témavezető: Kovács Eszter
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A gyorsan változó társadalmi mezőben a mobilitás alapvetően befolyásolja az egészségügyi ellátórendszerek működését és magát az egészségügyi ellátást. Európában a szabad mozgás az alapjogok közé tartozik, így az egészségügyi szektor szereplőinek mobilitása is jelentős. Az egészségügyi szakemberek európai mobilitási trendjei szerint a szomszédos országok közötti munkaerő áramlás jelentős – „border hopping” –, valamint kirajzolódott egy Délről Északra és egy Keletről Nyugatra irányuló mobilitás. A szakemberek kiáramlása több országban problémát okoz; például hiányszakmák jönnek létre, illetve a szakember ellátottság területi egyenlőtlenségei is megnőnek. A szakemberhiány és a lefedettségbeli egyenlőtlenségek következménye az egészségügyi ellátást és az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát is veszélyeztetheti. Ennek következtében fontos feltárni és megvizsgálni, hogy milyen motivációk mentén keresnek munkát külföldön az egészségügyi szakemberek. Az EU csatlakozás hazánk számára megkönnyítette és hatványozta a korábbi kivándorlási trendeket. A szakemberek sokszor már tanulmányaik során beiktatnak hosszabb-rövidebb külföldi gyakorlatot, tanulmányutat. A diplomák elismerése és a regisztráció/engedélyeztetés az EU tagországokban viszonylag zökkenőmentesen zajlik, ami szintén elősegíti a munkaerő áramlást. Hazai kutatások korábban kimutatták, hogy magas migrációs potenciál – „intention to leave” – mérhető az egészségügyi szakemberek körében, azaz a hazai egészségügyi szakemberek nagy arányban fontolgatják a külföldi munkavállalást. Emellett a célországok aspektusából is érdemes megvizsgálni a jelenséget. Például, mennyire jelent problémát a betegellátásban a más szociokulturális közegből származó, más anyanyelvű szakemberek alkalmazása.
A páciensek mobilitása szintén jelentős változásokat eredményez az egészségügyi ellátásban. Az EU állampolgárok már 2004 óta rendelkezhetnek Európai Egészségügyi Kártyával, amely biztosítja, hogy a megfelelő ellátást - szükség esetén - megkapják, ha éppen külföldön tartózkodnak. Emellett egyre többen vesznek igénybe tervezett ellátást, ami azt jelenti, hogy kifejezetten gyógyulási célból lépik át a határokat. Ennek több oka lehet, például a hosszú várólista bizonyos ellátási formákban, határmenti megállapodások a racionalizált betegutak/betegellátás érdekében, költséghatékonyság, minőségügyi megfontolások vagy az egészség-, és gyógyturizmus égisze alatti vakációs, élményszerzési többlet. Az egészségturizmus lehetőséget kínál a páciensek számára: gyors hozzáférésre, idő és/vagy pénz megtakarításra, illetve speciális, hazájukban nem elérhető kezelések igénybevételére. Az európai egészségpolitika felfigyelt erre a jelenségre és napjainkban próbálja átláthatóvá tenni a teljes folyamatot, a tervezés, a megvalósítás és az utókezelések vonatkozásában. Kitüntetett figyelmet szentelnek a betegjogok kérdéskörének, a betegbiztonságnak, valamint a költségtérítési feltételeknek. Az európai jogalkotás egyértelmű és világos szabályozást kívánt felállítani, amellyel a tagállamok szoros együttműködését szándékozta serkenteni és a határon átnyúló egészségügyi ellátást biztosítani.
Főbb célkitűzések:
• Feltárni az egészségügyi szakember mobilitás folyamatának tényezőit és hatásait az egészségügyi ellátórendszerekre
• Megismerni a betegmobilitás motivációit, volumentét és hatásait az ellátásra nézve – kitüntetett figyelemmel a betegjogokra, betegpanaszos eljárásokra, hozzáférés kérdéskörökre
• Egészségpolitikai ajánlások, szabályozók hatása és teljesülése a mobilitás témában