témavezető: Merkely Béla
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Bevezetés:
A ritmuszavarok rádiofrekvenciás ablációjakor az elektromos térképezéssel felkeresett arrhythmogén szubsztrátot nagyfrekvenciás váltóáram hőhatása révén eliminálják. Ez a terápiás módszer különösen hatékony anatómiailag jól definiálható subendocardialisan elhelyezkedő gócok és pályák esetében. Azonban multiplex reentry, több, olykor mélyen elhelyezkedő gócok és pályák (pitvarfibrilláció, pitvari lebegés, postinfarctusos kamrai tachycardia, extrasystole) eliminálásához ezen módszerrel létrehozott 1-4 mm-es léziók nem elegendőek. Mély lineáris léziók létrehozásához nagyobb energiára, új típusú katéterekre és energiahordozókra van szükség.
A rádiofrekvenciás abláció időtartamának illetve hatásának optimalizálását experimentálisan új, MAP regisztrálásra is alkalmas ablációs katéterekkel végeztük. Kezdeti ígéretes eredményeink alapján ez a katéter felhasználható a triggerelt mechanizmusú fókuszok lokalizációjára valamint az ablációs hatás lemérésére. Új, kísérletes stádiumban lévő mikrohullámú ablációs rendszerrel lineáris és transmurális isthmusléziót tudtunk létrehozni, mely alkalmas lehet klinikai beteganyagon a pitvari fibrilláció és lebegés kezelésére.
A malignus kamrai ritmuszavarok terápiájában és a hirtelen halál megelőzésében 1980 óta alkalmaznak implantálható cardioverter defibrillátorokat (ICD). A modern, negyedik generációs ICD-k magas szintű diagnosztikus lehetőséget nyújtanak a betegre jellemző arrhythmia mechanizmusának vizsgálatában klinikai körülmények között. A készüléknek telemetriásan lekérdezhető és számítógépre átvihető Holter-memóriája van, mely képes visszamenőleg tárolni az ICD által felismert ritmuszavarok előtti és alatti, maximálisan több tízezer RR intervallumot, az intracardiális elektrogramot (IEGM), a spontán ritmuszavar lefolyását és az alkalmazott terápiát. Az RR-Holter és az IEGM elemzésével az autonóm tónus cardialis hatásának és az arrhythmiát indukáló trigger elemzésére nyílik lehetőség.
Az endocardialis defibrillációs sokk optimális programozásával az ICD élettartama növelhető, a beteg életminősége javítható. A defibrillációs küszöb (DFT) optimalizálása, a leadott defibrillációs energia csökkentése máig kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában. A defibrillációs küszöb mind a beteg klinikai tulajdonságaitól, mind a defibrillációs rendszertől – így az elektróda konfigurációtól, az elektródák minőségétől és a sokkmorfológiától - függ. A közelmúlt legnagyobb nemzetközi eredményeit az ICD terápiában a tisztán transzvénás elektródák és az unipoláris, tehát aktív házzal rendelkező készülékek megjelenése, valamint a bifázisos sokkformák kifejlesztése jelentette. A DFT csökkentésével a defibrillátor készülék kondenzátor és elem mérete, így az ICD készülék mérete tovább csökkenthető. A klinikai tényezők közül kiemelendő az antiarrhythmiás szerek hatása a DFT-re. Bár az irodalomban közölt eredmények nem egységesek, az eddigi eredmények szerint d,l-sotalol adása csökkenti, amiodaron krónikus adása pedig növeli a DFT-t. A bifázisos sokk 2. fázis időtartama változtatásának a DFT-re kifejtett hatását unipoláris rendszer alkalmazásával experimentális és klinikai tanulmányokban egyaránt vizsgáltuk. Klinikai eredményeink szerint III-as típusú antiarrhythmiás szereket szedő betegeknél a rövidebb 2. fázisú sokk alkalmazása kedvező hatást fejt ki a DFT-re. Eredményeink arra utalnak, hogy a III-as típusú antiarrhythmiás szerek hatása a DFT-re nemcsak az alkalmazás módjától és időtartamától, hanem a leadott sokk morfológiájától is függ.
A gyógyszeres terápia az esetek nagyobb részében nem hatékony a ritmuszavarok kezelésében, illetve a cardialis betegek prognózisának és életminőségének javításában. A multisite (biatrialis és biventricularis) ingerlés a jobb és a bal pitvar, illetve a jobb és a bal kamra elektromos és mechanikus reszinkronizációja elvén alapulva ígéretes nonfarmakológiás terápiának tűnik gyógyszerrezisztens, paroxysmalis pitvarfibrilláció (PF) és kamrai tachyarrhythmiák megelőzésében, valamint a pumpafunkció javításában. Interatrialis vezetési zavar esetén a biatrialis pacemaker standard jobb pitvari és kiegészítő sinus coronarius elvezetéssel (bal pitvari ingerlés) antiarrhythmiás hatást fejthet ki, valószínűleg a két pitvar elektromos aktivitásának reszinkronizációja révén. Nem ismert azonban hogy a biatrialis ingerlés mely pitvarfibrillációs betegcsoport esetében a leghatékonyabb. A paroxysmalis, gyógyszerrezisztens PF megelőzésére hazánkban elsőként kezdtük meg biatrialis pacemakerek implantációját, mely terápia a kezdeti eredmények alapján hatékonynak bizonyult.
Célkitűzések:
Új nonfarmakológiás arrhythmia kezelési módokat vizsgálunk és fejlesztünk ki.
1. Meghatározzuk az új, MAP regisztrálásra is alkalmas ablációs katéterrel létrehozott lézió és a MAP jel változása közötti kapcsolatot, mellyel on line in vivo lézió becslésre nyílik lehetőség. Új módszereket keresünk lineáris lézió létrehozására a pitvarfibrilláció kezelésében, különös tekintettel a szívsebészeti betegekre.
2. Feltételezésünk szerint a sokk pulzusmorfológiájának optimalizálásával a DFT további jelentős csökkenése érhető el. A DFT ismeretében vizsgáljuk, hogy a spontán kamrai tachyarrhythmiák terminálásához mekkora legyen az első defibrillációhoz használt energia.
3. A multisite ingerlés helyét és szerepét kívánjuk vizsgálni a klinikai gyakorlatban. Mely betegcsoportok esetében igazán hatékony ez az új típusú nonfarmakológiás terápia?
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2024-08-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
