témavezető: Perczel-Forintos Dóra
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A kognitív terápiák
A kognitív pszichoterápia konstruktivista megközelítése olyan személyiség képét vázolja fel, aki képes és tud felelősséget vállalni önmagáért, a döntéseiért, aki képes arra, hogy megértse pszichés problémáinak hátterét valamint tud energiát mozgósítani a változtatásra, ezért nagymértékben épít az egyén felelősségvállalására életének alakulásában, jobbra fordításában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kognitív pszichoterápia a hetvenes évek kognitív forradalma és paradigmaváltása után talán a legbefolyásosabb pszichoterápiás irányzattá vált, akár a pszichés problémákról alkotott képünkre gyakorolt hatását, akár a terápiás hatásvizsgálatok széles spektrumát és meggyőző eredményeit, akár az ebben a terápiás módszerben képződő szakemberek számát nézzük világszerte.
A standard kognitív terápia után a kognitív terápiák második és harmadik hulláma a „valóság radikális elfogadása” (Linehan, 1993, 2010) felé orientálja még a súlyos nehézségekkel szembesülő személyt is és ezt az eredményes megküzdés alapfeltételének tartja. A kognitív terápiák második hulláma a komplex problémák, a személyiségzavarok és identitászavarok kezelésére irányul, hosszabb időt és szorosabb terápiás kapcsolatot igényel: ide tartozik a sématerápia (Young, 1999; 2010; Unoka, 2010), Beck és munkatársainak személyiségzavarok kezelésére kidolgozott kognitív terápiája (Beck, Freeman, Davis és mtsai, 1990) valamint Linehan dialektikus viselkedésterápiája (Linehan, 1993; 2010). A kognitív terápiák harmadik hullámához tartozó metakognitív valamint tudatos jelenlét (mindfulness) szerepét kiemelő irányzatok hangsúlya a kogníciók tartalmáról a hozzájuk fűződő viszonyra tevődött át; teljesen más módszertannal és beemelve ősi spirituális bölcsességeket, de ugyancsak a valóság radikális elfogadására buzdítják a személyt (Kabat-Zinn, 1990) a nehézségekkel való adaptívabb megküzdés érdekében.
Mindfulness alapú kognitív terápia
A mindfulness vagy tudatos jelenlét, éberségmeditáció, belső figyelem kifejezésekkel lefordítható jelenség a legutóbbi időkben került a kognitív terápia eszköztárába és a kognitív terápiák harmadik hullámának markáns képviselője. A kortárs pszichológiában a mindfulness olyan tudati beállítódásként jelenik meg, mely növeli az emocionális distresszt keltő és maladaptív viselkedéshez vezető mentális folyamatokkal kapcsolatos tudatosságot, illetve az ezekre való megfelelő reagálás képességét (Kabat-Zinn, 2003; Bishop, 2004). Lényege, hogy a kognitív megközelítésekhez képest radikálisan új viszonyt létesít a személy gondolataival és érzéseivel: ahelyett, hogy meg akarná változtatni a negatív tudati tartalmakat, inkább ezek kíváncsi szemlélését és elfogadását bátorítja. A személy a légzésére figyelve nyitott belső figyelemmel fordul ezek felé, nem ellenségnek és problémának kezeli ezeket, hanem tudatosan háttérbe vonulva nem reagál, a nem-cselekvést választja a cselekvéssel szemben, a nem-reagálást választja a problémamegoldással szemben. A negatív tudattartalmak szemlélésével egyben figyelmet szentelnek annak, hogyan hat ez a beállítódás szomatikus állapotukra azaz a testükre.
Bishop és munkatársai kísérletet tettek a tudatos jelenlét operacionális definíciójának létrehozására, és megalkották kétkomponensű modelljét, amelyben a jelenséget gyakorlással fejleszthető képességként értelmezik. Véleményük szerint sokkal inkább állapot, mint vonásjellemző, fenntartása és növelése a figyelemszabályozás függvénye. Bishop és munkatársai (2004) szerint a „tudatos jelenlétben” az első komponens a figyelem önszabályozását foglalja magában, mely lehetővé teszi, hogy a figyelem tartósan az aktuális élményekre irányuljon, megnövelve ezzel a jelen pillanatban zajló mentális történések felismerésének lehetőségét.
Fontos megjegyeznünk, hogy a tudatos jelenlét meditáció nem egy relaxációs, vagy hangulatszabályozási technika, hanem inkább a mentális tréning egy formájának tekinthető, mely az elme olyan reaktív működési módjaira való kognitív sérülékenység csökkentését célozza, melyek növelik az észlelt stresszt, az emocionális distresszt, vagy fenntartják a pszichopatológiás állapotokat (Kabat-Zinn, 1990; 2009; Bishop, 2004).
Tudatos jelenlét meditáción alapuló terápia
A mindfulness klinikai alkalmazhatóságára az MBSR program (Mindfulness-Based Stress Reduction, magyarul: mindfulness alapú stressz-redukciós program) megjelenése hívta fel a figyelmet. Az MBSR eredendően a krónikus fájdalom terápiás módszere (Kabat-Zinn, 1990, 2003), napjainkra azonban egyre szélesebb körben alkalmazzák és hihetetlen népszerű a krónikus, pl. daganatos betegségekkel járó pszichés morbiditás csökkentésére, a hangulatzavarok (Segal, Williams, és Teasdale, 2002) ill. viselkedéses zavarok kezelésében (Bishop, 2004). McCracken és munkatársai (2007, hiv.: Kulcsár, 2009) krónikus fájdalomszindrómában szenvedő betegeket vizsgálva azt mutatták ki, hogy a MAAS révén felmért mindfulness szoros, fordított kapcsolatban állt a depresszió, a szorongás és a betegség által okozott fizikai és pszichoszociális gátoltság mértékével. A tudatos jelenlét meditáción alapuló kognitív terápiás (MBCT) vizsgálatok súlyos rekurrens depresszióban is meglepően jó eredményeket hoztak (Williams, Segal és Teasdale, 2002).
A kurzus célkitűzései
A PhD kurzus legfontosabb célkitűzése olyan kutatási programok meghatározása, amelyek a tudatos jelenlét (mindfulness) terápiás hatását tudományosan igazolják. A mindfulness alapú terápia hatékonyságát tekintve nemcsak a gyógyulás esélyét növeli a korábbi lehetőségekhez képest, de a terápiás idő jelentős lerövidülése miatt a téma gazdasági jelentősége is óriási. Ennek megfelelően a modern pszichológiai módszerek vizsgálatát célzó kutatásokból nem maradhatnak ki azok a területek, amelyek a mindfulness szerepét támasztják alá a különböző pszichés funkciók szabályozásában. Fentiek alapján a PhD program az alábbi kutatási területeket jelöli meg:
Tudatos jelenlét szerepe az érzelemszabályozásban
Tudatos jelenlét, szorongás, időstressz, perfekcionizmus
A tudatos jelenlét szerepe és jellemzői gyermekkorban
A tudatos jelenlét és az identitás alakulása
Tudatos jelenlét és önsértő magatartás
A tudatos jelenlét szerepe az empátia fejlszetésében
Korábbi tevékenységeim és publikációim ezen a területen
Az első tudatos jelenlét alapú kognitív terápiás (MBCT) képzést hazánkban a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszéke szervezte 2014 őszén. A három részes képzés első két fázisát (40 óra intenzív sajátélmény és 16 óra kognitív terápiás elméleti blokk)
az Oxford University és az Oxford Mindfulness Center neves munkatársaik, Dr. Melanie Fennell és Dr. Antonia Sumbundu közösen vezették. Az ezt követő harmadik fázisban a nyolc hetes 8x2 órás gyakorlati részt e tanulmány szerzője és Fazekas Gábor (MBSR tréner) tartották. A képzést a European Association for Cognitive and Behavioural Therapies (EABCT), valamint a Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) is támogatta. A sajátélményű szakaszt követően került sor 2016 júliusában 40 órás ún. MBCT oktató képzésre, ugyancsak az Oxford Mindfulness Center neves tanárainak közreműködésével. E képzés keretében kb. húsz magyar szakember vált MBCT oktatóvá.
Publikációk:
Perczel-Forintos D. (2019): Tudatos jelenlét alapú kognitív terápia. In: Perczel-Forintos D., Mórotz K. (2019): Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest. 183-199.
Perczel-Forintos D. (2017): Tudatos jelenlét alapú intervenciók (MBI, Mindfulness Based Interventions). In: Vizin, G., Ajtay, Gy., Simon, L.: kihívások a kognitív viselkedésterápiában. VIKOTE, 25-32. Keune, P. M., Perczel-Forintos, D. (2010): Mindfulness Meditation: A Preliminary Study on Meditation Practice During Everyday Life Activities and its Association with Well-Being. Psihologijske teme, 19(2), 373-386.
Jelentkezési határidő: 2020-12-24
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
