témavezető: Krenács Tibor
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A fibrózis, kóros stromasejt és kötőszövet felszaporodás a nemdaganatos betegségek, mint pl. a májcirrhozis, tüdőfibrózis, vesefibrózis, lokális irradiáció, autoimmun betegségek, elhúzódó sebgyógyulás stb. mellett, kialakul primer vérképzőrendszeri daganatos folyamatok, így myeloproliferatív neopláziák (MPN), myelodysplasiák (MDS) kapcsán is.
Az MPN-eket a hemopoetikus őssejtek abnormális klónjaiból dominánsan felszaporodó sejttípusok és a bennük kialakult génmutációk alapján osztályozzák. A 2016-os WHO klasszifikáció a JAK2/CALR/MPL mutációkat hordozó MPN 3-fő kategóriáját különbözteti meg, ezek a polycythemia vera (PV) ahol az erythroid elemek, valamint a primer myelofibrosis (MF) és az esszenciális thrombocythemia (ET), ahol a megakaryocyták abnormális alakjai szaporodnak fel (Barbui és mtsai, 2018). Emellett a (t(9;22)/BCR-ABL1 transzlokáció pozitív krónikus myeloid leukémia és három, egyéb genetikai eltéréseket hordozó típus tartozik ide. A primer idiopatiás myelofibrózis mellett a többi altípusban is kialakulhat a daganat progressziójával arányos másodlagos fibrózis, ami a vérképzést, így a daganat prognózisát negatívan befolyásolja. Tehát a csontvelői fibrosis reticularis és kollagénrost szaporulat kimutatási módszereknek döntő jelentősége van a prognosztikus fibrózis-grade meghatározásában. Mivel a JAK2 V617F, a MPL és és az újabban felfedezett CALR mutációk jellemzően fokozott trombóziskészséggel, csontvelő fibrózissal (myelofibrotikus transzformáció) járnak ezért ezekre az alcsoportokra kívánunk fókuszálni a most benyújtott projektben.
A finom reticuláris rostok megjelenésével járó korai fibrosis számos benignus, vagy malignus elváltozás kapcsán nyilvánvaló (pl. MDS, AML), míg a kollagén fibrosis jellemzőbb az előrehaladott MPN-ekre és a csontvelői tumoráttétekre. A primer myelofibrosis grade meghatározása Gömöri-féle ezüstimpgregnációval kimutatott kollagén és retikuláris rostszaporulat alapján, az Európai Konszenzus szerint (Thiele és mtsai. 2005):
MF-0: Pre-fibrotikus primer myelofibrosis elszórt reticuláris rostok elágazások nélkül.
MF-1: Korai stádium, laza retikuláris rosthálózat, finom elágazodásokkal, különösen perivasculárisan.
MF-2: Fibrotikus stádium, a retikuláris rostok diffúz és denz felszaporodása, sok elágazódással, alkalmanként fokális kollagén kötegekkel.
MF-3: Fibrotikus stádium, a retikuláris rostok diffúz és denz felszaporodása, sok elágazódással és durva kollagénrost kötegekkel.
Azonban a Gömöri-féle ezüst impregnáció erősen hőmérséklet és pH-érzékeny, ezért nehezen standardizálható, így bizonytalanná teszi a fibrózis pontos megítélését. Ehelyett a retikuláris és kollagén rostokat termelő csontvelői stromasejtek aktivitásával összefüggő molekula-expressziós profil alapján kívánunk in situ (immunhisztokémiai) szemi-kvantitatíven is értékelhető eljárásokat kidolgozni és tesztelni. Olyan növekedési útvonalak felülregulációját/aktiválását vizsgáljuk csontvelő metszeteken, amelyek a fibrózis mellett a downstream útvonalak indukálása kapcsán akár a myelofibrosis progresszióját is közvetlenül befolyásolhatják. Előzetes vizsgálataink alapján az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR), az alacsony affinitású idegi növekedési faktor receptor (NGFR,CD271), valamint az extracelluláris matrix sejtmigrációt támogató tenascin C felülregulált expressziója
összefügg a myelofibrózis mértékével. Ezért e markerek fokozott expressziója alkalmas lehet a folyamat progressziójának (grade) megítélésére. Stromasejtek proliferációját és kollagén szintézisét döntően a TGF1 (transzfomációs növekedési faktor-1), a PDGF (vérlemezke növekedési faktor) és receptora (PDGFR), az EGF (epidermális növekedési faktor) és a TGF és receptoruk (EGFR), valamint a VEGF (ér növekedési fator) támogatják (Meng és mtsai, 2016).
A vizsgálni kívánt markerek főbb jellemzői:
A receptor tirozin kináz EGFR aktiválta növekedési és túlélési jelutak szerepe már régóta ismert, mind normál mind daganatos szövetekben. Emellett, korábban igazolták, hogy a perzisztens EGFR aktiváció (foszforiláció) ROS-Srs útvonalon fokozott TGFβ1 expresszióval jár és vesefibrózishoz vezet (Chen és mtsai 2012). Az EGFR útvonal szerepét tüdőfibrózisban is leírták, kimutatták, hogy a fokozott TGF expresszió progresszív tüdőfibrózist indukál EGFR függő papacrin útvonalon az epiteliális és fibroblast sejtek között (Vallath és mtsai, 2014). Újabban EGFR szomatikus mutációt (p. C329R; c.985T>C) azonosítottak egy JAK2V617F PV-ben szenvedő beteg csontvelőjében, ami hozzájárult a JAK2V617F mutáns klón növekedéséhez és túléléséhez (Casolari és mtsai, 2017).
A tenascin-C egy EGF-szerű domainnel rendelkező multifunkcionális extraceluláris matrix fehérje, ami különösen szövetkárosodás regenerációja kapcsán fellépő gyulladásos reakció és fibrózis során fejeződik ki, de gátolva a fibronectin kapcsolódását a sejtekhez, támogatja a tumoráttétek kialakulását is (Midwood és mtsai, 2011). A tenascin C szerepét igazolták a melanoma sejtek proliferációjában, a molekula gátlása pedig mérsékelte azt. Tenascin-C expressziót prediktívnek találták emlőrák és glioblastoma kiújulás és metasztatikus szóródás előrejelzésében (Midwood és mtsai, 2016). Csontvelőben a tenascin C felülregulálódik a stromasejtekben és endothelsejtekben csontvelőírtás utáni renegeráció során, és szerepe valószínűsíthető a csontvelő repopulációt támogató őssejt (proliferáció) „niche” kialakításában (Nakamura-Ishizu, és mtsai, 2012).
Az alacsony affinitású NGFR (CD271) elsősorban neurogén sejtek növekedésének szabályozásában játszik szerepet, azonban a csontvelő multipotenciális (osteoblast, adipocyta és chondroblast irányban is differenciálható) stromasejtjeien is kimutatták (Calabrese és mtsai, 2015). Igazolták, hogy a CD271 pozitív stromasejtek jelentősebb proliferációs és differenciációs képességgel bírnak, mint a negatívak. Ugyancsak igazolták, hogy a CD271+ stromasejtek és CD34+ hemopoetikus progenitorok közötti közvetlen kapcsolat megőrződik beningnus és malignus csontvelői elváltozásokban is, ami a kapcsolat fontos fiziológiai szerepére utal és a CD34+ progenitorok abnormálisan magas CXCL12 kitettségét teszi lehetővé MDS-ben (Flores-Figueroa és mtsai, 2012). Emellett a CD271 molekula kifejeződését melanomákban a tumor őssejtek markereként tartják számon (Boiko és mtsai. 2010)
A projekt célja:
1. Tanulmányozni a myelofibrózis progresszióját befolyásoló molekuláris mikrokörnyezet változásait és a fibrózis grade-del való kapcsolatát, valamint a fibrózis gradálási lehetőségeit. 2. A primer-, vagy másodlagos myelofibrosis mértékének a hagyományos retikuláris rostokat feltüntető Gömöri-féle ezüst-impregnációnál pontosabb, reprodukálhatóbb biológiai, molekuláris morfológiai marker-alapú módszer kidolgozása és validálása. 3. Megbízható, digitális képanalízissel is feldogozható, fél-kvantitatív módszer kidolgozása a markerek eloszlásának és denzitásának prognosztikus meghatározására. 4. Az alkalmas biológiai markerek expressziója, funkciója közötti kapcsolatok feltárása, különös tekintettel a myelofibrosis patogenezisére.
5. A molekuláris morfológiai biomarkerekkel felállított fibrosis/tumor grade és a myelofibrosis JAK2 V617F, MPL, ill. CALR mutációkkal jellemzett genetikai háttere (ideértve a mutációs terhelést is) közötti kapcsolatok feltárása.
Jelentkezési határidő: 2021-10-08
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
