témavezető: Kereszturi Éva
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem, Orvosi, Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A diabetes az anyagcsere összetett zavara, mely a fejlett és a fejlődő országok lakosságának egyre növekvő hányadát érinti. A 2-es típusú diabetes előszobájának tekinthető ún. metabolikus szindróma tünetei közé tartozik a hasi típusú elhízás, az emelkedett triglicerid- és koleszterinszint, az inzulinrezisztencia és a magas vérnyomás. A szindróma számos betegség előfordulási kockázatát jelentős mértékben emeli. Így például szív- és érrendszeri megbetegedések kétszer gyakrabban fordulnak elő, míg a kettes típusú diabetes ötször gyakoribb a metabolikus szindróma tüneteit hordozók között. Habár a szindróma rendkívül gyakori, és a betegek száma napjainkban drasztikusan emelkedik, sem a betegség pontos patomechanizmusa, sem a megfelelő kezelés nem ismert.
A metabolikus szindróma hátterét kutató legújabb tanulmányok a glükózmetabolizmus vizsgálata mellett egyre nagyobb figyelmet szentelnek a szisztémásan magas zsírsavszint szerepének a kórkép kialakulásában. Feltételezések szerint a nagy mennyiségben felhalmozódott hosszú szénláncú zsírsavak túltelíthetik a zsírszövet tároló kapacitását, mely más szövetek (máj, izom, szív, hasnyálmirigy) abnormális lipidakkumulációjához vezethet. Az így felhalmozódott nagy mennyiségű lipid- és zsírkészlet alternatív anyagcsere utakon keresztül metabolizálódhat, mely reaktív oxigén gyökök képződésével és/vagy a sejt normális funkciójának zavaraival (lipotoxicitás) járhat, sőt akár programozott sejthalált is kiválthat (lipoapoptózis). A legújabb elméletek szerint a lipotoxicitás és a lipoapoptózis központi szerepet játszik az elhízással összefüggő betegségek, köztük a diabetes kialakulásában.
A metabolikus szindróma és diabetes egyik kandidáns fehérjéje a sztearil-KoA-deszaturáz (SCD), mely a telítetlen zsírsavak szintézisének kulcsenzime. Emberben két izoformája ismert. Az SCD1 szöveti eloszlása egyenletes, és jellemzően minden gerinces fajban megtalálható – szemben az SCD5-tel, mely az agyban és a hasnyálmirigyben fejeződik ki nagyobb mennyiségben. Ez utóbbi változat homológja csak humán és főemlős szövetekben van jelen. Hipotézisünk szerint az SCD működéséhez szükséges redukáló erőt az elmúlt évtizedben felfedezett flavohem reduktáz, az Ncb5or is közvetítheti. Ez az új, FAD-ot és hemet egyaránt tartalmazó, oxidoreduktáz enzim egyértelmű kapcsolatban áll a diabetes kialakulásával; ugyanakkor sem intracelluláris lokalizációja, sem pontos funkciója – beleértve a lipidanyagcserében játszott szerepét – nem tisztázott.
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2020-10-17
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
