Az emelkedett stílusú, gyakran lírai részeknek a szarkasztikus, „alantas” betétekkel való váltakozása a XIX. és XX. század során már Stendhallal és Balzackal kezdődően, de főként Flaubert óta számos francia regényben alapvető szervezőerővel bír. Ez az ellenpontos szerkesztési mód a kortárs regényben is alapvető szerepet játszik egészen Michel Houellebecque-ig, akinek a bahtyini értelemben vett többszólamú regényei újra felvetik a szerzői szándék már-már túlhaladottnak gondolt kérdését is.
*
Le mélange des nouveaux de style dans le roman français du 19e au 21e siècle
L’alternance de passages en style haut, souvent lyriques, avec des parties sarcastiques en style bas est une caractéristique importante d’un grand nombre de romans français, à commencer par Stendhal et Balzac, mais surtout depuis Flaubert. Cette structure contrapuntique continue à jouer un rôle fondamental dans le roman français contemporain, y compris chez Michel Houellebecque. Polyphoniques au sens bakhtinien du terme, les romans de cet auteur remettent à l’ordre du jour la question de l’intention de l’auteur, que l’on croyait pourtant déjà dépassée.
(Francia irodalom a felvilágosodástól napjainkig doktori program, programvezető: Maár Judit)
előírt nyelvtudás: francia felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2024-05-06
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
