A mai napig komoly problémát jelent bizonyos kritikus állapotú betegek kezelése, különösen, ha még keringés és légzés támogatást is igényelnek. Ennek hátterében a szervrendszerek patológiás működésének szoros összefonódásai állnak. Az életet támogató eszközök beállításai, valamint a szükséges farmakológiás és nem farmakológiás kezelési modalitások nagyban függenek a betegek aktuális állapotától, ami viszont folyamatos és nagyon gyors változásokat is mutathat. Ennek megfelelően ezen betegek kezelésében nem állíthatók fel egységes szabályok, a kezelésnek egyénre szabottnak kell lennie a minél jobb túlélési mutatók elérése érdekében.