Az elhízás a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi jelentőségű problémája. A reprezentatív felmérések eredményei szerint hazánkban az iskoláskorú lakosság egyötöde, a felnőtt népesség kétharmada él súlyfelesleggel.
Az elhízás számos krónikus testi betegség rizikófaktora, a mentális egészségre nézve is jelentős kockázatot jelent, rontja az életminőséget, hozzájárul az idő előtti mortalitáshoz, és az egyénen túl a társadalomra is óriási terheket ró az egészségügyi és a gazdasági vonatkozásai miatt.
Az elhízás etiológiája multifaktoriális: kialakulásában genetikai, fiziológiai, pszichológiai, életmódbeli, kulturális és társas tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az elhízás prevalenciájának növekedő trendje azonban arra utal, hogy az életmód (mint amilyen például a fizikai inaktivitás, a túltáplálkozás, az elégtelen alvás és a maladaptív stresszkezelés) kitüntetett jelentőséggel bír a súlyfelesleg kialakulásában és állandósulásában.
Az obezitás prevenciója és hatékony kezelése optimálisan integratív és páciensközpontú szemléletben, élethosszig tartó multidiszciplináris gondozás keretében valósítható meg. A kezelésbe való bevonás viszont önmagában is kihívást jelent a szakemberek számára, ugyanis a veszélyeztetett populációknak általában csak alig 20%-a áll készen a változásra, és ez az elhízás esetében sincs másképp. A motiválatlan, a változásra fel nem készült, a változás iránt el nem köteleződött egyének esetében azonban a tradicionális, cselekvésorientált megközelítések rendre kudarcot vallanak.
Az elhízás kezelésében jelenleg mindössze három bizonyíték alapú eljárás létezik, nevezetesen a farmakoterápia, a kognitív viselkedésterápia és a bariátriai műtétek. Az első két megközelítéssel átlagosan 5–10%-os súlycsökkenés érhető el fél év alatt, azonban a kezelés végeztével igen gyakori a visszahízás. A testsúlycsökkentő intervenciók révén elért testtömeg megtartását biológiai, környezeti, viselkedéses és pszichológiai tényezők komplex interakciója nehezíti meg, amelyek egyfelől csak részben ismertek, másfelől pedig a konstellációjuk egyénről-egyénre változik, méghozzá előre nem jelezhető módon. A műtéti megközelítés elsősorban a súlyos (morbid) elhízás, illetve kísérőbetegségek jelenléténél a középsúlyos elhízás esetében áll az érintettek rendelkezésre. Bár a különféle bariátriai eljárások segítségével nagymértékű és tartós súlycsökkenés érhető el, a beavatkozás ára 2 millió forintos nagyságrendű, amit az OEP jelenleg nem támogat.
2019-ben megjelent egy, az európai országok egészségügyi alapellátó-rendszerében dolgozó szakemberek számára kidolgozott, páciensközpontú, gyakorlatorientált szakmai irányelv . Az ebben megfogalmazottak szerint az elhízás kezelése messze túlmutat a testtömeg csökkentésén és az általános egészségi állapot javítására irányul. A kezelés elsődleges célja a szövődmények megelőzése azáltal, hogy lehetőség szerint megpróbáljuk megőrizni a páciens metabolikus egészségét. A kezelési stratégia részét képezi a komorbid állapotok megelőzése, illetve kezelése; az elhízással élők stigmatizációja elleni küzdelem; valamint a pszichológiai jóllét, a pozitív testkép és az önértékelés növelése, illetve helyreállítása. A testsúlycsökkentés önmagában nem jelent prioritást.
Az egészséges testtömegkontrollban kulcsszerepet tölt be a fizikai aktivitás, amely a testösszetételben és a tápláltsági állapotban, valamint az elért súlycsökkenés hosszú távú megtartásában játszott szerepén túl közvetlen kapcsolatot mutat a szomatikus egészséggel, valamint a testkép és a mentális egészség alakulásával, ami viszont kétirányú kapcsolatot mutat az elhízással.
Általánosságban elmondható, hogy hazánk serdülőkorú és felnőtt lakosságának fizikai aktivitása elégtelennek bizonyul, nemcsak a rendszeres testgyakorlás, de a mozgástudatos életmód tekintetében is. A fizikai inaktivitás akár más, egészségtelen szokásokkal ún. szokásegyüttesekbe rendeződve súlygyarapodásra hajlamosít, emellett jelentős akadályát képezi az egészséges testsúlykontrollt szolgáló életmódváltásnak, továbbá veszélyezteti a szomatikus és a mentális egészséget egyaránt.
Éppen ezért a fizikai aktivitás prediktorainak, korrelátumainak és következményeinek vizsgálata kitüntetett szereppel bír a testmozgás növelésére, illetve optimalizálására irányuló intervenciók megtervezéséhez. Az ilyen irányú vizsgálódás rámutat arra, hogy a populáció különböző szegmenseinek tagjai mennyire veszélyeztetettek az inaktivitásra, mely tényezők segítik elő a mozgástudatos életmódot és milyen jellegű beavatkozásokkal érhető el a fizikai aktivitás növelése. A fizikai aktivitás jótékony hatásainak megismerése hozzájárulhat az egyének egészségértéséhez és motivációs bázisként megtámogathatja az életmódváltást.
A fentiek fényében a doktori téma fő célkitűzései a következők:
• A fizikai inaktivitás szociodemográfiai, pszichológiai és viselkedéses korrelátumainak, illetve rizikótényezőinek vizsgálata.
• A fizikai aktivitás szociodemográfiai, pszichológiai és viselkedéses korrelátumainak, valamint facilitáló tényezőinek vizsgálata.
• A fizikai inaktivitás kapcsolatának vizsgálata a súlyfelesleg kialakulásához és fennmaradásához hozzájáruló más egészségkárosító magatartásokkal.
• A fizikai aktivitás hatásának vizsgálata a testtömegkontrollt szolgáló más egészségmagatartásokra.
• A fizikai aktivitás hatásának vizsgálata a mentális és a szomatikus egészségre.
• Módszer kidolgozása a rendszeres fizikai aktivitásra vonatkozó motiváció növelésére, illetve szinten tartására.
• Módszer kidolgozása az elhízás komorbid állapotaival élő, illetve a szomatizáló betegek fizikai aktivitásának növelésére, illetve optimalizálására.
• Relapszusprevenciós módszerek kidolgozása a rendszeres fizikai aktivitást folytatók körében.
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2024-05-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
