A nagy bonyolultságú integrált (avagy angol rövidítéssel: VLSI) áramkörök tervezése egyike a legszélesebb területeknek, ahol a kombinatorikus optimalizálás módszereit a gyakorlatban is alkalmazzák. Az utóbbi néhány évtizedben számtalan eredmény született ebben a témában. Hosszú a listája az erről a területről származó NP-nehéz problémáknak is, ezek kezelésére gyakran igen jó teljesítményű heurisztikus algoritmusok ismeretesek.
Az utóbbi két évtized technológiai fejlődése a nagybonyolultságú hálózatok huzalozásának kutatását egyre inkább a „valódi” 3-dimenziós kérdések vizsgálata felé tolja el. A háttérben számos gráfelméleti eszközökkel vizsgálható kérdés húzódik meg, például: ha egy térbeli kockarács felületén adottak páronként diszjunkt csúcshalmazok, összeköthetők-e ezek a rács belsejében haladó, páronként csúcsdiszjunkt fákkal? A kérdés már csúcspárok (és az őket összekötő csúcsdiszjunkt utak) esetén is érdekes.
A kutatási munka célja a szakirodalom ilyen irányú eredményeinek feldolgozása és új kutatási eredmények elérése.
Bejelentkezés
