témavezető: Kovács József
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A tématerv alapvetően a bioetika orvosi-klinikai vonatkozásainak a vizsgálatára nyújt kutatási lehetőséget.
Ide tartozik mindenekelőtt a bioetika teoretikus kérdéseinek a vizsgálata: az egészség és a betegség, illetve a normalitás elméleti igényű meghatározásának kérdései, s az ezek korrelátumaként megjelenő medikalizáció kérdésköre. Utóbbi azt a--WHO egészségdefiníciója által elindított—modern tendenciát hivatott jelölni, miszerint ma egyre több—alapvetően nem orvosi problémát—orvosi fogalmakkal írunk le, s orvosi eszközökkel tartunk megoldhatónak. A medikalizáció mögött azonban nemcsak elméleti okok, hanem nagyon komoly anyagi-üzleti érdekek is meghúzódnak. Mindez létrehozta eme jelenség kritikus vizsgálatának az igényét, s a gyakorlatban is megszülettek az ezzel kapcsolatos ellentendenciák: a demedikalizáció és a deprofesszionalizáció. Példaként sorolható a természetes szülés mozgalma, a természetes halál kérdésköre, a természetgyógyászat újabb és újabb formái, stb. Mindez bizonyítja tehát, hogy az egészség-betegség, illetve a normalitás elméleti igényű definiálása nagyon komoly gyakorlati következményekkel is jár.
A bioetika eme elméleti problémáin túl azonban a tématerv lehetőséget biztosít a mindennapi klinikai gyakorlattal közvetlenebb kapcsolatban álló problémakörök vizsgálatára is.
Ide tartozik a tájékozott belegyezés kérdése illetve részproblémáinak elemzése az egyes klinikai szubdiszciplinákban. Más jellegű problémákkal jár a betegtájékoztatás a sürgősségi orvoslásban vagy az aneszteziológiában, mint pl. a belgyógyászatban vagy a gyermekgyógyászatban. Ezekkel szoros kapcsolatban áll a kezelés visszautasíthatóságának kérdése, illetve az ezzel kapcsolatos döntéshozatali képesség, cselekvőképesség fogalmának elméleti vizsgálata. A kezelés visszautasítás életmentő kezelések esetén számos többletproblémát vet fel. (Élő végrendelet, előzetes akaratnyilvánítás, tartós meghatalmazott, stb. ) Mindezen kérdések hazánkban jogszabályi szinten csak körvonalaikban kidolgozottak, a mindennapi gyakorlati alkalmazásukhoz szükséges részletek azonban még nem nyertek kidolgozást, ugyanakkor a klinikai gyakorlat számára döntő jelentőségűek.
Az emberen végzett kutatás bioetikai vonatkozásai ma az érdeklődés homlokterében állnak, különösen annak az un. „emergent democracy” (fejlődő, kialakuló demokráciák)-ban megjelenő speciális kérdései. A szakirodalom—a kutatásetika vonatkozásában—hazánkat is a kialakuló demokráciákhoz sorolja, s számos sajátos kutatásetikai problémát említ, melynek vizsgálata jelentős.
Az egyes klinikai szakágakban a fenti elméleti és gyakorlati kérdések sokszor speciális formákban merülnek fel, melyek külön vizsgálatot igényelnek. A kezelés visszautasításának kérdése másképp vetődik fel pl. életmentő, életfenntartó kezelések esetén, s másképp a kötelező pszichiátriai kezelések kapcsán. A betegtájékoztatás, s a beteg bevonása a döntéshozatali folyamatba más szabályok szerint történik a felnőttellátásban mint a gyermekgyógyászatban, másképp a szomatikus medicinában, s másképp a pszichiátriában. Mindezek tehát szükségessé teszik ezen kérdések konkrét klinikai szubdiszciplina vagy terület szerinti vizsgálatát.
Végül, de nem utolsósorban említést érdemel a betegjogok általános kérdésköre, mely voltaképpen a klinikai etikában felmerülő sokféle kérdés összefoglalásaként is felfogható.
Ide tartozik a betegjogok konkrét megfogalmazása az egyes diszciplínákon belül—ennek a hazai 1997. CLIV. törvény csak a kereteit rajzolta ki—s a betegjogok érvényesítésének konkrét mechanizmusai, melynek lehetősége szintén szerepel már a hazai egészségügyi törvényben, a konkrét megoldások azonban sok helyen még hiányoznak.
Mindezekkel a kérdésekkel foglalkoztam eddigi könyveimben , de ezek további—diszciplinákra konkretizált elemzése—a jövendő PhD munkák fontos feladata lehet.
Bejelentkezés
