A régi magyar vers nagyon erős szabályozó funkcióval ellátott paratextuális elemek kiterjedt készletével (sorszámmal, műfaji megnevezéssel, nótajelzéssel, argumentummal, akrosztichonnal, kolofonnal, utólagos prózai hozzátoldásokkal) kívánja uralma alatt tartani és módszeresen szabályozni a szöveghez kapcsolódó jelentésképző aktivitásokat. Éppen ezért ezen forráscsoport vizsgálatával közelebb kerülhetünk a 16-17. századi magyar vers poétikájának azon részleteihez is, melyek a korban nem nyerték el explicit, teoretikus nyelvű kifejtésüket.
ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): latin felvehető hallgatók száma: 1