 |
|
| Témakiírás |
| |
A kutatási téma leírása:
a, A minimál invazív idegsebészet.
A gerinccsatornában elhelyezkedő daganatok, más kórfolyamatok, illetve gerinccsatorna szűkületet okozó degeneratív eltérések műtéti megoldására használt hagyományos dorzális műtéti feltárások a hátsó csontos struktúrák elvételével, a ligamentum supraspinale és interspinalia szalagrendszer megbontásával, valamint a paraspinalis izomzat leválasztásával járnak, amelyek megváltoztatják a gerinc biomechanikai viszonyait, a gerinc deformitásához, instabilitásához vezethetnek. A gerinc szerkezeti integritásának és stabilitásának megőrzésére, egyúttal a gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítására ill. annak űrterét szűkítő degeneratív eltérések műtéti megoldására minimálisan invazív módszerek kerültek kifejlesztésre.
Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet munkacsoportja az új gerincsebészeti (un. minimálisan invazív) techikák, eljárások kidolgozásában, a meglévő technikák továbbfejlesztésében élenjáró. Ezen eljárások a gerinc szerkezeti integritásának és stabilitásának megőrzése mellett, a gerinccsatornában elhelyezkedő idegképletek dekomprimálására, valamint a kórfolyamatok biztonságos eltávolítására kidolgozott új módszerek. A fejlesztett innovatív idegsebészeti, gerincsebészeti technikák bevezetésre kerültek a mindennapi gyakorlatba, a gerincsebészet területén hiánytpótlóak, a minimál invazív módszerek világszerte való széleskörű terjedésének megfelelőek. A módszerek között számos olyan feltárás szerepel, mely a világon elsőként kifejlesztett és alkalmazott.
Banczerowski, P., Veres, R., Vajda, J.: Exploration and decompression of the spinal canal using split laminotomy and its modification, the “archbone” technique. Neurosurgery 62: (5 suppl 2): ONS 432-40, discussion 440-1, 2008
Banczerowski, P., Veres, R., Vajda, J.: Modified minimal invasive surgical approach to cervical neuromas with intraforaminal components: hemi-semi-laminectomy and supraforaminal burr hole (modified foraminotomy) technique. Minim Invas Neurosurg 52(1): 56-58, 2009
A módszerek közé olyan eljárások tartoznak mint a split laminotomia, az archbone technique, az „over the top” dekompresszió, a multi hemi-semi laminotomia, a supraforaminális “burr hole” technika, a facet joint sparing “open tunnel” technika, a ventrális corpectomián keresztüli gerincdaganat eltávolítás, a paraspinális minimál invazív megközelítés. Ezen technikák mind a hazai, mind a nemzetközi idegsebészeti szakmai közösségekben elfogadottak, a napi gerincsebészeti gyakorlatban rendszeresen alkalmazottak. A fejlesztések nemzetközi (európai és tengerentúli), valamint hazai kongresszusokon kerültek ismertetésre, e témákban több saját közlemény jelent.
Yasuoka S, Peterson HA, MacCarthy CS: Incidence of spinal column deformity after multilevel laminectomy in children and adults. J Neurosurg 57:441–445, 1982
Katsumi Y, Honma T, Nakamura T: Analysis of cervical instability resulting from laminectomies for removal of spinal cord tumour. Spine 14:1171–1176, 1989
Banczerowski, P., Lipóth, L., Vajda, J., Veres, R.: Surgery of ventral intradural midline cervical spinal pathologies via anterior cervical approach: our experience. Clin Neurosci/Ideggy Szle 56(3-4): 115-118, 2003
Banczerowski, P., Lipóth, L., Veres, R.: A cervicothoracalis átmenenetben elhelyezkedő daganatok eltávolítása ventrális és kombinált ventrodorsalis megközelítésből: saját tapasztalatok. Clin Neurosci/Ideggy Szle 56(5-6): 174-178, 2003
Banczerowski, P., Lipóth, L., Veres, R.: A gerinccsatorna kétoldali „over the top” rekalibrációja féloldali feltáráson keresztül degeneratív háti és ágyéki gerinccsatorna szűkület esetén. Clin Neurosci/Ideggy Szle 60(11-12): 467-473, 2007
Banczerowski, P., Vajda J., Veres, R.: A gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítása parciális feltárásból, a „hemi-semi laminectomia”. Clin Neurosci/Ideggy Szle 61(3-4): 114-122, 2008
A minimál invazivitás koncepcióját szem előtt tartva további eljárások kifejlesztését és klinikai kipróbálását tervezzük.
A jelentkező hallgatók a team tagjaként résztvesznek új műtéttechnikai eljárások megtervezésében, kipróbálásában és gyakorlati kivitelezésében. A posztoperatív időszakban a betegek hosszútávú nyomonkövetését végzik a fájdalom, a neurológiai állapotváltozás, valamint a radiológiai eltérések tükrében. Az eredményeket összegzik, ezek alapján összehasonlításokat végeznek korábban alkalmazott módszerek eredményeivel, a következtetéseket közlik.
b, Low grade glioma (Astrocytoma II) kombinált és nem sebészi kezelése.
A malignus astrocytomák postoperatív ellátásában mindennapos gyakorlat a besugárzás ill. a kombinált kezelés. Walker mtsai multicentrikus, progresszív, randomizált vizsgálatokban igazolták, hogy a sugártherápia ill. besugárzás és chemotherápia után a betegek túlélése szignifikánsan hosszabb, mint a nem kezelt vagy csak adjuváns kezelésben részesülteké.
Az A II tumorok besugárzásának szükségességében nem ilyen egységes az álláspont. Sokan indokoltnak tartják a műtét utáni sugárkezelést (6 héten belül megkezdve), számosan ellenzik – hivatkozva a hosszú túlélésre, sőt vannak, akik teljesen szükségtelennek tartják. Többen csak a daganat kiújulásakor alkalmaznak további kezelést. Azonban Recht és mtsai, később Pignatti és mtsai tanulmányából kiderül, hogy a korán vagy hosszabb várakozás után megoperált betegek túlélésében nincs számottevő különbség, viszont a „késői” csoportban a daganatok nagyobb része már malignusan elfajult volt. A vitatott kérdések tisztázására az EORTC a közelmúltban indított egy multicentrikus, prospektív randomizált vizsgálatot: a lehetőleg radikális tumor eltávolítás után a betegek fele közvetlen postoperatív besugárzásban részesült, míg a másik fele csak a recidíva megjelenésekor kapott sugártherápiát. Az eredmény nem teljesen felelt meg az előzetes várakozásnak. A teljes túlélésben (OS) nem volt szignifikáns különbség, bár a PFS (túlélés recidíváig) jobb volt a műtét után besugárzott csoportban.
A CT és MR rutin vizsgálattá válásával egyre több olyan daganatot sikerült felismerni, amelyek nem okoztak intracraniális nyomásfokozódást, illetve oly régióban helyezkedtek el, amelyekhez a direkt sebészeti hozzáférés funkció károsodás veszélye miatt kockázatos volt. Ezen daganatokat az utóbbi évtizedekben csak besugárzással kezelték – előzetes stereotaxia és szövettani vizsgálat után.
Intézetünkben 1982 és 1997 között a low grade (A II) daganatokat különböző módon kezeltük, a legjobb megoldást keresve : 1. csak műtéti eltávolítás, 2. műtéti eltávolítás postop. besugárzással, 3. műtéti eltávolítás sugártherápia nélkül, de recidívakor újabb műtét és besugárzás, 4. műtéti eltávolítás, majd kiújuláskor csak irradiáció, 5. stereotaxiás biopsia után csak sugártherápia.
Az előzetes konklúzió szerint: 1. a besugárzás nem ártalmas, extrém esetek kivételével, 2. a malignus átalakulás nem függ külső behatástól, ez a daganat intrinsic tulajdonsága, jelentkezésének ideje és módja kiszámíthatatlan, 3. a radiotherápia hasznos lehet recidívakor ill. önmagában, műtét nélkül is.
1. Walker MD, Green SB, Byar DP, et al.
Randomized comparisons of radiotherapy and nitrosoureas for the treatment of malignant glioma after surgery. N Engl J Med 303: 1323-1329, 1980.
2. Recht LD, Bernstein M.
Low-grade gliomas. Neurol Clin. 1995 Nov;13(4):847-59. Review.
3. Pignatti F, van den Bent M, Curran D, Debruyne C, Sylvester R, Therasse P, Afra D, Cornu P, Bolla M, Vecht C, Karim AB; European Organization for Research and Treatment of Cancer Brain Tumor Cooperative Group; European Organization for Research and Treatment of Cancer Radiotherapy Cooperative Group. Prognostic factors for survival in adult patients with cerebral low-grade glioma.
J Clin Oncol. 2002 Apr 15;20(8):2076-84.
4. van den Bent MJ, Afra D, de Witte O, Ben Hassel M, Schraub S, Hoang-Xuan K, Malmström PO, Collette L, Piérart M, Mirimanoff R, Karim AB; EORTC Radiotherapy and Brain Tumor Groups and the UK Medical Research Council. Long-term efficacy of early versus delayed radiotherapy for low-grade astrocytoma and oligodendroglioma in adults: the EORTC 22845 randomised trial.
Lancet. 2005 Sep 17-23;366(9490):985-90. Erratum in: Lancet. 2006 Jun 3;367(9525):1818.
A jelentkező hallgatók résztvesznek az eddig kezelt betegek klinikai, pathológiai és radiológiai adatainak retrospektív elemzésében, további betegek bevonásával prospektív vizsgálatokat, nyomonkövetést végeznek. A betegeket ellenőrzik a neurológiai állapotváltozás tükrében, valamint rendszeresen kontrollálják képalkotó vizsgálatokkal, figyelembe véve a hisztológiát. Az eredményeket összegzik, a következtetéseket közlik, ezek alapján kezelési protokollok létrehozásában szerepet vállalnak.
Az a és b pontban ismertetett témakörökön túlmenően a jelentkező -anatómiai érdeklődéssel rendelkező- hallgatóknak lehetősége van a 4 dimenziós interaktív fotorekonstrukciós eljárásban való részvételre, mely célja a hiánytpótló mikroidegsebészeti neuroanatómia oktatása.
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2018-09-01 |
|
|
|
|
Bejelentkezés
