témavezető: Kiss László
helyszín (magyar oldal): PTE ÁJK helyszín rövidítés: ÁJK
A kutatási téma leírása:
Az elmúlt évtizedek során határozottan megélénkült a jogalkotással foglalkozó jog- és szakirodalom, amely kétségkívül üdvözlendő jelensége a jogi kutatásoknak. A tudományos igényű és értékű elemzések tárgykörének érzékelhető irányváltása több tényezőre vezethető vissza. Közülük az első (és alighanem a legfontosabb) az, hogy a társadalomban végbemenő, illetve a jogállamiság megteremtését sürgető törekvések elengedhetetlenül szükségessé tették a jogalkotás egyes részterületeinek, de egészének mérlegre tételét is.
A jogi normaalkotás jellegzetes vonásainak felkutatásához újabb ösztönzést adott továbbá a jogalkotásról szóló törvény (201. évi CXXX. törvény) hatályba léptetése, amely a korábbi – hasonló tárgykörben reguláló – törvényt váltotta fel. Az új, korszerű törvényi szabályozás több olyan összefüggés elmélyültebb vizsgálatára is ráirányította a figyelmet, amelyek korábban nem (vagy messze nem súlyuknak megfelelően) jelentek meg a tudományos elemzések tárgykörében.
A most említettek mellett valójában mára „világjelenségnek” is számít a jog szerepének, hatókörének belátóbb vizsgálata, amely egyértelműen jelzi, hogy az elvárásoknak a jogi szabályozással szemben támasztható igények egyfajta átrendezésének is tanúi vagyunk.
Az e területen folytatható kutatómunka feladatának tekintheti a jogállamiság és a jogalkotás kapcsolódási pontjainak megjelölését, amely egyben arra is utal, hogy a vizsgálandó tárgykör nagyon összetett. Az e tárgykörben végzendő kutatásoknak ezért – lehetőség szerint – mindig le kell(ene) érniük a gyökerekig, de legalábbis azt célul kell maguk elé tűzni, hogy mindazok a jelenségek, meghatározó okok felszínre kerüljenek, amelyek egyértelműen jelzik a magyar jogalkotási gyakorlat neuralgikus pontjait. Az ezek mögött megbújó jelenségeket, motívumokat érdemes (kell) feltárni, és erre kell törekedniük az e témakörben folyó kutatásoknak is.
Meggyőződésünk, hogy egy viszonylag széleskörű bázison nyugvó elemzés, illetve egy arra felépített vizsgálati metodika és terápia körülhatárolása ténylegesen hozzájárulhat a magyar jogalkotást évtizedekig terhelő hibaforrások megjelöléséhez is, esélyt ad tehát arra, hogy világosan kirajzolhatók legyenek egy, a mainál tervszerűbb és átgondoltabb reguláció (és dereguláció) feladatai.
Az e területen folytatandó kutatómunka fényt deríthet a meghirdetett elvek és a tényleges gyakorlat közötti szakadékra is, amely önmagában is arra utal, hogy vagy az elvárások megfogalmazásába, vagy pedig a gyakorlati megvalósulásba hiba csúszott.
Semmilyen érdek nem gátolhatja az e területet kutatót abban, hogy mindazt, amellyel munkája során találkozik, papírra vesse. Annak az igénynek és célnak kell szem előtt lebegni, hogy a jogalkotással szemben magasan kell meghatározni a teljesítendő szintet, mert ennek nagyságrendje, minősége a gyakorlati jogalkalmazás színvonalát is alapjaiban határozza meg. A maga posztján mindenkinek értő felelőséggel kell végeznie a rábízott feladatot: a jogalkotás a magas színvonalú jogalkotásért, a jogalkalmazó pedig az ilyen joganyagon nyugvó következtetés „emberközpontú” jogalkalmazásért felel.
A tapasztalható és előbukkanó hibák, fogyatékosságok nem vizsgálhatók önmagukban, hanem kizárólag a társadalomra gyakorolt hatásukban. Erről az alapról kiindulva pedig korántsem mindegy, hogy milyen jellemzői vannak a tételes jognak, és az mennyire mentes a hibáktól és az ellentmondásoktól.
A magyar jogalkotás alapvetően nem „elméleti”, hanem kifejezetten és kimondottan gyakorlati megjavításra vár. A folyamatosan alakuló, változó jogállami környezetben kell a jogalkotás „zavarait”, ennek okait feltárni, és ezek kiküszöbölésére megfelelő terápiát javasolni. Ahhoz persze, hogy a következtetések, a javaslatok a polgári demokrácia politikai-társadalmi és gazdasági közegébe ágyazhatók lehessenek, elengedhetetlenük szükség van a „jogállam”, a „jogállamiság” főbb összetevő elemeinek felderítésére is. E munkához nagymértékben kell támaszkodni az Alkotmánybíróság gyakorlatára, amely egyértelműbbé teheti azokat a pontokat, amelyekhez az aktuális és jövőbeni jogalkotásnak igazodnia kell. E kritériumok, nem ritkán „alkotmányos követelmények” keretet, de tartalmat is adnak a jogi szabályozáshoz, szemléletet formálnak és fegyelmeznek.
A kutatómunka során tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy a központi és a helyi hatalom közötti hagyományos munkamegosztás is átalakult a XXI. század elejére. A feladat- és hatáskörök érzékelhető módon átrendeződtek, amelynek kettős trendvonala rajzolódik ki. Egyrészt minél nagyobb a modern ipari társadalmak differenciáltsága és komplikáltsága, annál kevésbé lesz hatékony a központi kormányzás. Természetes igényként jelentkezik tehát a decentralizáció, amely újabb és újabb önkormányzati feladatok megjelenésében mutatkozik meg. Másrészt: az önkormányzatok „hagyományos” feladatainak egy része – és éppen a technikai fejlődés folytán – átlépi a település határait, ezáltal fokozatosan „állami” üggyé válik. Ez pedig az előbbivel éppen ellentétes irányú tendencia megjelenésével jár együtt. Mindezeknek pedig egyenes következménye lesz az, hogy a jogalkotásnak egyaránt vizsgálni kell a központi és a helyi vonulatát.
A felkínált kutatási terület számos – a jogalkotás körébe tartozó – tárgykör behatóbb vizsgálatára nyújt lehetőséget. Közülük csak a legfontosabbakat említve:
1. A jogszabályalkotás koncepcionális fejlesztésének lehetőségei.
2. A politika és a jogalkotás kapcsolata.
3. A jogalkotás rendjének jogi szabályozásából eredő anomáliák. (Egy új törvényi szabályozás perspektívái és összetevői.)
4. A jogon belüli ellentmondások típusai, előfordulási formái, felszámolásuk lehetőségei.
5. A jogi túlszabályozás hazai okai és csökkentésük új, hatékony módozatai.
6. Szokásjog a közjogban.
7. A jogalkotási eljárás főbb problémái: a korszerűsítés lehetőségei. (Előzetes és utólagos hatásvizsgálatok; az indokolás körüli anomáliák; a jogalkotásban közreműködő, egyeztetési eljárásokban résztvevők, véleményezők álláspontjának „kötő ereje”; nyelvi pongyolaságok.)
8. A jogtisztítás, jogszabályrendezés, jogszabály-nyilvántartás rendjének korszerűsítése.
9. Deregulációs technikák és módszerek. (Alkalmazható megoldások.)
10. Az önkormányzatok helye a jogállam rendszerében. Szerepvállalásuk a jogalkotásban. (Az önkormányzati rendeletalkotás de lege lata és de lege ferenda.)
A kutatások bármely jogág területén található anomáliák feltárását érinthetik: a meghirdetett kutatási terv alapján ezek a törekvések befogadásra kerülnek.
I. A jogalkotást, jogforrási rendszert érintő javasolt irodalom
- Peter Badura: Rechtssetzung durch Gemeinden. DÖV 1963
- Mihajlov Dobromir: A dereguláció néhány külföldi példája jogi szempontból. ÁSZI, Budapest 1989
- Fábián Adrián: Az önkormányzati jogalkotás fejlődése és fejlesztési lehetőségei. Budapest-Pécs 2008
- Ortlieb Fliedner: Gesetzgebung in England. Zeitschrift füt Gesetzgebung 1988. 2. sz.
- Malti Hanuschmied: Eine bessere Rechtssetzung – 1997- Zeitschrift für Gesetzgebung. 1998
- Karl Hillermeier: Eindämnung des Gesetzesflut. Bayerische Verwaltungsblätter. Heft 11. 1978. 7. sz.
- Werner Jamm: Gesetzgebung in der Vereinigten Staaten von Amerika. Zeitschrift für Gesetzgebung 1988. 3. sz.
- Kampis György: A jogalkotás mennyisége történeti alakulásának tendenciái. Jogtudományi Közlöny 1981. 4. sz.
- Ulrich Karpen: Zum gegenwärtigen Stand der Gesetzgebungslehre in der Bundesrepublik Deutschland. Zeitschrift für Gesetzgebung. Z. G. 1986
- Kulcsár Kálmán: A jog szerepe a társadalmi vonatkozásokban – a jog változása. Jog és törvényesség. Budapest 1985
- Friedrich Lahmayer: Zur Theorie der Gesetzgebung. Deutsches Öffentliches Recht. 1978
- Klaus Lange: Eindämnung der „Vorschriftenflut im Verwaltungssrecht: Deutsches Verwaltungsblatt 1997. 7. sz.
- W. Leisner: Gesetz wird Unsinn... Deutsches Verwaltungsblatt 1981. 18. sz.
- Jürgen Maksvit: Zustand und Perspektiven der Gesetzgebung. DVDI 1998. 16. sz.
- Mónus Lajos: A démon sugallata. (Gondolatok a túlszabályozásról.) Állam és Igazgatás 1982. 8. sz.
- Franz Josef Peine: Gesetz und Verordung. Zeitschrift für Gesetzgebung 1998
- Petrétei József – Drinóczi Tímea: Jogalkotástan. Budapest-Pécs 2004
- Peschka Vilmos: Jogforrás és jogalkotás. Budapest 1965
- Peschka Vilmos: A jogalkotása minősége. Jogtudományi Közlöny 1982. 6. sz.
- Rácz Attila: A központi közigazgatási jogszabályalkotás. Jogtudományi Közlöny 1986. 2. sz.
- Dieter Strempel: Mehr Recht durch weniger Gesetze? Beiträge eines Forums des Bundesministers der Justiz zur Problematik der Verrechtlichung. Köln 1987
- Samu Mihály: A jogalkotás főbb jogpolitikai összefüggései: A jogalkotás jogpolitikai elveiről. Igazságügyi Minisztérium 1983
- Helmuth Schultze-Fielitz: Theorie und Praxis parlamentarischer Gesetzgebung. Berli 1988
- Szabó Imre: Jogalkotásunkról. Jogtudományi Közlöny 1980. 12. sz.
- Szamel Lajos: A szabályozási tendenciák a felszabadulás utáni magyar államigazgatási jogban. Állam és Igazgatás 1975. 4. sz.
- Szamel Lajos: Államigazgatási jogalkotásunk. Pécs-Zalaegerszeg 1983.
- Tamás András: Legistica. A jogalkotástan vázlata. PPKE JÁK, Budapest 2001
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2024-09-01
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
