témavezető: Tibori Tímea
helyszín (magyar oldal): Testnevelési Egyetem helyszín rövidítés: TE
A kutatási téma leírása:
A téma feldolgozásakor azt vizsgáljuk, hogyan hatnak az értékek az egyén és csoportja magatartására, idő- és térhasználatára, kulturális választásaira, végső soron életmódjára. Az elemzést multidiszciplináris megközelítésben végezzük oly módon, hogy az élményalapú lehetőségeket vizsgáljuk, amelyeket a kultúra széles köréből merítenek a befogadók. Az így létrehozott értékbázisra alapozva új irányait lehet kimunkálni az életmódnak. Az egyik az egészségnevelés felé mutat, a másik a konfliktus-megoldás és -kezelés felé, a harmadik az élet minőségének javítása a kultúra eszközeivel.
Az, ami mindig is bonyolult volt, mára már szinte lehetetlenné vált: nevezetesen olyan értékkritériumok és értékmérők kidolgozása, amelyek segítségével véleményt lehetne formálni az alkotásokról – de az alkotókról is, – szuverén élettervek szövése és alakítása mellett. Az egyén magatartása és viszonya a közvetített tartalmakhoz értékalakzatokat formáz, amelyekből megfelelő életvezetési stratégiákkal az életmód új, korszerű elemei körvonalazódnak.
Bourdieu abból indult ki, hogy „valamely műalkotás észlelése minden esetben tudatos vagy tudattalan desifrírozó műveletet feltételez” (Bourdieu, 1978:175). Tökéletesen „közvetlen és adekvát” megértés pedig csak akkor jöhet létre, „ha az alkotó által a művében mozgósított kultúra azonos azzal a kultúrával, illetve pontosabban művészeti kompetenciával, amelyet a néző mozgósít a mű desifrírozásakor” (Bourdieu, 1978:176). Ha a néző nincs birtokában a megfelelő rejtjeleknek, bekövetkezik a félreértés. Nem veszi észre, hogy „kódolt – éspedig egy másik kód szerint kódolt – közleményekkel van dolga… és a mindennapi észlelésben megszokott tárgyak desifrírozására használt kódot” alkalmazza. Bourdieu szerint ezzel magyarázható, hogy a megfelelő kompetenciával nem rendelkező befogadóban erős az ábrázolás realizmusa iránti igény. Ennek mértéke, erőssége azonban bonyolult rendszert alkot, így sokszínű, differenciált a befogadók köre is.
Csak kevesek mondhatják magukról, hogy avatott, autonóm személyiségek, a többség sokszínű, változó minőségű értékek mentén alakítja életmódját. A legkevésbé művelt néző csak a Panofsky által jellemzett első befogadási szintig tud eljutni, ami „megcsonkított esztétikai élmény”-t eredményez. A kulturális vakság tehát a „dekódolás”-hoz szükséges eszközök hiányának az eredménye. Mindez az értékek módosulását eredményezi és megváltoztatja az egyén viselkedésmódját. De a megváltozott társadalmi-gazdasági környezete újabb alkalmazkodási kultúrát és értékeket kíván.
A szabadidő társadalom működőképességének feltétele (amely egyben a demokratikus létforma elidegeníthetetlen része is) az egyéni kreativitás fejlesztése és számbavétele. Csak utalásszerűen emlékeztetek arra a jelentős fordulatra, amelyet a pszichológia egyes iskolaalapítói az „én”, az „ego” működésének feltárásától az alkotói mozzanat, és alkotási folyamat jelentőségének felismeréséig megtettek addig a paradigmaváltásig, ahol már az egyén és a társadalom összefüggésében kellett gondolkodni, s elkerülhetetlenné vált az identitás, a kreativitás és az önmegvalósítás együttes vizsgálata. Kezdetben az „én” szerepének kiteljesedését, mint a szabadság megvalósulását értelmezték, így a kreativitás csupán része volt az individuum önmegvalósításának, a motivációk és a szükségletek inspirálója, nem pedig maga az „én helyreállítása” (Kohut, 1977.), amiből már az következik, hogy az egyén hat a szűkebb és a tágabb környezetére, s annál erőteljesebben, mennél sokoldalúbb személyes alkotóképességeinek tárháza.
A hazai kreativitáskutatás egyik úttörője, Vitányi Iván (1972, 1973, 1995) is abból indul ki, hogy a mindennapi ember magatartását, tevékenységét figyelve két lényegi mozgató elem mindig jelen van: a generativitás és a kreativitás. Mellőzve a hosszas történeti visszatekintést, e fogalmakat úgy tekintjük, mint az emberek elidegeníthetetlen sajátját (generativitás), illetve „ha bárki bármit tesz, az kreativitás és kultúra” (Sir Roy Shaw, 1980).
Az utóbbi másfél-két évtizedben megtöbbszöröződött azoknak a vizsgálatoknak a száma, amelyek megerősítik azt az alaptételt, hogy az egyén veleszületett generatív és kreatív készségei szinte korlátlanul fejleszthetők. Ez a tulajdonságunk megjelenik a tudástartalmak befogadásában, rugalmas összerendezésében, a szorongások és feszültségek egyéni és egyedi oldási képességében, valamint az új élmények létrejöttében. A kérdés mindig az, milyen szélességben és mélységben képes az ember ezt a belső lehetőségét kihasználni. Hogyan tudja érvényesíteni azt, hogy valami kivételeset, valami speciálisat hozzon létre, melyben megtestesíti a világról alkotott felfogását, ugyanakkor megmutatja egyedi jellemvonásait és a kapcsolódásokat, mellyel – mint individuum – a közösség felé nyit. Ez nem más, mint az értékeinek kivetítése mindennapi tevékenységére és mikro-, illetve makro-környezetére.
Az egyén mozgásának ritmusát, dinamikájának erősségét vagy gyengeségét, irányát a tér-időszerkezet befolyásolja. A fejlett társadalmakban különösen, de ma már Magyarországon is érvényesül a szabadidő társadalom és a globalizáció hatása, ahol a felső osztályok túlzott aktivitása, túlhajtott élményszerzése éppúgy elidegenítő, mint azoké, akik – megfosztva a rendszeres munkavégzéstől, – kényszeresen használják a rendelkezésükre álló időt. Ezzel magyarázható, hogy a középosztály és annak kultúrája felértékelődik. Az a mód pedig az a kultúra, ahogyan egy középosztálybeli választ az életlehetőségek közül, hogy mit és mennyit fogyaszt. Ez alakítja ki életmódját, s éppen a kultúrák együtt-járásából teheti minőségivé mindennapjait. Életében szervülnek a kultúrák és a gazdaságok sajátos elemei, amelyek inkább a konvergencia, mint a divergencia irányába hatnak. Ennek általánossá válása azonban még várat magára, hiszen a középosztály egyelőre keresi önmagát, próbálgatja ezt a beszédmódot, amely hatással lehet a társadalom egészére, ahol a közösség hagyományai mellett érvényesülnek az egyén elképzelései és azok megvalósításai. A legnagyobb kihívás ebben az, hogy hogyan tudjuk kezelni a tudástársadalom kínálta információkat, és miként tudjuk elkerülni a globalizáció kulturális úthengerét. Felfogásom szerint kreativitásunk kiteljesítésével.
Bejelentkezés
