A pszichoaktív-szerhasználathoz kapcsolódó kórképek (alkohol- és drogabúzus, dependencia, illetve a betegség szintjét még nem elérő magatartási állapotok) pszichoszociális jellemzőinek vizsgálata hozzájárul ezeknek az állapotoknak a jobb megértéséhez. Ez elősegíti ezeknek a kockázati magatartásoknak és betegségeknek a hatékonyabb prevencióját és a korai kezelésbevételen keresztül a hatékonyabb terápiát. A speciális pszichoszociális jellemzők feltárása elősegíti olyan iskolai, közösségi és más színtereken (pl. a gyermekvédelem vagy az egészségügy: gyermekegészségügyi ellátás, iskolaegészségügy, addiktológia, pszichiátria) végzett egészségnevelő és egészségfejlesztő módszerek kialakítását, melyek teljesítik a bizonyítékokon alapuló egészségfejlesztés követelményeit. A témával összefüggésben speciális egészségfejlesztő, prevenciós tematikák kidolgozására, adaptálására és hatékonyságvizsgálatára is lehetőség nyílik. Az addiktív kórképek kialakulásának egyes szakaszait olyan pszichoszociális jellemzők kísérhetik (pl. motiváció, terápiás készenlét, terápiával kapcsolatos elvárások), amelyek döntő módon befolyásolhatják az érintett betegek korai kezelésbejutását, illetve az első kezelést végző intézmény típusát (ún. alacsony küszöbű intézmény, szociális ellátás, ambuláns vagy fekvőbeteg-ellátás, alapellátás). E tényezők nemcsak a betegség kialakulásának egyes fázisaiban különböznek, hanem egyes szerfogyasztó csoportok között is. E tényezők szintén megcélozhatók speciális intervenciókkal – melyeket szakorvosok vagy az egészségügyi szakdolgozók végezhetnek -, így a kezelésbejutást elő lehet segíteni. A terápiával kapcsolatos elvárásokat, az eredményességre vonatkozó „hiedelmeket”, „torzításokat” (bias) a kezelőintézmények dolgozói körében is lehet vizsgálni. Számos kutatás foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a betegek és a kezelőszemélyzet elvárásai közötti különbségek és azonosságok milyen befolyással vannak a terápiás retencióra és a terápiás hatékonyságra. A korai kezelésbevételnek az érintett betegek életminősége mellett népgazdasági előnyei (költséghatékonyság) is vannak. A témakörnek gazdag nemzetközi irodalma van, ugyanakkor magyarországi vizsgálatok alig készültek e körben. E vizsgálatok a tudományos relevanciák mellett az ellátási kapacitás tervezéséhez is hozzájárulhatnak. A széles körben „motiválatlannak” nevezett betegcsoportok esetében a kutatási eredmények túlmutatnak a hazai alkalmazásokon.
Kvalitatív addiktológiai kutatások
A kvalitatív módszerek reneszánsza figyelhető meg az addiktológia területén az 1980-as években kirobbant HIV járványt követően. A kvalitatív kutatások speciális módszertani felkészültséget igényelnek, melyek – ha alapjaiban nem is, de részleteiben – eltérnek a kvantitatív vizsgálatokétól (pl. reprezentativitás, reliábilitás). Mára kialakultak azok a kvalitatív módszerek – elsősorban különböző szövegek feldolgozásával kapcsolatban -, melyeket számítógépes programokkal tudunk támogatni, így nagy mennyiségű szövegkorpusz vizsgálatára is lehetőség nyílik (sőt: multimédiás tartalom elemzésére is lehetőség van). Az addiktológiai kutatások területén a módszercsoport alkalmas a rejtett szerhasználó populációk elérésére és vizsgálatára, speciális, ún. kockázati magatartások feltárására (elsősorban az injekciózáshoz köthető magatartások elemzésére), szerhasználók életútjának és szerhasználó trajektóriáik vizsgálatára, beleértve a kezelési karriereket is. A témának gazdag nemzetközi irodalma van és számos folyóirat közöl ilyen vizsgálatokat. Magyarországon az utóbbi néhány évben nőtt meg az érdeklődés a kvalitatív módszerek iránt, elsősorban az életutak narratív szempontú elemzésével a középpontban. Különböző nemzetközi és nagy nemzeti szervezetek (WHO, EMCDDA, NIDA) javasolja a módszerek kiterjesztett alkalmazását az addiktológia területén. A kvalitatív drogkutatások céljait jól foglalja össze az Európai Unió drogközpontjának (EMCDDA) ajánlásai:
1. elérni és tanulmányozni a rejtett droghasználó populációkat
2. megérteni a droghasználat élményét és jelentését + tanulmányozni a „kockázati magatartásokat”
3. megérteni a droghasználat szociális kontextusát
4. információkkal szolgálni kvantitatív kutatások tervezéséhez
5. kiegészíteni és egyben problematizálni a kvantitatív kutatások eredményeit
6. segítő szolgálatok értékelése – a résztvevők (droghasználók és segítők) szemszögéből,
7. közös hiedelem-struktúrák és betegség - felépülés narratívák hatása a segítő folyamatra
8. hatásos intervenciós stratégiákat kialakítani – hatni a drogpolitikára.
A felsorolásból is látszik, hogy a kvalitatív kutatások igen széles metszetben foglalkoznak az addiktív jelenségekkel. A megközelítés alkalmas arra is, hogy az eredmények alapján egészségfejlesztő programokat dolgozzunk ki, illetve az ilyen programokat kvalitatív eszközökkel vizsgáljunk. Ebben az esetben az egészségfejlesztésben résztvevők (érintettek és a programok kivitelezői) perspektívájából tanulmányozhatjuk a programok hatékonyságát.
Bejelentkezés
