témavezető: Koller Ákos
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A kutatás összefoglalója, célkitűzései.
A terhességi hipertónia - preeclampsia - igen veszélyes mind az anya, mind a magzat számára. A legtöbb kutatás - érthető módon - ennek okait vizsgálta. Bár számos jelentős eredmény született, a gyakorlatban továbbra is sokszor megoldatlan probléma a magas vérnyomás, annak összes következményeivel, mind pl. a mini-stroke, mini-vérzések és agyi diszfunkciók megjelenése. Ezért a jelen kutatás fő célkitűzése annak vizsgálata állat modellben, hogy a preeclampsiában kialakuló magas szisztémás vérnyomáshoz (akár 160 Hgmm!) hogyan adaptálódnak (ha képes?) az agyi vérkeringés autóregulációjáért felelős vaszkuláris mechanizmusok. Az agyi vérkeringés autóregulációja felelős a koponyában lévő vértérfogat állandó tartásáért akkor is, ha a szisztémás vérnyomás igen magas vagy alacsony szintre változik (60-160 Hgmm). Ez a szabályozás felelős, hogy ne alakuljon ki agyi ischaemia, stroke vagy ödéma. Feltételezzük, hogy a kis agyi artériák autóregulációs mechanizmusai – nyomás- és áramlás-indukált konstrikció – meggyengülnek a terhesség késői szakaszában, ezért az agyi vérkeringés autóregulációja is elégtelenné válik. Ezért fő célkitűzésünk a nyomás- és áramlás-indukált vaszkuláris válaszok és az agyi autóreguláció mértékének vizsgálata patkány modellben a terhesség késői szakaszában normál és preeclampsiás állapotban. Eredményeink hozzájárulnak majd a preeclampsiában előforduló cerebrovasculáris és agyi események jobb megértéséhez, és a megfelelő prevenció és terápia kialakításához.
Mi a kutatás alapkérdése?
Kutatásunk alapkérdése, hogy preeclampsiában hogyan hat a terhességi hipertónia az agyi vérkeringés autóregulációjára. Tudott, hogy ez az autóreguláció széles vérnyomás határokon belül képes az agyi véráramlás közel állandóan tartani. Azonban tartósan magas vérnyomás esetén - a preeclampsiás terhes betegekben akár 160 Hgmm-es systolés értékeket is jelenthet – ez a szabályozás megsérülhet, aminek komoly következményei lehetnek (pl. mini-stroke, micro-vérzések és epileptiform görcsrohamok). Korábban mi és mások kimutatták, hogy a nyomásra és áramlásra érzékeny mechanizmusok, melyek a kis agyi artériák falában ezen hemodinamikai erők változásakor átmérő változásokat hoznak létre, amivel biztosítják a közel állandó agyi véráramlást. Ezen vasomotor mechanizmusokat azonban korábban nem vizsgálták. Kérdésünk képesek-e a terhességi hipertóniában is megfelelően működni, mert ha nem, akkor ez lehet az egyik fő oka az cerebrovaszkuláris betegségeknek preeclapmsiában. Célunk: Csökkent placentális keringés mellett patkány terhesség modellben kívánjuk vizsgálni a preeclampsia agyi autoregulációra gyakorolt hatását. Patkányból izolált agyi artérián (MCA) vizsgáljuk a miogén vaszkuláris választ és ennek jelátviteli szereplőit.
Feltételezéseink: 1. A preeclampsiában - a csökkent méh perfúziós nyomás (RUPP) patkány modelljében - a szisztémás vérnyomás a terhesség késői idejében megnő. 2. Az izolált középső agyi artériák (MCA) myogen konstrictor válasz a normális terhességű patkányokhoz képest csökkentek a késői terhességi időszakban. 3. Az áramlás által indukált konstrictor válasz izolált középső agyi artériák (MCA) csökkentek a normális terhességű patkányokhoz képest csökkentek a késői terhességi időszakban. 4. Az 1. hipotézisben és a 2. hipotézisben az arachidonsavval kapcsolatos constrictor útvonalak (enzimek és mediátor molekulák) csökkennek. 5. Az agyi véráramlás autoregulációjának mértéke (hatásossága) normális terhességű patkányokban is fennmarad még a késői terhességi időszakban is. 6. Az agyi véráramlás autoregulációjának mértéke (hatásossága) a preeclampsiás patkányokban a késői terhességi időszakban csökken.
Elvárt eredményeink alapján részletesen jellemezni fogjuk az centrális miogén választ és áramlás indukálta vazokonstrikciót középidős és azt követő terhességben, patkány modellben, valamint az agyi autoregulációt lézer doppler áramlásmérővel. Specifikus gátlószerek segítségével azonosítjuk, hogy az arachidonsavhoz kapcsolód jelátviteli utak mely elemei vesznek részt a megváltozott, kóros szabályozásban. Ezek ismerete és farmakológiai modulálása megváltoztathatja az ecclampsiás terhességek lefolyását és a jelentkező tünetek súlyosságát. Így eredményeink fontos jövőbeni terápiás célpontokat is azonosíthatnak a preeclampsia vonatkozásában.
Mi a kutatás jelentősége? Kutatásunk jelentősége, hogy egy olyan klinikai probléma kutatását célozza meg, melyet eddig nem kutattak sem hazánkban sem külföldön. A terhességi hipertónia súlyos betegség és jelentős hatása van az agyi vérkeringésre és azon belül az agy működésére. Azonban, jelenleg nem ismert, hogy hogyan hat azon vaszkuláris mechanizmusokra, melyek védik az agyat a magas vérnyomástól és vértérfogattól, az u.n. vaszkuláris autóregulációs mechanizmusokra. Ezek a mechanizmusok, érzékenyek a nyomás és áramlás változására és feedback szerűen változtatják az agyi erek átmérőjét, elérve ezzel az állandó agyi áramlás fenntartását. Ezért ez a kutatás egyedi és igen fontos mechanizmusokat fog felderíteni, ami révén életmódbeli és gyógyszeres beavatkozást lehet majd kidolgozni a terhességi hipertónia agyi vérkeringésre való hatásának módosítására. Kutatásaink gyakorlati jelentősége lehet - többek között - azon gyógyszerek elkerülésének javaslása melyek az arachidonsav metabolitok termelődésének gátkásához vezethet, mivel ezen metabolitok reszt vesznek a konstrikció mechanizmusokban ezért gátlásuk csökkentheti az agyi autóreguláció hatásosságát. Az agyi autóreguláció újabb szemléletéről az elmúlt években több mint 20 cikket közöltünk, ezért egyedi helyzetben vagyunk ennek a kérdésnek a kutatásában.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései Kutatásunk jelentősége, hogy egy olyan betegség kutatását célozza meg, melyet eddig nem kutattak sem hazánkban sem külföldön. Egyes terhességben, különösen idősebb korban szülő nőknél magasvérnyomás alakul ki, ami veszélyes az anyára és a magzatra is. Bár ennek okát rengetegen kutatták, azt nem kutatták, hogy ez magas vérnyomás hogyan hat az agyi vérkeringés szabályozására. Ez pedig fontos lenne, mivel nem minden esetben veszik észre, ill. tudják kezelni ezt a magas vérnyomást, mégis tudnunk kéne, hogy a szervezet hogyan védekezik ellene. Az agyi artériákban vannak olyan mechanizmusok, melyek érzékelik a nyomást és az áramlást, és ha azok megnőnek, összehúzzák az ereket ezzel védve az agyat a magas vérnyomástól és a magas vértérfogattól, amivel a koponyában lévő nyomást és áramlást állandó szinten tartják. Tehát ezek a „vaszkuláris autotregulációs mechanizmusok” hozzák létre az „autoregulációt”. Feltételezzük, hogy ezek a mechanizmusok megsérülnek terhességi hipertóniában, ami okozza a fejfájást, a mini vérzéseket az agyban és egyes agyi működések sérülését, esetleg görcsös mozdulatokat. Mind ezek miatt fontos volna tudni, mi történik ezekkel a szabályozó mechanizmusokkal, és ez a célja a jelenlegi kutatásunknak.
Jelentkezési határidő: 2022-03-13
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
