Carotis és más érműtétek után kialakuló restenosis okai. A simaizom-sejtek fenotípus változásának klinikai jelentősége carotis műtétek után. Érsebészeti kutatások.
témavezető: Entz László
helyszín (magyar oldal): Ér- és Szívsebészeti Klinika helyszín rövidítés: ÉSZK
A kutatási téma leírása:
A kutatás nemzetközi, hazai illetve saját előzményei
A kutatómunka alapvető célkitűzése az ACI eversiós endarteriektómiája (EEA) késői eredményeinek prospektív felmérése, a restenosis kialakulásának elemzése klinikai és laboratóriumi adatok tükrében.
Az első carotis thrombendarteriektomia óta eltelt csaknem fél évszázad alatt a carotis műtétek száma világviszonylatban milliós nagyságrendűvé szaporodott.
1989-ben Kasprzak és Raithel közöltek egy új módszert, amely alapvetően más mint a hagyományos technikák. Az új műtét lényege: Az ACI-t széles talppal levágjuk a bifurcatióról és a mobilizált internát az adventitiánál fogva kesztyűujj szerűen kifordítjuk, evertáljuk, a plakk elvékonyodik és elválik az érfaltól. Ezután desobliteráljuk a bifurcatiót és reimplantáljuk az internát a bifurcatióba. Ezt a műtéti technikát 1991-ben vezettük be klinikánk, illetve ezen keresztül a hazai gyakorlatba, a technika részletes leírását korai és késői eredményeinek első feldolgozását magunk végeztük. A módszer előnyének bizonyult, hogy statisztikailag szignifikáns módon csökkentette a korai postoperatív komplikációs rátát, (a perioperatív stroke morbiditás és mortalitás 4,3%-ról 1,35%-ra csökkent 3 év alatt és azóta is 2% alatt van).. Az új módszer előnye gyorsasága mellett, hogy várhatóan csökkenti a restenosis lehetőségét is. Ez a műtéti típus viszonylag rövid múlttal rendelkezik, ezért igazán megbízható hosszútávú eredmények még nincsenek.
Saját anyagunkban 1993-ban végzett utánvizsgálatunk szerint 3,9%-ban találtunk restenosist 23,5 hónap átlagos utánkövetési idővel 80%-os nyomonkövetési arány mellett. 1998-ban az utánvizsgálatot megismételve 6% signifikáns restenosist találtunk 72 hónapos átlagos utánkövetési idő mellett.
A restenosis okainak kutatása régóta folyik. Kimutatást nyert, hogy a lipid anyagcsere zavarai, bizonyos lipoprotein polymorphismusok (apolipoprotein E) halmozottan fordulnak elő mind kísérleti állatokban, mind humán anyagban az arteriosclerosis progressiója ill. restenosis kapcsán.
Bebizonyosodott az is Füst és Garred vizsgálatai nyomán, hogy a mannam binding lektinnek (MBL) nevezett komplement fehérje deficiens allélját hordozókban szignifikánsan magasabb a Chlamydia fertőzöttség.
A gyulladásos markerek mint pl. a superszenzitív methodikával kimutatott CRP, alkalmasak lehetnek restenosis előrejelzésére, mint ezt már coronaria műtétek, illetve coronaria tágítás kapcsán kimutatták. A hősokk fehérjék elleni antitestek szerepét atherosclerosisos folyamatban Wick bizonyította 1994-ben. Füst és mtsai is bizonyították a hősokkfehérjék 60kD (hsp60 és hsp65) elleni autoantitestek magasabb koncentrációját ischaemiás szívbetegségben szenvedőkben. Munkacsoportunk 1998-tól gyűjt vérmintákat bizonyítottan carotis restenosisos illetve legalább 3 éve restenosis mentes, műtött betegektől a lipid anyagcserezavar genetikai hátterének meghatározása céljából. A restenosisos esetek egy részében thrombusképződés is megfigyelhető, amely az alvadási rendszer egyes tagjainak pathogén szerepét veti fel.
Munkahipotézis
A fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy a carotis műtétek után kialakuló restenosis hátterében részben genetikailag kódolt lipoprotein polymorphismus állhat, befolyással lehet a folyamatra ugyancsak genetikai alapon a 60 kD családba tartozó hősokkfehérjék elleni autoantitestek magas titere és komplement aktiváló képessége, Chlamydia pneumoniae fertőzöttség és az ezzel szoros összefüggésben álló MBL polymophismus. Prospektív vizsgálat eldöntheti ezek prediktív jellegét.
Választ szeretnénk kapni arra a kérdésre, hogy a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó az ultraszelektív módszerrel mért C reaktív protein (CRP) és fibrinogén szint illetve az arteriosclerosis progressziójában szereplő Chlamydia fertőzöttség és a magas anti-hsp szint összefüggésben van-e egymással. Vizsgálni szeretnénk azt is, hogy a hagyományos rizikó faktorok és az új potenciálisan prediktív faktorok kóros szintjei között van-e összefüggés.
Mivel a korai restenosis eddigi histológiai vizsgálataink alapján minden esetben myointimális hyperplasia szövettani képét mutatta, feltételezhető, hogy a lamina elastiva interna épsége, vagy károsodott volta is szerepet játszhat a simaizomsejtek gyors proliferatiójában, hiszen, ha lamina nagy területen károsodik ez a tény megkönnyítheti a simaizomproliferatiót a műtét után és megmagyarázná a korai (néhány hónap alatt kialakuló) restenosist.
1. elektív vizsgálat az EEA utáni restenosis incidenciiájának megállapítása céljából.
Három, azonos tapasztalatú érsebész által, 2 év alatt operált, kb 500 beteg nyomonkövetése, ultrahang vizsgálattal. Teljes utánkövetési idő 6 év.
(Koordinátor: Dr. Entz, Dr. Hüttl)
2. Hagyományos rizikófaktorok szerepe a restenosis kialakulásában.
Ugyanezen beteganyag rizikó faktorainak (dohányzás, obesitas, hyperlipidaemia, diabetes, hypertonia, kóros fibrinogén, homocystein szint) felmérése és ezek változásának rözítése..
(Koordinátor: Dr. Entz, Dr. Selmeci)
3. Vizsgálat az apolipoprotein E szerepének kimutatására restenosis kapcsán.
A már folyamatban lévő keresztmetszeti genetikai vizsgálathoz való csatlakozással megállapítani, hogy a lipid anyagcserezavar, nevezetesen a lipoprotein polymorphismus játszott-e szerepet a carotis interna eversiós endarteriektómiáját követő restenosis kialakulásában.
Az alvadási rendszer tagjai közül a von Willebrand faktor és a TPFI (tissue factor pathway inhibitor) határozzuk meg restenotikus betegeinken, összehasonlítva a műtéten átesett és hosszabb ideje restenosis mentes betegeinkel.
(Koordinátor: Dr. Entz, Dr. Karádi)
4. Prospektív vizsgálat carotis restenosis előrejelzésére.
Kétszáz carotis műtétre kerülő beteg vérmintáiból meghatározzuk a genetikai és immunológiai módszerrel az anti hsp, superselektív módszerrel mért C-reaktív protein (CRP), fibrinogén, homocystein. Chlamydia pneumoniae antitest szinteket a műtét előtt, az első és negyedik postoperatív napon illetve 6 hét múlva. A műtét utáni vérminták vizsgálata azt a célt szolgálja, hogy megnézzük, hogy befolyásolja-e a műtét a fenti faktorok szintjét. 90%-os nyomonkövetési arány mellett várhatóan 20 betegen jelentkezik restenosis egy éven belül. Ez a szám elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk a jelzett faktorok szerepét az arteriosclerosis progressiójában.
(
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2018-05-30
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
