A második világháború utáni újjáépítés időszaka a szakmatörténetben a
várostervezés önálló szakterületté válásával esett egyidőbe. A feladatok új
léptéke nemcsak a modern építészetet, de a városrendezési koncepciókat és városi léptékű örökségvédelem kérdését is előtérbe helyezte. Bár a korszak késő modern építészeti örökségét már több tematikus kutatás vizsgálta, a várostervezés és a városrehabilitáció kapcsolatát egy-egy résztémán túl eddig még nem dolgozták fel átfogóan, pedig a korszak öröksége a társadalmi érdeklődés és viták homlokterében áll. Épp ezért a modern építészeti alkotások mellett egyre inkább szükség van a várostervezés történetének koncepcionális feldolgozására is.
A városépítészet tervezéstörténeti feldolgozása (planning history) az elmúlt
évtizedekben önálló szakterületté vált a nemzetközi diskurzusban. A vizsgálati módszerek a megvalósult beavatkozások város- és építészettörténeti elemzése mellett a terveszközök koncepcionális elemzésére helyezik a hangsúlyt, és az eszmetörténet-írás eszköztárával vizsgálják a korszak tervezéstörténeti dinamikáját. A magyar városépítészetet eddig elsősorban a megépült alkotások, beépítési módok felől vizsgálták, miközben szükség lenne a tervezéstörténeti
koncepciók mentén, eszmetörténeti szinten is feldolgozni a korszak örökségét.
A kutatás célja a háború után kibontakozó rehabilitációs célú várostervezés
történeti feldolgozása elsősorban a magyar szakmatörténeten keresztül, de
szükséges a téma nemzetközi kontextusba helyezése és az eltérő kelet- és
nyugat-európai tendenciák összehasonlító elemzése is. Az interdiszciplináris szemléletű vizsgálat a várostervezés felől közelít a rehabilitáció témájához, de szükséges elemezni az építészeti tervezéssel és műemlékvédelemmel kialakított kapcsolatokat. A vizsgálat fókuszálhat a városi és táji léptékű örökség értelmezésének koncepcionális elemzésére, a történeti városrészek rehabilitációjára, a várostervezési műhelyek archív dokumentációit feldolgozó intézménytörténetre, valamint foglalkozhat a korszakban szétágazó léptékszintek, az építészet, a várostervezés és a tájépítészet interdiszciplinárisszakmatörténetével.
A vizsgálat a történeti feldolgozáson túl a korszak örökségével kapcsolatban megfogalmazódó kortárs kérdésekre is összpontosíthat. A városi léptékű örökségvédelemben egyre inkább meghatározóvá válik a történeti települési táj (Historic Urban Landscape) fogalma, amely új, tágabb léptékű perspektívát ad a városi örökség kezeléséhez. A koncepció nagy hangsúlyt helyez a közösségi értelmezésekre és narratívákra is, ugyanakkor a közelmúlt városépítészeti örökségének integrálása még nem történt meg. Épp ezért a modern építészeti beavatkozások társadalmi feldolgozásához a helyi közösségek narratíváit és a helyi értékvédelem koncepcióit, közösségi kommunikációs stratégiáit is szükséges lehet értelmezni. A tervezéstörténeti kutatás eredményei azörökségkezelés kérdéseinek megválaszolásához is hozzájárulhatnak.
Jelentkezési határidő: 2024-05-25
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
