témavezető: Élő Gábor
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Háttér: Napjainkban az intenzív kezelés egyik legfontosabb feladata a légzési elégtelenség kezelése, melynek leghatékonyabb eszköze mindmáig a gépi lélegeztetés. A tartós gépi lélegeztetés hosszan tartó intubációt igényelhet, melynek számos korai és késői szövődménye alakulhat ki: kórházi tüdőgyulladás, felfekvések, illetve éber lélegeztetés esetén jelentősen csökkent pácienskomfort (nyelési nehezítettség, szájtisztítási nehézségek) valamint a késői légcsőszűkület. A korai tracheosztomia elvégzése esetén ezzel szemben csökken a nozokomiális tüdőgyulladások, a szeptikus szövődmények száma és ezzel párhuzamosan csökkennek az ápolási napok is. Hasonlóképpen csökken a késői légcsőszűkület esélye is. Fenti komplikációk megelőzésére széleskörű bizonyítékokon alapuló szakmai konszenzus alakult ki, hogy a tartósan lélegeztetett betegeknél korai tracheosztomia elvégzése ajánlott [1,2,8,14]. Ennek megfelelően az akut tüdőkárosodás intenzív kezelésének irányelveiről szóló állásfoglalásában az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium is tracheosztomia elvégzését ajánlja elhúzódó lélegeztetés esetén a 7-28. nap között [4].
A tracheosztomiát hagyományosan sebészi úton készítették világszerte. Az intenzív terápia fejlődése azonban új, perkután technikák kifejlesztését eredményezte. Ezek lényege, hogy bőrmetszés és a légcső kanülálása után Seldinger-technikával vezetődrótot helyezünk a légcsőbe. A vezetődrót segítségével a tracheát különböző módokon tágíthatjuk, majd a drótra húzván bevezetjük a normál méretű trahceosztomiás kanült. A technikák feltétlen előnye, hogy a kritikus állapotú beteget nem kell az intenzív osztály biztonságos környezetéből kimozdítani, nincs szükség műtőre, műtéti asszisztenciára. Jó minőségű prospektív randomizált vizsgálatok támasztják alá, hogy a perkután tracheosztomia előnyösebb az intenzív osztályon kezelt betegeknek, mint a sebészi [5,7,9]. Jelenleg négy perkután technika elérhető hazánkban: „Ciaglia serial-dialtor kit”, Portex forceps-dialtor kit”, „Percu-twist” és a „Blue-Rhino kit”.
A technika részletei azonban különös tekintettel a vérzéscsillapításra és a légcső tágítás módjára korai és késői szövődmények forrásai is lehetnek. A korai szövődmények közül az utóvérzés [3,5,12], a késő szövődmények közül pedig a légcsőszűkület [10,15] emelkedik ki fontossága és relatív gyakorisága miatt. Nem elhanyagolható ezért, hogy a beavatkozás során milyen vérzéscsillapítást alkalmazunk, illetve, hogy erre mennyi idő áll rendelkezésre, hasonlóképpen az sem, hogy a légcső tágítása mennyire szövetbarát módon történik, és mekkora az esélye az akut légcsőporc sérülésnek. A porcsérülésnek azért van különös jelentősége, mert irodalmi adatok alapján a porcsérülés és a késői szövődmények (elsősorban légcsőszűkület) kialakulása összefügg [13]. A szűkület továbbá gyakrabban szubglottikus típusú, mely nehezebben rekonstruálható a későbbiekben [11]. Hotchkiss cadaveren végzett perkután dilatációs tracheosztómia esetén 83%-os porcsérülés arányt állapított meg [6].
Korábban már bemutattuk az általunk kidolgozott módosított Griggs-technikát (Griggs-féle fogóval nemcsak horizontálisan, hanem vertikális irányban is feltágítottuk a légcsövet), illetve a felhasználása során szerzett tapasztalatokat [IV.]. Cadaver vizsgálatunkkal bizonyítottuk, hogy a módosított Griggs-technika szignifikánsan kevesebb porcsérülést okoz, mint a hagyományos módszer [V.].
A doktori alprogram célja fenti preklinikai kutatásunk megismétlése oly módon, hogy a metodikát pontosítjuk, módszerét kettős vak módon alakítjuk át és más technikákkal történő (perkután dilatációs technika - PDT) összehasonlítása, végső soron pedig új a beavatkozáshoz tervezett fogó kifejlesztése. Az eszköz kifejlesztéséhez hazai műszergyártóval kapcsolatot alakítottunk ki, és folyik a műszer fejlesztése.
Feltételezés, a kutatás célja: Tervezett kutatásunk célja az általunk kidolgozott módosított Griggs-technika által okozott légcsősérülések vizsgálata cadaveren végzett beavatkozások során, valamint ezek összehasonlítása a dilatációs technikák porcvédelmi hatékonyságával. Ha vizsgálataink megerősítik kiinduló feltételezésünket, hogy a módosított Griggs-technika szignifikánsan kevesebb porcsérülést okoz, mint a hagyományos módszer, illetőleg a fokozatos dilatációs technikák, az megerősítheti és magyarázhatja klinikai eredményeink tapasztalatait.
Módszerek: Első vizsgálatunkban a korábbi eredményeink alapján számított mintegy 150 beavatkozást tervezünk elvégezni cadaveren klinikai- és korábbi cadaver vizsgálatunk során felállított feltételezésünk bizonyítására. Az elvégzendő beavatkozások/használt fogó szerint a beavatkozásokat három csoportba randomizáljuk. Ezek: fogós egyirányú tágítás standard technikával, fogós kétirányú tágítás a módosított technikával valamint a fokozatos dilatációs technika alkalmazása. A cadaveren elvégzett perkután tracheosztómiás beavatkozás után az érintett régió boncolását végezzük el a porcsérülés mértékének megállapítása érdekében. A vizsgálatokat a korábbi kutatások tapasztalatai alapján kettős vak módon tervezzük elvégezni: a beavatkozást végző és a boncolást végző személyek különböznek, a boncolás során a beavatkozás természete nem ismert. A vizsgálatokat a Semmelweis Egyetem I. sz Patológiai Intézetével egyeztetetten az Intézetben tervezzük elvégezni. Az adatelemzést nem paraméteres próbával (pl. khi négyzet próba) és logisztikus regressziós elemzéssel végezzük. A cadaver vizsgálat kizárólag tudományos kutatási célt szolgál.
A későbbiekben a kutatás tapasztalatainak felhasználásával új típusú dilatációs fogót tervezünk kifejleszteni, melyben hazai orvosi műszer gyártó cég (Technomed) is innovációs szerepet vállal.
Jelentkezési határidő: 2019-05-15
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
