A magányosság egy igen gyakori és univerzális jelenségnek tekinthető. A magányosság, ha definiáljuk egy olyan kellemetlen élmény, amely akkor áll elő, ha valaki úgy érzi a társas hálója nem kielégítő minőségileg vagy mennyiségileg (Perlman és Peplau, 1981). De Jong-Gierveld (1988) szerint ezen meghatározás lapján egydimenziós konstruktumként jelenik meg a magányosság melyben a fő az intenzitás megélése. A magányosság nemcsak önmagában jelenik meg, hanem számos pszichikus jelenséggel kapcsolatba hozható, illetve gyakorta különböző pszichiátriai kórképekhez is társul. A magányosság igen magas prevalenciáját tekintve igen fontos annak feltérképezése esetleges következményeinek a tekintetbe vétele és a megelőzése a populáció pszichés jól-létének a megőrzése szempontjából.
Kutatás célja az általunk korábban adaptált és validált de Jong-Gierveld, magányosság skála (Szabó, Szili, 2022) különböző korosztályú populáción való alkalmazása és a magányosság más pszichés jellemzőkkel való kapcsolatának a feltárása.
Szabó Dominik, Szili Ilona (2022): A De Jong Gierveld Magányosság Skála Magyar Változatának a validálása és pszichometriai jellemzői. Mentálihigiéné és Pszichoszomatika 23 (1), 65-94.
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2024-06-15
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
