A doktorandusz a pedagógiai kommunikáció szakirodalmából kiindulva egyrészt választhatja a verbális osztálytermi kommunikáció tanulmányozását, például a tanár kérdezéskultúráját, vagy a tanár-diák interakciókat. A kutatás jellemzően nyelvészeti-pragmatikai módszertani apparátussal történik. Másrészt választhatja a nemverbális kommunikáció vizsgálatát is, ez kiterjedhet az ismert nemverbális csatornákra, de társas észlelési jelenségekre is. Ide tartozhatnak például a pedagógusban a tanulóról, annak beszéde (a beszéd hangzása és nem verbális tartalma) alapján kialakuló benyomások, naiv személyiségelméletek, előítéletek, sztereotípiák (a mélyebb hangú tanulót kompetensebbnek, „okosabbnak” vélik-e a pedagógusok, a beszédhibás tanulótól gyengébb teljesítményt várnak-e stb). Megfordítva is végezhetők vizsgálatok: a mélyebb hangú tanárt megfontoltabbnak tartják-e a tanulók stb.