témavezető: Barna Attila
helyszín (magyar oldal): Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola helyszín rövidítés: KDI
A kutatási téma leírása:
A rendiség korszaka nem alkotta meg az ország minden polgáráról – egyre több szerepkörben gondoskodó modern közigazgatást. Ennek megteremtése Európa keleti felében az abszolutista berendezkedéshez, legfőképpen Mária Terézia császárnő és fia II. József uralkodásához köthető. A Habsburg uralkodók nagy elszántsággal láttak hozzá, hogy a soknemzetiségű és sokszínű birodalmat és annak közigazgatását a modern államtani elvekkel összhangban egységesítsék, megreformálják, valamint takarékosabbá tegyék és megtisztítsák mindenfajta rendi
maradványtól, illetve a korrupciótól. Nagy gondot fordítottak a szakképzett hivatalnokréteg felállítására és a meglévő tisztviselők megismerésére, alkalmasságuk, jellemük meghatározására.
A 18. században a magyar politikai gondolkodók a vármegye rendszerre úgy tekintettek, mint az országot igazgató, védelmező sok-sok önálló, egymástól is független tartományra. Ezek gyakran racionális rendezési elvek és szempontrendszer nélkül történelmileg alakultak ki
eltérő területi méretekkel, lakosságszámmal, logikátlanul kijelölt határokkal, a növekvő lakosságszámmal és a megfelelő hatásköri szintek meghatározottságának hiányában a feladatrendszerrel nehezen birkózó nemesi tisztségviselői karral. A Magyar Királyság intézményrendszerének központi és középszintű elemei, a 18. század második felében az abszolút uralkodók reformjainak célkeresztjébe kerültek.A hazai közigazgatást érintő radikális reform-folyamat, a magyar társadalom és közélet minden rétegét megmozgatta, későbbiekben pedig hatással volt a reformkor, majd a dualizmus
szinte minden fontos kérdéskörére és közéleti vitájára.
Bejelentkezés
