témavezető: Dobolyi Árpád
helyszín (magyar oldal): Anatómiai Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A transzformáló növekedési faktorok (TGF) nevüket onnan kapták, hogy képesek voltak megváltoztatni sejtkultúrában növesztett sejtek morfológiai jellemzőit (Attisano és Wrana, 2002). További vizsgálatok osztályozták a transzformáló növekedési faktorokat. A transzformáló növekedési faktor beta (TGFbeta) fehérjecsaládba 3 fehérje tartozik, melyeket külön gének kódolnak. A TGFbeta család tagjainak számos hatását kimutatták az emlős szervezetben, különféle sejttípusok osztódását, differenciálódását és túlélését befolyásolják, valamint részt vesznek az extracelluláris mátrix összetételének és szerkezetének szabályozásában. A TGFbeta fehérjecsalád tagjai összetett szabályozás alatt állnak. Egy inaktív komplex részeként kerülnek az extracelluláris térbe, ami a TGFbeta gének termékén kívül un. látens TGFbeta kötőfehérjéket is tartalmaz (Rifkin, 2005). Szekréciót követően nem teljesen ismert, de valószínűleg többféle mechanizmussal aktiválódnak, és tirozin-kináz típusú receptoraikon keresztül fejtik ki hatásaikat (Attisano és Wrana, 2002). A perifériás szervekben ismert funkcióik ellenére, a központi idegrendszerben a TGFbeta fehérjék vizsgálata csak az utóbbi időben kezdődött el. Kimutatták neuroprotektív szerepüket a hippokampuszban ischemia során (Dhandapani és Brann, 2003), valamint a substantia nigrában a Parkinson kór állatmodelljeiben (Zhang és mtsai., 2007).
Első célkitűzésünk a TGFbeta fehérjék valamint a kötőfehérjéik idegrendszerben való elhelyezkedésének topográfiai feltérképezése. A TGFbeta és a TGFbeta kötőfehérjék mRNS-ének eloszlását in situ hybridizáció segítségével kívánjuk vizsgálni. A 4 db TGFbeta kötőfehérje eloszlását már korábban megállapítottuk (Dobolyi és Palkovots, 2008). Tervezzük a TGFbeta fehérjék eloszlásának vizsgálatát is, valamint az egyes TGFbeta fehérjék eloszlásának összehasonlítását az egyes kötőfehérjék eloszlásával. Ennek jelentőségét az adja, hogy a TGFbeta aktivációjában valószínűleg fontos szerepet játszik a kötőfehérje, és annak típusa.
Második célkitűzésünk a TGFbetát kifejező sejttípusok azonosítása dupla in situ hybridizáció illetve immunfestés segítségével. Előkísérleti eredményeink szerint a 2-es típusú TGFbeta kötő fehérje mRNS-e a hypothalamuszban kizárólag az orexin-tartalmú sejtekben fejeződik ki. Ennek klinikai jelentősége is lehet, mivel a narkolepsziás megbetegedések okaként azonosították az hypothalamus orexin rendszerének elváltozásait. Szintén tervezzük a TGFbeta fehérjék, valamint a kötőfehérjék sejten belüli elhelyezkedésének vizsgálatát immunfestéssel kombinált konfokális analízis valamint elektronmikroszkópia felhasználásával. Mivel a TGFbeta kötőfehérjéi ellen nem áll rendelkezésre antitest, termeltettünk magunk antitestet, egyelőre az 1-es és 2-es típusú TGFbeta kötőfehérje ellen. Előkísérleti adataink szerint a 2-es típusú kötőfehérje immunfestéssel az axonokban mutatható ki. Az orexin sejtek sejttestjeiben a 2-es típusú kötőfehérje csupán az axontranszport colchicin kezeléssel való gátlásának hatására mutatható ki.
Harmadik célkitűzésünk a TGFbeta és a kötőfehérjék expressziós változásainak követése olyan fiziológiai és patológia elváltozások során, melyek logikusan következnek a topográfiai elhelyezkedésükből. Például kvantitatív valós idejű PCR segítségével vizsgáljuk majd a 2-es típusú kötőfehérje expressziós szintjét orexin knock-out narkolepsziás egerek hypothalamuszában és a TGFbeta fehérjék szintjét a substantia nigrában a Parkison kór állatmodelljeiben, illetve ischemia során a hippocampusban. Eredményeinket fel kívánjuk használni arra, hogy további kísérleteket tervezzünk, melyekben megpróbáljuk majd a sejtek túlélését befolyásolni TGFbeta injektálásával, illetve antagonizálásával.
Bejelentkezés
