Az autoimmun polyglandularis szindróma (APS) heterogén betegségcsoport, melyben több endokrin és nem endokrin szerv autoimmun típusú megbetegedése észlelhető. A betegségre az érintett szervek lymphocytás infiltrációja, szervspecifikus antitestek megjelenése, a celluláris és a humoralis immunválasz defektusa jellemző. Antitestek az endokrin és nem-endokrin szövetek ellen is kialakulnak, így segítenek a tünetmentes betegek azonosításában. Négy alcsoportot különböztethető meg:
1. A gyermekkorban kezdődő APS I., melyre klasszikus triád- Addison kór, hypoparathyreosis és krónikus mucocutan candidiasis- megjelenése jellemző, hátterében pedig az autoimmun regulátor gén mutációja áll.
2. A gyakori APS II., ami felnőtt korban jelentkezik először, Addison-kórral és autoimmun pajzsmirigy betegséggel vagy I. típusú diabetes mellitussal jár. Genetikájára a polygénes öröklődés jellemző. A fő érintett gének a HLA (6. kromoszóma), a CTLA-4 (2. kromoszóma) és PTPN22 gének. A leggyakoribb HLA asszociációk közé a HLA DR3/4, HLA DQ2/8, HLA DRB1 tartozik. HLA DR3 és DQ2 megjelenése összefüggést mutat IDDM, AD, AITD és coeliakia között. A CTLA-4 egy, a T-sejtek felszínén megjelenő receptor, ami szerepet játszik a T-sejt proliferációjában, apoptózisában és negatív regulációjában. A PTPN22 gén egy lymphoid tyrosin foszfatázt kódoló gén, mely T - lymphocyta aktivációt okoz.
3. Az APS III-ra IDDM és AITD kombinációja jellemző bármely egyéb manifesztációval együtt, kivéve az Addison-kór és hypoparathyreosis. A betegségnek négy altípusát különítjük el az autoimmun pajzsmirigybetegséghez kapcsolódó egyéb manifesztációk alapján. Megkülönböztetünk endokrin formát – IDDM-mel társulva-, gasgrointestinalis formát – atrophias gastritis vagy anaemia perniciosa expressziója esetén-, hematológiai/bőr/idegrendszeri formát- vitiligoval, alopeciaval, myastenia garvissal kapcsolódva- és szisztémás kollagén formát- SLE, Sjögren szindróma, vasculitis és RA expressziója esetén-. A betegség genetikájában az APS II-höz hasonlóan a HLA, a CTLA-4 és a PTPN22 géneknek van szerepe.
4. A negyedik csoportba azokat a betegeket sorolhatjuk, akiknek többszervi autoimmun manifesztációik vannak, de az előző három kategóriába nem illeszthetők be. Egy másik definíció alapján azok a betegek tartoznak a negyedik APS csoportba, akiknek többszervi autoimmun megbetegedésük van autoimmun pajzsmirigy betegség nélkül.
A betegek diagnosztizálása és követése nehéz feladat. Ez részben annak köszönhető, hogy egyelőre nincsenek egységes definíciók a különböző APS csoportokra vonatkozóan. Másrészt a lehetséges szűrővizsgálatok rendszeres ismétlése nagy anyagi terhet ró az egészségügyi rendszerre, a kórházra. Harmadszor pedig, egyelőre nincs egységes szemlélet ezen betegségcsoportra vonatkozóan.
A PTE KK I. sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésén rendelkezésre áll a gondozott betegek adatbázisa.
A PhD munka keretében szeretnénk vizsgálni az egyes alcsoportok genetikai és immunológiai jellemzőit, kiemelt figyelemmel a T-sejt aktivációra és a társuló immundefektusra. Az első autoimmun betegség jelentkezését követően különösen fontos lenne azon betegek kiemelése, akiknél várható további autoimmun kórkép kialakulása. Ebből a célból tervezzük az APS-ben szenvedők és az izolált autoimmun betegséggel gondozottak immunológiai paramétereinek összehasonlítását. A következő kérdés annak előrejelzése, hogy mely kórképek jelentkezésére lehet számítani a későbbiekben az adott betegben. Ez segíthet a racionális szűrési és gondozási algoritmus kialakításában.
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2024-05-16
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
