A magyar büntetőjogi gondolkodás a 19. században jellegzetes módon függvényének vált a politikai mozgalmaknak. Az egyetemen csak az érvényes büntetőjogot tanították, annak is inkább perjogi vonatkozásait; az universitason reformeszmék nem születtek. Hazánkban a felvilágosodás meglehetősen kései jelenség volt: mondhatni együtt jelentkezett a liberális áramlatokkal. Ennek következtében a 18. századi felvilágosodás eszméi a 19. századi szabadelvűséggel ölelkezve jelentek meg a magyar politikai és tudományos gondolkodásban. A jellegzetes magyar nemesi közigazgatás a vármegye által intézett törvénykezési ügyek és a politika között szerves kapcsolatot alakított ki.
A téma egyik fontos dimenziója a liberális politikai mozgalom és a fogházjavító mozgalom összekapcsolódása, melynek csúcspontja volt az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslat. A fogházjavítók társadalmi program szintjére emelték az embertelen büntető gyakorlat (és ezen belül a büntetés-végrehajtás) reformját. Ez a folyamat a tömlöcöt az érdeklődés homlokterébe állította.
A másik fontos szempont a téma kimunkálásában a börtönügyi tudományosság létrejötte a börtönügyi szakterminológia kialakulása és a nagy társadalmi viták következtében a nemzetközi börtönügyi tapasztalatok és eredmények ismerttté válása. Ez a tendencia Magyarországot felkészítette a polgári börtönügy kimunkálására.
A polgári átalakulással Nyugat-Európa századokkal Magyarország előtt járó államaival hasonlóan általános büntetési nemmé vált a szabadságvesztés-büntetés, miközben eltűntek vagy háttérbe szorultak a büntetési rendszerben a feudális-rendi társadalom jellemző megbecstelenítő, lealázó és embertelen szankció nemei. Ez az átalakulás szükségessé tette egyfelől a büntetés-végrehajtás (immáron börtönügy) jogi szabályozását, a büntetés-végrehajtási jog kialakítását, valamint a börtönügy technikai-építészeti feltételrendszerének kialakítását, melyek mindegyike külön-külön is önálló téma.
Bejelentkezés
