témavezető: Herke Csongor
helyszín (magyar oldal): PTE Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék helyszín rövidítés: BPET
A kutatási téma leírása:
A doktori program jelentősége és indokoltsága
A büntetőeljárás eredményes lefolytatása sokszor elképzelhetetlen kényszerintézkedések nélkül. Ezek a kényszerintézkedések többféle állampolgári jogot sérthetnek, de mindegyik közül kiemelkedik a személyi szabadsághoz való jog. Ezt nemcsak az indokolja, hogy az egyik legalapvetőbb emberi jogról van szó, hanem az is, hogy a büntetőeljárásban tipikusan a személyi szabadság megsértésére kerülhet sor.
A büntetőeljárásban a személyi szabadságot és más állampolgári jogokat mindenkor tiszteletben kell tartani, s azok csak a törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozhatók. A törvényben meghatározott eseteket az egyes kényszerintézkedések és az azok alkalmazásának feltételei jelentik. A törvényes módnál pedig négy tényezőt kell figyelembe venni: a kényszerintézkedést csak törvényes szerv törvényes határozatával rendelheti el a törvényben meghatározott időtartamra, és azokat a törvényben meghatározott szabályok szerint kell foganatosítani.
A Be. számos kényszerintézkedést sorol fel, amelyek a személyi szabadságot korlátozhatják. Ezek közül is kiemeli az őrizetbe vételt, a letartóztatást és annak helyettesítő intézményeit (bűnügyi felügyelet, távoltartás, illetőleg az azokat biztosító intézkedések, pl. óvadék), valamint az előzetes kényszergyógykezelést.
Az előzetes fogvatartás bírói elrendelése a XIX. század végére a polgári demokratikus államokban általánossá vált. Az elrendelésnek két modellje alakult ki: az angolszász és a kontinentális. Az angolszász modellben a letartóztatás (arrest) reálaktus: akár előzetes bírói engedéllyel (arrest warrant), akár anélkül történik, a letartóztatás után kerül sor a bírói döntésre, amelynek tárgya az, hogy óvadék (illetőleg milyen összegű óvadék) mellett kerüljön a terhelt szabadlábra. Utóbbi esetben a magisztrátus a letartóztatásról szóló parancs kiadásával egyidőben a parancs hátlapjára rávezetheti, hogy a letartóztatás foganatosítását követően a parancsban meghatározott személyt óvadék ellenében a hátiratban meghatározott feltételek szerint szabadon kell bocsátani. A gyakorlatban az angolszász rendszer alapján a rendőrség abban a helyzetben van, hogy a gyanúsítottat fogva tarthatja és kihallgathatja tulajdonképpen néhány nappal a vádemelés benyújtását megelőzően. A kontinentális rendszer a francia modellből fejlődött ki. Eszerint elvált egymástól a letartóztatás és a vizsgálati fogság: míg a letartóztatás (amely a mai őrizetbe vételnek felel meg) csak pár napig tarthatott és azt akár rendőri szerv is elrendelhette, addig a huzamosabb ideig tartó fogvatartásról (vizsgálati fogság) már csak bíróság és csak meghatározott feltételek fennforgása esetén dönthetett. A mai letartóztatás a kontinentális rendszerben kifejlődött vizsgálati fogságnak felel meg. A magyar rendszer a kontinentális modellt követi, azonban az egyes személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések feltételrendszerének jogtörténeti-jogösszehasonlító áttekintése az egyes modellek keveredését tárhatja fel.
A doktori téma azonban nemcsak a meglévő szabályozási hiányosságokra, hanem az egyes gyakorlati problémákra is igyekszik rámutatni, nem megfeledkezve a jogtörténeti és jog-összehasonlító aspektusokról sem.
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2019-06-30
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
