Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
A diabeteses és renalis neuropathiák pathogenezisének és diagnosztikájának újabb aspektusai

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Semmelweis Egyetem
klinikai orvostudományok
Klinikai orvostudományok Doktori Iskola

témavezető: Putz Zsuzsanna
helyszín (magyar oldal): SE
helyszín rövidítés: SE


A kutatási téma leírása:

A cukorbetegség és szövődményei egyre nagyobb terhet jelentenek a társadalomra. A legfrissebb valid, tehát nem becsült adatok alapján 2014-ben 772.000 cukorbeteg váltott ki antidiabetikumot. Figyelembe véve a csak diétás kezelésben részesülő betegek, továbbá a még fel nem ismert cukorbetegek nagy számát, a diabetesesek száma hazánkban meghaladja az 1 milliót. Napjainkban az egészségügyi kiadások 13%-át teszik a cukorbetegség és szövődményeinek kezelésére fordított költségek, és a diabetesre jutó költséghányad egyre növekvő tendenciát mutat.
A neuropathia diabetica aluldiagnosztizált és alulkezelt szövődmény, mely dokumentáltan jelentős mértékben rontja a kórképben szenvedő betegek életkilátásait és életminőségét. Az idegbántalom szerteágazó klinikai tünetegyüttesén belül a követéses vizsgálatok által is bizonyított kedvezőtlen prognózis elsősorban az autonóm és szenzoros károsodás következménye.
Az idült vesebetegségekhez csatlakozó neuropathiákra vonatkozóan sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre, jóllehet, az idegbántalom e betegekben még kifejezettebb mértékű, mint cukorbetegekben. A legsúlyosabb mértékű neuropathia az előrehaladott nephropathiában szenvedő cukorbetegekben igazolható.
A vegetatív idegrendszert érintő károsodás rossz prognózisa egyértelműen a cardiovascularis autonom neuropathia (AN) következménye. A keringési rendszert érintő AN a neuropathia-mentes betegekhez képest ötszörösére emeli a betegek halálozását. A kedvezőtlen prognózist magyarázó potenciális okok sorában a fájdalmatlan szívinfarktus/ischaemia, a keringés- és légzés leállása mellett elsősorban a major ritmuszavarok szerepelnek. A cardialis autonom neuropathia (CAN) súlyossága és a korrigált QT távolság megnyúlása között szignifikáns összefüggés áll fenn. A CAN egyik legelső tünete a nyugalmi tachycardia parasympathicus károsodás következménye. A szívfrekvencia emelkedése a cardiovascularis és nem cardiovascularis eredetű halálozás emelkedéséhez vezet. A CAN részjelenségeként mérséklődik az éjszaka fiziológiás körülmények között megfigyelhető szívfrekvencia- és vérnyomás csökkenés (non-dipper jelenség).
A kardiovaszkuláris autonóm neuropathia diagnosztikájában a gold standard módszernek napjainkban is az ún. Ewing-féle kardiovaszkuláris reflextesztek tekinthetőek. A három szívfrekvenciateszt (a mélylégzést, a felállást és a Valsalva-manőver elvégzését kísérő szívfrekvencia-változások) napjainkban is a paraszimpatikus funkció megítélésének legelfogadottabb módszerei, ugyanakkor a szimpatikus funkció megítélésére a legújabb ajánlások csak az orthostaticus hypotonia vizsgálatát javasolják, a tartós kézizomfeszítést kísérő diasztolés vérnyomásváltozás (az ún. handgrip teszt) mérése kimaradt az ajánlásokból. A handgrip teszt elhagyására a statisztikai vizsgálatok eredményei alapján tettek javaslatot, ennek patofiziológiai alapja nem volt tisztázott. Munkacsoportunk eddigi eredményei alapján az valószínűsíthető, hogy ebben meghatározó szerepe lehet a betegekben egyidejűleg fennálló hypertoniának. A cukorbetegek kb. 80 százaléka szenved magasvérnyomás-betegségben. Logikus feltevésnek tűnt, hogy egy vérnyomásmérésen alapuló vizsgálat eredményét befolyásolja maga a vérnyomás mértéke, ugyanakkor erre vonatkozó eredményeket az irodalomban nem találtunk.
A handgrip teszt alacsony szenzitivitása a szimpatikus diszfunkció detektálásában feltehetően a cukorbetegséghez gyakran társuló hipertóniával mutatott összefüggés következménye.
Adataink amellett szólnak, hogy alapvetően a hypertonia befolyásolja a CAN diagnosztikáját, hipertóniás betegekben a handgrip teszt eredménye nagyobb eséllyel bizonyul fals negatívnak. Tervezett vizsgálatainkban egy további statisztikai módszer, a faktoranalízis további segítségével kívánjuk értékelni, hogy valóban különbözik-e a handgrip teszt alkalmazhatósága a további négy reflexteszttől a CAN kimutatásában. A betegek egy részében a kardiovaszkuláris reflextesztek teljes körű elvégzése mellett 24 órás vérnyomásmonitorozást is kívánunk végezni, mely a hipertóniával vélelmezett összefüggés pontosabb körülírásához nyújthat segítséget. Külön vizsgálni kívánjuk a normotóniás cukorbetegeket, annak megítélésére, hogy e betegcsoportban korlátozás nélkül alkalmazható-e a handgrip teszt. Ugyanezen csoportokat kívánjuk értékelni vesebetegekben is. A nephropathiában is szenvedő diabetesesek egy újabb csoportot képeznek majd.
Vizsgálatokat kívánunk végezni a cukorbetegséghez és a krónikus vesebetegségekhez csatlakozó neuropathia pathogenezisére vonatkozóan is. A neuropathia kialakulásában alapvetően metabolikus és vaszkuláris tényezők bonyolult kölcsönhatása játszik szerepet. Az eddig ismert tényezők azonban kevéssé magyarázzák, hogy a betegek egy részében viszonylag hosszú betegségtartam és kedvezőtlen szénhidrát-anyagcserehelyzet ellenére sem alakul ki neuropathia, míg más betegekben rövid betegségtartamot követően súlyos fokú idegbántalom keletkezik. Feltételezhető, hogy ezekhez az eltérésekhez genetikai tényezők járulhatnak hozzá, amelyeket eddig kevéssé vizsgáltak és azok többsége is csak egy-egy pontmutációt elemzett. Ezért célunk az is, hogy széleskörű molekuláris biológiai vizsgálatokat végezzünk a neuropathiák genetikai hátterének feltérképezésére.

felvehető hallgatók száma: 3

Jelentkezési határidő: 2020-05-20

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 2.2358 ( 2017. X. 31. )