A magas pH-jú (hiperalkalikus) vizes oldatok mind különböző ipari folyamatok (pl. timföldgyártás), mind a környezetvédelmi szempontból (pl. radiaoktív hulladékok biztonságos tárolása) nagy jelentőségűek. Az ilyen erősen vízhiányos, gyakran agresszív vagy korrozív oldatokat jellemző oldatkémiai és fizikai-kémiai tulajdonságok általában nem ismertek: vagy azért, mert nincs egzakt elméletük, vagy azért, mert kísérleti úton is nehezen vagy egyáltalán nem kezelhetőek. A hiperalkalikus oldatokban jelenlévő egyszerű szerves ligandumok (pl. hidroxikraboxilátok) komplexképző képessége jelentősen megváltozik a közönséges pH-kon megfigyelhetőhöz képest, a képződő komplexek stabilitása igen nagy, és szerkezetükben is számos meglepő, új motívum figyelhető meg. Különösen érdekes az ilyen körülmények között képződő heteropolinukleáris (kétfajta fémiont is tartalmazó) komplexek kémiája, hiszen ezek a különlegesen nagy stabilitású képződmények felelősek pl. a radioaktív nuklidok beton pórusvizekben való feloldódásáért (pl. Th(IV) feloldódása Ca2ThL2 formában, ahol L = izoszacharinát, glukonát) vagy a timföldgyártás során képződő instabil köztitermékek (réteges kettős hidroxidok, pl. Ca2Al(OH)6.OH.6H2O) kialakításáért.
A kutatások a hiperalkalikus közegben képződő fém-hidroxido komplexek, valamint a különböző szerves ligandumokkal képződő biner és terner fémkomplexek egyensúlyainak és szerkezetének meghatározására irányulnak. A helyben rendelkezésre álló klasszikus koordinációs kémiai vizsgálómódszerek (potenciometria, UV-Vis, NMR, FT-IR és Raman, konduktometria, ORD, stb.) mellett hazai és nemzetközi együttműködésekben különböző nagyműszeres módszerek (pl. Mössbauer, XPS, LAXS, EXAFS, egykristály röntgen, stb.) megismerésére és alkalmazására is lehetőség nyílik.
Bejelentkezés
