapján áll majd össze a végleges, új struktúrát figyelembe vevő elosztás. Az intézmények eddig is maguk határoztak a saját keretszámaik egyetemen belüli továbbosztásának elveiről. Ennek alapja lehet az országos elosztási algoritmus továbbvitele intézményen belül is, de más szempontokat is figyelembe vehetnek. Az országos algoritmus a javaslat szerint idén nem változik. Mivel a jelenleg szempontként érvényesített kutatóegyetemi minősítések jövőre lejárnak, a 2017-es keretszám elosztásánál mindenképpen újra kell gondolni az algoritmust.

Lezárult a doktori iskolák akkreditációs folyamata. A MAB legutóbbi plénumülésén áttekintette az eljárás tapasztalatait. A legfontosabb megállapítások ismertetésére felkérte Jobbágy Ákost.

 

Jobbágy Ákos (MAB): Az elmúlt két évben szinte valamennyi doktori iskolát kétszer is értékelte a MAB. Az első kör a tükör tartása volt, a második az éles akkreditáció. Az első kör alapvetően csak algoritmus alapján értékelt, a második körben nagyobb súlyt kaptak a szakértői vélemények. A tapasztalatok szerint ez jól működött, de a szakértői kör megújítására feltétlenül szükség lesz. Voltak nagyon alapos, jól használható bírálatok, de voltak egy-két mondatos, használhatatlan vélemények is, ami meghosszabbította az eljárást. A szabályok tisztázottak, jelentős módosításra nincs szükség. Talán részletesebb, példákkal ellátott magyarázat hasznos lehet a jövőben. Felmerült, hogy a témavezetőre is kiterjedjen valamiféle vizsgálat, de ez akkora volumenű munka lenne, amit a MAB nem tud felvállalni. Ezt a feladatot a doktori iskoláknak kell folyamatosan elvégezniük saját minőségbiztosítási tervük szerint. A hallgatói minőség emelése érdekében szükség lehet a bejutási küszöb emelésére is, de a MAB ebben sem kíván előírásokat megfogalmazni, ez is az iskola, illetve az intézmény közös feladata, felelőssége. Célszerű lenne, ha könnyebben nyomon követhető lenne a doktorandusz és a témavezető közös szakmai tevékenysége, illetve közös publikációik. Minden szakterületi bizottság készített egy saját beszámolót a tapasztalatokról, ennek fogadták el az egyoldalas vezetői összefoglalóját.

 

Mihály György (BME): Az ODT kidolgozott és elfogadott egy ajánlást a minőségbiztosításra. Ebben a témavezetővel kapcsolatos elvárások is megfogalmazásra kerültek. Ezeket a doktori iskola szintjén kell kezelni. A doktori értekezés értékelésekor fontos szempont a doktorandusz és a témavezető közös publikációs tevékenysége, ezt mindenképpen érdemes mindig megvizsgálni.

 

Jobbágy Ákos (MAB): Az akkreditáció során az egyes iskolákban megvédett értekezéseket is vizsgálták szúrópróba szerűen.

 

Kékesi Tamás (ME): A sikertelenül zárult akkreditációk esetében volt lehetőség új kérelmek beadására. Mikorra várható ezeknek a lezárása.

 

Jobbágy Ákos (MAB): Az elmúlt két év vizsgálatai során a szakterületi bizottságok egyszerre értékelték az iskolákat, azaz összevárták a bírálatokat, ami lassította a folyamatot. Erre most nincs szükség, így most várhatóan gyorsabb lesz a döntéshozatal. A szeptemberben beadott akkreditációs kérelmekről decemberben várhatóan már döntés születik.

Kékesi Tamás (ME): Mikortól érvényesíti a MAB a doktori iskolák vezetőivel szemben azt az elvárást, hogy MTA Doktora címmel rendelkezzenek?

 

Csernoch László (DE): Az akkreditációs határozat mindig rögzíti, hogy az érvényessége csak a feltételek változatlan teljesítése mellett áll fenn. Az akkreditáció (érvényességének) megszűnése nem jelenti az iskola megszűnését vagy megszüntetését, az az Oktatási Hivatal hatásköre. A Debreceni Egyetemen azon doktori iskola vezető esetében, ahol nem teljesül a fenti feltétel, új iskola vezető választására került sor 2016. január 1-i hatállyal.

 

 

2. Az Nftv módosítási tervezetének doktori képzést érintő javaslatai

 

Csernoch László (DE): Jelentős átalakulás előtt áll a doktori képzés. Az egyik legfontosabb változás, hogy a doktori képzés négy éves lesz. A negyedik félév után egy komplex vizsgát kell tenni. A komplex vizsga sikeres letétele után doktorjelölti jogviszony is létrejön. Aki egyéni felkészülőként akar fokozatot szerezni, az ezen a ponton lép be, a komplex vizsgát neki is le kell tenni. A doktorjelölti jogviszony létrejöttétől számított három éven belül be kell nyújtani az értekezést, amelynek meg kell felelnie a formai előírásoknak. Rendkívül kivételes, indokolt esetben van lehetőség ezt a határidőt egy évvel kitolni. Az államilag finanszírozott hallgató nyolc féléven keresztül részesül állami ösztöndíjban. Az ösztöndíj mértéke az első két évben havi 150 ezer, a második két évben havi 200 ezer forint lesz. Amennyiben a doktorjelölt megvédi a disszertációját, egyszeri 400 ezer forint díjazásban részesül. Ugyanakkor elvárás, hogy a komplex vizsga után csak az folytathassa a doktori képzést, akinél az intézmény reálisnak látja a doktori értekezés határidőn belüli benyújtását. Az intézmény anyagi felelősséget is vállal, amennyiben nem kerül sor az értekezés benyújtására, az intézmény elesik egy évnyi állami támogatástól. A törvény tervezete az ODT feladatául szabja meg (a DOSz-szal együttműködve) a komplex vizsga rendszerének kidolgozását. A vizsga bevezetésével párhuzamosan megszűnik a doktori szigorlat. A vizsga azért „komplex,” mert egyrészt a megszerzett szakmai tudást méri fel (mint eddig a szigorlat), másrészt az intézménynek itt kell felmérnie, hogy vállalja-e a felelősséget az értekezés határidőre történő benyújtásáért. A tervezet kapcsán felmerülnek bizonyos kérdések. Mivel a képzés nyolc féléves, így nyolcszor 30, azaz 240 kreditet kell megszerezni. Az első két évben a kreditek egy része a formális képzésben történő részvétellel szerezhető meg. A második négy évben ilyen képzésben a hallgató nem vesz részt, nincsenek órái, tehát 120 kreditet a kutatómunkával kell megszerezni. Minden doktori iskolában meg kell azt határozni, hogy mi az a tevékenység, teljesítmény, amivel kreditet lehet szerezni. Ha a kreditet úgy értelmezzük, hogy egy kredit 30 munkaóra ráfordítással szerezhető meg, akkor egy félévben 900 munkaórát kell a kutatásra fordítani (ez nagyjából heti 40 óra!).

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): A javaslat túl van az államtitkári egyeztetésen, október 20-án kerül a kormány elé, várhatóan év végéig elfogadja az országgyűlés a törvénymódosítást. Elnök úr összefoglalójához néhány megjegyzést, pontosítást fűz. Az egyéni felkészülésű doktorjelölt eddig is létezett. Az új rendszerben nem jelentkezhet egyből védésre, hanem a komplex vizsgával lép be. Az intézményeknek továbbra is lehetőségük lesz egyes korábbi teljesítményeket elismerni, kreditként elfogadni. Az önköltséges hallgató a jövőben - alapesetben - nem hat, hanem nyolc félévig fizet a képzésért. Ugyanakkor az intézmény ebben az esetben is tehet engedményeket, elismerhet korábbi teljesítményeket. Ha valaki megszerzi az előírt krediteket, nem szükséges 8 félévig bejelentkezett hallgatónak lennie. Valamiféle visszafizetési kötelezettség előírásáról - a végzési arány javítása érdekében - korábban is szó volt, az egyeztetések során alakult ki a most javasolt megoldás. A komplex vizsga rendszerét úgy kell kidolgozni, hogy alkalmas legyen annak eldöntésére, hogy ki mehet tovább a negyedik félév után. Jelenleg a képzést megkezdő doktoranduszok nyolcvanöt százaléka ér el a hatodik félév végéig, de csak 22-23 százalék szerez fokozatot. Ezt az arányt szeretnék javítani a köztes mérés és szűrés bevezetésével. Az intézmény anyagi szankcionálása nem azt jelenti, hogy csökken az új ösztöndíjas helyek száma vagy a hallgatók számára kifizethető ösztöndíj keret csökkenne, hanem az intézmény számára kifizetésre kerülő képzési támogatás összege kerülhet csökkentésre. Konkrétan ez azt jelenti, hogy egy hallgató után, aki teljesíti a komplex vizsgát, nyolc féléven keresztül utalja az állam (az ösztöndíjon túl) a képzési támogatást az egyetemnek. Amennyiben egy ilyen hallgató további egy (kivételesen indokolt esetben, például szülés, tartós betegség, stb. esetén kettő) éven belül nem szerez fokozatot, az érintett intézmény éves elszámolási táblázatában ezt jelenteni kell, és hallgatónként egy évnyi képzési támogatást le kell vonni. A kreditek meghatározására ma is számos variáció létezik, az iskolák sokféleképpen határozzák meg, hogy milyen teljesítménnyel mennyi kreditet lehet szerezni. Az a bolognai ajánlás, hogy egy kredit mögött mennyi idő ráfordítás van, egyetlen hazai jogszabályban sincs benne. Nincs jogszabályban meghatározott, direkt levezethető összefüggés a kredit és az intézményben töltendő idő között. A kreditnek teljesítményt kell mérni, nem pedig időráfordítást.

 

Rácz Károly (SE): A komplex vizsgával belépő egyéni felkészülők hallgatók lesznek-e, fizetnek-e költségtérítést? A rezidensek, központi gyakornokok számára a doktori kormányrendelet lehetővé teszi két félév (hatvan kredit) elismerését a doktori képzésben. Hogyan kell majd ezt alkalmazni az új rendszerben?

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): Aki a komplex vizsgát leteszi, az automatikusan doktorjelöltté válik, amely egy maximum három éves időszak, amelynek a végén be kell adni a formailag megfelelő disszertációt. Ezen három éves időszak alatt négy félévre joga van hallgatónak beiratkozni, ezekre a félévekre van hallgatói jogviszonya is. Ez alapján kap a doktorandusz ösztöndíjat, illetve az intézmény képzési támogatást. A nem állami ösztöndíjas doktorjelölt nem feltétlenül kell beiratkoznia, ha az intézmény a haladását más módon mérni tudja, a teljesítményét valamilyen más módon elismeri. Az azonban intézményi döntés, „policy” kérdése, hogy mennyit enged el. Nem érdeke az intézménynek, hogy ebben a második ciklusban ne írjon elő kötelezettségeket, kötelező féléveket.

 

Csernoch László (DE): Az is elképzelhető, hogy a komplex vizsgán „elvérzett” állami ösztöndíjas hallgatók helyére másokat léptet be az intézmény a második ciklusra.  

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): Az így felszabaduló helyekre jellemzően olyanok kerülhetnek, akik önköltségesként elvégezték az első négy félévet. Nem lenne jó gyakorlat, ha ezekre a helyekre „az utcáról” vennének fel doktorjelölteket. Átsorolásról csak korábbi teljesítmény figyelembe vételével lehet dönteni, a kívülről érkezőknek ilyen teljesítményük nincs.

 

Zalai Ernő (ODT FB): A magyar doktori képzés rendszere nagyon sajátos. A doktori képzésre való felkészülés világszerte egy 4-5 éves, „teljes állású” elfoglaltság. A doktorjelölt az adott intézményben éli a mindennapjait, ott készül fel a kutatói pályára. Mi várható el egy olyan doktorandusztól, aki egy teljes állás, munka mellett készülnek a fokozatszerzésre? Hogyan tudnak megfelelni két év alatt a komplex vizsga követelményeinek? Az egyéni felkészülőnek véleménye szerint nem a komplex vizsga letételével kellene bizonyítania rátermettségét a belépéskor, hanem megfelelő számú tudományos publikációval.

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): Az ODT feladata lesz, hogy meghatározza a komplex vizsga kereteit. Ennek keretében lehetőség lesz az egyéni felkészülőkkel szembeni elvárások megfogalmazására is. A doktorjelölti szakasz legfeljebb 3 év, lehet ennél kevesebb is, akár egy félév is.

 

Zalai Ernő (ODT FB): Az eddigi rendszerben a 6 félév mellett lehetőség volt 6 passzív félévre, azaz a képzési szakasz 6 évre volt nyújtható. Mi a helyzet ezzel az új rendszerben?

Mit jelent a „formai szempontból megfelelő” értekezés?

 

Csernoch László (DE): A formai elvárásokat az egyes iskoláknak, intézményeknek kell előírniuk. A MAB is vizsgálja az iskola működési szabályzatát és a minőségbiztosítási tervét. Ezeknek a dokumentumoknak meg kell fogalmazniuk, hogy milyen elvárások vannak az értekezésekkel kapcsolatban. Az előkészítés során felmerült, hogy a doktori értekezés megvédését írják elő követelményként. Ugyanakkor az értekezés benyújtása és a védés közötti idő hossza legkevésbé a doktoranduszon múlik. Azonban a benyújtott értekezéssel kapcsolatban valamiféle követelményt meg kell fogalmazni.

 

Zalai Ernő (ODT FB): Lehetne a műhelyvitán átment értekezést előírni.

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): A kodifikáció során elvárás, hogy az állam ne szabályozzon olyasmit, amit az intézményi autonómia keretében meg lehet határozni. A formai elvárások meghatározása nem a jogszabályok feladata, azt az intézményeknek kell meghatározniuk. A hallgatói időszak elnyújtására, passzív félévek beiktatására az első négy félévben megmarad a hallgató mozgástere. A második ciklusban azonban csak három éven belül van lehetőség maximum négy félév teljesítésére.

 

Csernoch László (DE): Az intézmények felelősek azért, hogy pontos elvárásokat fogalmazzanak meg.

 

Mihály György (BME): Az ODT-nek arra vonatkozóan is állást kell foglalnia, hogy miként kezelhető az egyes iskolák közötti átjárhatóság. Válthat-e iskolát valaki, akit két év után a komplex vizsgán valahonnan eltanácsolnak? Benyújthatja-e másik iskolában valaki az értekezését, mint ahol doktoranduszként, doktorjelöltként hallgató volt? Időben hamarabb jelentkező kérdés, hogy hogyan lesz átjárható a hallgatók számára a régi és az új rendszer? Megengedhető-e, hogy a már bennlévő hallgatók újra elkezdik a képzést a magasabb ösztöndíj elérése érdekében? Mivel a tervezet szerint az ösztöndíj emelése a már bent lévőket nem érinti, erre erős lesz a motiváció.

 

Csernoch László (DE): Ehhez kapcsolódó probléma a képzésüket 2016. februárban megkezdő keresztféléves doktoranduszok esete, akiket a 2016 évi keretszám terhére veszünk már fel, de az új szabályok rájuk még nem vonatkoznak.

 

Toldi József (SZTE): Egyetért az intézményi önálló mozgástér meghagyásával, nem kellene túlszabályozni a rendszert. A képzési idő meghosszabbodását és az ösztöndíj összegének emelkedését a doktoranduszok és az oktatók is üdvözlik. Ugyanakkor előre látható, hogy bérfeszültség fog kialakulni, annak ellenére, hogy a tanársegédi-adjunktusi béremelkedésről is lehet hallani. Ugyancsak problémás a két rendszerben lévő hallgatók különböző összegű ösztöndíja. Sikeres védés esetén nem csak a hallgatót, hanem a témavezetőt is kellene jutalmazni.

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): Az október 20-i kormányülésen tárgyalják a részleges bérrendezésre vonatkozó javaslatot is. Mire az új rendszerbe belépő doktoranduszok első csoportja 2020 körül végez és oktatóként elhelyezkedik, minden oktatói kategória bére magasabb lesz, így ez a feszültség kezelhető lesz. Az új képzési rendszer és magasabb ösztöndíjak felmenő rendszerben kerülnek bevezetésre. Ugyanígy történt 2012-ben az állami ösztöndíjas/részösztöndíjas alap és mesterképzés bevezetése. Akkor sem okozott ez problémát, a FIR-ben minden hallgató egyedileg van nyilvántartva. Az új rendszerben mások lesznek a kötelezettségek is, nem lehet egységesíteni a régi és az új képzéseket. Előfordulhat, hogy lesz olyan, aki a régiből átlép az új rendszerbe, nem merült fel olyan javaslat, hogy ezt tiltani kellene. Az intézmények nem érdekeltek abban, hogy már bent lévő, saját hallgatóikat újra felvegyék az új rendszerű képzésre. A témavezető jutalmazására van lehetőség, de csak munkáltatói jogkörben, ezt törvénnyel, rendelettel előírni nem lehet, sértené az autonómiát.

 

Gulyás Lelle (Andrássy): Volt szó a korábbi tudományos munka elismeréséről. Mindenki esetében van lehetőség a képzés lerövidítésére?

 

Csernoch László (DE): A megfelelő minőségbiztosítási rendszer működtetése mellett, az intézményeknek szabad kezük van abban, hogy milyen teljesítményeket ismernek el kreditként. Ennek megfelelően a képzést korábban is be lehet fejezni, ha valaki mindent teljesített, amit egy doktorandusztól az abszolutórium megszerzéséhez elvárnak. Ugyanez a helyzet a rezidensek esetén: a doktori tanács eldöntheti, hogy a rezidens tevékenységéből mit és mennyit ismer el a doktori képzés részeként. 

 

Nováky Erzsébet (BCE): Nem egyértelmű a tervezet abban a tekintetben, hogy mit kell benyújtani a harmadik év végére. Az összefoglalóban és az 1. számú mellékletben az szerepel, hogy munkahelyi vitára kell benyújtani az értekezést, ugyanakkor a 19. oldalon a 2. számú mellékletben a jogszabályi szövegben már nem szerepel a munkahelyi vita, itt már a végleges értekezésről van szó.

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): Az első 18 oldal csak magyarázó rész, a törvényjavaslatban nem szerepel a munkahelyi vita. A hallgatói jogviszony a 8. félév végével zárul. A doktorjelölti jogviszony két módon érhet véget: vagy beadja az értekezést és fokozatot szerez, vagy letelik a 3 év védés, fokozatszerzés nélkül.

 

Csernoch László (DE): A támogatott képzési idő meghosszabbodásának mindenki örül, de tudomásul kell venni, hogy a rendszer ezzel merevebbé vált, az ötödik év végére a formailag megfelelő disszertációt be kell adni. Ezért kell a második év végén felelős döntést hozni, hogy kit engednek tovább.

 

Pósfai Mihály (PE): Változik-e a képzési támogatás összege is?

 

Maruzsa Zoltán (EMMI): A képzési támogatás összege a finanszírozási rendeletben szerepel, ennek a mostani szabályváltozásnak ez nem tárgya. A jogalkotási tervben szerepel az új finanszírozási rendelet kidolgozása is.

 

Maruzsa Zoltán (EMMI) távozik az ülésről.

 

Vajda István (ÓE): A bérfeszültség nem csak akkor fog jelentkezni, amikor a hallgatók végeznek, hanem már jövőre, amikor az ösztöndíjas jövedelme ugyanakkora lesz, mint a témavezetőjéé. Kérdés, hogy elegendő-e az eredményesség javulásához csak a doktoranduszt ösztönözni, hiszen az intézményi feltételek nem javulnak. Kérdésként merül fel, hogy a sikeres védés esetére tervezett sikerdíj érvényes-e az önköltséges hallgatóra is vagy csak az állami ösztöndíjasokra.

 

Csernoch László (DE): Jó lenne, ha minden hallgató részesülne sikerdíjban, de véleménye szerint ez most csak az állami ösztöndíjasokra vonatkozik.

 

Mezey Barna (MRK): A Felsőoktatási Kerekasztal ülésén elhangzott, hogy minden pénzügyi vonatkozású rész a törvénymódosításban csak az állami ösztöndíjasokra vonatkozik.

 

Csernoch László (DE): A doktori képzés érdekét az szolgálná, ha a doktori képzésre adott állami támogatás az egyetemek költségvetésében is elkülönülne és valóban a doktori képzésre fordítanák az intézmények.

 

Szilágyi László (PTE): A párhuzamosan egymás mellett létező képzési rendszerek miatt előre látható, hogy nagyon sokféle egyedi eset lesz, ami sokszor nehezen megválaszolható újabb kérdéseket fog felvetni. Ugyancsak kérdés, hogy a doktorandusznak, doktorjelöltnek lehet-e további állása, munkahelye. Ha a megemelt ösztöndíj mellett még teljes idejű munkaviszonyból származó jövedelme is lehet a doktorjelöltnek, akkor az még fokozottabb bérfeszültséget eredményez.

 

Keresztes Gábor (DOSZ): A DOSZ is jelezte az egyeztetések során, hogy látják az esetleges bérfeszültségek veszélyét. Ugyanakkor az ösztöndíj jelenlegi szintje sem fenntartható, sokakat elriaszt a doktorképzéstől. Ők is kiálltak a témavezetők sikerdíjazás mellett. A doktoranduszok munkavállalási lehetősége jelenleg is az intézményi szabályozás keretébe tartozik. Vannak intézmények, amelyek nem engedik meg az állami ösztöndíj melletti munkaviszonyt, van arra is példa, hogy csak a teljes idejű alkalmazást tiltják.

 

Kékesi Tamás (ME): A DOSz felmérte a megélhetéshez szükséges minimális ösztöndíj mértékét, ez jelenleg 150 ezer forint. A második ciklusra tervezett további 50 ezer forint már ezen felüli összeg. Nem lehetne a doktorandusztól is elvárni, hogy ha nem szerez fokozatot határidőn belül, akkor legalább ezt a havi 50 forintos többletet fizesse vissza?

 

Csernoch László (DE): A tárgyalások során ezen már túlléptek, ebben kompromisszum született.

 

 

3. Javaslat tudományági habilitációs követelmények megfogalmazására  

 

Csernoch László (DE): Az ODT bizottságot kért fel a habilitációval kapcsolatban bizonyos egységes elvárások megfogalmazására. A bizottság által összeállított javaslat az ülés előtt elérhető volt a honlapon. Ugyancsak elérhető volt több intézmény írásban is elküldött véleménye az anyagról. Nem érdemes arról vitatkozni, hogy kell-e Magyarországon habilitáció vagy sem. Az a szeptembertől életbe lépett változással, hogy a docensi bértáblában negyedik fokozatként megjelent a habilitált docens kategória, a habilitáció létjogosultságának vitatása értelmetlenné vált. Ugyancsak ki kell jelenteni, hogy az ODT nem alkot jogszabályt, nem írhat elő az intézmények számára kötelező szabályokat. Csak arra van lehetősége, hogy ajánlásokat fogalmazhat meg. A habilitációval kapcsolatos elvárásokat az egyes intézmények nagyon különböző módon szabályozzák. A tudományegyetemek - jellemzően - a habilitációt a docensi kinevezés feltételének tekintik. Mivel ebben a felfogásban leginkább adjunktusok habilitálnak, a követelményrendszer is ehhez igazított. Ugyanakkor más egyetemeken a docensektől várják el, hogy 5-10 év után jussanak el a habilitációig. Nyilvánvaló, hogy nem lehet a két felfogásban ugyanaz a minimális követelmény szint. A megfogalmazott ajánlásokból nem kell mindent egyidejűleg teljesíteni. Az lenne az elvárható, hogy minden szempontból teljesítsen a jelölt egy minimum szintet, de legyen valamely szempontból kiváló, átlagon felüli. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a MAB értékeli az egyetemi tanárnak pályázókat.

 

Toldi József (SZTE): Szegeden is a docensi kinevezés feltétele a habilitáció. Arra törekednek és több karon már gyakorlat, hogy az egyetemi tanári előrelépéshez a feltétel az MTA Doktora cím megszerzése legyen. Ha a professzori kinevezésnek lenne előfeltétele a habilitáció, akkor a docensi kinevezésnek nem lenne biztosított a minőségbiztosítása.  Nem látja minden esetben megvalósíthatónak, hogy legalább fél évet abban az intézményben kell oktatni, ahol az illető habilitálni akar. Ugyancsak túlzottnak tűnik mindenkitől elvárni, hogy egy tárgy tematikáját dolgozza ki. Mivel a jelenlegi trend szerint inkább nagy kutatási pályázatok vannak, amiben több csoport is érintett, nem biztosítható, hogy minden habilitálónak legyen önálló, általa vezetett kutatási pályázata.

 

Csernoch László (DE): A habilitációval az oktatási képességről nyilvánít első sorban véleményt az intézmény. Hogyan lehet felelősen megítélni valakit, akit az adott intézményben nem ismernek? Egyetlen előadás alapján ez nem lehet megalapozott. Persze ezt sem kell mereven alkalmazni, de ajánlásként meg lehet fogalmazni. Az önálló kutatási pályázatokhoz az intézmények is teremthetnek lehetőséget, saját forrásaikból belső kutatási pályázati forrásokat biztosíthatnak.

 

Mihály György (BME): A habilitációt valahol a docensi és az egyetemi tanári szint közé kell pozícionálni, ezt erősíti meg a most bevezetett habilitált docensi bérkategória is. Az egyetemi tanári kinevezésnek az MTA Doktora cím lehet egyik feltétele, de az csak egy dimenzió, a kutatási kvalitást méri. Ugyanakkor a habilitáció minősíti az oktatási készséget.

 

Zalai Ernő (ODT FB): Egyetért azzal, hogy a habilitációt a docensi és az egyetemi tanári szint közé kell pozícionálni. Ebben az esetben azonban túl alacsony elvárás az MTA Doktora szint 50%-a.

 

Mihály György (BME): Azok esetében csak 50% a szint, akik nem a kutatás az erősségük, hanem az oktatásban kiemelkedőek.

 

Zalai Ernő (ODT FB): Fogadjuk el az MTA követelmény rendszerét, ne akarjunk más rendszert kidolgozni. Az impakt faktorral kapcsolatban sok vita van mostanában, a helyén azt kell kezelni, nem szabad túl hangsúlyozni.

 

Mihály György (BME): Az MTA követelményei osztályonként is eltérnek. Van, ahol magas hivatkozás számot várnak el, amit viszont a fiatalabbaknak szinte lehetetlen elérni. Ezért került be a javaslatba a kiválthatóság.

 

Szabó Attila (SE HB): A Semmelweis Egyetem helyzete speciális, hiszen egy szakegyetemről van szó. Egyetértenek azzal, hogy tudományterületenként különböző megítélésre van szükség. A docensi kinevezésnek náluk nem feltétele a habilitáció, a habilitálók a docensek közül kerülnek ki. A habilitáció oktatási és tudományos szempontból is minősít, de az oktatási kell legyen a fontosabb szempont. Tapasztalatuk szerint az országban jelentős különbségek vannak az egyes intézmények bizottságai által alkalmazott elvárásokban. Támogatják, hogy oktasson legalább egy fél évet abban az intézményben a jelölt, ahol habilitálni akar. Ezzel elejét lehet venni a kiskapu keresésnek. A tudományos szempontból megfogalmazott javaslatokkal egyetértenek. El kell ismerni azt a pályázati tevékenységet is, amelyet egy nagy pályázaton belül végez valaki. Ez alkalmanként nagyobb volumenű feladata, mint egy kis összegű, de önálló pályázat. Az oktatási tevékenységben az oktatókórházban végzett oktatási munkát is el kell ismerni. Az iskolateremtésnél a sikeres helyi TDK témavezetést is el kellene ismerni, nem csak az OTDK szereplés.

 

Kisfaludi András (ELTE HB): A habilitáció definíciójában fontos kiemelni, hogy „intézményi” megítélésről van szó. Amíg az intézmények különbözőek, addig az intézményi megítélés sem lehet egységes. Óvakodni kell attól, hogy a jogszabályban megfogalmazott követelményeken túli elvárásokat írjunk elő, akár ajánlásként is. Ha nem tartjuk elegendőnek a kormányrendelet előírásait, akkor annak módosítását kell kezdeményezni, ez ajánlással nem helyettesíthető. Az ELTE tapasztalata szerint nagy arányú azoknak a habilitációs kérelme, akik nem az egyetemen dolgoznak, durván a jelentkezések harmada ilyen. Sok esetben ez kényszer, hiszen olyan tudományágban akarnak habilitálni, amiben a saját egyetemükön nincs lehetőségük. Ezzel függ össze, hogy aki a saját egyetemén olyan tudományágban végzi a tevékenységét, amelyben ott nem működik doktori iskola, nem juthat doktori témavezetéshez. Óvatosan kezelendő a sikeres pályázati tevékenység is, hiszen nem egyformák a lehetőségek az egyes intézményekben és az egyes szakterületeken sem.

 

Mezey Barna (MRK): Mindenkinek van egy saját képe, tapasztalata a habilitációról, és ez alapján mondja el az álláspontját. Alapvető különbségek vannak már abban is, hogy miként definiáljuk az eljárást és az elvárásokat. Ellentmondás van abban, hogy intézményi megítélést ír elő a jogszabály, ugyanakkor átjárhatóságot is, azaz a máshol szerzett habilitációt is el kell fogadni. A régebbi kandidátusi fokozat helyét nem vette át teljes egészében a PhD, ebből pótolhat valamit a habilitáció. Ugyancsak fontos kérdés az egyetemek viszonya az akadémiához. Akarunk-e visszatérni ahhoz, hogy az egyetemi előrelépés minden fokozata az akadémia minősítési rendszeréhez igazodjon? Onnan kellene elindulni, hogy pontosan definiáljuk, mi is a habilitáció.

 

Mihály György (BME): A habilitált docens kategória bevezetésével eldőlt, hogy hol van a habilitációnak a helye. Az intézményeknek el kell ismerniük a más intézményben szerzett habilitációt. Ha nem fogalmazunk meg egységes elvárásokat, akkor óhatatlanul oda mennek majd habilitálni, ahol azt a legkönnyebb megszerezni, mert most már az anyagi érdekeltség is ösztönzi a mielőbbi habilitálást.

 

Csernoch László (DE): Azt kell először eldönteni, hogy az ODT akar-e ajánlást adni. Ha igen, akkor el kell dönteni, hogy van-e olyan eleme, amit kezdeményezünk akár jogszabályban is rögzíteni. Ha nem lesz ilyen ajánlás, akkor a Mihály György által imént elmondott veszély fenyeget és egyre többen jelentkeznek majd a magasabb fizetésért az akárhol megszerzett habilitációval. Mivel az átjárhatóság előírás, valakinek meg kell fogalmazni az elvárásokat és jelenleg erre az ODT látszik alkalmasnak. Szó volt az impakt faktorról. A tudományméréssel kapcsolatban az NKFIH-ban október 19-én egyeztetés lesz. A bekövetkező változások már az új GINOP pályázati kiírásokban is tetten érhetők.

 

Kékesi Tamás (ME): Nem azt kellene előírni, hogy fél évet oktasson valaki ott, ahol habilitálni akar, hanem azt, hogy ott habilitáljon, ahol dolgozik.

 

Vajda István (ÓE): Mi lesz akkor a további lépés? Intézmények közötti összhangra törekszünk vagy a tudományágakon belül kezdődik párbeszéd? Fontos szempont, hogy ne várjunk el a habilitációs eljárás során olyan teljesítményt, amire elvileg majd a habilitáció megszerzése jogosítja fel.

 

Csernoch László (DE): Az ODT ajánlás megfogalmazását vállalja magára, ebben az irányban fogunk tovább lépni.

 

 

4. Egyebek

 

Csernoch László (DE): A következő ülés várhatóan december 4-én lesz.  

 

 

 

kmf.

 

 

 

 

lejegyezte:       Varga Zsolt                                        jóváhagyta:     Csernoch László

                        titkár                                                                          elnök

 

 

Hitelesítők:

 

 

                        Mihály György                                                          Kméczik Anikó

                        BME                                                                          ELTE