A gyakorló pedagógusok továbbképzéseiken rendszeresen szembesülnek a címben szereplő absztrakt fogalmakkal, tán azt is megsejtik, hogy különböző iskolákban jelentős eltérések érezhetők mind iskolakultúra, mind motiváltság, mind a figyelem és a teljesítmény tekintetében. De hogyan lehet ezeket a fogalmakat másokat is meggyőzően (objektíven), pontosan (reliábilisan) és érvényesen mérni? Hogyan lehet a köztük fennálló összefüggéseket annak érdekében felhasználni, hogy tanárok és diákok szívesen járjanak iskolába, ott sikeres teljesítmény mellett jól érezzék magukat? Ha valahol igazán segítheti a neveléstudomány a gyakorló pedagógus munkáját, közérzetét és életkedvét, az a fenti összefüggések empirikus vizsgálatából fakadhat.