témavezető: Merkely Béla
helyszín (magyar oldal): Kardiológiai Központ helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A szívelégtelenség összetett tünetcsoport, ami a szív pumpatevékenységét gátló strukturális vagy működési rendellenességek hatására alakul ki. A fejlett országokban az átlagpopuláció 1-2%-a szenved szívelégtelenségben. Gyógyszeres terápia a szívelégtelenség korai szakaszaiban elegendő a kompenzált klinikai állapot fenntartásához, súlyos szívelégtelen betegek azonban már inotrop szerek mellett is mechanikus támogatásra vagy szívtranszplantációra szorulnak. A cardiomyopathiás betegek közel 30%-ának intraventriculáris vezetési zavara van (bal vagy jobb Tawara-szár blokk), ami a kamrák aszinkron összehúzódásához vezet, ez tovább csökkenti a kamrák már gyengült contractilis képességét. Az intraventriculáris vezetési zavar szívelégtelen betegeknél növeli a halálozást. Az elégtelen szívműködés elektromechanikai összehangolására alkalmas módszer a reszinkronizációs terápia biventricularis pacemaker ingerléssel, ami a gyógyszeres kezelést kiegészítve tovább javíthatja a szívműködést, fokozza a betegek terhelhetőségét, és pozitívan befolyásolja a prognózist. Klinikai és experimentális vizsgálatainkban a szívelégtelenség progresszióját befolyásoló tényezők szerepére, valamint a krónikus szívelégtelenség terápiájában alkalmazott pacemaker ingerlés hosszú távú optimalizációjának lehetőségeire, és a súlyos szívelégtelenség inotrop terápiája során alkalmazott Ca-érzékenyítő farmakonok arrhythmogenesisben betöltött funkciójára keresünk választ.
1. Szívelégtelenségben végzett jobb kamrai csúcsi és septalis ingerlés során kialakuló patofiziológiás változások követése, és az optimális ingerlési elektródapozíció meghatározása klinikai és echocardiographiás paraméterek vizsgálatával.
1.1 Vizsgálatunkban az RVOT (jobb kamrai kiáramlási pálya) pozícióban végzett ingerlés hatásainak szívultrahangos (M-mód, Doppler, szöveti Doppler echokardiographia [TDI]) és kémiai módszerekkel történő (BNP, proBNP, ET-1, bigET, noradrenalin szintek mérése vérmintákban) hosszú távú és rendszeres utánkövetését végezzük.
1.2 Eredményeink alapján keressük azokat a tényezőket, melyek előre meghatározzák, vagy az utánkövetés során jelezhetik az implantációra kerülő betegek esetében a szívelégtelenség kialakulásának esélyét, valamint a csökkent szisztolés bal kamra funkciójú betegekben a progresszió gyorsulását.
2. A szívelégtelenség kezelése során alkalmazott cardialis reszinkronizációs terápia hosszú távú hatásainak vizsgálata.
2.1 Olyan paraméterek meghatározását tervezzük szívultrahangos módszerekkel, melyek alapján a preoperatív szakban kiszűrhetők a non-responder (terápiára nem reagáló) betegek, illetve azok, akik a keskeny QRS ellenére valódi mechanikus dyssynchroniával rendelkeznek és profitálhatnak egy esetleges reszinkronizációs kezelésből.
2.2 Modern képalkotó eljárások (TDI és szív MR) kombinált alkalmazásával beültetés előtt meghatároznánk a bal kamrai elektróda optimális ingerlési pozícióját, vizsgálni tervezzük a transzvénás (endocardialis), illetve thoracotomiás (epicardialis) implantáció hosszú távú előnyeit és hátrányait.
2.3 A posztoperatív szakban az atrio- és interventricularis késés egyénre szabott optimalizációját végezzük, és hosszú távú utánkövetés során vizsgáljuk a reszinkronizáció hatékonyságát, illetve a rehabilitációs kezelés és a szekunder prevenció hatását a betegek klinikai állapotának változására.
3. Új módszerek a bal kamrai pacemaker elektróda stabil pozicionálására. Munkacsoportunk új módszert fejleszt, melynek során egy esetleges kimozdulást követően a repozicionált elektródát egy – a koszorús erek tágítása során már régóta alkalmazott – stent segítségével az ér falához rögzítjük.
3.1 Követjük a stent segítségével stabilizált elektróda helyzetét, ingerlési tulajdonságait, illetve a CS stent hosszú távú kielégítő működését.
3.2 Meghatározzuk a CS stentelés indikációs területeit és optimális alkalmazását az elektóda-diszlokációk megelőzésére a hosszú távú előnyök és hátrányok figyelembevételével.
4. Cardioactiv peptidek szerepe a szívelégtelenség patomechanizmusában és progressziójának megítélésében
4.1 Korábbi vizsgálatainkat kiterjesztjük a CRT-n átesett betegek cardioactiv peptid koncentrációinak (ET-1, bigET, NT-proBNP, proANP) hosszú távú követésével a klinikai paraméterek változásának függvényében.
4.2 Számos, elsődlegesen nem a szívfunkcióra ható ágens esetében mutattak ki cardioactiv hatást. Ebből kiindulva vizsgálatokat tervezünk CNP, apelin, adrenomedullin, ghrelin, claudin, és occludin szívelégtelenségben és CRT során játszott szerepének kimutatására.
5. Acut myocardialis infarctus szövődményeként kialakult szívelégtelenség prognózisának előrejelzése, és levosimendannal történő kezelésének klinikai vizsgálata
5.1 Vizsgálataink során számos, elsődlegesen nem a szívfunkcióra ható ágens (pl. ET-1, bigET, proANP, NT-proBNP, CNP, Hsp70, TNF, IL 6 és 10, apelin, adrenomedullin, ghrelin, claudin, occludin) hatását karakterizáljuk cardiogen sokkban, és vizsgáljuk, hogy ezek a markerek felhasználhatók-e a cardiogen sokk előrejelzésére, súlyosságának becslésére.
5.2 További vizsgálatainkban a levosimendan, levosimendan-dopamin, levosimendan-dobutamin, illetve levosimendan-epinephrin terápiás kombinációk hemodinamikai és proarrhythmogen hatásait hasonlítjuk össze transoesophagealis dopplervizsgálattal, invazív hemodinamikai mérésekkel, valamint szívfrekvencia turbulencia és variabilitás vizsgálattal.
5.3 A levosimendán számos pozitív hatása mellett az apoptózis mértékét is feltehetően csökkenti (22), ennek a folyamatnak a cardiogen sokk során játszott szerepét annexin V, PARP aktiváció és citokróm c mérésekkel vizsgálnánk.
6. Experimentalis vizsgálatok: Ischaemia-reperfusio és exogen endothelin hatás vizsgálata krónikus szívelégtelen modellen
6.1 Az I-es diagonális ág leadása utáni bal elülső leszálló koszorúér leszorítása segítségével bal kamrai ischaemiát, majd ezt követő reperfusiót hozunk létre. Vizsgáljuk az ischaemia és reperfusio hatását a keringésre, ritmuszavarok kialakulására, monofázisos akciós potenciál változására és a cardioactiv peptidek koncentrációjának alakulására.
6.2 A bal elülső leszálló koszorúér kanülálása után az érpályába juttatunk alacsony dózisú ET-1 infúziót illetve ischaemizáló hatású ET-1 bolust. Követjük az infúziós ill. bolus intracoronariás ET-1 adás elektrofiziológiai és hemodinamikai hatásait, vizsgáljuk az esetlegesen kialakuló ritmuszavarok patomechanizmusát, az exogen ET-1 direkt és/vagy indirekt arrhythmogen hatását és a cardioactiv peptid szintek változását.
6.3 Összehasonlító vizsgálatokat végzünk a levosimendan és a dopamin dózisfüggő hemodinamikai és elektrofiziológiai hatásait elemezve.
Bejelentkezés
