 |
|
| Témakiírás |
| |
A kutatási téma leírása:
Az elmúlt évtizedek során egyértelműen bizonyításra kerültek azon összefüggések, amelyek a testi- és a lelki egészség-, az életmód, valamint az életút során tapasztalt élmények között feltárásra kerültek a reziliencia-kutatások, az egészségpszichológia, az egészségszociológia, valamint a prevenciós fókuszú epidemiológiai kutatások területein (pl. Weiner és mtsai, 2012; Wood&Tarrier, 2012). E kutatások irányát és eredményeit még komplexebbé tette a pozitív pszichológiai megközelítés térnyerése, amely jelentős mértékben hozzájárult a testi- és lelki egészséggel kapcsolatos protektív és promotív faktorok megismeréséhez (Zhang, Ewalds-Kvist, Li és Jiang, 2018). Komplex és integratív szemléleti keretet biztosít az eredmények egységes kezeléshez az a felismerés, amely szerint a gyermekkori tapasztalataink döntő jelentőségű hatással bírnak testi és lelki egészségünk és ellenállóképességünk kialakulására, valamint a személyiségünk fejlődésére. Mára a klinikai tapasztalatok és a nagymintás tudományos kutatások alapján egyaránt egyértelműen kimutathatóvá vált, hogy a gyermekkor során tapasztalt negatív, stresszteli élmények, és elsősorban a gyermekkorban tapasztalt krónikus stressz káros hatással bírnak a felnőttkori fizikai és lelki egészség alakulására (lsd. pl. (Hughes és mtsai., 2017). Az 1998-ben napvilágot látott ACE Study 22 évvel ezelőtti publikálása óta e fenti összefüggések széles körben demonstrálásra kerültek, azonban a negatív gyermekkori élmények (Adverse Childhood Experience, ACEs) élethosszig tartó káros következményeit potenciálisan semlegesítő hatásokkal foglalkozó kutatások sokáig várattak magukra.
Az ellen-ACE-ek (Counter-ACEs) (Crandall, 2019) vagy a jótékony gyermekkori élmények (Benevolent Childhood Experiences, BCEs) (Narayan, 2018) tudományos igényű empirikus kutatása az elmúlt évtizedben kapott jelentős lendületet, noha a reziliencia-kutatások már az 1970-es évek óta kutatják a gyermek- és felnőttkori lelki ellenállóképesség legfontosabb összetevőit. A reziliencia kifejezés rugalmasságot, vagy lelki ellenállóképességet jelent, amely lehetővé teszi, hogy egy gyermek fejlődése pozitív irányba haladhasson még akkor is, ha egyébként a környezet, amelyben nevelkedik nem szolgálná az optimális fejlődését (Masten & Barnes, 2018). Ilyen értelemben a reziliencia adottságok, képességek és kapcsolatok dinamikus szerveződését jelöli, melyek egy adott időpillanatban lehetővé teszik egy személy számára, hogy megfelelően alkalmazkodjon az őt érő kihívásokhoz. A reziliencia ennek következtében nem egy személyiségvonásként megragadható jellemző, hanem számos biológiai, pszichológiai és szociális jellemző közötti dinamikus kapcsolatok pillanatnyi állapotaként ragadható meg. E jellemzőket két csoportra promotív és protektív tényezőkre oszthatjuk. A promotív tényezők a személy jobb általános ellenállóképességéhez járulnak hozzá, a protektív tényezők ennél specifikusabbak, egy adott rizikótényező vagy konkrét fenyegetettség hatását képesek csökkenteni (Masten & Barnes, 2018). Az eredmények elemzése során jól nyomon követhető az a komplex összefüggésrendszer, amely a gyermekkori tapasztalatok, a felnőttkori egészségmagatartás és szenvedélybetegségek, valamint a felnőttkori jóllét és a testi-lelki morbiditás összefüggéseiben kirajzolódik.
A témakiírás célja olyan komplex kutatások inspirálása, amelyek hozzájárulhatnak a reziliencia, az egészség, valamint a testi- és lelki morbiditás közötti összefüggések feltáráshoz és amelyek alapján komplex és integratív szemléletű prevenciós és interventív természetű egészségfejlesztési programok kerülhetnek megtervezésre az addiktológia, az egészségpszichológia, valamint a munkahelyi egészségfejlesztés területein. A témakiírás egyaránt magában foglal olyan felfedező jellegű keresztmetszeti kutatásokat, amelyek e komplex összefüggésrendszert vizsgálják a klinikai egészségpszichológia, illetve a mentális egészségtudományok területén egyaránt, valamint olyan hosszmetszeti, valamint retrospektív természetű kutatásokat is, amelyek újabb protektív valamint promotív tényezők azonosítását tűzik ki célul. A témakiírás három fő altéma köré szerveződik, amelyek keretében a fenti összefüggésrendszer vizsgálható és társadalmilag intézményesíthető formában közreadható:
(1) Az egészségmagatartás, a betegségteher és a betegségreprezentáció vizsgálata szomatikus- és mentális betegségekben szenvedők körében.
(2) A negatív gyermekkori élmények, valamint a felnőttkori addiktológiai zavarok, a lelki egészség és a szomatikus morbiditás összefüggéseinek átfogó vizsgálata a reziliencia és a közösségi erőforrások tükrében.
(3) A jóllét és az egészség elősegítését célzó komplex prevenciós- és intervenciós programok tervezése és hatékonyságvizsgálata.
Irodalom
Crandall, A., Miller, J. R., Cheung, A., Novilla, L. K., Glade, R., Novilla, M. L. B., Hanson, C. L. (2019). ACEs and counter-ACEs: How positive and negative childhood experiences influence adult health. Child Abuse & Neglect, 96, 104089. doi:https://doi.org/10.1016/j.chiabu.2019.104089
Hughes, K., Bellis, M. A., Hardcastle, K. A., Sethi, D., Butchart, A., Mikton, C., Dunne, M. P. (2017). The effect of multiple adverse childhood experiences on health: a systematic review and meta-analysis. The Lancet Public Health, 2(8), e356-e366. doi:https://doi.org/10.1016/S2468-2667(17)30118-4
Masten, A. S., & Barnes, A. J. (2018). Resilience in Children: Developmental Perspectives. Children (Basel, Switzerland), 5(7), 98. doi:10.3390/children5070098
Narayan, A. J., Rivera, L. M., Bernstein, R. E., Harris, W. W., & Lieberman, A. F. (2018). Positive childhood experiences predict less psychopathology and stress in pregnant women with childhood adversity: A pilot study of the benevolent childhood experiences (BCEs) scale. Child Abuse Negl, 78, 19-30. doi:10.1016/j.chiabu.2017.09.022
Weiner, I. B. N., Arthur M.; Nezu, Christine M. ; Geller,Pamela A. (2012). Handbook of Psychology, Volume 9, Health Psychology, 2nd Edition. USA: Wiley.
Wood, A. M., & Tarrier, N. (2010). Positive Clinical Psychology: a new vision and strategy for integrated research and practice. Clin Psychol Rev, 30(7), 819-829. doi:10.1016/j.cpr.2010.06.003
Zhang, R., Ewalds-Kvist, B. M., Li, D., & Jiang, J. (2018). Chinese Students’ Satisfaction with Life Relative to Psychological Capital and Mediated by Purpose in Life. Current Psychology. doi:10.1007/s12144-018-9849-z
Jelentkezési határidő: 2023-09-03 |
|
|
|
|
Bejelentkezés
