A kutatás célja, hogy kutassa az élelmiszerkidobás kérdéskörét, illetve az ehhez köthető egyéb társadalmi, szociális, környezeti és gazdasági problémákat. A téma egy egyik jellegzetessége, hogy kevés adatforrás áll rendelkezésre, illetve ezek pontossága is megkérdőjelezhető, mivel származtatott értékeket, esetleg szakértői becsléseket tartalmaznak. Függetlenül, hogy milyen szinten vizsgáljuk az élelmiszerkidobást, megállapítható, hogy elképesztő méreteket ölt. A jóléti társadalmakban az elmúlt évtizedekben sem a gazdasági kényszer, sem a politikai akarat nem ösztönözte a polgárokat, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak erre a kérdésre, így ezzel is indokolhatjuk a helyzet elfajulását. A probléma érint minden társadalmat, de megállapítható, hogy elsősorban a világ fejlettebb, gazdagabb régióiban jelentkezik nagyobb mértékben. A FAO szerint a szegényebb országokban az ellátási lánc elején (termelés, feldolgozás, szállítás) termelődik arányaiban több élelmiszerszemét, míg a gazdagabbnak tartott országokban – így Magyarországon is – inkább a kerekdelemben és a háztatásokban jelentkezik nagyobb arányban a pazarlás. A sok esetben logikus és elvárt megállapítások mellett, láthatunk olyan összefüggéseket is, amelyek nem vagy csak nehezen igazolhatók számszerű eredményekkel. Ezekben az esetekben a hagyomány, a szokás, a nemzeti habitus is szerepet játszhat abban, hogy ki mennyire pazarlóan bánik az élelmiszerrel. Az élelmiszerkidobásnak több aspektusa is bemutatásra kerül. A környezeti kérdésnél a fölöslegesen termelt üvegházhatású gázok (ÜHG) szerepe kiemelendő és bár az élelmiszerszemét nem vetekszik ilyen szempontból meghatározó ágazatokkal (pl. közlekedés), emissziója mégis a jelentősebbek közé tartozik. Az éhezés világviszonylatban észlelhető, így etikailag erősen megkérdőjelezhető az élelmiszerkidobás ténye. A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, de lokálisan működő szervezetek már több országban jó példát mutattak a helyzet kezelésére. Az élelmiszerkidobás gazdasági részének elemzése azért nehéz, mert a mennyiségi adatok önmagukban nem adnak lehetőséget arra, hogy a kidobott élelmiszer értékét meghatározzuk. Magyarországon 184 kg/fő a teljes élelmiszerláncra vetített élelmiszerszemét, amelyet ha forintosítani tudnánk valószínűleg az egyik legnagyobb veszteségforrás lenne nemzeti szinten.
A kutatás elsődleges feladat, hogy primer adatokat halmozzon fel és ezek alapján vizsgálja a hazai élelmiszerkidobást.
előírt nyelvtudás: angol felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2019-06-10
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
