témavezető: Duray Gábor
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A szívbetegségek jelentős részében a ritmuszavarok gyakoribb előfordulásával kell számolnunk, más esetekben a hirtelen fellépő, vagy tartósan fennálló illetve visszatérő ritmuszavar vezethet életminőség csökkentéshez kórházi kezeléshez vagy az élettartam rövidüléséhez. Jelen kutatási téma a szivritmuszavarokban illetve a szívelégtelenségben szenvedő betegek gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési stratégiáival és a ritmuszavarok diagnosztikai megközelítésével foglalkozik.
Pitvarfibrilláció eszközös és gyógyszeres kezelése
A leggyakrabban előforduló szívritmuszavar a pitvarfibrilláció, jelentős egészségügyi és gazdasági hatásokkal. Gyógyszeres kezelése korlátozott, a normális sinus ritmus fenntartása hosszabb távon gyakran sikertelen. Jelen ismereteink szerint megfelelően kiválasztott betegek esetén a katéteres abláció eredményesebben biztosítja középtávon a sinus ritmus fenntartását. A katéteres abláció mellett szerepet kaphat szívsebészeti ablációs technika is. A műtéti megoldásokat minden esetben kiegészíti egy egyénre szabott gyógyszeres kezelés is. Vizsgálataink célja annak megállapítása, hogy mely betegeknél, melyik ablációs stratégia vezethet a legnagyobb egészségnyereséghez, a legkisebb kockázat bevállalása mellett. Vizsgálni tervezzük továbbá a pitvarfibrilláció kezelése során alkalmazott gyógyszeres stratégiákat is, beleértve a ritmus fenntartása, a frekvenciaszabályozás, valamint az embóliás kockázat csökkentése céljából adott gyógyszereket. Az ablációs beavatkozás előtti előkészítés, a beavatkozás körüli, és a beavatkozás utáni gyógyszeres kezelés jelentős mértékben befolyásolhatja a beavatkozás sikerességét és biztonságosságát is, emiatt ennek elemzését is tervezzük.
A pitvarfibrilláció legrettegettebb szövődménye az embólia, mely súlyos, élethosszig tartó rokkantságot és halált is okozhat. Az intracardiális thrombusképződés megelőzése céljából különböző véralvadásgátlási stratégiákat kell mérlegelni. A véralvadásgátló gyógyszerek megfelelő adagolása, vérzéses mellékhatások elkerülése elengedhetetlen az optimális eredmény eléréséhez. A gyógyszeres kezelés mellett lehetőség van a bal pitvari fülcse katéteres zárására is, mely beavatkozással hasonló eredmények érhetők el, mint tartós véralvadásgátló gyógyszeres kezelés adása mellett. Vizsgálni kívánjuk a különféle véralvadásgátló és embólia megelőző stratégiák alkalmazását, azok eredményességét, és nehézségeit.
Elektróda nélküli törpe pacemaker klinikai alkalmazása
A lassú szívveréssel járó ritmuszavarok érdemi kezelésére az egyetlen megoldás pacemaker (szívritmus-keltő) készülék beültetése. Azzal együtt, hogy egy évtizedek óta sikerrel alkalmazott és folyamatosan tovább fejlesztett terápiás módszerről van szó, az elektródák jelenléte a beültetési módszerek és a pacemaker telep elhelyezkedése vizsgálati beteganyagtól függően a betegek egy részében (2-10%) szövődményekhez vezethet. Ennek elkerülése céljából került kifejlesztésre egy teljes egészében a szívbe ültethető pacemaker, mely segítségével a fenti szövődmények jelentős része elkerülhető, és a betegek egy része biztonságosabban kezelhető. Az új pacemaker technika kifejlesztésével együtt új beültetési módszer került kidolgozásra. Nem ismert jelenleg, hogy a – jelenleg csak jobb kamrai ingerlésre alkalmas – készülékkel miképpen lehet pitvari ritmuszavarokat illetve a beteg mozgását érzékelni. Tekintettel arra, hogy Centrumunkban világszinten is jelentős számú beteget láttunk el ilyen pacemakerrel és e betegek szoros utánkövetés alatt állnak, célul tűztük ki az előbbi kérdések vizsgálatát.
Eszközös terápiák alkalmazása szívelégtelenségben
A szívelégtelenség gyógyszeres kezelése mellett fontos szerepet kap beültethető eszközök, elsősorban defibrillátorok, kardiális reszinkronizációs eszközök alkalmazása, részben ritmuszavar okozta halálozás, másrészt szívelégtelenség romlása miatt szükségessé váló kórházi kezelés kivédésén keresztül. Vizsgálni kívánjuk az eszköz beültetésének optimális időpontját – különös tekintettel a szívelégtelenség gyógyszeres kezelésére- , az eszközbeültetés módját, valamint a beültetett eszköz paramétereit annak érdekében, hogy e költséges terápia alkalmazása mellett miképpen érhető el a legnagyobb egészségnyereség.
Alvási légzészavarok jelentősége szívelégtelen és szívritmuszavar miatt kezelt betegeknél.
A szívritmuszavarban szenvedő, illetve szívelégtelen betegek esetén gyakoribb az alvás alatti légzészavarok megjelenése, melyek nemcsak tüneteket okoznak, hanem rosszabb prognózist is jelentenek ezen betegek számára. Az alvás alatt jelentkező légzészavarok szűrése és diagnosztikája jelentős terhet jelent az ellátórendszer számára, emiatt ezek rutinszerű felmérése nem terjedt el. Hordható légzésmonitorok, valamint egyes beültetett pacemakerek, defibrillátorok alkalmasak arra, hogy alapvető információval szolgáljanak a légzészavarok előfordulási gyakoriságáról. Vizsgálni kívánjuk az ilyen légzészavarok előfordulását szívritmuszavarban szenvedő, szívelégtelen, valamint pacemaker vagy defibrillátor beültetésen átesett betegek esetén. Vizsgálatunk célja továbbá, hogy a felismert légzészavarok kezelésében alkalmazott terápiás módszerek eredményességét és gyakorlati alkalmazhatóságát leírjuk.
Távoli monitorozás lehetőségei pacemaker, defibrillátor beültetésen átesett betegek esetében.
A pacemaker vagy defibrillátor beültetésen átesett betegeknél elektródahiba vagy ritmuszavarok miatt sürgős orvosi beavatkozásra lehet szükség. A készülékek egy része egy fokozódó szívelégtelenséget is képes lehet idejekorán észlelni, még az előtt, hogy a betegnek panaszai lennének. A pacemaker vagy defibrillator lekérdezésekor az előbbi adatok rendelkezésre állnak, de amennyiben az előbbi adatokat távmonitorozás segítségével korábban észleljük, hatékonyabban, kisebb kockázattal lehet a megfelelő lépéseket megtenni. A korai orvosi beavatkozással a kórházi felvételek számát is csökkenthetjük, és esetenként életveszélyt háríthatunk el. Centrumunkban évek óta alkalmazunk távmonitorozó rendszereket. A kutatási program célja ezzel kapcsolatban annak felmérése, hogy miképpen lehet legeredményesebben elérni az előbbi célokat a rendelkezésre álló technikai adatok elemzésével valamint a távmonitorozás optimalizálásával.
Diagnosztikus kihívások eszméletvesztés esetén
Alkalmanként visszatérő eszméletvesztés, valamint ritkán jelentkező ritmuszavarok esetén nehézséget okoz az, hogy az orvosi, egészségügyi ellátás idején a beteg már nem mutatja a rosszullét alatti tüneteket, ritmuszavart. Emiatt ismételt, hiábavalónak tűnő orvosi, sürgősségi ellátásra kerül sor, összességében eredménytelenül. Az egynapos EKG monitorozás mellett ilyen esetekben fontos szerepet kap a hosszabb távú ritmusmonitorozás, hordható, vagy beültethető EKG monitorok alkalmazásával. Vizsgálni kívánjuk az egyes klinikai megjelenési formák esetén a leghatékonyabb diagnosztikus stratégiákat, melyek rendszerbe foglalva gyorsabban vezethetnek megfelelő diagnózishoz és terápiához és egyben csökkenthetik az egészségügyi ellátók terheit.
Bejelentkezés
