témavezető: Perczel-Forintos Dóra
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszék helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A klinikai pszichológiai kutatások hagyományos témája a traumatizáció, amely szerepet játszik számos súlyos pszichés zavar kialakulásában. Aktualitását az adja, hogy a legújabb, Mark Williams nevével fémjelzett kognitív pszichológiai kutatások arra utalnak, hogy az ún. krónikus, „terápiarezisztens” kórképek (rekurrens major depresszió, személyiségzavarok, egyes pszichotikus állapotok) hátterében is feldolgozatlan traumatizáció áll. Ez egyre nagyobb kihívást intéz a klinikusok felé. A klinikumban a traumatizáltság két fő típusával találkozunk. Egyrészt olyan kliensekkel, akik egyszeri, súlyos traumán estek át (pl. baleset, természeti katasztrófa, szexuális bántalmazás) és a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) tüneteit mutatják, másrészt olyanokkal, akik többször is traumatizálódtak (pl. sorozatos gyermekkori abúzusok révén). Személyiségzavarokkal, illetve más súlyosabb patológiákkal diagnosztizált páciensek élettörténetében igen gyakran fellelhető már egészen korai életszakaszoktól kezdődően a sorozatos negatív szocializációs hatások, aktív traumák vagy elhanyagolás formájában.
A kutatások szerint a traumatizáltság mindkét típusa esetében döntő szerepe van a trauma diszfunkcionális feldolgozásának a későbbi pszichés zavarok kialakulásában. A kutatók kiemelt helyen foglalkoznak a trauma feldolgozásában szerepet játszó emlékezeti folyamatokkal, melyek bizonyos jellegzetességei együtt járnak a traumákkal történő maladaptív illetve adaptív megküzdéssel (ld. Elbert, Schauer, 2002; Ehlers, Clark, 2000; Emilien et al., 2000). A traumára történő visszaemlékezés nagymértékben függ attól, hogy az milyen életkorban következett be. A korai, gyermekkori traumákra általában nem, vagy csak nagyon hiányosan emlékeznek vissza a személyek. A későbbi, felnőttkori traumákat pontosabban képesek felidézni, de itt is gyakran előfordul az emlék töredezettsége. A traumatikus élmény felidézésének nehézségei minden esetben feldolgozási problémákkal függnek össze. Amennyiben a személy nem emlékszik a korai traumára, úgy megoldási mintával sem rendelkezik, mely segíthetné őt a traumával történő megküzdésben. Ilyen esetekben sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki PTSD vagy személyiségzavar.
A traumát elszenvedett személyek kezelésének lényegi részét alkotja a szorongás csökkentése mellett az átélt megrázkódtatás adaptív feldolgozása. Ebből következik, hogy a PTSD pontosabb megértéséhez és hatékony kezeléséhez fontos tisztában lennünk a kialakulásában szerepet játszó diszfunkcionális feldolgozási és emlékezeti folyamatok természetével.
A kutatásban egyszeri illetve többszörös traumát elszenvedett személyek összehasonlítása történik a traumatikus emlékek feldolgozottsága, ill. az önéletrajzi emlékek hozzáférhetősége mentén. Továbbá a vulnerábilitási tényezők mellett a protektív faktorok kimutatása (ui. nem minden traumatizált egyénnél alakul ki PTSD) azoknál a traumatiziált személyeknél, akiknél nem alakult ki PTSD. Ez hozzásegíthet az adaptív coping stratégiák felismeréséhez és azonosításához a hatékonyabb gyógykezelés érdekében. Feltételezhetően minél több traumát szenvedett el a személy, annál súlyosabb a pszichés zavar, minél kevesebb diszfunkcionális attitűddel rendelkezik a személy, annál pontosabban képes emlékezni a traumára.
A vizsgálat PTSD-vel, súlyos rekurrens major depresszióval illetve személyiségzavarral diagnosztizált páciensek bevonásával történik, kérdőíves módszerrel.
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2020-12-24
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
