témavezető: Pánovics Attila
helyszín (magyar oldal): PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék helyszín rövidítés: NE
A kutatási téma leírása:
Az Európai Unió egy 27 tagállamból álló, különleges gazdasági és politikai szervezet. A második világháborút követően hozták létre a gazdasági együttműködés előmozdítása érdekében, melynek értelmében az egymással kereskedelmet folytató országok kölcsönösen függővé válnak egymástól, és így elkerülhetőbbé válnak a konfliktusok. Más régiókkal összehasonlítva napjainkban az EU valamennyi polgára biztonságban érezheti magát, és szabadon mozoghat a tagországok között. Minden évben százmilliók utaznak az EU-n belül családi, turisztikai vagy üzleti célból, akik számára a határok már csak a múltat jelentik.
Az 1950-es évek eleje óta az EU úttörő szerepet játszott a regionális integrálódásban. Az azóta eltelt, több mint 60 évben az „alapító hatok” Európai Szén- és Acélközösségéből 27 tagországból álló Európai Unióvá nőtt, amely a szuverenitás megosztásán és erős, közös intézményeken keresztül működik. Ezek a törekvések sok országok meggyőztek arról, hogy csatlakozzanak a hat alapító országhoz; számos bővítési kör eredményeként jutottunk el a mai Európai Unióhoz. Több mint 20 ország csatlakozott az EU-hoz, beleértve a 2004-es, történelmi kibővülést is.
Az Európai Unió egy nemzetekfeletti (szupranacionális) jellegű entitás, amely a neofunkcionalista tradícióra épülő „közösségi módszeren” alapul. Robert Schuman látnoki terve a háborút – az ő szavai szerint – „nem csak elképzelhetetlenné, hanem lényegében lehetetlenné” tette, és látványos fejlődést valósított meg az 1950-es évektől. Az EU soha nem állt meg az integráció mélyítésének az útján, a mélyebb integráció azonban politikai bátorságot és elkötelezettséget igényelt. Az egy irányba történő haladás során az EU (az uniós intézmények) és a tagállamok mindig a bizalom és a lojális együttműködés szellemében dolgoztak együtt.
Az Európai Unió sui generis jellegű; részben kormányközi, részben pedig szupranacionális szervezet. A Lisszaboni Szerződés megszüntette az EU pilléres szerkezetét. Az Európai Közösséget (amely korábban az első pillért alkotta) eltörölte, de a hatáskörei és az intézményei nemzetekfelettiek maradtak. Ezek átkerültek a Lisszabont követően létrejött uniós entitáshoz, a szintén szupranacionálissá vált, „szabadság, biztonság és jog térségének” nevezett, korábbi harmadik pillérrel együtt. Ezzel egy időben a Szerződés a korábbi második pillér elemeit meghagyta kormányközi jellegűnek.
Újabban az EU rugalmasabb megközelítést is alkalmaz, amely egy „többsebességes Európához” vezet. A megerősített együttműködést a bénultság legyőzése érdekében alakították ki, mikor egy javaslatot – a kezdeményezésben részt venni nem kívánó – ország vagy egy kisebb országcsoport elutasítana.
Az Európai Unió a jog uralmán alapszik. Ez azt jelenti, hogy az EU valamennyi tevékenysége a Szerződéseken alapul, amelyeket az uniós tagállamok önkéntesen és demokratikus módon fogadtak el. A tagállamok továbbá tiszteletben tartják és végrehajtják az EU Bíróságának az ítéleteit.
Az EU intézményi felépítése illusztrálja, hogy miként épül a hatalom a nemzetekfeletti modellre. Az EU egyik szupranacionális intézménye az Európai Bizottság. A Bizottság részben az EU végrehajtó hatalmát jelenti, és annak az általános érdekét tartja szem előtt. Saját kezdeményezésként jogszabályokra és politikákra tehet javaslatot, de az európai polgári kezdeményezés egy egyedülálló és innovatív lehetőséget biztosít a polgárok számára, hogy részt vegyenek az EU alakításában, és felhívják a Bizottságot jogalkotási javaslat benyújtására. A nemzeti parlamentek szintén kifejezhetik a fenntartásaikat, ha úgy érzik, hogy egy bizonyos kérdéssel job lenne tagállami szinten foglalkozni (ez az ún. „szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus”).
Az Európai Tanács és az EU Tanácsa a tagállamok kormányainak érdekeit képviselő uniós intézmények. A tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács összehozza a tagállami és uniós szintű vezetőket, illetve meghatározza az EU általános politikai irányát és prioritásait. Az uniós országok minisztereiből álló EU Tanácsa az EU költségvetését az Európai Parlamenttel közösen fogadja el, valamint biztosítja a mandátumot a Bizottság számára a harmadik országokkal és más nemzetközi szervezetekkel kötendő, uniós megállapodások tárgyalása során. A Tanácsban a leggyakoribb szavazási módszer a minősített többség, amely kettős többséget követel meg a jogszabályok elfogadásához. Az EU Szerződések valamennyi, jelentős módosítása az egyhangúság helyett minősített többségi szavazást vezetett be néhány területen.
Az Európai Parlament egy sajátos, multinacionális parlamenti közgyűlés, és az egyetlen közvetlenül választott uniós szerv. Az Európai Parlament 751 tagja az uniós polgárok érdekeit képviseli. A Parlament társjogalkotóként lép fel, megosztva a jogalkotási javaslatok elfogadására és módosítására, valamint az EU költségvetésének elfogadására vonatkozó hatásköröket a Tanáccsal. Szintén felügyeli az Európai Bizottság és egyéb uniós szervek munkáját, illetve együttműködik a tagállamok nemzeti parlamentjeivel.
Az EU a jogalkotás során többféle jogalkotási eljárást is használ. A szokásos döntéshozatali eljárást rendes jogalkotási eljárásnak (korábban „együttdöntési eljárásnak”) nevezik, melynek keretében a közvetlenül választott Európai Parlamentnek a Tanáccsal közösen kell jóváhagynia az uniós jogszabályokat. A Parlament és a Tanács felülvizsgálja a Bizottság javaslatait és módosításokat javasolhat.
Az EU Bírósága szintén felelős az Unió nemzetekfeletti jellegének az előmozdításáért. Az EU-joggal kapcsolatos ügyek legmagasabb szintű bírói fórumaként a Bíróság kulcsszerepet játszott az uniós jog hatékonyságának a biztosításában. 1952-es létrehozása óta a Bíróság jelenti az EU igazságszolgáltató hatalmát, együttműködve az uniós tagállamok bíróságaival; ő biztosítja az EU-jog egységes alkalmazását és értelmezését. A Bíróság biztosítja, hogy az uniós tagállamok végrehajtsák az EU Szerződéseiből fakadó kötelezettségeiket, felülvizsgálja az uniós intézmények aktusainak jogszerűségét, továbbá értelmezik az európai uniós jogot a tagállami bíróságok kérésére.
Az uniós jogszabályok végrehajtásának a feladata megoszlik az EU és a tagállamok között. Az EU-Szerződések alapján az uniós intézmények fogadják el a jogszabályokat, melyeket aztán a tagállamoknak kell végrehajtaniuk. Elsődlegesen az EU tagállamai felelősek az uniós jog megfelelő átültetésért és kikényszerítéséért. Az uniós jog által lefedett területeken szintén nekik kell biztosítaniuk a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket a hatékony jogi védelem érdekében. Az uniós jog szempontjából a tagállami bíróságok is „rendes bíróságok”, amelyek az egyedi ügyekben hozzájárulnak annak érvényesüléséhez. Hatáskörrel rendelkeznek az olyan egyének fellépéseivel kapcsolatban, akik az EU jogával ellentétes tagállami intézkedésekkel szemben keresnek védelmet, vagy pénzügyi jóvátételt követelnek az ilyen intézkedések által okozott károk miatt.
Az Európai Bizottság a felelős annak biztosításáért, hogy az EU-országok mind megfelelően alkalmazzák az uniós jogot. Mivel a jog hatékony alkalmazása szükséges annak érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások élvezhessék az uniós jogból fakadó előnyöket, a Bizottság (mint „a Szerződések őre”) hivatalosan „kötelezettségszegési eljárást” indíthat azzal az EU-tagállammal szemben, amely nem hajtja végre a kötelezettségeit. A Bizottság az ügyet az EU Bírósága elé utalhatja, amely bizonyos esetekben pénzügyi szankciót (átalányösszeget és/vagy kényszerítő bírságot) szabhat ki.
Az elmúlt néhány évtizedben az EU pozitív globális erővé és egyre önállóbb szereplővé vált a nemzetközi kapcsolatokban. Válaszokat ad a globális kihívásokra, és hozzájárul a nemzetközi békéhez és biztonsághoz. Elkötelezett egy szabályokon alapuló, multilaterális rendszer mellett, és növeli a kapacitásait annak érdekében, hogy szerepet játsszon a globális ügyek alakításában. Az uniós diplomácia segít a világot biztonságosabbá és fenntarthatóbbá tenni, amint azt az iráni nukleáris programmal kapcsolatban kötött, történelmi jellegű megállapodás, vagy az EU vezető szerepe mutatta az ENSZ 2030-as Fenntartható Fejlődési Céljainak az elfogadásában. Az utóbbi években a nemzetközi normákat figyelembe vevő, egységesebb megközelítés kezd kialakulni a migrációval kapcsolatban is.
Az elmúlt évtizedekben a biztonsági környezet összetettebbé és vitatottabbá Európán belül és kívül egyaránt. Az európai földrészt érő, külső kihívások megsokszorozódtak, a világ pedig törékenyebbé vált, mint korábban bármikor. A fenyegetések magukban foglalják az állandóvá vált terrorfenyegetettséget, a Száhel-Szahara régió folytonos sérülékenységét, a Közel-Kelet elhúzódó instabilitását, a jelentős migrációs kríziseket, a nyílt hadviselést az EU legközelebbi szomszédságában, valamint a hibrid fenyegetéseken és kibertámadásokon keresztül megvalósuló, közvetlen agressziót. A polgárok védelme érdekében az uniós tagállamoknak képesnek kell lenniük ezeknek a kérdéseknek a kezelésére. Ez az erőfeszítések erőteljesebb koordinációját és a kapacitások fejlesztését igényli, hogy szükség esetén jobban fel tudjanak készülni, tervezni és közösen cselekedni.
Az Európai Unió a nemzetközi jogrend modern formájának is tekinthető, amely modellként szolgálhat az Európán kívüli, regionális integrációs törekvések számára. Természetesen mindig voltak eltérések az emberek elvárásai és az EU által elértek között. Még sok munkára van szükség annak érdekében, hogy a változó környezetre jobb válaszokat lehessen adni, a kihívásokat pedig lehetőségekké lehessen átalakítani, de más most is sokat lehet tanulni az Európai Uniótól.
Jelenleg az EU egy válaszúthoz érkezett, és döntenie kell arról, hogy miként kívánja kezelni napjaink kihívásait. Története során mindig ki tudott lábalni a válságokból, és az integrációs folyamat következő szintjére tudott lépni. Nem teljesen világos, hogy milyen forgatókönyv fogja meghatározni az Európai Unió jövőjét, de az uniós jog hatékonyságát biztosító, sajátos jogrendszere mindig alapvető fontosságú marad.
felvehető hallgatók száma: 6
Jelentkezési határidő: 2020-06-19
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
