Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Pintér Márta Zsuzsanna
Az iskolai színjátszás pedagógiai aspektusai

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Eszterházy Károly Egyetem
neveléstudományok
Neveléstudományi Doktori Iskola

témavezető: Pintér Márta Zsuzsanna
helyszín (magyar oldal): EKE Eger
helyszín rövidítés: EKE


A kutatási téma leírása:

Az iskolai színjátszásnak a kelet-európai régióban sokkal nagyobb kulturális és nevelési feladatai voltak, mint Európa más régióiban. Magyarországra csak a 18. század elején jöttek hivatásos (német, olasz) színtársulatok és csak 1790-ben indult el a magyar nyelvű hivatásos színjátszás, így egészen addig az ország legtöbb vidékén az iskolai színház jelentette „a színházat", tehát komoly kulturális missziója volt. Az iskolai színház ugyanakkor elsősorban pedagógiai funkciót töltött be, s a nevelés egyik (hatékony) eszközeként működött. A repertoár egy részét maguk a tanárok írták, az előadások szereplői 10-18 éves fiúk voltak. Az előadások olyan morális elvekre épültek, amelyek a jó és a rossz, a rend és a káosz ellentételezésein alapulnak, és megerősítették a diákok vallási/felekezeti identitását, de erősítették a nemzeti, nyelvi identitást is. A színház azt sugallta a szereplő diákoknak és a nézőknek, hogy az egyén felelősséget tud vállalni nemcsak saját cselekedeteiért, hanem ezeknek a cselekvéseknek a másokra gyakorolt hatásáért és következményeiért is. Ami a szereplő diákokat illeti, meg kell tanulniuk a színészi működésmód alapjait, vagyis a színház jelrendszerét: a nyelvi (lingvisztikai) jeleket; a paralingvisztikai jeleket (pl. hangsúly);a kinezikai jeleket (arc és testmozgás általában, szükebben: testtartás);a mimikát;a gesztusrendszert (taglejtés, kézmozdulat);és a proxemikát (térhasználat, testtávolság, színészi mozgás helyváltoztatással), de tánc és zene is volt a legtöbb előadásban, sőt a diszletek, jelemezek elkészítésében is részt vehettek a tanulók is. A bátor kiállás, a helyes hangerő, hangsúlyozás, a helyes testbeszéd, a figyelem felkeltésének módszerei, mind segítették a diákokat abban, hogy helyt tudjanak állni választott életpályájukon, akár vármegyei akár városi pozíciókban, vagy a tanári és a lelkészi hivatás keretében. A 16–18. század nevelési normáinak mintaadója a jezsuita rend, amelynek nevelési rendszere jelentősen hatott a többi szerzetesrend iskolai színjátszására is, de a protestáns iskolák színházi gyakorlatának kialakításában is meghatározó jelentősége volt. Minden felekezet és szerzetesrend arra törekedett, hogy az iskoláiban hatékony és gazdag színházi hagyomány legyen. Az ország legnagyobb gimnáziumaitól (Nagyszombat, Pozsony, Kolozsvár) kezdve a legkisebb iskolákig (Ekel, Felpéc, Mikháza) mindenhol volt hosszabb-rövidebb ideig iskolai színjátszás, s nemcsak a jezsuitáknál, hanem a ciszterci, a bencés, a minorita, a pálos és a többi rendnél is, ahogy a protestáns iskolák, kollégiumok sem nélkülözhették ezt a fontos pedagógiai eszközt. A színjátszás pedagógiai céljai között nemcsak a diákokra gyakorolt hatást látjuk, hanem a közönség nevelését is. Az iskolai színjátszás olyan szerzőkkel ismertette meg a közönséget (Plautus, Terentius, Molière) akiknek a műveivel egyébként soha sem találkozott volna, másrészt a darabok olyan földrajzi és történelmi ismereteket közöltek a nézőkkel és a színjátszókkal, amelyekhez azok máshonnan nem juthattak volna hozzá (mivel ekkor még nincsenek ilyen tantárgyak a középiskolákban.) Emellett az iskolai színház olyan nyilvános és demokratikus tér volt, olyan kultúraközvetítő eszköz, ami mindenki számára elérhető volt az ország legkisebb településén is, s belépődíj nélkül fogadta a közönséget.


Jelentkezési határidő: 2021-05-31

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 2.2358 ( 2017. X. 31. )