Az orvostudomány több mint 150 évvel azután kezdte el alkalmazni az ultrahangos képalkotást, hogy Lazzaro Spallanzani kísérletei során felfedezte a denevérek „echolokációját”, népszerűsége viszont azóta töretlen. Az elmúlt évtizedben a tüdő ultrahang vizsgálata széles körben alkalmazott diagnosztikai módszerré vált [1–6], különösen igaz ez az ágy melletti vizsgálatokra [7, 8], köszönhetően a hordozható és kézi eszközök térhódításának. A kritikus állapotú betegek ellátása [9], az anesztézia [10] valamint a sürgősségi ellátás [11] az orvostudomány azon elsődleges orvosi szakterületei közé tartozik, amelyek napi rutinjuk részévé tették ezt a technikát. A COVID-19 pandémia kapcsán a tüdő ultrahang népegészségügyi aspektusai is előtérbe kerültek, szűrővizsgálatokra széleskörűen alkalmazható.
A technológiai fejlődés mellett a felvételek kiértékelése nagy szakértelmet kíván, a tüdő ultrahang műtermékeinek felismerésében való jártasság elengedhetetlen készség ezen a területen. A kritikus ellátás perspektívája döntő szerepet játszott abban, hogy az orvosi közösség számára való hasznossága igazolódott [12–14]. Az általános – radiológiai – ultrahang felhasználástól eltérően a tüdő ultrahang vizsgálatok a műtermékek felismerésére és elemzésre helyezik a hangsúlyt [15]. Ezért a tüdő ultrahangvizsgálata az akut ellátási szakterületeken belül is különálló klinikai módozat.
Az ultrahangos képalkotás sajátos kihívásokat hordoz, ha a tüdőben alkalmazzák. A csontos mellkas szerkezetének jelenléte és a tüdőben lévő levegő ultrahang vezetőközegként való alkalmatlansága nagyban hozzájárulnak ezekhez a nehézségekhez.
Orvosi háttér
Az ultrahangos képalkotás tudománya egészen a kétezres évekig úgy tekintett a tüdőre, mint olyan szervre, mely ezzel a technikával nem megfelelően vizsgálható – a szövetek és az ultrahang hullámfizikai adottságait figyelembe véve. Azóta bebizonyosodott: ez az elképzelés téves, a megfelelő kérdésfelvetéssel, és kifejezetten a keletkezett műtermékek értékelésével igen fontos klinikai információkhoz juthatunk. A levegővel telt tüdő esetében az ultrahang sugarak a lágyszövetek és a levegő határfelületéről visszaverődnek, ezáltal a mellkasfalról és a mellhártyalemezekről „anatómiai” képet kapunk, azonban a tüdőszövetről különböző műtermék profilokon keresztül lesz információnk. A tüdő ultrahang diagnosztika jórészt ezen műtermékek és mintázataik elemzéséből áll. A nevezéktan Lichtenstein és munkatársai munkássága nyomán keletkezett [14, 16] és több, nemzetközi irányelvben foglalták össze az elvárt alkalmazását [17, 18].
Az ultrahangos képalkotás több előnnyel is járhat más modalitásokhoz képest, amely alkalmassá teszi arra, hogy bizonyos körülmények között az első számú választás lehessen.
Az egyik ilyen faktor a költséghatékonyság, mely az elérhetőségét jelentősen javítja. Ezen felül az ultrahangos képalkotás valós idejű modalitás, mely dimanikusan teszi lehetővé az adott struktúrák és élettani, kórélettani folyamatok leképezését. Szemben a röntgen sugárzást alkalmazó technológiákkal, nem használ ionizáló sugárzást, így jelen orvosi tudásunk szerint még ismételt vizsgálatok esetében sem jár veszéllyel a betegekre nézve [19], természetesen az ALARA elvek betartása mellett. Hordozhatóságuk könnyen elérhetővé teszik ezeket az eszközöket az ágy melletti alkalmazások során is, sőt kiemelt célunk a robottal való integrálásuk is (akár kiváltva a transzducert tartó klinikust). A hordozhatóság egy kifejezetten kardinális kérdés a kritikus állapotú betegek esetében: ezen betegek szállítása még rövid távon is veszélyes lehet, nem szólva a humán-erőforrás igényről, a fertőzések kórházon belüli terjedéséről [20].
Azon esetekben, amikor más modalitás elvégzése nem biztonságos vagy nem praktikus, az ágy melletti ultrahang vizsgálat megoldást nyújthat.
Mindezeken túl a diagnosztikus értéke és pontossága összevethető, bizonyos betegségek esetében – mint például az életet veszélyeztető légmell – meg is haladja a konvencionálisan alkalmazott technikákét. A lezajlott COVID-19 pandémia során nyert tapasztalatok is hasonló előnyöket mutatnak [21], amelyek alapján akár a társadalom egészen széles rétegeit érintő tüdőpanaszok ultrahang alapú szűrésére is mód nyílhat.
Előnyei mellett hátrányként értékelendő, hogy a vizsgálatok standardizálása egyelőre nem történt meg annak ellenére sem, hogy több nemzetközi irányelv is kísérletet tett rá az elmúlt évtizedben. Ennek megfelelően a képalkotás és annak interpretációja is jelentősen dependens a vizsgálótól: a megszerzett klinikai tapasztalat, kompetencia és aktuális mentális állapot komoly befolyással lehet rá [15].
A folyamatos technológiai fejlődés okán számos, sőt, egyre több nyitott kérdés van a területen, melyek megválaszolásához további kutatások szükségesek.
Feltételezés, kutatásaink célja
Mivel a kritikus állapotú betegek esetében az azonnali és megfelelő diagnózis elsőrendű kérdés, így a következő kérdéskörök vizsgálata válhat szükségessé. A kutatás során a jelölt feladatai:
1. kritikus állapotú betegekre optimalizált protokollok kialakítása, klinikai relevanciáik felmérése;
2. megfelelő interpretációk oktatása, a diagnosztikus pontosság fejlesztése – modern oktatásmódszertani rendszerek bevezetése, kipróbálása;
3. ritkábban észlelt eltérések esetében klinikai modellek felállítása, melyek során biztonságos módon lehet a képzéseket elvégezni;
4. mesterséges intelligenciát alkalmazó modellek felállítása, ezek mérése a humán képességek vonatkozásában;
5. megfelelő modell esetében mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerek fejlesztése, melyek ágy melletti, azonnali döntéstámogató rendszerként működhetnek.
Mivel megfelelő kompetenciával rendelkező klinikus elérhetősége nem feltétlenül biztosított mindig és mindenhol, így döntést segítő, adott esetben automatizált rendszerek létrehozása hatalmas mérföldkő lehetne a betegbiztonság szempontjából, valamint a beteggel való kontaktus idejét is képes lehetne csökkenteni.
Alkalmazni kívánt módszerek
Fentiek megválaszolására erős klinikai korrelációban végzett, lehetőleg célzott, prospektív adatgyűjtés, jól dokumentált esetekben retrospektív adatgyűjtés jön szóba. Fontos, hogy a népegészségügyi vonatkozásokat a kutatás minél szélesebb körben való kiterjesztésével lehet megfelelően mérni. Ezért oktatási célból adatbázisok építése is elvárt, amelyek fejlesztése strukturáltan, megadott paraméterek mentén valósulhat meg, valamint ezek e-learning formában is elérhetővé tehetők. Oktatásmódszertani mérésekkel, vizsgafeladatokkal, skill retention mérésekkel pontosítani lehet a szükséges vizsgálati számokat, meghatározni az egyes kompetenciaszintekhez szükséges minimumokat. A témával foglalkozó szakértők számára közös munkacsoportokat kívánunk létrehozni, melyek a későbbiekben telemedicina konzultatív szolgáltatást nyújthatnak. A tudományi határterületen dolgozó orvos-informatikai mérnököket, informatikusokat integránsan szükséges bevonni a munkacsoportba, és a fejlesztéseket közösen végezni, ezzel optimalizálható az interdiszciplináris kutatás hatása.
Jelentkezési határidő: 2024-05-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
