témavezető: Zana Ágnes
helyszín (magyar oldal): SE Magatartástudományi Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A magatartástudományok, és ezen belül az orvosi antropológia kiemelt területe az orvos-beteg viszony interdiszciplináris, összehasonlító vizsgálata. A téma számos definíciót használ az orvos, mint gyógyító – fogalom meghatározására, amely különös jelentőségét a komplex, nyugati típusú társadalmak plurális medicina – egyidejűleg működő, különböző gyógyítási rendszerek – működésének vizsgálatakor kapja. A mai allopatikus és komplementer gyógyítás eltérő „orvosképe”, eltérő szemlélet- és megközelítésbeli alapokon nyugszik.
Bár a hippokratészi hagyományokon alapuló biomedicinális szemléletű gyógyítás több, mint kétezer éves hagyományokkal rendelkezik Európában, valójában a XVIII. században, majd a XX. század elején történt jelentősebb fordulat az orvoslásban, előbb az átfogó közegészségügyi intézkedések, utóbb az orvostechnikai eszközök fejlődése terén. A holisztikus – test és lélek egységét figyelembe vevő – gyógyítást felváltotta a „test, mint gép” orvosi antropológiai modell (Helman), amely az evidence based medicine betegségközpontú megközelítésmódjából fakadt.
A hagyományosan paternalista orvos-beteg viszony, az egyszerű beleegyezés gyakorlata kedvezett a modell egészségügyi ellátásban való alkalmazásának, ám a XX. század második felében megérlelődött változás, az autonómián alapuló orvos-beteg viszony, a nyílt kommunikáció, a tájékozott beleegyezés megjelenése a gyakorlatban, azt mutatta, hogy a hagyományos modell már nem működik a megváltozott társadalmi/kulturális keretek között.
Ennek eredményeképpen értékválság alakult ki az egészségügyben, és ezzel egy időben (ismét) megjelentek a komplementer/alternatív gyógyító rendszerek, amelyeket a lakosság más irányú igényeit látszottak kielégíteni, mint a jelentősebb figyelem- és időfaktor, a kölcsönös megállapodáson alapuló ellátás, a választási lehetőségek, az ellátás személyessége, a beteg értékpreferenciáinak, hátterének ismerete etc. Az allopatikus ellátással kapcsolatos kritikai hangok és az alternatív medicina felé fordulás egy időben számos problémát vet fel, amellyel érdemben foglalkozni a hatékonyabb betegellátás érdekében hangsúlyozottan fontosnak tűnik.
Mindazon gyógyítási rendszerek, amelyek a komplementer medicina körébe tartoznak, rendkívül színes, és alapvetően egymástól eltérő képet mutatnak, így besorolásuk esetleges. A szintén evidence based fitoterápiától, a kiropraktikától kezdve a homeopátián át a hagyományos kínai orvoslás, az ayurvédikus orvoslás vagy az íriszdiagosztika egyaránt idetartozik. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy ezen gyógyító rendszerek struktúrája, filozófiája, módszertana rendkívül szerteágazó, megítélésük a biomedicina által nem egységes, van, ami hasznos, és van, ami kifejezetten kártékony, vagy éppen felesleges, tartalmatlannak ítélt.
Jellemzően az emberek jelentős része szimultán veszi igénybe az allopatikus és az alternatív gyógymódokat, amely számos veszélyt rejt magában, különösen, ha a kezelőorvos nem tud róla. Ezen túlmenően viszont elgondolkodtató, hogy milyen motiváció áll a beteg választásának hátterében, mit ad a komplementer medicina, milyen igényeket elégít ki, amelyet az allopatikus orvoslás nem? A több, személyes figyelem koncepció az alternatív módszerek placebohatásával mára közhelyes megállapításnak tűnik, ám az a tendencia figyelemkeltő, hogy egyre több orvos alkalmazza szimultán a kettő/több gyógyítási rendszert praxisában.
Mi az oka annak, hogy egy biomedicinális szemléletű és tudású orvos az alternatív módszerek alkalmazásában képzi magát, és egyidejűleg több, egymástól alapvetően más gyógyítási rendszert integrál? A válasz valószínűleg rendkívül összetett, ám ennek vizsgálata, e jelenség értelmezése remélhetőleg közelebb visz egy kölcsönösen kielégítő orvos-beteg viszony kialakulásához, az orvoslás szemléletmódjának és alapvető értékeinek újragondolásához.
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2020-12-24
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
