témavezető: Tamás Gertrúd
helyszín (magyar oldal): NEurológiai Klinika helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Az 1950-es évektől roncsoló, ablatív idegsebészeti beavatkozásokat alkalmaztak a súlyos mozgászavarok kezelésére. Az 1960-as évek végén, a levodopa kezelés bevezetésekor a Parkinson-kórban végzett beavatkozások száma lecsökkent. A tömeges MPTP mérgezéseket követően, állatkísérletekben derült fény Parkinson-kórban a nucleus subthalamicus (STN) és a globus pallidus internus (GPi) kóros túlműködésére. Az állatkísérletek felismerései, illetve jelentős technikai fejlődés vezetett a mai neuromodulációs technikák alkalmazásához. A mély agyi stimulációt (deep brain stimulation, DBS) az 1980-as évektől vezették be az essentialis tremor, majd Parkinson-kór, és a harmadik évezred elejétől a primer dystoniák kezelésében.
A bőr alá implantált neurostimulációs rendszer a neurostimulátorból, a distalis végén négy érintkezést tartalmazó elektródokból és az összekötő kábelekből áll. A mély agyi stimuláció tüneti terápia, a betegség progresszióját nem befolyásolja. Azon a megfigyelésen alapul, hogy a magas frekvenciájú (>100Hz) elektromos ingerlés a lézióhoz hasonlíthatóan a környező szövetek működését gátolja. Jelentős előnye az ablatív technikákkal szemben, hogy az eljárás nem okoz irreverzibilis szöveti károsodást.
A mély agyi stimuláció hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert. Az elektromos ingerlés legnagyobb mértékben a katód mellett, párhuzamosan elhelyezkedő, vastag myelinizált rostokat ingerli1. A lehetséges hatásmechanizmusok között szerepel a feszültség-függő ioncsatornák non-szinaptikus gátlása; GABA-erg afferens pályák aktiválása; az efferens rostok szinaptikus gátlása; kóros hálózati működés megszakítása2; helyi gátló körök működésének serkentése. A DBS hatásmechanizmusa a célpont anatómiai felépítésétől és a stimuláló elektród pontos elhelyezkedésétől függ. Klinikai tapasztalat, hogy a stimuláció optimális helye gyakran nem a cél mag, hanem az afferens és efferens rostok be- és kilépő pontjai, illetve a szomszédos rostok kereszteződései.
A betegek szelekciójakor elsődleges szempont, hogy a terápia által kiváltott elvárható előny jelentősen meghaladja a műtéti kockázatot. A DBS terápia jelenleg elfogadott indikációi mozgászavarokban: idiopathiás Parkinson-kór3, essentialis tremor4, primer generalizált és segmentalis dystonia5, mely betegségekben a tünetek 60-80%-os javulása érhető el.
A terápia sikerességének kulcsa a megfelelő betegkiválasztás, az individuális hatás/mellékhatás arány becslése, melyet multidiszciplináris munkacsoport végez, mozgászavarokban tapasztalt neurológus, idegsebész, pszichiáter bevonásával. Célunk, hogy műtét előtti kivizsgálás, műtét alatti neurológiai monitorizálás és a műtét utáni gondozás fejlesztésével tovább növeljük a terápia sikerességét, és vizsgálatainkkal közelebb kerüljünk a mély agyi stimuláció hatásmechanizmusának megismeréséhez.
Referenciák:
1. Nowak LG, Bullier J. Axons, but not cell bodies, are activated by electrical stimulation in cortical gray matter. I. Evidence from chronaxie measurements.
Exp Brain Res 1998;118:477-488.
2. Montgomery EB Jr, Baker KB. Mechanisms of deep brain stimulation and future technical developments. Neurol Res 2000;22:259-266.
3. Groiss SJ, Wojtecki L, Südmeyer M, Schnitzler A. Deep brain stimulation in Parkinson's disease. Ther Adv Neurol Disord 2009;2:20-28.
4. Flora ED, Perera CL, Cameron AL, Maddern GJ. Deep brain stimulation for essential tremor: a systematic review. Mov Disord 2010;25:1550-1559.
5. Andrews C, Aviles-Olmos I, Hariz M, Foltynie T. Which patients with dystonia benefit from deep brain stimulation? A metaregression of individual patient outcomes. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2010;81:1383-1389.
felvehető hallgatók száma: 2
Jelentkezési határidő: 2022-09-30
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
