Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Forrai Judit
Egészségügy fejlődésének története, tudománytörténet

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Semmelweis Egyetem
elméleti orvostudományok
Patológiai tudományok Doktori Iskola

témavezető: Forrai Judit
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézet
helyszín rövidítés: SE


A kutatási téma leírása:

Előzmények
Az orvostörténeti oktatás az ókortól neves külföldi (Hippokratesz, Celsus, Littré, De Renzi, Pushmann, Spengler, stb.) és hazai (Chenot, Weszprémi, Linzbauer, Schöpf-Mérei, Lenhossék, Purjesz, Poór, Rózsay, Demkó, Győry, Magyari-Kossa, stb.) szakemberek nevéhez fűződik, de a legújabb történelem során az egyik mostohagyermeke a szakmának. A háború utáni új feléledését az 1970-es évek végén az MTA orvostörténeti albizottsága elvi álláspontja indította el, mely szerint a négy orvosegyetem tanrendjében fel kell venni a disciplinák történetét. Az oktatás európai helyzetének feltérképezésére alakított szakbizottságot Antall József vezette, melynek eredménye lett, hogy oktatási reform keretében 1974-ben a curriculumba bekerült. 1984-ben Schultheisz Emil vezetésével megalakult az Orvostörténeti és Társadalomorvostani Intézet, majd 1992-től az új tanszékvezető Simon Tamás nevével folytatódott az oktatás. 1996-ban megszüntették a tanszéket, illetve a Közegészségtani Intézetbe olvadt bele. Az európai oktatási standard alapján szükségessé vált a téma oktatása, az új kredit rendszerben önállóan szerepel az orvostörténet kötelezően ajánlott tárgyként, s ennek következménye, a doktori iskolai téma jelen létrehívása. Goethe szavaival élve a „tudomány története a tudomány maga” ha nem tudjuk honnan jöttünk, nem tudjuk merre megyünk.

A téma célkitűzései:
Az orvostörténet egy multidiszciplínáris tárgy, magába foglalja a gyógyítás, a betegségek, az eszközök, az emberi kapcsolatoknak különleges formáit beleágyazva a mindennapi élet kultúrájába, szociális-gazdasági helyzetébe. Ugyanakkor átitatódik a többi tudomány, tárdasalom- és természettudomány felismert és divatos eszméivel, kutatási eredményeivel. Az orvosi gondolkodás híven tükrözi a természethez és a társadalomhoz kapcsolódás helyzetét minden korban. Ebben rejlik a tárgy nehézsége is a szerteágazó, gazdag témavilága miatt.

Fontos, hogy a kurzus a betegségek, a betegek, a kutatások, a felfedezések problémái iránti érzékenységet fokozza, adjon egy átfogó képet a történeti tudásról, mert így a gondolkodásmód szabaddá és rugalmassá válik, hiszen többféle úton és módon közelítették meg az orvostudományt elődeink. A történelem során számtalan „műhibát,” tévedésből fájdalmat, szenvedést, egészségkárosodást, gyakran halált okoztak az orvosi segítségre szorulóknak a gyógyítók, hol a tudás, hol a lehetőség korlátolt határai miatt.

A történeti szemlélet kialítása segít az összefüggések fejlődésének felismerésében, az orvosi diszciplína megértésében a mai világban, ahol a szakosodás következtében szinte alig tudjuk követni a saját szakterületünk, vagy a határterületen lévő robbanásszerű fejlődést, információáradatot.

A helyes források megtalálása az alapja a tudomány megismerésének. Források megismerésének lehetőségei: a magyar könyvészet (bibliográfiák, repertóriumok), különös tekintettel az általános tudománytörténeti irodalomra. Orvostörténeti források megismerése, levéltári gyakorlatok, régi hallgatói anyakönyvek, tanári névsorok, tanszéktörténetek, kórháztörténetek, bábaképzés, sebészképzés, gyógyszerészképzés, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései, Kir. Orvosegylet, Orvosi Kamara, könyvtárak, orvosi folyóiratok, magyar és külföldi orvtörténeti kézikönyvek segítenek a korrekt tájékozódásban.

Az oktatás-történet és a történettudomány fogalomvilágának bemutatása segít megismerni az értelmiségképzés történetét, az oktatás- és neveléstörténet alapvető irodalmát, a gyermekkortörténet - mint puha és kemény diszciplinát a társadalomtörténeti megközelítés makro és mikro eszközeit.

Továbbá célja az egyetemes orvostörténet megismerése, mely az orvosi gondolkodás és a gyógyító gyakorlat fejlődéstörténete, az orvostudomány és szakágainak a fejlődéstörténete az ókortól a 21. századig. Kiemelkedő csomópontok a paradigmaváltások az orvoslásban, mely meghatározza az orvostudomány fejlődésének főbb irányait. A kutatások, felfedezések, és azok módszertana külön fejezetet képez a szakmatörténetben, melynek egyaránt következményei a gyógyító eljárások változásai, a segédeszközök kialakítása, a feltételrendszer-ellátásrendszer megteremtése, az orvos-beteg kapcsolatának átrendeződése, az orvosi szaknyelv változása, stb.

A hazai orvostörténet elősegíti a megértését mai gyógyításnak. Az orvosképzés és a gyógyító szakemberképzés történetének fõbb állomásai kerülnek bemutatásra, a törvények, rendeletek, a specializáció kezdeteinek és továbbfejlődésének tanulmányozásával. Kiemelkedő szakmai-tudományos központok az orvosi iskolák, tananyag, tankönyv, oktatási segédanyagok megvilágítják a szakmai tudományos élet, kutatások, eredmények változatosságát. Célja továbbá bemutatni a kutatási módszerek, szabályok, a kutatások finanszírozásának történetét. Ezen belül az Egyetem története külön kiemelt szerepet kap.

E téma segít a multidiszciplináris megközelítésben, hogyan viszonyul a medicina a tudományokhoz, a művészetekhez. Részletesen tárgyaljuk a medicina kapcsolatát a természet- és társadalomtudományokkal, a technika fejlődésével, és azok kultúrtörténeti vonatkozásaival, valamint a művészetekkel, az alternatív medicinával, a népi gyógyászattal. Megtárgyalásra kerül a hiszékenység alapján működő sarlatánok és kuruzslók minden korban való próbálkozásáról.

Az orvostörténeti curriculum

1. Bevezetés az orvostörténelembe. Az orvostörténelem helye a gyógyítás művészetében. Az őskori emberek betegségei, gyógyításuk, gyógyító emberek. A gyógyítási tapasztalat továbbélése a népi orvoslásban.

2. Az ókori magaskultúrák medicinája. Egyiptom, Mezopotámia, zsidó orvoslás, India, Kína. Az empirikus tudás, a gyógyszerkincs és a technikai eszközök gyarapodása különböző életbölcselettel és hagyománnyal.

3. A görög medicina fejlődése. Hippokratesz, „az embernél nincs semmi csodálatosabb.” A görög orvosi iskolák. A hódító rómaiak egészségügye. Celsus, Galenosz

4. A középkor orvostudománya – az antik orvosi kultúra megőrzése, közvetítése és továbbfejlesztése. A kolostori betegszobától az egyetemek orvosi fakultásáig (bizánci, arab-iszlám, nyugati medicina)

5. Szemléleti változások a medicinában- a reneszánsz medicina, humanista orvosok. Paracelsus, Vesalius és kortársai. A sebészet fejlődése, Paré. Orvosbotanika, mineralógia.

6. Fertőzések és járványok a középkortól. A fekete haláltól az AIDS-ig. Fertőzések teóriája, ellenük való küzdelem története. A járványtan, a bakteriológiai története.

7. Élettani és morfológiai kutatások és felfedezések a 17-18. században. Harvey, Malpighi. A kórbonctan fejlődése. A klinikai oktatás kezdetei, Sydenham, Boerhave, Van Swieten. A modern fogászat megalapozása, Fauchard.

8. A modern medicina fejlődése: sebészet fejlődése Chauliac, Dupuytren, Diffenbach, Billroth. Az érzéstelenítési eljárások, anyagok felfedezése és alkalmazása. Davy, Morton, Jackson, Simpson. Asepsis és antisepsis. Semmelweis és Lister. A szülészet és nőgyógyászat fejlődésének főbb állomásai. A műszertechnika fejlődése Deventer, Smellie, Credé, Hegar.

10. Az orvosi szakágazatok kialakulása és fejlődése1. szemészet, fül-orr-gégészet, fogászat, testegyenészet/ortopédia és hazai képviselőik.

11. A preventív medicina története. A megelőzés és gyógyítás társadalmi szerepe. Frank, Pettenkofer, Fodor, Grothjahn. Munkahelyek, börtönök és ipari ártalmak, munkaegészségtan, Ramazzini. A nagy bakteriológiai felfedezések Koch, Pasteur. Egészségügyi szervezeés. A mentés története.

12. Az orvosi szakágazatok kialakulása és fejlődése 2. Bőrgyógyászat, a nemi úton terjedő betegségek újkori története és gyógyítás tárháza (Hg, jód, salvarsan, penicillin) Kaposi, Sigmund, Ehlich, Hata, Fleming. A pszichológia és neurológia története. Magnetizmus, messmerizmus, hipnózis, Pinel, Galton, Wundt, Pavlov, Freud és hazai képviselőik. A gyógyító pedagógia, Bárczi, Pető.

13. A 20. századi új szakágazatai: geneteika, biometria, biológiai és vegyifegyverek elleni védekezés orvosi vonatkozásai, a Vöröskereszt története, a képalkotó diagnosztika fejlődése (rtg, izotóp, ultrahang, laser, ionizaló sugarak alkalmazása a gyógyításban is). Hormonok felfedezése, endokrinológia.

14. A 20. század új szakágazatinak kialakulása: neonatológia, heamatológia, sebészeti eljárások, traszplantáció, plasztikai sebészet, igazságügyi orvostan, a korszerű fogászat.
100 év visszatekintés a Nobel-díjas kutatások tematikai változásaiban.

15. A hazai egészségügy és orvosképzés története. Nagyjaink/ Múzeumi látogatás (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum).

Záró értékelés

felvehető hallgatók száma: 3

Jelentkezési határidő: 2019-01-30


2019. I. 10.
ODT ülés
Az ODT következő ülésére 2019. február 22-én 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 2.2358 ( 2017. X. 31. )